47.
Amikor Edith magához tért, az indián leány éppen a kezét dörzsölte.
- Hideg volt a kezed, asszonyom, de már átmelegedett.
- Köszönöm, Hijowa.
- Az ablakhoz támolygott.
Lent némaság volt.
Ébredt a nap.
- Elmentek a rablók, asszonyom.
Rémülten ült le.
Egyedül vannak az indián leánnyal a hegytetőn ?...
Mi történhetett?
A Lord küldte el őket ?...
Furcsa zűrzavaros hangokat hallott.
Felállt, hogy lenézzen, de ebben a pillanatban kivágódott az ajtó, és...
Texas Bill állt a küszöbön...
Sárosan, foszlányokban lógó ruhában, poros, véres , sebes arccal, de a szeme ragyog, és tele szájjal nevet, hogy valamennyi fehér foga látszik.
Hogy lement róla minden, minden, abban a pillanatban, amikor a férfi átölelte.
- Most velem jössz... - mondta a fiú - Kansas Cityben lakik egy unokanővérem, ott megmosdunk, és eszünk valamit...
Hirtelen kibontakozott, és rémülten nézett a férfira.
- "Ő" nem volt a férjed.
Görény Bob a fia, és tizenhat év előtt elvette a rablóvezér leányát...
- És... többet... most már... nem nősül... - hebegte.
Fáklyafények lobogása és hangzavar közeledett...
- Jönnek!
Az egész város elindult, amikor megtudták az igazat a Lord-ról...
Derék emberek...
A leány szeme lehunyódott, és megtántorodott, de egy jól ismert kéz megfogta a csuklóját, és ettől, mint már annyiszor, ismét erősnek érezte magát...
Különösen most, amikor tudta, hogy ez a kéz nem engedi el többé soha ...
A Vad Tülök és Buldog megérdemelték a tízezer dollárt.
Mert Bill természetesen nem fogadta el a vérdíjat.
Hazament a menyasszonyával New Yorkba, és felkereste az apját.
Érdekes csak az volt, hogy a két gazdag gentleman, Tülök és Buldog ugyanúgy éltek ezután is, ahogy eddig.
Buldog újra felépítette a viskóját, csak bánta, hogy nem a régi düledező kis ház ez, a korhadt bútorokkal.
Vad Tülök elfoglalta vagonját, ahol mint sürgönydrótcsősz működött, és hogy Bill elvette Edithet, azt csak sokkal később tudták meg, amikor távoli Keletről elhozott a posta egy szép zománcos táblát , Texas Bill küldte Buldognak, és ez állt rajta:
ANYAKÖNYVI HIVATAL A FÖLDSZINTEN JOBBRA!