ELTE regénykorpusz

Görény Bobot két golyó érte Teddy pisztolyából.

Egyik a karját horzsolta, és kiszakított egy darab húst, a másik a vállába fúródott, és a tüdejét is horzsolhatta, mert ahogy rázódik a nyeregben, a szája sarkából véres csík szivárog le...

- Siess...

Boditor... - mondja a lónak.

Egyre lazábban fogja a szárat.

Monitor, a ló, már legelve bandukol...

A gyerek lassan kiakasztja a jobb lábát, és átemeli , de már nincs ideje leszállni, a lendülettel kibukik a nyeregből, és elterül ...

Nem ájult, csak halálosan gyenge, és a vállától kiindulva a gyomráig fáj a mellkasa...

Néha köhög, és ilyenkor sós nedvesség tölti meg a száját...

Fáradtan néz az égre.

A csillagok elmosódnak haloványan.

Hajnalodik, vagy a szemét homályosítja már el a halál ?...

- Boditor...

Boditor...

Gyere ide...

Boditor... - motyogja szomorúan.

A nagy szürke kanca odalépett, és szinte kérdően emelgeti a fejét, ahogy hátrarágja a szája sarkába a zablát...

Az elvadult, nedves völgy felett végleg letűnnek a csillagok; hajnal van...

Most egy tépett lovas közeleg, nagyon lassan, fáradt, lógó fejjel...

Bob nagy erőlködéssel felül.

Azután megismeri.

Ő!

A szörnyeteg, aki mindenkit megöl!

Aki a Lord-ot kicsúfolta!

Texas Bill, az átkozott!

Ki akarja húzni a revolverét...

De visszahanyatlik...

Rémülten látja, hogy a lovas felfigyelt...

Észrevette... pisztolyt ránt, és odaugrat...

Elájult.

Bill lassan megy fel a hegyre, a barlang felé, karján az ájult gyerekkel.

A ló csendesen követi.

Felér a forrás mellé, leteszi óvatosan Bobot, a lovat egy fához köti, és bemegy a barlangba.

- Fel a kezeket - dörgi egy hang.

Feltartott kézzel kiegyenesedett.

A faggyúláng világánál két embert lát meg szemben, és meglepetten ereszti le karját.

- Na, mit bámulsz? - mondja az egyik, a Vad Tülök.

- Tán úgy megszépültem, hogy nem győzöl csodálkozni?

Buldog megnézi a rongyos, sáros, véres embert, azután elismerően dünnyögi.

- Szép kis szóváltásod lehetett...

- Hogy kerültök ide ?...

- Vágtatva...

Épp hogy a bőrünket megmentettük - felelte Vad Tülök.

- Még aznap reggel jöttek nyargalva... láthattad égni a Buldog házát.

- Még kétszáz tábla... így is benn égett... - dünnyögte szomorúan az öreg.

- És jól jártunk - folytatta Tülök.

- A juh főorvost és a szegény Cashelt elintézték...

- Fiúk... ez nagyon fáj, hogy miattam...

- Hülyeség - dörmögte Buldog.

- Hol van Edith ?...

Először nem feleltek.

Bill nyugtalanul forgatta a fejét.

- Megnémultatok?

- Elment - mondta végre a Tülök, és a körmeit rágta, sandán félrenézve.

- Mi?

- Tegnap...

Elment, és...

Itt a levél...

Bill fehér szájjal, remegő kézzel bontotta fel.

Ez állt benne:

Bill!

Én szeretlek, de ha megölnéd a férjemet, sohasem tudnék boldog lenni Veled.

És ha ő ölne meg Téged, akkor is szerencsétlen lennék.

Elszökni nem lehet "Előle ", és nem is lenne nyugtunk soha.

Ha azt akarod, hogy megnyugodjak valaha, menj el nagyon messzire, hogy a Te életed ne terhelje a lelkiismeretemet.

Én visszamegyek "hozzá ".

A férjem.

Nem tehetsz semmit.

Mindenki vállalja a saját sorsát.

" Ő" nem fog Téged üldözni többé.

Menj innen, messzire, és feledj el .

Áldjon meg az Isten, amiért olyan nagyon jó voltál hozzám.

Edith

Állt.

Mozdulatlanul és kimeredt szemmel, kezében remegett a papír...

Mit tegyen ?...

Utánamenjen, és...

De hát Edith a férjével ment...

És bizonyos , hogy a Lord nem jön el a találkozóra, ha ez lesz Edith feltétele...

Mit lehet tenni...

Üldözheti ő a Lord-ot, azért, mert a felesége követi ?...

- Fiúk - mondta rekedten, ijesztő mosollyal -, kint egy sebesült... gyerek fekszik... hozzuk be...

- És mit... szándékozol?

- Meglátogatom az apámat...

New Yorkban... vagy nem is tudom... eh...

- Elhalt a hangja.

Rejtő Jenő

Texas Bill, a fenegyerek

41.

Hasznos Linkek

Friss hírek

Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem

Rejtő Jenő

Texas Bill, a fenegyerek

41.