Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Ábrai Károly
48-tól Világosig
Keletkezés ideje
1860
Fejezet
29
Bekezdés
2318
Mondat
3928
Szó
45077
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
VI.
Éjjeli királyi kihallgatás.
Általános fölkelés gyújtó hatása alatt, az egész európai kontinens, de különösen az osztrák birodalom egy vulkán volt, nem füstölgött, de forrott ; figyelve hallgatták a koronás fők és a nemzetek, ezek között a magyar nemzetnek országgyűlése is, hogy midőn hozzá elérkezik : készületlenül ne találja.
A közeli országokban és birodalmakban mindenütt alá volt aknázva a föld.
Lengyelországnak csak egy szikra kellett, hogy az -ban elfojtott, de el nem oltott parázs lángra lobbanjon.
Ausztriában már vér folyt, Olaszország lángban állott, hazánkban millió jobbágy kérte, engedjék meg, hogy ők is emberek, honpolgárok lehessenek.
Isten kezében van a jövő !
A »karok és rendek« Pozsonyban több napon át tanácskoztak a teendők felett és István főherceget a fiatal nádort, ki akkor Bécsben volt, tiszteletteljesen, de sürgősen kérték, hogy térjen mielőbb vissza.
Nagy események vihara közelit.
Az egész nemzet bizalma benne van összpontosítva.
Március -án érkezett meg a nádor s másnap már az alsó tábla országos ülést tartott, melyen a Kossuth Lajos által már előzőleg beterjesztett felirati javaslat el-fogadtatván, elhatározhatott, hogy minden további lépések megtétessenek a végből, hogy a nemzet törvényes kívánságai megadassanak s a belbéke és nyugalom egyetlenpillanatra se zavartassanak meg.
István nádor vezérlete alatt egy küldöttség neveztetett ki, melynek Kossuthis tagja volt, mely a föliratot Bécsbe föl vigye s magának a magyar királynak, V-ik Ferdinándnak adja át.
A birodalmi főváros ekkor oly állapotban volt, mint mikor a természet fölött nagy vihar vonul át s még hallatszik egy-egy távoli dörgés.
A levegő villanyszikrákkal volt tele.
Pár százezerre tehető lelkesült népsokaság üdvözölte a küldöttséget.
A megérkezés napján Kossuth nem hagyta el vendéglői lakosztályát, nem akart a bécsi népnek tüntetésre adni alkalmat, nem akart tápot nyújtani a reakciónak, melynek sötét árnyát előre látta az esemé-nyek fölé vésztjóslólag borulni, ismerte az osztrák kormányférfiak hagyományos politikáját : sötétség, elnyomás s a korszellemmel dacoló erőszak !
Este azonban Kossuth küldött társai közül többen hozzá menvén, fölhivták, hogy menne velők az utcára, mutassa magát a népnek, annyival inkább, mivel aggasztó hirek szárnyaltak, mintha a »Burg « -ba hivatva, onnan többé vissza nem tért volna, ügy a küldöttség tagjai, mint maga Kossuth szükségét érezték, hogy megjelenésével véget vessen a kósza híreknek.
Több mint ötvenezer »polgárkatona« (még akkor a nemzetőr név nem volt elfogadva) volt az utcákon fölállítva s talán egész Bécs künn volt az utcákon ; az ablakok mindenütt pazarfényben ,.ragyogtaks milliónyi lámpák vetettek csillagfényt fa hosszú palotasorokra, egyedül a büszke császári lak ablakai állottak sötéten, mintha minden élet kihalt volna belőlük.
Ábrái Károly: -tól Világosig.
Pedig élet volt ott, amilyen a sírok sötét éjjelében szokott lenni.
A reakció folytatott azok mögött tanácskozmányt a népszabadság kioltására.
Másnap fogadta a küldöttséget Ferdinánd király.
Jó szivü, gyermeteg kedélyű fejedelem báb környezetének kezében.
Midőn a csaknem reszkető királyt maga előtt látta a küldöttség, nem tudta, őt szánja -e, vagy a népeket, melyeket ő lenne hivatva kormányozni.
A nemzet előterjesztett kérelmét megtagadni nem volt bátorságuk, megadni nem volt erkölcsük sem a család tagjainak, sem a kormány élén állóknak ; haboztak, valamely váratlanra lesve forralták a gonoszság tervét.
A király adott válasza pithiai jóslat-szerű volt; lehetett jobbra is, balra is magyarázni.
Két napig voltak bizonytalanságban ; ekkor Kossuth megunva a kínos helyzetet, mely a hosszú tűrés fonalát megszakíthatná : fölment egyedül a Burgba, minden kiséret nélkül egyszerű kétlovas bérkocsiban Ferenc Károly főherceghez, a császár testvéréhez és trónörököshöz s előadva a válságos helyzetet, kijelentette, hogy határozott választ kér ; akarnak -e a magyar nemzetnek igazságot szolgáltatni, vagy nem ?
Melyet ha meg nem kapnak, ő azonnal oda megy, hova kötelessége hívja és ha ő elmegy megmondani nemzetének, hogy itt igazságra nem számíthat, tudhatják, hogy mi lesz a következése.
Én nem akarok, végezte szavait, a lőporaknába szikrát vetni, csak jogot és igazságot kívánok nemzetem részére.
Ferenc Károly főherceg udvariasan válaszolt Kossuth szavaira, hogy ő felsége és az egész udvar elismeri a magyar nemzet kívánságainak jogosságát, szívesen is teljesitené, csak Bécs nyugodt volna, nehogy úgy láttassék, hogy nem szabad akaratból, nem atyai szivének sugallatából, hanem a forradalom nyomása alatt szolgáltatott hű magyar nemzetének igazságot.
— Adja nekem fönséged becsületszavát, felelt Kossuth, hogy megadják, amivel a magyar nemzetnek tartoznak és én nyugalmat szerzek a Habsburg-háznak Bécsben.
— És a Habsburg-ház önnek örök hálára lesz lekötelezve, mondotta a főherceg.
És erre szavát adta s adott szavát kézszoritással kisérte.
És Kossuth szive sokkal nemesebb volt, minthogy ebben kételkedett volna.
A Burgból egyenesen a mozgalom vezéreihez hajtatott Kossuth, kikkel érintkezésbe lépve, sikerült őket afelől meggyőzni, hogy a magyar reformok szentesítése Ausztria alkotmányos életének érdekében áll, minek következtében közegye tértréssel megtétettek a rendelkezések, hogy Bécsben nyugalom legyen.
Ezen a napon este óra után a nádor Kossuthot hivatta magához.
Máskor is komoly arcán valamely bánat felhője látszott borongani, lassan, mintha maga is röstellené, adta elő, hogy a császári család tagjai, bizonyosan téves információk alapján félnek tőle (Kossuthtól ), hogy a kezébe adott hatalmat méltatlan szenvedései megtorlására fogná fölhasználni, azért késett ez ideig is a benyújtott törvények megerősítése.
Kossuth sietett biztosítani ő fenségét, hogy ő épen nem akar a kormányban részt venni, egyedüli jutalmul azt óhajtja, hogy mint szabad hazának független polgára élhessen.
A nádor arca földerülni látszott.
— Tehát ön nem kíván miniszter lenni? kérdezte Kossuthot.
— Biztosíthatom királyi fenségedet, hogy ez lenne tőlem a legnagyobb áldozat, mit hazámnak hoznom kellene.
;
A nádor pillanatra gondolkozva állott, aztán magát elhatározva szólott :
— Ez esetben kérem, legyen szives még kevés ideig várni.
Batthyány Lajos grófot is magamhoz kérettem.
Kossuth bocsánatot kért, hogy távozhasson.
Vannak tárgyak, melyeknek megbeszélése nem tűr tanukat.
A nádor fölhívta Kossuthot, hogy várja be beszélgetésök eredményét.
Nem sokáig kellett várni.
Alig tiz perc múlva ő fensége segédtisztje belépésre hívta föl Kossuthot.
— A gróf, szólott a nádor, lehetetlennek tartja, hogy ön nélkül minisztériumot lehessen alkotni.
— Bármely kabinet, fönség, jegyezte meg a gróf, Kossuth nélkül alakulása után egyetlen óráig sem tarthatná fönn magát.
Hazánkban az alkotmányos szabadság s ennek biztosítéka most az ő nevével van összeforrva.
Kossuth megkísértette ellenvetéseket tenni.
A gróf minden érvét határozottan visszautasította, kijelentvén, hogy nála nélkül meg sem kísérli a kabinetalakitást.
— Akkor, mondotta, nincs más mód, minthogy én is megtegyem az utolsó lépést, s vagy megnyerem még ma a törvények szentesítését föltétlenül, vagy állásomat ő felsége rendelkezésére visszabocsátva, mint hazám egyszerű polgára fogok önökkel visszatérni, hogy részt vegyek a nemzet legszentebb J jogainak védelmében, vagy kiküzdésében.
Batthyány és Kossuth remény és aggály között tértek vendéglői lakásaikra, a lázbeteg nyugtalan türelmetlenségével várva a rohamosan fejlődő események végső szakaszát.
Köztudomás szerint Lajos főherceg volt, aki különösen ellene szegült a nemzet kívánságai megadásának, ki a Burgban folytatott tanácskozmányok közben István főherceghez fordulva igy szólott : Neked fogjuk köszönni, ha elvesztjük Magyarországot.
Mintegy másfél órai kínos várakozás után jött hozzájuk a nádornak egyik segédtisztje azon üzenettel, hogy azonnal menjenek ő királyi fenségéhez a Burgba.
Amint beléptek, a főherceg örömmel s hevesen ragadta meg kezeiket.
— A nemzet óhajtása teljesült s én legnagyobb jutalmamnak tartom, hogy ennek eszközlésében nekem is volt némi részem.
Jöjjenek, folytatta, a király várja önöket !
Herceg Esterházy Pállal, ki már akkor ott volt, azonnal a király elé vezettettek.
Esteli óra múlt.
Szokatlan idő küldöttségek fogadására, egyedül a rendkívüli események tették ezt megengedhetővé.
V. Ferdinánd király kabinetirodájában fogadta őket.
A császári család tagjai közül egyedül Ferenc Károly főherceg volt jelen.
Ferdinánd király kijelentette, hogy hű magyar nemzetének független magyar felelős minisztérium alkotása iránti kivánatát elfogadni hajlandó és hogy már holnap reggel meg fog jelenni a királyi kézirat, mely a nádort fölhatalmazza, hogy a miniszteri állásokra mielőbb alkalmas egyéneket jelöljön ki s terjeszszen föl.
Mélyen meghajolva fogadták a magyar urak ő felségének kijelentését.
Maga Kossuth Lajos, dacára a dinasztia hagyományos és általa jól ismeirt politikájának, dacára három század szomorú történetének, mely vér és lángbetükkel van Magyarország évkönyveiben följegyezve, hitt a királyi Ígéretnek, bűnnek tartotta volna, hogy ebben kételkedjék.
Nemes embert adott nemesi szava kötelez.
Hogyne kötelezné sokkal inkább a királyt : az ország első nemesét ?
A nádor meleg szavakban köszönte meg a fölség kegyességét s biztosította a magyar nemzet örök hűségéről és hódolatáról, melyet századokon át, a legválságosabb körülmények között is tanúsítani soha meg nem szűnt.
A hivatalos eljárásnak vége volt és csak ekkor mutatkozott a császár-király az ő együgyű kedélyében, melynek folytán uralkodásra oly kevéssé volt alkalmas.
Mint gyermek, ki valamely hibát követve el, most a büntetéstől fél, kezeit összetéve fordult István főherceghez, következő szavakkal :
— Aber i bitt dich, nimm mir meinen Thron nitt.
( Kérlek, ne vedd el trónomat.)
Kossuth kitörni készülő mosolyát elfojtotta a fájdalmas érzet.Szegény gyermekkirály ! sóhajtott föl magában.
Távozva a nádorhoz mentek, tanácskozni a további teendők felett.
Már maga a kezdet is annyi nehézségbe ütközött !
Mit fog hozni a jövő ? !
Kossuth mindjárt a tanácskozás kezdetén ismételten és melegen kérte gróf Batthyányt, hogy hagyja ki őt a kabinetből.
Ö teljes szellemi erejével, tudásával és munkaképességével fogja a kormányt támogatni, csak azon jutalmat kéri számára, hogy mint közpolgár szolgálhassa jövőben hazáját.
Határozottan és ismételten elutasították kérelmét; nemcsak gróf Batthyány, deherceg Esterházy is, ki különösen sürgette Kossuth belépését a kabinetbe.
— Én is, úgymond, ugyanazon érveket hoztam föl, melyeket ön, hivatkoztam azokon felül az állam szolgálatában eltöltött életemre.
Azt mondták : most a hazát kell szolgálni, a haza parancsolja.
Engedelmeskedem.
Elfoglalom a tért, melyre mint őrszemet állitanak.
Akit szeretünk, annak nemcsak szolgálni, de érette szenvedni is kell.
Viharok tornyosulnak a látóhatáron.
Legyen hátralevő életem hazámnak szentelve !
— Igaza van, herceg.
Szenvedni is kell a hazáért !
A hazáé vagyok.
Rendelkezzenek velem !
így lettek Batthyány és Kossuth miniszterekké !
Egy éjjeli királyi kihallgatáson !
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE