Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Rejtő Jenő
Texas Bill, a fenegyerek
Keletkezés ideje
1939
Fejezet
47
Bekezdés
2194
Mondat
4606
Szó
30709
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
magas
3.
A nő kocsival jött.
Látszott a homokfutó a nyitott ajtón át.
Fényes gumiköpenyben volt és hasonló fényű viaszosvászon sapkában.
Csodálatosan szép arcát sűrű , fekete szemöldökei tették érdekessé.
A halovány, sima bőrön egész valószínűtlen és ellentétes volt ez a két koromfekete félkör.
Kezeit ökölbe szorítva, a zsebébe gyűrte.
Egy pillanatig megtorpant, és úgy nézett körül, mint akinek szokatlan a környezet.
Kissé elámultak az ivóban tartózkodó emberek.
A nő az a fajta volt , amilyen ritkán látható Arizonának ezen a vidékén, ahol a Corner River néhány mérföld után eléri Mexikó határán a kaktuszerdőket.
Keleti nagyvárosok idegenszerű légkörét hozta magával.
De távolkeletiekét, mert ilyen hölgyek Denver lakosai között sem fordultak elő, és bizonyára Kansas Cityben is ritkák.
Általános meglepetésre Texas Bill, mintha a helyiség tulajdonosa lenne, udvarias , nem szolgai, de tiszteletteljes előzékenységgel, a hölgy elé lépett.
- Mivel szolgálhatok?
- Szeretnék egy csendes szobát, ahol pihenhetek néhány óráig, mister.
- Lesz, kérem...
Csendes szép szoba - felelte szakszerű szolgálatkészséggel, és a jelenlevők e káprázatos szemtelenségtől elámulva álltak.
- Nem parancsol talán előbb valamit enni, senorita?!
A nő összerezzent.
- Ho... honnan veszi, hogy spanyol vagyok?
- Észre kellett vennem.
Azt mondta az imént, hogy "mister ".
Az amerikai ezt a megszólítást csak névvel együtt használja.
A spanyol teszi hozzá legtöbbször a mondat végén, hogy "uram ".
Tessék helyet foglalni...
Bulkin! - intézkedett - a senorita éhes.
- Kérem... én csak... szobát... - felelte kissé ijedten a nő.
- Ennie kell valamit - mondta szelíd határozottsággal.
- Dél óta jön kocsin .
A nő ijedten lépett hátra.
- Miért... gondolja ?...
- Esőköpenyben jött, senorita, és ezen a vidéken ilyenkor szárazság van.
Több órányira sehol sem esett.
A nő kutatóan nézte.
Mintha nem hinné, hogy mindez puszta következtetés.
A vidám kutyafej azonban némi ravaszságon felül nem mutatott semmit, ami gonosz emberre vallana.
Sőt, két nagy, derűs szem fénylett feléje.
- Szóval mit kíván a senorita? - lépett előre Bulkin, aki szívesen leintette volna Billt, de hát ez végre is nem mondta egy szóval sem, hogy ő a tulajdonos , csak kérdéseket tett fel.
- Enni... nem kérek...
De ha pihenhetnék...
- Itt jobbra van egy vendégszoba...
De hát egyszerű... - felelte Bulkin , végignézve finom vendégén.
- Jó lesz az is...
Csak ne zavarjanak.
- A lovat ellássuk? - kérdezte Bill.
- Nem... köszönöm... csak abrakot, esetleg...
De kifogni nem kell...
Nagyon fáradtnak látszott.
Bulkint megelőzve, kinyitotta a leány előtt az ajtót .
A szoba valóban egyszerű volt, de tiszta, és az ablak előtt egy gyümölcsfa lelógó ágai odaszórták nagy, puha virágaikat a párkányra, amitől barátságos és megnyugtató volt a különben sivár, kis helyiség...
- Ez megfelel? - kérdezte Bill.
- Igen.
- Nagy sóhajjal levette a kabátját.
Bill nehezen lépett vissza az ajtóból.
- Mikor keltsük? - kérdezte.
- Nem fogok aludni...
- Helytelen - felelte hevesen.
- Álmunkban a szervezet mindig újjáépíti önmagát .
Aki fiatal és nagy testi, lelki forradalmak után van, mint a senorita, az...
- Kérem, hagyjon magamra - mondta a nő elcsigázva.
Texas Bill nagyon megsajnálta.
- Bocsásson meg, senorita, nem akartam tolakodni, csak figyelmeztettem a túlzott ébrenlét káros következményeire.
Az unokafivérem zsábában szenvedett, amíg éjjeliőr volt.
Wringfieldben történt, ahol még ma is szokásban van ez az intézmény.
Így kevesebb sheriffet lőnek agyon, és ez olcsóbb a városkának, ahol különben is takarékosak az emberek.
A wringfieldi lovak abszolút soványak a rossz táplálkozás miatt.
Egy nagybátyám, anyai ágon...
A nő mosolygott.
- Jó, jó...
De, most már hagyjon pihenni!
- Szolgálatára.
Csak azt akartam, hogy mosolyogjon.
Adio, senorita...
Jól látta?
Vagy csak képzelte?
A finom külsejű leány hálás pillantással nézett rá.
Mintha nem sok része lenne kedvességben.
Pedig olyan szép.
Kilépett az ivóba.
- Hallja - mondta Bulkin -, maga igazán furcsa egy fickó.
- De nem ellenszenves, és ez a fő...
- Ideje, hogy fusson, mert Austint semmi esetre sem hagyják szégyenben a barátai... - mondta a lótenyésztő.
- Ebben állandóan igaza van.
Rohanok.
Most már csakugyan rohanni készült.
Esélytelen verekedést jobb elkerülni .
Meglengette a kalapját, és...
És lódobogás hallatszott, majd földhöz csapódó talpak, mint amikor lovasok sietve leugrálnak.
Elkésett.
- Vége... - motyogta sápadtan a kocsmáros.
A fiú egy másodpercet sem tétovázott.
Villanásszerű mozdulattal előrántotta a revolverét, és lelőtte a lámpát.
Az első rabló csizmája dobbant a küszöbön kezében pisztoly, de tehetetlenül megtorpant a sötétben.
A helyiség túlsó végében nyikorgott az ablak, amint kinyitották.
Egy lövés dörrent.
Ha ég a lámpa, Texas Bill már nem él.
Így viszont hallatszott a csörömpölés, zuhanás , amint az ablaktáblát lesodorva, kiugrott.
Több lövés dörrent, lábdobogás.
Szitkozódás.
A helyiség kiürült.
Tudták, hogy valahol a bokrok között lappang.
Egykettőre meglesz.
- Hárman menjetek végig az út árkán... - kiáltotta valaki.
- Ott lesz a folyónál a gazember - hallatszott Austin hangja, aki úgy látszik , már lábra állt.
Bulkin vendégei hason feküdtek a földön.
A tulajdonos a söntéspolc mögött.
Lassan felemelkedtek.
Sötét volt, és a hold sem világított.
- Szegény kölyök... - mondta Bulkin.
- Nincs lova.
Az eszével nem menekülhet ezen a vidéken.
- Szép kis rend - dörmögte a lótenyésztő.
- Este belovagolnak egy városba a rablók, és megölnek valakit, aki szemtől szembe harcolt becsületesen.
Hol a sheriff ilyenkor...
- Képzeld, hogy te vagy a sheriff - dünnyögte az egyik cowboy -, hol lennél most?
- A húgom férje Hampscourtban volt sheriff, és belehalt -, jegyezte meg valaki a sötétben.
Azután fellobbant egy gyufa, és egy rágyújtásnyi időre meglátták Texas Billt.
A helyiség közepén ült és dohányzott.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE