Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Szemere György
A Dobay-ház
Keletkezés ideje
1901
Fejezet
28
Bekezdés
2086
Mondat
4817
Szó
43305
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
Sipiczky fordulása.
...Benyitott a szobájába.
Az első dolog, a mit ott meglátott, egy nagy malomkerék volt, vegyes virágokból.
Ez az asztalon hevert.
Jól körülszagolta s aztán tovább vizsgálódott.
Az egyik sarokban ott ült a felesége meghatott édesanyai ábrázattal, a másikban az Inci lehajtott, sápadt fejecskéjét a szék támlájára eresztve, végre a harmadik sarokban Sipiczky hajlongott, mint a Gottschlig porcellán-kinaija, azzal a különbséggel, hogy Sipiczky nem ült, mint a kinai, de állott .
Egyikük se vallott egy kukkot sem.
Ez Dobayt idegessé tette .
- Hát mi lelt benneteket, megnémultatok ?
Egy hang sem.
Azaz, hogy mégis.
Inci halk zokogása - mint egy sebzett kis galamb nyögdécselése - töri meg a csöndet .
Az öreg dühbe gurult .
- Ki bántotta ezt a leányt ?
A leány fölugrik és atyja nyaka köré fonja reszkető karjait, ugy int némán, hogy senki .
- Hát akkor miért rísz, kis cselédem?
Na, majd lecsókolom a könyeidet.
Ne félj, mig az apádat látod .
A mama idejét látta a szerepváltoztatásnak.
Meghatott édesanyai ábrázatát részben örömkönyektől áztatott édesanyai, részben lágy, boldog hitvesi ábrázattá változtatta és férje vállára hajtván frufrus fejét, macskaszerü mimikával sugta fülébe :
- A bimbó hasadása... örömkönyek...
Megkérték a kezét .
Most eszmélt föl Dobay.
( Tehát a szüz szemérme!
A szüzé, ki előtt misztérium a szerelem, félisten a férfi; ki után vágyik, de a kitől fél...
Ez az!...
A malomkerék meg a megkérési cerimónia garniturája; a mama meghatottsága a boldogitó részleges beleegyezés; a Sipiczky hajlongása meg bevezetése a totális beleegyezés kieszközlése és elnyerésének...
Ez most rajta áll !)
Ekként egybefüzvén logikai láncszemeit, elkomolyodott Dobay Alajos.
Mert érezte, hogy leányának sorsa és boldogsága az ő kezeibe van letéve .
Felesége hiúsága és gőgje rég megvesztegették annak itélőtehetségét .
A leányka engedelmes, jó gyermek: az ugy cselekszik, a hogy szülei parancsolják .
Tehát egyedül ő rajta a felelősség gyermeke boldogságáért .
Föltette magában, hogy Isten rendelése szerint, tiszta szivvel , minden önzés nélkül teljesiti kötelességét, az óvatos és szerető atya gondosságával: hogy nem anyagi érdek fogja vezérelni, hanem első sorban is a kérő jelleme és megbizhatósága .
Megsimogatta leánya szöghaját és valamit sugott a fülébe .
A leányka erre a szomszéd szobába távozott ...
...Sipiczky tegnap esti sikerén fölbuzdulva, elérkezettnek látta a pillanatot, hogy megkérje Incit.
Hát most itt van.
Föláll és elmondja mondókáját Dobaynak :
...Hogy szereti Incit és tenyerén fogja hordani, ha sorsát hajlandó az övével egybefüzni; ha nem, - széles a világ, elrejtőzik majd valamely zugába stb. stb .
Az öreg végighallgatja ünnepies, komoly arccal.
Komiko-humorisztikus allürjei elsimulnak szépen; egyszerű méltóság ül az arcára.
A magyar nemes ember marad meg belőle csupán, a ki fehér oszlopos kurián tanulta meg vérét és hazáját szeretni s imádni egy selyemfőkötős, jóságos mosolygásu édesanyától.
Bajuszát se sodoritja, mint szokta, ha széles a kedve, fejét se vakarja, mint szokta, ha mérges; vonásai és mozdulatai nyugodtak és szelidek .
A parthie-hajhász lengyel parvenüt láthatólag zavarba hozza ez a magatartás.
Ő csak külsőségeiből ismerte a gentlemant, (a ki mókáival imponál az éretlen tömegnek ).
A szivben és lélekben fogantatott grandseigneur-t: azt nem ismerte ő.
Ilyet látott most maga előtt.
És dicséretére legyen mondva , fölismerte .
Mondókájának utolsó szavait már szinte zavartan hebegi el a rutinozott világfi - és lesüti tekintetét a nagyur előtt .
Dobay hozzálépett és két karját szeliden megfogva, leülteti leánya kérőjét.
Ő maga állva marad s elkezd beszélni halkan, de nyomatékkal, nyájasan, de őszintén .
...Olyan a beszéde, mint a hegyi patak: gyorsan folyik a szó ajkáról , üdén és tisztán ...
...Olyan a beszéde, mint egy attikai szónoklat: kenetesség nélküli , de vallásosan mély .
A fiatalember meghatva hallgatja, mint a bűnös, ki megtér a szentirás igéjén.
Lelkülete egy gyors átváltozáson megy keresztül.
Már mélyen bánja, hogy cinikus, frivol életfölfogásával e szentélybe betolakodni merészkedett .
Bánja.
Pedig az öreg Dobay nem mond semmi olyast, a mi őt bánthatná .
Nem is ad tagadó választ.
Csak azt magyarázta eddig, hogy mi a családi élet szentsége, - hogy mije a férj szerető, hű hitvesének, - hogy egy szubtilis női sziv érzékenységét miként kell a férfinak - a ki erős - respektálnia .
Csak ilyeneket beszélt eddig.
A részletek azután következtek.
A legnehezebb, a legkényesebb pont a vagyoni kérdés megoldása volt .
Az öreg ur finom tapintattal először is a maga viszonyait tárja föl , - nyilt-szivüen, nem kötelező őszinteséggel .
Dobayné föl-fölszisszen néha - mint a kinek a tyukszemére hágtak, - de nem mert szólani.
Érezte, hogy itt most csak egy embernek van joga beszélni, s az a férje.
Ő volt most az ur itt: föltétlen ur az összes lelkek fölött.
Nem szólt hát, bár az elfojtott, meggyült haragtól s az álszégyen érzetétől lángbaborult arca férje szavain :
- Mi szegények vagyunk, de becsületesek.
Háromezer holdunk van, az igaz, de abból kétezer hold kipusztított erdő, a többi harmadrendű sovány szántóföld, a melynek jövedelme 6000 forintra megy.
Ezt kapja majd a leányom, ha mi, Isten akaratából pihenni térünk.
Addig csak annyit, a mennyit éppen adni képesek leszünk: évenkint legföllebb kétezer forintot.
Nos: ebből természetesen nem lehet megélni...
A másik dolog, a miről föl kell, hogy világositsalak: a származásom...
Én nem származom olyan ősrégi családból, mint te vagy a feleségem .
Őseim egyszerű bányászok valának, de becsületesek.
A bánya-büntetésre összeirottak listáján soha elő nem fordult a Dobák név.
Mert igy hivtak bennünket még ezelőtt száztiz esztendővel, a mikor szépatyám a nemességet kapta József császár kegyelméből...
Erre vagyok én büszke: erre a becsületünkre !
Dobayné ajkába harapott, hogy szinte vér serkedt a fogai nyomán .
- Őrült! - sziszegte, de csak nem mert szólni ...
A lengyel gróf ellenben sápadtan és komoly méltósággal hallgatta az öreget, s azt gondolta magában: mily vétek, hogy ő nem tud ilyen becsületes lenni!...
Megfogadta, elhatározta, hogy ma legalább igaz lesz és becsületes .
Beszélnie kellett.
Eleinte akadozott, később fölmelegedve az öreg ur bizalmat gerjesztő figyelmes arcától, tüzbe jött és tudott beszélni ő is egyenes , becsületes nyiltszivüséggel, - ma talán először életében .
Elmondta, hogy ő régi nemes és igazi gróf, de a királyi atyafiságról hallgatott .
De itt már közbeszólt az asszony :
- Miért hallgatja el összeköttetéseit: azt, hogy ükanyja Ponjatovszky-leány volt és hogy a Sanguskókkal és Sapieha hercegekkel közeli rokonságban áll ?
- Azért, nagyságos asszonyom, mert akkor nem mondanék igazat .
Általános mély csönd.
Dobayné töri meg :
- Eddig ugy mondta .
Lángbaborult sápadt arca a szegény lengyelnek; alig fért ki torkán a szó, de azért kinyomta: "Hazudtam ! "
Tágra nyilt két szeme öreg Dobaynak.
Nem a nagy rokonsági kilátások eltünte fölötti bánatában, hanem afölötti bámulatában, hogy hazudott Sipiczky .
( Egy szakállas ember ! )
Észrevette ezt a lengyel és beszédét eképpen folytatá :
- Hagyományos rossz szokásunk, bününk, vétkünk nekünk lengyeleknek , hogy családi összeköttetés és vagyoni viszonyaink tekintetében sohase, vagy csak ritkán mondunk igazat...
Ezentul nem teszem .
- Ez nem is szép dolog és nem férfihez illő, - mondta egyszerüen az öreg Dobay .
Dobayné ellenben megvetéssel méregette végig a paraszt igazmondással saját rangját lefokozó "ostoba lengyel fickót. "
- Hát akkor a majorátus sem igaz, édes gróf Sipiczky ?
- Az van a családban s én vagyok a várományosa, ha Boleslaw fia ...
- A tizenhatodik ?
- Nem, csak a hatodik Boleslaw fia el találna halni .
- És beteg az az ur? - kérdi Dobayné.
- Csakugyan nem élhet három évnél tovább ?
- Nem beteg, nagyságos asszonyom és fiatalabb, mint én .
- Hát akkor mi marad magából, édes Sipicsky, a leányom számára? - selypitett Dobayné .
( Dobayné mindig selypitett s a c-t cs-nek mondta, ha erőt vett rajta a méreg. )
E brutális megjegyzésen föllázadt az öreg ur .
- Nem engedhetem, hogy a vendéget megillető tiszteletet megsértse, - fedte nejét .
Ő nagysága nem szólt.
Mutatóujja köré csavarta hajának egy pamacsát és kétszer-háromszor megrántva azt dühében, mint egy tragika, a szomszéd szobába rohant .
A két férfi egyedül maradt.
Egy ideig hallgattak.
A lengyel törte meg a csöndet :
- Nem érdemlem meg a leányod kezét.
Nem vagyok én abból a becsületes fajtából való, a miből ti.
Egy léha, büzös légkörben nőttem nagygyá.
( Csönd.)
Most kezdem csak igazán érezni, hogy sokkal jobban szeretem őt, mint hogysem e házasság által boldogtalanná tegyem életét.
Én egy sivár ember vagyok ...
Az öreg Dobayt meghatotta ez az önvád .
- Nem ugy, fiam, jó ember vagy és helyén van a szived.
Csak nem volt , a ki vezessen.
A házamat ezentul se kerüld és légy bizalommal hozzám, - tekints apádnak .
A lengyel, felejtve formaságot, arisztokratikus önfegyelmét teljesen elvesztve borult az öreg keblére és görcsösen megszorítva kezeit, e szavakkal távozott :
- Köszönöm a kegyet, eljövök.
A testvérje leszek ezentul...
Engedd meg .
*
- Válassz ki egy virágot ebből a csokorból s tedd el emlékül.
Oly ember adta, a ki léha volt, de jó és téged igazán szeret: mert lemondott a kezedről, - igy szólt Dobay leányához és nagyon meg volt hatva .
Földerült Inci sápadt arca, Dobay meglepődött .
- Hát te örülsz ennek, kis báránykám?
Nem éreztél vonzalmat iránta ?
- Oh nem, nem, itt maradok veletek, - válaszolt a kis Inci örömmel és határozottan .
- És te ezt nem tudtad, Ida?
Ida!
Vagy nem vetted számitásba gyermeked érzelmeit ?
- De igen.
Azonban mire való házasságban a szerelem?
Lám én szerettelek és most ...
Elsápadt az öreg ur, de összeszedte minden erejét.
A kiméletlen durvaságra szeliden válaszolt :
- És most is szeretsz, habár öntudatlanul is.
Ha meghalnék, szivedből megsiratnál és virágot ültetnél sirhalmomra.
A szerelmet: az elsőt, egy nő se felejti el soha .
Az asszony, a 35 éves, érett, szép asszony elpirult s egy könycsepp szivárgott a pillájára.
S a férfi, a hetven éves délceg aggastyán, lecsókolta azt a könyet .
Az Inci könyeit lecsókolni már nehezebb lett volna.
Megeredt azoknak árja s folyt, mint a patak, hogy csuromviz lett tőlük pici zsebkendője ...
Örömkönyek voltak azok .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE