Próbáljunk szö kni.
Hovatovább addig magyarázgatta Ádám úr a helyzetet, a míg a végén ( Isten tudja minő merész logika révén) rájött, hogy egész kellemetes, jámbor fickó a Pétör gyerek s csakugyan van benne valami a királyfiból.
És menten elhatározta, hogy megajándékozza.
Ilyen nagy születésü úrnak még úgysem adott borravalót .
- Fiacskám, - kérdezte, - kéne -e egy nagy bankó ?
No erre a kérdésre egyszerre befagyott minden flegmája a Pétör gyereknek .
- Hogy kéne -e? - s fölvillant a szeme.
- Möghiszem azt !
A nemes báró kigombolkozott .
- Hát mé nem beszélt előbb? - csodálkozott ifj. Pétör és ragyogó arccal elkapta a százast .
Ádám úr fejbe verte magát .
- Hát akkor lassabban hajtottál volna ?
- És talán engedelmeskedtél is volna ?
- Én -e?
Egeret nyeltem vóna téntába .
A nagyúr képe fölragyogott.
Fényes ötlet rugtatott a fejébe .
- Hiszen te aranyos ember vagy, fiacskám.
Fordítsd csak meg a ló fejét, szógám, aztán gyű Aradnak .
- No a mán még se löhet, - tiltakozott Pétör - rámbízták az urat , hogy hazahozom; mer'még mulatni akarnak rajta .
- Mulatni akarnak rajtam, édes szógám?
Hát ha megszerezném azt az egy százast vagy tízzel, elvinnél -e Aradra ?
Ifj. Pétör gyanakvó pillantást vetett a nemes báróra, aztán sunyin mosolyogva megbökdöste orrát mutatóujjával.
( Engöm akarsz lúvá tönni ? )
- Az alighanem a hódvilágba lesz, az a Arad - mondta aztán .
- Dehogy lelkem, csak egynapi járó út ide .
- Én?
A Kuten király ivadékát ?
- Hát akkó hun az a kis péz ?
Ádám úr ismét gombolkozott .
- Itt fiam a fele, a másik felét majd megkapod Aradon .
A királyfi elkapta a bankókat és jól összeköpdöste !
( Apád-anyád ... )
- Aki angyala van! - rikoltotta, - hát most má csak mutassa az utat az úr, a többi az én dógom .
És megfordította a szekérrudat .
Mély, megkönnyebbítő fohász tört ki a nemes báró kebléből, hogy ilyenformán végtére is kiszabadul a kunoknak, ezeknek az emberképü ördögöknek karmaiból .
...
Tudja Isten, gondolta, hogy mi mindent csináltak volna még vele, ha meg nem vesztegeti a királyfiukat.
Biztos, hogy holtra sanyargatták volna, mint szarkafiókát a vásott gyerekek...
No, de végre-valahára mégis rájött a szabadulás módjára.
Milyen ökör is volt, hogy nem jött rá előbb !...
Boldogságában köszvényét se vette tudomásul: oly kéjjel ült a rázós bricskában, mintha csak a saját párisi hintója lett volna .
...
Ejha, kéjelgett magában, éjfélre otthon leszek, - a keresztcsontomat megtapossa a Zsuzsi, - a lábamat megkeni a Manci, - a Jóska hajdu meg meggyúr egy kicsit, - aztán alló az ágyba, egy huzomban kialszok három napot!...
Hehehe, kacagott, a végén mégis csak én fogok ki a kunokon .
Roppantul tetszett neki, hogy ő kifog a kunokon.
Elképzelte, hogy fognak mérgelődni az atyafiak, amiért kicsúszott alóluk: egymást fogják kárpótlásul megenni .
- Te gyerek! - szólította meg Pétört kárörvendő arccal - azok most otthon haragudni fognak ám, hogy nem számoltál be velem .
Pétör megbiccentette fejét :
- Agyonütnének, ha tunnának .
- Hehehe...
Hát még ők se tudnak agyonütni ?
- De nem ám - állította Pétör kevélyen .
- De a lábad csak eltörik a bottul? - kiváncsiskodott Ádám úr .
- Az el, - vallotta be ifjabb Pétör - de azt nem ütik nálunk: a lábat.
Az nem illik .
- Hát olyan illemtudó emberek a te atyádfiai, hehehe ?
- Csak nem gondolja az úr, hogy a kunba nincs böcsület? - mondta sértődve Pétör .
...
Hm, elmélkedék Ádám úr, milyen furcsa alapon épült a kunok becsülete!
De nem sokáig elmélkedhetett.
Nem volt rá ideje .