Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Rejtő Jenő
Texas Bill, a fenegyerek
Keletkezés ideje
1939
Fejezet
47
Bekezdés
2194
Mondat
4606
Szó
30709
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
magas
34.
A tűzvészek, áldozatok híre villámgyorsan bejárta a környéket.
Jaj annak, aki Texas Billnek egy ital vizet vagy egy falat kenyeret ad, jaj annak, aki szóba áll vele, mert nyomában jár a dühödt halál: a Lord!
Reggeltől estig vágtattak a legerőltetőbb iramban, és messze elkerültek minden farmot, kunyhót, pásztort.
Nem beszéltek róla, de Edith is érezte, hogy sarkukban a halál, és nem várhatnak senkitől részvétet, vagy segítséget.
Az emberek errefelé helyesnek és igazságosnak tartják, ha Texas Billt megöli a Lord, és visszaveszi az asszonyát.
Étlen, szomjan folytatták az erőltetett vágtatást.
A nő olykor megingott a nyeregben, és Bill vadul káromkodott magában.
- Szálljon le - mondta egyszerre.
Nem messze tőlük, szinte krétaszínű sápadtsággal izzott a hegy.
Ezért nevezték Holdkőnek.
- Még bírom... siessünk...
- Szálljon le, ha mondom.
Szót kell fogadnia.
- Nem...
Átkarolta a nőt, és leállította a nyeregből a földre.
- Mit akar ?...
Ne parancsolgasson nekem!
Jön...
" Ő" jön... érzem.
A nyomunkban van.
Átkötötte a ló száját, hogy ne horkanjon.
A nő elvezette az állatot, és Bill egy pokróccal követte.
A takarót cikk-cakkban rángatta a földön, hogy eltörölje a ló nyomát.
Azután nyeregbe ült, és elnyargalt.
A ló nyomok most a város felé vezetnek majd, ha valaki követi őket.
De Bill nem ment be Denver Hillbe.
Sziklás helyen, ahol nem hagyott nyomot a patkó, nagy félkörben egy távoli fénypont felé lovagolt.
Valami farm lehet ott...
Edith a dús lombú fák között, a sűrűben ült és várt.
Szédült a szomjúságtól és az éhségtől.
Kimerítette a hajszolt lovaglás.
Hová vágtatnak és meddig?
Nem kétséges, hogy a végzet lecsap rájuk egy napon .
Mennyi elszántsággal küzd ez a fiú, milyen bátran, természetesen vállalja egy űzött, veszett farkas kitaszítottságát, elszánt vérebekkel a sarkában...
És miért?
Hiszen nem szereti.
Jóságból, becsületből.
Vagy talán csak azért, mert ő Texas Bill, a "fenegyerek " , aki ujjat húz mindenkivel, szemébe nevet a halálnak, és lepipálja egész Arizonát ?...
Ezért?
Talán nem egészen.
Hiszen olyan gyengéd, finom és udvarias...
Túl udvarias ...
Maga sem tudta, hogy miért fáj a szíve.
Egy ember udvariasságát sokallja... aki egyszerűen csavargó...
Egy csavargó!
Nem.
Nem közönséges csavargó.
Sokféle szava van.
Olvasott vagy tanult ember .
Körmondatokban beszél.
A mozdulatai, a modora jó nevelésre vallanak.
Vágtató lovak tompa patadübörgése közeledett...
Először egy magányos lovas nyargalt arra: bekötött fejjel.
Austin.
Ijedten húzódott még beljebb a lombok közé.
A ló nyugtalanul kapálta a földet .
Megveregette az állat nyakát, és átölelte, hogy elcsendesedjen.
A lovasok most értek az elágazáshoz.
Nem nézett ki a lombok közül, de hallotta a hangokat.
- Látsz a sötétben nyomot?
- Rosszul...
Itt néhány pata továbbmegy Denver Hill felé.
- Gyerünk!
- Megállj! - kiáltotta egy rekedtes, hideg hang.
Edith szíve, egy másodpercre, megszűnt dobogni...
Ez az "Ő" hangja!
- Én a púpos Henryvel Denver Hillbe lovagolok.
Bob is velem jön.
Ha megtalálom őket, Bob értesít benneteket.
Ti tovább mentek a Holdkő útján, keresztül a Rio-Cocos deltájáig.
Arra vezet a legrövidebb út Mexikóba.
Hallotta elnyaralni a lovasokat.
Nehéz szívvel ült a lombok között.
Most már előttük jár a halál...
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE