ELTE regénykorpusz

A gyerek mozdulatlanul feküdt.

- Érdekes - mondta a Vad Tülök.

- Gyulladt a seb, és még sincs láza.

- Bob felnyögött, kinyitotta a szemét, és csodálkozva nézett körül...

- Baga...

Baga...

- Csendesen, fiú - mondta Bill...

- Csak feküdj nyugodtan.

- Kicserélte a kötést , és vizes borogatást tett rá.

- Az ördög látott ilyent - dünnyögte Buldog -, egy ekkora kölyök, pisztollyal , lovon, egyedül, a prérin...

Bob csodálkozva nézte a sebével foglalkozó embert.

- Csúnya egy alak lehetett, aki egy gyerekre fegyvert emel, és méghozzá két lövést adott le... hé! hiszen itt is húst szakított a golyó... - kiáltott Bill , és megfogta a gyerek karját...

Azután elcsodálkozott.

- Mi az? - kérdezte Buldog.

- Hogy mondtad, Tülök? - fordult Bill hosszabb barátjához: - Hogy gyulladt a sebe, és nincs láza ?...

- Igaz is...

A csoda látott még ilyent.

- A karja meg hideg, mint a jég.

Mintha... nem lenne vérnyomása, mint egy halott...

- Szörnyű gondolat villant át az agyán, maga sem tudta, hogyan, és ijedten felkiáltott: - Hej, fiú!

Nem vagy te a Lord fia?

Mi?

- Deb!, deb! - kiáltotta rémülten a gyerek.

- Hazudsz.

Most látom, a szemed is olyan.

Az apád mesélte, hogy az ő fajtája ilyen halvérű...

- Debigaz... eresszed...

- Hát ki az apád, mi?

- Beghalt... és...

Elgyengülten lehanyatlott a feje.

- Most hagyd békén - mondta a Buldog.

- A kis seb is veszélyes, ha megnyílik újra...

Bill megfogta a gyerek homlokát - mint a jég.

És a szája körül egy kemény, gúnyos vonás.

- Ez a Lord fia - mondta csendesen a másik kettőnek.

- És meg kell tudnom ...

Igen, meg kell tudnom...

Ó!...

Reggelig ült maga elé meredve...

Tülök és Buldog aludtak.

A sebesült hortyogott.

Hajnalban friss kötést tett fel, a seb szépen összezárult.

Bob csak nézte, de nem szólt.

Bill nem mondott semmit.

Forró kávét adott a gyereknek.

Amikor kiitta , odaült melléje, és nézte.

- Mondd, Bob... szereted az anyádat ?...

Réveteg, ide-oda mozgó, bizalmatlan szemmel nézte az ápolóját.

- Igen... - felelte aztán csendesen.

- Hm...

Akkor most őszintének kell lenned.

Te a Lord fia vagy.

Hallgass!...

A Lord feleségül vett egy nőt, azt, akit üldöz.

Érted, amit mondok?

- I... iged...

- De az édesanyád... ebbe belehal...

Az is lehet, hogy a Lord megöli...

- Deb!

Kétségbeesett blöffel igyekezett valamit kivenni a gyerekből.

- Gyerek vagy, de talán megérted, hogy egy embernek csak egy szíve van.

Nem szerethet két nőt.

És az igazi, az mindég a feleség.

- Iged?

De belyik?

Az első vagy a básodik ?...

Bi? - felelte diadalmasan.

- Hogy mondod?

- Az én anyáb az régebbed a felesége...

Bill szeme felvillant...

- Beszélj...

A gyerek megrémült...

- Bit... akar ?...

- Beszélj, ha kedves az anyád élete, róla van szó!...

- Ki a te anyád...

- A dagyapám leánya...

Az én dagyapáb Jeff Bart volt...

És az éd agyámat régen feleségül vette a Lord, hát ő az igazi...

Begmondtam!

Nem is hallgatta tovább.

Kirohant.

- Hej, Tülök...

Buldog!

A két csavargó éppen főzött valamit a sziklakaptatón.

- Na mi van?

- Én ellovagolok...

Vigyázzatok a gyerekre, és ha egészséges, akkor hozzátok Pomacba!

- De hát... miért?

- Tízezer dollárt ér a fiú!...

Isten veletek...

Lóra ugrott, és úgy nyargalt el, hogy a két ember leesett állal nézett, a veszett iramban távolodó fenegyerek után...

Rejtő Jenő

Texas Bill, a fenegyerek

42.

Hasznos Linkek

Friss hírek

Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem

Rejtő Jenő

Texas Bill, a fenegyerek

42.