Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Rejtő Jenő
Texas Bill, a fenegyerek
Keletkezés ideje
1939
Fejezet
47
Bekezdés
2194
Mondat
4606
Szó
30709
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
magas
32.
Hajnalban feltűnt a távolból Pomac.
Nagy ívben tértek el Nyugatnak.
Edith fáradtnak látszott.
- Hol pihenünk? - kérdezte.
- Egy órát megkockáztathatunk.
Itt a közelben lakik egy barátom.
Diplomás ember .
Juh főorvos.
Állami engedéllyel gyógyítja a beteg állatokat, s egy időben tanársegéd volt nálam.
- Gondolja, hogy már a nyomunkban vannak?
- Igazán nem hiszem.
De jó, ha mennél hamarabb biztonságba kerülünk ...
A juh főorvos egy kis házban lakott.
Valamilyen rejtélyes építészeti okból kifolyólag, az épület gőgös megvetéssel hátatfordított az útnak.
A főorvos ing nélkül, egy rongyos bőrnadrágban jelent meg, mezítláb.
Igen toprongyos pásztor volt.
A konyhában már égett a lámpa, és egy ősz asszony kávét darált.
A földön egy tizennyolc év körüli suhanc kalapált valamit.
- Jó reggelt - köszönt Bill.
A főorvos arca elárulta, hogy a Lord körözvénye már ide is elérkezett.
- Ide hallgass, Brady.
Arról van szó, hogy egy ital vizet, egy falat kenyeret és félóra pihenést adj.
De ha akarod, továbbmehetek.
A juh doktor becsukta az ajtót, hogy ne hallják a konyhában, amit a ház előtt beszélnek, azután odajött a lóhoz közel.
Edithre rá sem nézett.
- Te segítettél nekem átszökni a Colorado-fennsíkon, amikor azért a vacak lóért utánam jött minden csirkefogó Nevadából.
Hát most kiegyenlítem a számlát.
De azután nem akarok többé tudni rólad.
Nőrablókkal nem érintkezem...
- Ostoba vagy, a nőt a Lord akarta elrabolni, és...
- Nem érdekel.
Ez a Lord ügye meg a tiéd.
Most csak azt mondom, hogy menj a ház másik oldalára, addig én belülről kinyitom a hátsó ajtót.
Lehetőleg maradjatok csendben.
Majd hozok ennivalót is.
A segédem miatt kell az óvatosság.
Nem szeret, mert nagyon megvertem egy nyíróolló miatt, és biztosan elveszejtene, ha tehetné.
Eredjetek.
Miközben a hátsó bejárat felé léptettek, Bill nevetve mondta:
- Furcsa fickó ez a Brady.
Azért mégis szeretem.
- Ezek... mind azt hiszik, hogy maga azért szöktetett meg, mert szeretjük egymást - jegyezte meg a nő.
Bill vigyorgott.
- Igen...
Ilyen marhaság.
Hopla... minek sarkantyúzta a lovat, hiszen nem akarunk vágtatni...
Sőt.
Itt most leszállunk.
Nyújtsa a kezét, királynő...
- Köszönöm, majd egyedül...
És nem kell örökké, ostobán viccelődni ...
" Csak tudnám mi futott a májára ?" töprengett Bill.
" Mert, hogy valamiért dühös rám, az bizonyos ..."
A sötét szobában már Brady várt rájuk ennivalóval.
- Amíg esztek, majd ellátom a lovakat... - suttogta.
- Egy órán belül menjetek , mielőtt még a nap felkel...
- Jól van, Brady.
A sötétben ettek, ahogy éppen lehetett.
De félórát sem üldögéltek, amikor Brady ismét előkerült.
Kinyitotta az ajtót, hogy beáramlott a világosság, és hangosan mondta:
- Jó lesz, ha odébbálltok.
A segédem ellovagolt.
Nem tudom hová.
Lehet, hogy csak az oltóba ment kenőcsöt kölcsön kérni, de az is lehet, hogy meglátott veletek a lovak körül, és máris a nyakunkra hozza a "Lord " -ot.
- Idehallgass, Brady, ha valaha is elfelejtem neked...
- Az engem nem érdekel - mondta legyintve, azután kiment, és becsukta az ajtót.
- Siessünk...
Egy perc múlva nyeregbe ültek, és Bill olyan iramot diktált, hogy Edith alig bírta követni.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE