45.
Bill ott ült a sás között egy kövön, és cigarettát sodort.
Időnként körülnézett .
De óvakodott attól, hogy megmozduljon.
A Rio-Cocos deltája félelmetesen kihalt, elhagyott, mocsaras vidék.
Messze környéken csak indiánok lakják.
De errefelé azok is ritkán járnak.
A hegyekről olykor rókák lopakodnak le vadászni, vagy űzött rabló húzza meg magát rövid időre.
A felhők alján már fehéres fények derengenek, rövidesen megjelenik a hold.
Nehéz szívvel ült ott, és szívta a cigarettáját...
Millió béka kvartyogott, és furcsán keveredett a friss növények szaga a mocsár bűzével...
Itt-ott már a közelgő ősz hírnöke, lomhán terjengő, áttetsző köd vonult el a mocsár furcsa, foszforos fényei előtt...
Távol lódobogást hall.
Azután csend...
Az érkező hold előrevetülő fénye már lesugárzik a felhők széléről.
Bill megérti.
Bejelentette a Lord, hogy eljött.
Ő is a levegőbe lő, és gyorsan elsurran a sás között, távolra az elárult helyről .
A cigarettát eldobja.
Érkezik a hold!
Furcsa élénkzöld lesz a dús növényzet .
Bill mozdulatlanul ül, a fejét lassan forgatja jobbra-balra, és végigsöpri tekintetével a mocsarat...
Semmi.
Bizonyos, hogy a Lord is vigyáz...
Már itt van a nádasban, és nem mozdul .
Majd a hold.
Ha valamelyiküket eléri, az veszített.
Hasalni itt, a vízben nem lehet, a piócák és a siklók között.
Távolabb két madár röppen fel.
Ott van...
De ha odalő vaktában, és tévedett , akkor vége.
A hold emelkedik...
Ameddig elér a fénye, sehol sincs lenyomva a nád... semmi...
Rossz helyen van.
Félórán belül eléri a fény...
Szerencséje lenne a Lord-nak ?...
A hold szinte merőlegesen áll, a fehér fény kúszik feléje.
Elmozduljon ?...
Már késő.
A másik bizonyosan figyel.
Egy nagy, fekete madár ereszkedik le vijjogva...
Hiába guggol.
A Lord látni fogja a nád között a sötét foltot, ahol megszakadt a folytonosság.
Ő is észrevenné...
Keményen fogja a pisztolyt, hogy nyomban visszalőjön... mert esetleg... bár nincs sok remény...
Most furcsa zörgés.
Emeli a pisztolyt.
Valaki lopódzik ott...
De nem lehet...
A Lord, hiszen recseg, a letörő nád...
Feszülten figyel...
Most kibukkan...
A mocsár egy tiszta foltján, a fehér fénytől megvilágítva egy hatalmas, szürke farkas áll!
Mozdulatlanul...
Most felemeli a fejét...
Ez megérzi az embert, ez felhajtja majd valamelyiket, a másik pisztolya elé ...
Bill szaglászik...
Merről fúj a szellő?
Örömmel megdobban a szíve...
Érzi a farkas átható szagát, tehát a másik irányból fúj a szél.
Azt az embert érzi meg a farkas, amelyik arra van.
Az állat nyakba húzott fejjel két lépést tesz...
Morog...
Lelapul a lábaira , olyan hangot hallat, mintha a föld dübörögne, és ugrik...
De Bill nem lő.
Miért?
Nem tud egy emberre lőni, akit a farkas támad.
Az állatot nem érte halálos találat.
A félreugró Lord, szinte öntudatlanul, a tisztásra kerül; kitűnő célpont, fehér fényben, közelről...
És nem képes rá, hogy lelője, így...
A második golyó végez a farkassal.
A Lord áll a tisztáson...
Nem mozdul.
- Texas Bill!
Miért nem lősz?! - kiáltja vaktában.
- Azt hiszed talán, hogy most kínlódom?
Tévedsz.
Nem félek a haláltól, és ne várd, hogy futás közben lőj rám...
Itt állok és várok.
- Lord - mondja.
- Én így nem tudok párbajozni.
Tedd vissza a pisztolyodat .
Kilépek a tisztásra, és szemtől szembe elintézzük az ügyünket.
Akarod így?
Bill megnyálazza a cigarettát.
Azután feláll.
Szép lassan elindul.
Közben rágyújt.
Végre ott áll egymással szemben a két ellenfél.
Egyik sem nyúl még a revolveréhez.
Tudják, hogy az a küzdelem kezdetét és a végét jelenti, egy másodperc alatt.
- Beszélni akarok néhány szót veled! - kiáltja a Lord.
- Nincs mit beszélnünk egymással - feleli minden indulat nélkül a fiú.
- Ha tudni akarod: ápoltam.
Megsebesült.
De jól van.
És mindent elmondott.
Jeff Bart leányát feleségül vetted.
Így van?
- Csak én.
Ha megölsz, akkor folytathatod ezt az undorító játékot.
- Rendben van.
Kész vagy?
Két villanás, egy dörrenés...
Tompa puffanással egy test zuhan végig...
Sár freccsen fel.
Bill, mint a kilőtt nyíl vágtat el a szörnyű helyről.
A farkas és a Lord teteme mozdulatlanul fekszik...