Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Rejtő Jenő
Texas Bill, a fenegyerek
Keletkezés ideje
1939
Fejezet
47
Bekezdés
2194
Mondat
4606
Szó
30709
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
magas
36.
Két órája ült Edith egy helyben, és várt.
Végre a sűrű felől jött Texas Bill .
Kissé sáros és tépett volt, de vidáman nevetett és cigarettázott.
- Jó estét, kisasszony, ezt nevezem véletlennek...
Hol jár erre?
Edith megkönnyebbülten sóhajtott.
- Azt hitte, hogy a jó öreg Bill papa elveszett ?...
Szó sincs róla.
Tessék, itt van ennivaló, és a folyóból megtöltöttem a kulacsokat...
Nincs semmi baj...
Leült a leány mellé, kenyeret és füstölt húst rakott ki.
- Parancsoljon, a vacsora készen áll, nem valami változatos, de jó és tápláló.
- Honnan hozta?
- Itt, a pusztánál lakik egy volt tiszttársa az apámnak, attól kértem.
Kedélyes öregúr, borral is kínált, és gramofonoztunk, azért késtem...
- Istenem... hogy valaki soha egy komoly szót ne beszéljen...
A városban volt?
- Nem.
Az kissé messze van még.
Holnap talán oda is elnézek.
A Denver Hill-i vegyeskereskedő fogadott fia egy nagybátyámnak, és régen levelezünk...
Edith mohón evett.
Alaposan kipótolták, amit napközben elmulasztottak.
Közben Edith elmondta a rablók érkezését és elvágtatását.
Amikor befejezték a vacsorát, Bill elővett egy csomagot a nyeregtáskából.
- Ebben pólya van.
Be kell kötni a karomat...
Apám volt tiszttársának van egy csacsi kis pincsije, és megkapott...
- Mutassa!...
Maga... szörnyű fráter... - kiáltotta Edith ijedten.
Bill karján egy roppant fogazat mély, marcangolt nyoma látszott.
Ugyanis a "kis csacsi pincsi" egy kétméteres, félvad farkaskutya volt.
Volt.
Mert pillanatnyilag hosszú nyelvvel, megfojtva hevert a farm udvarán, ahogy Bill a sarokba dobta.
De holta előtt a kutya alaposan ellátta az éjszakai vendég karját...
- Istenem... és csak most mutatja...
Hátha veszett volt...
- Igaza van.
Veszett voltam.
Úgy kaptam el a torkát, hogy nyomban vége lett .
Szegény.
De hát minek avatkozik bele az emberek dolgába?
Mialatt a leány ügyes kézzel bekötözte, számot vetettek a helyzettel.
- Szóval a Lord a városban keres, és a bandát a Chenneyek földjére küldte ...
Kitalálta Cashel tervét...
Hm...
Ezek szerint mégiscsak a Kis Medve-hágóhoz megyünk a Holdkőről.
Talán nem esik le addig a hegyekben a hó, és ha igen , hát...
Meg kell kísérelni, hogy átjussunk.
A Lord, ha megbizonyosodott arról , hogy nem vagyunk Denver Hillben, követi a csapatot, és akkor én beszélek a városban a vegyeskereskedővel, akiről már említettem, hogy anyai ágon az unokahúgom vőlegénye...
- Felismerik!
- Majd kitalálok valamit...
Nincs baj...
Látja, hogy ma is találtam egy jó barátot...
- Betört... valahová! - mondta keserűen Edith.
- Szamárság.
Ha bezörgetek erre a farmra, háromszor ennyi élelmet kapok.
De most törvényen kívül állok, bárki lepuffanthat...
Köszönöm...
Csak kösse át jó szorosan... szóval az a helyzet, hogy elhoztam valamit abból, amit úgyis ideadtak volna...
Csak éppenhogy nem hagytam lelőni magamat, és ez végre is nem tiszteletlenség a háziakkal szemben...
- Mindez miattam...
- Ugyan, kérem!
Igazán csak hálás lehetek az elsőrangú kalandért...
Miért bántja szegény lovagját...
Istenem... csak nem sértettem meg... akaratomon kívül?
- Nem... semmi...
- Reggelre elérhetjük a Holdkövet, ott van az a barlang, ahol biztonságban leszünk.
Akar előbb pihenni, vagy induljunk?
- Indulhatunk...
" Valamiért dühös rám" - gondolta Bill.
- "Csak tudnám, hogy miért ?...
"
A leány legszívesebben sírt volna dühében.
- Mondja - kérdezte hirtelen -, mit csinál maga olyankor, ha nem csavarog?
- Pihenek kevéskét egy kilométerkövön...
Esetleg alszom valahol, ha nem veszik észre...
- Nem így értettem ...!
Csak van valahol egy hely, ahol várják ?...
- Kansas Cityben nagyon várnak.
De oda nem megyek...
- Ki... várja...
- Egy rendőrkapitány.
Megvertem tavaly a polgármester öccsét.
Azóta ez az ember nagyothall, és folyton mosolyog, mert büszke a sok aranyfogára.
- Hagyja ezt az ostoba viccelődést.
Csak van valahol, valaki... egy nő?
- Tessék?
Edith nyugodtan és gyorsan mondta:
- Valaki, akit szeret, mondjuk, a menyasszonya?
- Menyasszony... - gondolkozott.
- Nem.
Igazán nem volt...
Legalábbis nem emlékszem...
- Ne vegye rossz néven, hogy a magánügyei felől kérdezem...
- De kérem!
Ilyen jó barátok között...
- Ne nevezzen a barátjának! - kiáltotta indulatosan.
- Talán hasonlítok a Vad Tülökre, vagy úgy nézek ki, mint Buldog apó?
- Nem...
Ezt igazán nem állítanám nyugodt lelkiismerettel...
" Mi a csoda ment ennyire a májára?
Mert hogy dühös valamiért, az biztos.
De miért ?" - töprengett Bill.
Megakadt a beszélgetés.
Mezőkön, gödrös agyagföldeken át lovagoltak az egyre határozottabb körvonalakkal kibontakozó Holdkő felé.
Azután látták, amint a fehér színű, kopár mészkőhegy fényszórószerűen izzó holdfényes lejtőjén, apró lovasok kapaszkodnak fel, és sebes vágtatással eltűnnek a hegyoldal egy bevágásában.
- Ott vannak!... - mutatta a leánynak.
- Ezek a banditák, akik a Rio-Cocoshoz igyekeznek.
- De a Lord...
- Ő reggel követi a csapatot, mi meg Nyugat fele levágunk a Holdkő másik lejtőjén, a hegyek felé...
Két órakor lenyugodott a hold, és az üldözöttek elérték a fehér hegyet.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE