Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Bársony István
A rab király szabadon : Fantasztikus állatregény
Keletkezés ideje
1903
Fejezet
15
Bekezdés
1094
Mondat
2875
Szó
30273
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
Cézár utai.
Az első, aki a cirkuszból menekült, a gorilla volt .
Már mondtuk, hogy amint szabadon érezte magát, acélizmaival felkapaszkodott a cirkusz fedelének a szelelő nyílásáig, amelyet embernagyságú ajtóval szoktak befödni.
A lyuk éppen nyitva volt.
Cézár kisurrant rajta s a következő pillanatban ott ült a tetőn, ahová gyönyörüen sütött a holdvilág .
Hatalmas fekete alakja, mint valami borzalmas kísértet árnyéka , rajzolódott a deszkatetőzetre.
Ösztönszerűleg érezte, hogy ezen a nagyon is nyílt térségen nem sokáig időzhet.
Összezsugorodva vizsgálgatta a környéket; gyors tekintettel nézdegélt körűl .
A cirkusz környékén magas fák voltak; de azokat innen, ugorva elérni , még az ő drót-inai rugalmasságának sem adatott .
Pedig sietnie kellett, mert odalent különös zaj támadt, ami nyugtalanította.
Füstszag csapta meg az orrát, pedig a füsttől borzadott.
A manége-ben a lovak kétségbeesetten, vadul horkoltak.
A cirkusz környékén ijedt emberek szaladgáltak .
Cézár izgatott volt.
Még nem tudta: féljen -e, vagy hirtelen haragjának engedje át magát.
Elszántan indúlt meg: dübörögve rohant le a tető széléig s onnan egy roppant ugrással a legközelebb álló vén platánfa kinyúló ága felé röpűlt .
Elérte ugyan, de az ág gyönge volt s nem bírta meg sulyát.
A gorilla ordítva, röfögve zuhant le nehány ember közé, akiket a vészlárma csalogatott oda .
Az emberek holtra ijedtek és kiáltozva rohantak el, amikor eléjök toppant a csúf fekete rém, amely kétszer akkora volt, mint közűlök akár a legnagyobb .
- Az ördög! az ördög! üvöltötték, és fejjel mentek neki mindennek , ami útjokba esett .
Egyikök belebukott a szemét-gödörbe és onnan rikácsolt ki, mintha nyúznák .
Egy vén asszony, aki nem bírt futni, térdre esett a gorilla előtt és összetett kézzel könyörgött neki, hogy ne vigye el .
A nagy majom ettől ugyancsak megrettent.
Feltámadó dühe egy pillanat alatt elmúlt.
Röfögve vágta magát a földhöz s négykézláb igyekezett a fák közé .
Amíg a vén asszony siránkozását hallotta, meg sem állott .
Végre a facsoport szélén visszafordúlt.
Mögötte egyre nőtt a zaj.
Azt kiállani nem lehetett.
A cirkusz már lángban állt.
Cézár hallotta a súlyos ütéseket, amint Wasziljew a cirkusz deszkafalát döngette.
Azután megint nagy sikoltozás támadt, még nagyobb, mint aminőnek ő volt oka az imént.
Hallotta a Szultán erős felhörrenését, ami a többi zajból hatalmasan vált ki.
Idegei nem bírták ezt a rettenetes felfordúlást.
Vaktában rohant arra, amerre aránylag legkevésbé volt világos az éj.
Minduntalan emberekkel találkozott, akik ordítva menekűltek előle.
Egy szerencsétlen flótás nagy ijedtében végighúzott rajta; azt Cézár fogvicsorgatva ragadta meg s úgy csapta földhöz, hogy mindjárt megnémúlt .
Jó, hogy bele nem halt.
Amerre bokor, vagy fa volt, arra húzódott a gorilla a folytonos zaj elől .
Minden jól lett volna, ha tűzoltók nem jönnek.
Borzasztó robajjal , sipolással, égő fáklyákkal siettek a tűzhöz.
Cézár ettől tökéletesen megbolondúlt .
Vak dühe megtízszereződött.
Nem bánta, akármi lesz is; úgy tett, mint valaha az amerikai prerik bősz bivalybikája, amely bömbölve állott a vasuti sínek közé s megszegett nyakkal, kormos homlokát előre tolva, várta a trüszögő-pöfögő mozdonyt , hogy letaszítsa a sínről .
Ő is nekiment az uj lárma forrásának.
Már se látott, se hallott .
Bőgött és roppant öklével hatalmas mellét verte.
Igy jelezte, hogy kész harcra kelni az egész világgal .
Rohant a vágtató tűzoltó-szekerek felé, de azok elsurrantak mellette .
Az utólsót mégis útban érte; arra felugrott, ahogy a cirkuszbeli akrobata-jockey szokott a vágtató lóra felpattanni .
A szegény tűzoltók hanyatt estek s legurúltak; Cézár bömbölt; a lovak már nem is vágtattak, hanem ragadtak; a vörös fény, amitől a gorilla annyira irtózott, megint közeledett.
Oda a nagy majom nem kívánkozott vissza .
Mit tehetett mást, megint csak ledobta magát a földre, s elkezdett tötyögve futni.
Beletévedt holmi zúgutcákba.
Lihegve, dühöngve csatangolta végig az egyiket, azután a másikat; az emberek jajgatva bújtak el előle, s amint elhaladt, messziről kisérgették, úgy csudálták .
A tömeg egyre nagyobb lett mögötte, s ennélfogva nőtt a zaj is , amitől Cézár mindenáron szabadúlni akart.
Valahol egy földszinti ablakból kinézett egy úr.
A gorilla nem ismerte meg a mozdúlatlan alakban az embert: felszökött hozzá.
Az úr szunyókált volt s amint az idegen alak mellette termett, elordította magát: «betörő !»
Cézár megijedt a váratlan üvöltéstől s jót csapott az úr tarkójára.
« Gyilkos !!» rikoltotta a megrettent férfiú s ájultan bukott ki az ablakból az utca kövezetére .
A zajra a belső szobából berohant valaki.
Az ajtónyílásra Cézár figyelmes lett; rést látott s arra inalt.
A riadozó házbeliek közt csakhamar a folyosóra jutott.
Onnan az udvarra, az udvarról a kertbe, azután a falon át egy másik csöndes utcába, ahol egy lélek sem mozdúlt .
Ki írhatná le kalandjait, amig végül, folyvást a csöndesebb irányban haladva, kijutott a nagy város tömkelegéből ?
Csak arra mindig, amerre búvóhely volt; ahol fa és bozót kínált rejtőző helyet .
A síkon nagy kerülővel távolodott el a zajos várostól; nem tudta magát tájékozni; tajtékzott mérgében s a füvet tépte; a bokrokat kirángatta a földből .
Amint pitymallott, egy dombtetőn megpihent .
A szürkület minden irányban magasba nyúló barnaságot mutatott az ég alján.
Cézár bámészkodva nézte az égtájakat .
- Csak tudnám, merre találok erdőt! röfögte lehangoltan .
Alighogy kimondta, vékonyka hang szólalt meg fölötte :
- Különös idegen, én megmondhatom neked .
Cézár csudálkozva pislogott felfelé, de még az ő éles szeme is alig tudta felfedezni, honnan jön az alig hallható hang .
- Ki vagy? mit akarsz? röfögte meglepetten és majd kinézte a szemét .
- Én Förtelmes vagyok, a kis Förtelmes.
Testvére vagyok Csúnyának, a szárnyas egerek vezérének.
Ő küldött utánad, mert látta, amikor a lármás városból menekültél .
- «Az az otromba állat el fog tévedni », - mondta nekem, - «menj csak és amikor szüksége lesz rá, igazítsd útba. »
Cézár kellemes, lágy legyezgetést érzett a feje fölött; most már jól látta a kis szárnyasegeret, amely könnyed, csapongó fordúlatokkal libegte körűl .
- Mit? otromba állat!? rivalgott ingerülten, majd adok én nektek !
- Nem adhatsz nekünk, te különös idegen, mert nagyon fürgék és ügyesek vagyunk.
Lásd, majd hogy a füledbe nem bujok, mégsem tudsz megfogni .
Cézár haragosan suhintott oda, ahol a kis Förtelmes röpködött s jól nyakoncsapta maga-magát .
- Látod? mondta a Csúnya öccse, káröröm nélkűl.
Ne próbálgass ilyet , úgyis hiába.
Csak nem kívánnád, hogy te kapd a szépségdíjat?
Azután hálátlan is vagy, mert én útba akarlak igazítani.
Nélkülem itt virrad rád a nap; látom, hogy csak bámúlod az eget, de nem tudod: a sötétlő hegyek közül melyik igazi, melyik felhő .
- Hát melyik az igazi? dörmögte a gorilla lecsillapodva .
- Gyere csak utánam.
Az orrod előtt szállok mindenütt.
Egy kicsit úsznod is kell, talán csak értesz hozzá .
Cézár vállat vont.
Hányszor úszta keresztűl a Kongót, Afrika őserdejének a közepén!
Amikor a Dunához értek, mindjárt belegázolt.
Hatalmas fekete testét úgy vitte a víz, mintha csónak lett volna .
Egy tutajos tót evezett lefelé a folyamon; a gorilla éppen a tutaj előtt emelkedett ki a vízből, mert kíváncsi volt erre a furcsa alkotmányra .
Megragadta a tót evezőjét és farkasszemet nézett Szvatopluk hüledező ükunokájával .
A szegény tót rögtön kólikát kapott s a jó istent hívta.
Mire a társa előkerült a tutaj túlsó végéről, Cézár már harminc ölnyire úszott tovább , keresztben a Dunán .
- Ott-ott! nyöszörgött az evezős tót, és halálsápadtan simítgatta sörteként meredező haját .
- Csojeto? csojeto? kíváncsiskodott az öregebbik, s jól hátba veregette a fiát, hogy térjen már magához .
A gorilla pedig szépen átúszta a nagy vizet s loholva igyekezett a túlsó parton a hegyek irányába, amelyek tetején már a hajnal pirkadásának a fénye kezdett derengeni .
Förtelmes egyre biztatta: - Siess, te különös idegen, siess! mindjárt reggel lesz s akkor én nekem nincs többé helyem idekint .
Amint Cézár az erdőt elérte, messziről erős, hörgő bődűlet csapta meg a fülét .
- Ohó, dünnyögte magában.
Ez a király hangja.
A király eszerint szintén kiszabadúlt; mi több: itt is van, az én erdőségemben .
Elkezdett röfögni örömében és ugyancsak döngette a mellét.
Aztán hallgatta, hogy múlik el lassan a visszhangos bődűlés; hogyan távolodik a szokatlan, rettenetes hang.
A király tovább igyekezett.
Még messzebb, még beljebb , a rengeteg erdőbe .
- Hallottad, Förtelmes? kérdezte Cézár, és a kis szárnyasegeret kereste .
Biz' az már sehol sem volt .
A gorilla magányát csak a tücskök cirpelése élénkítette; de az is úgy hangzott, mintha a föld alól, vagy valami odúból, de legalább is a száraz levelek alól szólana .
Cézár egyet gondolt s megindúlt maga is arra, amerről az oroszlán ordítását hallotta.
Ott talán még komorabb a világ.
A gorillának a legvadabb sűrűség kell; sokkalta vadabb még, mint az oroszlánnak .
Cézár nem érheti be bozóttal, fiatal sudarfával.
Neki évezredes Mathuzálemek kellenek; igazi fa-mammutok, amelyeknek a felső ágai is vastagabbak az ember derekánál .
A gorilla ezek között a viharral dacoló ágak között lakik.
Ott rakja meg a fészkét .
Cézár ugyan már régóta nem fél a meglepetésektől: hazájában közönyösen vetette meg a hátát valamely vastag fa aljához s úgy töltötte az éjt .
Roppant ereje bátorrá és nyugodttá tette, jól tudta, hogy őt nem szokás megtámadni .
Még a párduc is kitért előle, ha véletlenűl találkozott vele.
A nagy majommal nem lehet tréfálni.
Az ember ősének csak az ember elméje hiányzik, hogy a királyságot magához ragadja az oroszlántól .
Cézár megmarkolt egy fiatal juharfát és gyökerestől kitépte a földből.
Azzal indúlt neki a nagy erdőnek, arra, ahol az oroszlán bőgése megremegtette a környéket .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE