Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Ábrai Károly
48-tól Világosig
Keletkezés ideje
1860
Fejezet
29
Bekezdés
2318
Mondat
3928
Szó
45077
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
III.
A megzavart hercegi estély.
Az egész Bécs arról a nagy ünnepélyről beszélt, melyet herceg Metternich, a birodalmi külügyminiszter az -ben megkötött »Szent szövetség« emlékére készült a »Ringen« levő fejedelmi fénynyel épült nagy palotájában adni.
Ott lesznek az összes nagykövetek, a kisebb államok követei és a főkonzulok közül a nevezetesebbek, az Auersperg, Kolowrát, Windischgrátz és több más hercegi családok, a Bécs-ben időző főhercegek és főhercegnők.
Cim a birodalmi béke helyreállításának emlékünnepe.
örülhet az ausztriai birodalom, örülhet Európa ; a béke biztosítva van századokra, tudomány, művészet, ipar, kereskedelem a császár bölcs kegyességéből és Isten kegyelméből hosszú időkre.
All a jelmondat : »Felix Austria «, de nem nube, boldog Ausztria !
De nem házasság által szegény, beteges Ferdinánd magyar királynak és ausztriai császárnak, bizony nem valami nagy öröme telhetett a házasságban.
Hanem boldog a béke áldásai által.
Metternich pedig a házasságok kötésében is oly nagy mester volt, mint a diplomáciai cselszövények bogozásában.
Azzal aztán szép keveset törődött, hogy ebben a családi életben minő boldogság lesz.
Segítsen magán ki . ahogy tud.
Ilyen esetben nem szokás idegen segítséget keresni.
Szegény Ferdinánd jó király megígérte mindenható miniszterének, midőn ez őt estélyére meghívta, hogy ha lehet maga is elmegy.
Hogy még sem ment el, nem neheztelt meg érette Metternich és ő sem Metternichre.
A társaság a magas arisztokrácia elsőrangú tagjaiból volt össze válogatva, kik születés, rang, méltóság, királyi kegy emelt a társadalom legmagasabb fokaira.
Farsang volt, mulatság ideje.
A bécsi nép szeret kedélyesen mulatni, a four épen úgy mint a szegény.
A nőknek is szórakozás kell.
Hadd szórakozzanak.
Maga az estélyhez való előkészület is igénybe vesz a nő részéről nehány napot.
Ez is időtöltés, a toalett beszerzése is időbe kerül, igy aztán csak lezajlik az áldatlan farsang, azután jön a hamvazó szerda és nagy bojt, jótékony és nem jótékony hang-versenyeivel, házi, családi ünnepélyeivel, alamizsna gyűjtésekkel, melyek mind a nagy böjti mulatságokhoz tartoznak.
Elég soványnak ígérkezik biz ez, ha csak valamely véletlen kedvező esemény nem segít rajta.
Egyébiránt ezek az isten kegyelméből uralkodó koronás fők szoktak néha olyan tetteket követni el, melyek miatt egyik vagy másik államban bizonyos nyugtalanság mutatkozik, esetleg egy kis forradalom tör ki.
Ez is mulatság a nagy urak és delnők részére.
Sport.
Férfias, de a nők is kedvelik.
Valamely tartományban forrongás mutatkozik, egy-két hadtestet mozgósítanak, uj emberek, uj események jönnek felszínre.
Egy kis fegyvercsörtetés, egy-két győzelmes csata.
Az eredmény mindig biztos.
Darab időre elfojt minden vakmerő kísérletet a népjogok és népszabadság gőgös eszméinek uj életre keltésében.
Van -e közöttük csak egyetlen is, ki elmondhatná , mit egy uralkodó, hogy ő Isten kegyelméből való fölséges nép !
Ezt a népfönség eszméjét ki kell verni a sok tudatlan ábrándozó főből !
Az egyetlen törvényes főhatalom a fölséges császár : kútfeje a népek boldogságának.
Olyan jóságos atyáskodó császár pedig, minő a mi fölséges urunk, Ferdinánd császár, nincs több Európában, nincs az egész világon !
Kit a fölséges Isten népeinek boldogitására sokáig éltessen !
így gondolta el ezt szépen a jó bécsi nép, csak ezek az örökös lázban szenvedő népek mást ne gondolnának.
Valami kedvetlenség borong Metternich hercegnek mindig derült arcán.
Ki tudja, hogy miért ?
Azt már tudják, hogy egy család kormányzása is sok gondot okoz és kiváló ügyességet igényel, hát még egy olyan nagy birodalomé, mint az ausztriai, mely annyi különböző nyelvű és nemzetiségű elemekből áll, mint ez, melyet a diplomácia erős kötelékei és a legszigorúbb fegyelem is alig birnak együtt tartani.
Valamely kedvetlen hirnek kellett érkezni Olaszországból, legalább jól értesült körökben beszélik, mintha ott valamely nyugtalanság mutatkoznék, különösen a lombard-velencei királyságban.
Egész komoly szakférfi jelentette, hogy Radeczki tábornagy, a királyságnak katonai kor-mányzója, ki ifjú kora napjaitól fogva Olaszországban növekedett, az ottani csatákban lett hőssé s Európa katonai tekintélyévé, irt a napokban a bécsi hadi kor-mányhoz.
Aggályait fejezte ki a jövőt illetőleg.
Valami forrongás van, a lombárdi királyságban és az egész Oloszországban izgatok járnak, az egész olasz félszigeten lázitó eszméket hintve a nép közé.
Attól tart, hogy ebből nagyobb bonyodalmakkeletkezhetnek.
Kér sürgősen egy újabb hadtestet küldeni, különösen lovasságot.
Magyar huszárokat.
Ezek a legjobb katonái az ausztriai hadseregnek.
Csak soká ne késsenek.
Nagy baj származhatnék belőle.
Hát biz ez nagyon is komoly jelentés.
Különösen üyen farsangi napokban, mikor a gondolkodni szerető fő sem szivesen foglalkozik baljóslatú hirekkel.
Egyébiránt voltak, kik úgy vélekedtek, hogy az agg tábornagy már nem lát tisztán, minden polenta evő taliánban egy-egy forradalmi összeesküvőt lát.
Egy év előtt is valami nagy kárbonári összeesküvést fedezett föl, s agyon is lövetett nehányat az elfogottak közül, mig utoljára kisült, hogy semmi egyéb nem volt az egész, mint megbukott diákok demonstrációja tulszigoru tanárjók ellen.
Hát ilyen gyöngeségök meg van az öregeknek, még ha különben kitűnő katonák is.
Bécs azért kedélyeskedik.
Mulat.
Meg kell mutatni, hogy nem fél.
Különben is semmi konkoly ok nincs reá.
Még a legaggályoskodóbb politikusnak, vagy rémlátó diplomatának sincs.
Mulassunk !
Ily gondolatai voltak a mindenható hercegnek is, midőn fényes palotájában az estélyt rendezte.
Az egész palota személyzete már napok óta ezzel volt elfoglalva.
Titkárok, komornokok, komornák és mindenféle cselédek és alkalmazottak kora reggeltől fogva késő estig ebben jártak-keltek.
Fejedelmi estély lesz, melyhez hasonló csak a burgban lehet.
Épen midőn az ifjú szorgoskodó hercegnő a legerősebben volt elfoglalva, jött a fiatal Auersperg hercegné a látogatására, leánykori barátnők voltak.
A háziasszony csodálkozott.
Midőnvalaki estélyt ad, nem szoktak nálal átogatást tenni.
Bizonyosan valami nagy okának kell lenni.
Sietett az elfogadó terembe.
— Tudom kedvesem, hogy rendkívül el vagy foglalva, mentsen ki legbensőbb szeretetem irántad.
Segíteni jöttem, ha gondolod, hogy ízlésem s rendező képességem némileg helyettesítheti a te fölülmulhatlan tehetségedet.
Kérlek, parancsolj velem s hidd el, hogy rendkívül örvendenék, ha e csekélységet tőlem elfogadnád.
— Le vagyok kötelezve édesem, becses figyelmed igen jól esik.
Köszönöm.
Mindig hálásan fogok reá visszaemlékezni.
Aztán megölelték, megcsókolták egymást.
A palota személyzete azt suttogta, hogy lelki-testi jóbarátok.
Mint édes testvérek szeretik egymást.
És a magasrangu két úrnő tényleg megkezdte a rendezkedést.
Közben a nevezetesebb napi eseményekről, fontosabb hírekről beszéltek.
Windischgrátz hercegnő gyönyörű almásszürke fogatáról, a Kolovrátné rendkívül ékes briliáns fejdiszéről, melyet mostanában kapott férjétől születésnapjára, herceg Schwarzenbergné dísz-ruhájáról, melyet férje erre az estélyre készíttetett, gyémántokkal lesz díszítve, egész uradalmat ér meg, Nosticz grófnőről, ki a legegyszerűbb toaletben jelenik meg, fehérruhában, gyöngyökkel holló-barna hajában s rubin csattal tartott gyémánt füzérrel.
Igazi tündéri fényt fognak a nők kifejteni.
Mi leszünk édesem a legegyszerűbbek, de szellemben és szépségben te leszesz édesem az estély királynéja !
Az ifjú házinő mind ezt helyben hagyta.
Még egy hónap óta asszony.
Herceg Metternichnek második neje.
Férje rendkívül szereti s egyedül az ő kedvéért építtette aRingen levő uj palotáját s rendezte azt be fejedelmi fénynyel.
Ez lesz a házfelavató ünnepély is.
— Attól tartok azonban, hogy a legújabban a távolban fölmerült politikai események némüeg zavarni fogják fényes estélyedet.
A hercegné kezdett figyelni.
— Tudom, hogy te már ezzel az unalomig vagy.
Ne is hallgasd meg kérlek.
Különben is zavarná ünnepélyedet.
Metternich hercegné fölemelte szép fejét.
Magában ezt gondolta : ez lesz tehát a látogatás valódi oka.
— Ti már ezt különben is rég tudjátok.
Férjed az ilyen híreket mindig elsőnek hallja meg.
Ne is tulajdoníts neki nagyobb fontosságot.
Kósza hir lesz az egész.
Vigasztalan vagyok, hogy fölemlítettem.
— Még mindig nem tudom magamat tájékozni.
— Egyébiránt az egész privát hir, lehet hogy valamely trieszti üzletembernek, kinek összeköttetése van Milánóvá ], rémláza.
El ne hidd kérlek.
Mesebeszéd az egész.
Hihetetlen história.
Ezzel még jobban felizgatta a hercegnőt.
Reszketett.
Csaknem leroskadt.
A komorna orvost akart hozni.
— Igazán vigasztalan vagyok.
Megbocsáthatlan hibát követtem el.
Aztán az ablakon kitekintve, örömmel kiáltott föl.
— íme itt van férjed, ő bizonyára egész biztosat tud mondani.
Csókollak drága hercegnőm.
Isten veled !
Sietve távozott el.
Valóban Metternich herceg érkezett haza külügyminiszteri hivatalából.
Kedvezőtlen híreket hallott mindenfelől, Páris, Berlin és Olaszország felől.Mindez csak hir, semmi hiteles tudósítás.
De annyi rossz hímek még is kell némi alapjának lenni.
Beüzent a hercegnőhöz, hogy rendkívül el van foglalva.
Nem jelenhet meg az ebédnél.
Alig pár perc múlva titkárja jelentette, hogy a hercegnő ő magassága kéreti, kegyeskedjék őt egy pillanatra fogadni.
A herceg kérte, hogy bocsásson meg, mentse ki, sok és sürgős elfoglaltatása.
Alig lépett ki a titkár, a hercegnő sietett be nagy izgatottsággal.
— Hercegnő ! kiáltott föl Metternich zavarodott udvariassággal közeledve eléje.
— Bocsánat hercegem, hogy nem bírtam engedelmeskedni parancsának, a nagy izgatottság beteggé tett.
— És mi okozta a hercegné nagyfokú izgatottságát ?
— A kedvezőtlen homályos hirek, melyek a városban szállonganak.
— Hallottam magam is egynémelyet, de ezek hivatalosan még nincsenek megerősitve.
— Azt beszélik, hogy már falragaszok is jelentek meg, melyet a rendőrség elkobzott.
— Valóban üy intézkedéseket tett a rendőrség.
— Talán üy körülmények között elhalasztanók a mai estélyt.
Még van idő a visszahívásra.
— Semmi esetre, válaszolt hevesen a herceg, ezzel fokoznók a zavart s a bonyodalmat.
Az utolsó negyedszázad alatt annyi kedvezőtlen hirek és események kínos hatását kellett tapasztalnunk ; és mindezt átéltük anélkül, hogy egyetlen hajunk szála is kihullott volna miattok.
Mindenesetre tartsuk meg hercegnőm !
Legyen ön derült, szép, szellemes s fogadja vendégeinket mint máskor is szeretetreméltóan s legyen meggyőződve, hogy a jelen körülmények között ez a legjobb, mit tehetünk !
Esteli óra felé lehetett az idő.
A fényesen kivilágított hercegi palota előtt arany-ezüst zsinóros kocsisok s pompás úri fogatok állottak meg, melyeknek illatos belsejéből Bécs legszebb s legdelibb hölgyei szállottak ki ragyogó öltözetekben, rend-jelekkel díszített főurak karjain.
A lépcsőzet gazdag perzsa szőnyegekkel volt borítva, melyeken drága vázákban váltakozva pálmák és illatos virágok voltak elhelyezve, minden egyes lépcsőzeten vörös öltönyü drabantok, mint szobrok állottak alabárdjaikkal.
Az elfogadó teremben a herceg és hercegnő fogadták és üdvözölték a vendégeket, kiknek arca ragyogott a jókedvtől.
Az elsők között érkezett herceg Auerspergné örökké nyájas, vidám arcával férje karján, mély tisztelettel üdvözölte a házigazda a hercegi párt, mig fürkésző szemei kémlőleg futottak át a fényes teremben.
Mintha kérdezte volna : és mégis ?
Aztán jöttek a többiek, mind kiváló nagy uraságok, hercegek, grófok, főpapok, katonai és polgári hatóságok főnökei, későbben egv-egy főherceg vagy főhercegnő, kiket a herceg lenn a lépcsőzet alján, a hercegnő az emeleti lépcsőzet felső részén fogad, sőt jött a király képviselője, herceg Hohenlohe táborszernagy is.
Ezzel teljes volt a vendégkoszoru.
Egy-két elmaradott vendég figyelmet sem érdemelt.
A nagyszámú vendégsereg megoszlott a fejedelmi pompával díszített illatos termekben.
Metternich hercegnőt Ferenc Károly főherceg vezette karján, mig nejét, a szép Zsófia főhercegnőt Metternich herceg.
A zene megszólalt s táncolni kezdettek.
Mesés fény, tündéiszépség, szikrázó szellemesség egyesülve voltak a termekben, mintha az Ohmpus regeistennői szállottak Ábrái Károly : »k Világosig .
volna le a földre mulatni a halandókkal.
Mint istennők úgy sem tehették ezt.
De mindnyájának arcán ott volt egy- egy néma kérdőjel : hogy mi történikjimisutt, mig ők itt mulatnak í?
Telegrafok még akkorycsak igen kevés helyen voltak.
Hogy egy futár Milánóból Bécsbe érkezzék, legkevesebb két napi halálos lovaglás kellett, ha ugyan a futár útközben ki nem dőlt.
Váljon mit fog a legközelebbi hozni ?
Mindenki ezt várja, ezt kérdezi, ezért aggódik, ami végre is Ferenc Károly főherceget azon kérdésre indította Metternich herceghez, hogy talán valami baj van a hercegi családban ?
— Nem, fenség! válaszolt a herceg, a hódolatteljes tisztelet kinyomata tükröződik vissza mindenkinek arcán.
— Hát akkor, herceg, mulassanak vendégei egészen szabadon.
Ne zavartassák magokat általunk.
Mi távozunk.
E pillanatban portól lepett, fáradtságtól roskadozó vértes tiszt lépett az előcsarnokba, épen midőn Ferenc Károly főherceg és neje távozóban voltak.
Amint a futárt meglátták, mindnyájan megdöbbentek.
Azonnal körülvették.
Honnan jön főhadnagy ur s hol a sürgöny ? tudakolták csaknem egyszerre.
— Egyenesen Milánóból jövök, válaszolt ez.
Két nap és két éjjel váltott lovakon nyargaltam. íme a sürgöny !
S pecsétes levelet nyújtott át Metternich hercegnek.
Radeczki táborszernagy hivatalos jelentését.
Mig ez a főherceggel visszavonulva a sürgönyt fölnyitotta, Zsófia főhercegnő a nők élénk érdeklődésével kérdezősködött a futártól :
— Mit csinál a mi derék tábornagyunk Milanóban ?
— Ö nincs Milanóban !
— Hát hol ? kérdezték mindhárman egyszerre, még a sürgönyt olvasók is.
— Kivonult onnan.
Az egész Milano föllázadt.
A nők forró vízzel, olvasztott szurokkal öntöttek bennünket az emeleti ablakokból.
A férfiak mind fegyverben állanak.
Minden utcából, minden házból még a tornyokból is lövések és golyók fogadtak.
Többen a miéink közül a lázadókhoz átállottak.
Metternich a kielégített hiúság kárörömével jegyezte meg:
— Előre megmondtam.
Nemde a dezertálok magyarok voltak ?
— Sajnos, magyar huszárok, válaszolt a futár.
— Ez a magyarok sokszor emlegetett lojalitása ! mondotta boszankodva Metternich herceg.
— A tábornagy kívül a város előtt ütött tábort, elzárván minden utat, melyeken élelmi szereket lehet a városba szállítani.
Oda kivül mi vagyunk az erősebbek.
A lázadók a falak között azok.
De ha egy-szer elfogy élelmiszerük, egyetlen napig sem tarthatják magokat.
Kénytelenek kapitulálni.
A főherceg most Mettemichhez fordult.
— Itt gyors segítség kell.
Most önön a sor, herceg, hogy a legsürgősebben intézkedjék.
— Tudom kötelességemet s látni méltóztatnak királyi fönségtek, hogy semmit nem fogok elmulasztani a törvényes rend helyreállítására.
— Nekem úgy látszik, mondotta Zsófia főhercegnő, hogy egész házunk veszélyben forog.
— Évtizedek óta ön volt, herceg, őrszellemünk.
Legyen ön most is az s mi nem fogunk hálátlanok lenni.
— Mentse ki ön, titkár ur, távolmaradásomat tisztelt vendégeim előtt, fordult a herceg közelében álló titkárjához.
— A futár érkeztére ezek nagy része azonnal távozott, jelentette ez.
— A rossz hir tehát csakugyan szárnyon jár ! mondotta Metternich gúnyosan, ma délelőtt már ezt mindenütt suttogták a hivatalokban.
— Tudom, hogy ön, herceg, a tettek embere.
Felesleges lenne tettre sürgetni.
Kérem azonban, hogy e rossz hirrel ne zavarják szegény Ferdinek nyugalmát, j Ha valami felett aggódik, mindjárt előjön betegsége.
Kíméljük őt, ameddig lehet.
Intézkedjék ön a haditanácscsal egyetértőleg.
A viszontlátásig !
A látóhatár fekete pontja most már felleggé tornyosult, mely Bécset készül elsöpörni !
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE