ELTE regénykorpusz

Vissza

Jósika Júlia

Konrád

Keletkezés ideje

1872

Fejezet

Bekezdés

437

Mondat

576

Szó

12574

Szerző neme

nő

Terjedelem

rövid

Kanonikusság

alacsony

III.

E nap óta négy hónap mult el - Thein Wenceslaw báró a hetyke huszárkapitány, egy Késmárkhoz igen közel fekvő faluban, elég jól találta magát, tiszttársaival együtt.

Minden héten hüségesen két levelet inditott a szép Kaposváry Irmához, tele érzékeny szavakkal, sóhajtásokkal a viszontlátásra; de a ki e kissé elégiai epistolákat elolvasván, egyszersmind láthatta volna a nyalka századost a késmárki szépek közepette, udvarolván jobbra-balra, osztogatván sóhajt, kacsingatásait, olykor kézszoritásait annak rende szerint, nem igen hihette volna, hogy a mit leveleiben mond, szivből ered.

Tiszttársai, kik hiven követték példáját, bár olykor kissé irigyelték szerencséjét a szép nemnél, még is egyetlen szóval sem árulták el, hogy a választékos és pénzével nagyon bőkezüen bánó Thein százados többé nem szabad ember, ha nem is a törvény, de legalább a becsületesség értelmében, s már öt hónap óta jegyben jár Magyarország egyik legszebb, s legtehetősb hajadonával.

Nem csuda tehát, ha a csinos és gazdag tiszt, nagy ember volt a kis városban, ha nem egy fiatal sziv hevesebben dobogott, midőn angol félvér lován, végig vágtatott a csendes utcákon, nem egy szép kék szem sovárogva tekintgetett feléje, nem egy üde ajk mosolyra nyilt közeledésére, és sok szép reménynek bimbója megnyilt, csak azért, hogy ismét elhervadjon.

Mig e fénypéldája várnájának, igy lepkeként rózsáról rózsára lebegett, addig jegyese, a kedves Irma, nem is álmodván minő könnyen türi szerelmes tárgya a távollét gyötrelmeit, csendesen füzte odább napjait, várva várván jegyese leveleit, felelvén azokra nem levelek, hanem inkább hő könnyekkel, képzelvén magának minő búsan fájlalja szive választottja számüzetését, s számitgatván a napokat s órákat az ujévig, midőn remélheté, hogy a viszontlátás örömeit fogja élvezhetni.

Hanem azon mértékben, melyben Irma csendesebb, komolyabb s halványabb lőn, Aladár fölhagyott tulságos szótlanságával; arca visszanyerte természetes szinét, lépése szokott ruganyosságát, nem ült többé hallgatag szórakozottságban valami távoli szögletben, hanem mulatott a családdal, s főleg annak fiatalabb tagjaival, mint ezelőtt; s mivel étvágya is tetemesen növekedett, a jó Kaposváryné meg lőn nyugtatva, s nem tartott többé titkos értekezéseket a házi orvossal.

Az öreg ur, ki nem csak orvosa, hanem barátja is volt Kaposvárynénak, hallgatott, s azt sem mondta Kaposvárynénak mit mindnyájan annyira szeretünk mondani, azaz: Lám igazam volt; nincs semmi baja az ifjunak! - hanem éles szürke szeme olykor fürkészőleg nyugodott Aladáron, főleg mikor ez Irmával társalgott; s ily alkalommal nem egyszer haragosan mormogta ősz bajusza alatt: - Hm! azt hiszem, Irma közelebb is akadt volna vőlegényre; pedig olyanra, ki százszor fölér azzal a paszomántos hetyke legénynyel.

Jósika Júlia

Konrád

III.

Hasznos Linkek

Friss hírek

Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem

Jósika Júlia

Konrád

III.