Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Tábori Piroska, Z.
Tökmag bandája
Keletkezés ideje
1934
Fejezet
23
Bekezdés
964
Mondat
2903
Szó
26026
Szerző neme
nő
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
V.
A Herceg óvatosan lopakodott előre.
Intett Tökmagnak is, hogy várjon.
Éktelen nagy csomagot cipeltek.
Tökmag egészen kivörösödött bele.
A beragasztott ablaknál megálltak hallgatózni.
Nincs itthon senki!
Hála Istennek!
Pista kinyitotta a régi padláslakattal bezárt ajtót.
Ni, igazán milyen enyhe itt a levegő fütés nélkül is!
- Sokkal jobb, mint nálunk.
Ott Ágnes néni mindig agyonfűt és hiába mondom, hogy egy rendes cserkész nem megsütni való kalács, ne kényeztessen agyon, hát gondolod, hogy használ?
És ha kinyitom az ablakot, hát úgy sóhajt, de úgy!
- Tökmag legyint .
Férfiasságának teljes fölényével.
Marci rikácsolva röpül eléjük.
Gömböc is kidöcögött az ágy alól.
Egészen gömbölyűre hízott már a bogárpecsenyén.
Kibontották a csomagot, igen drága kincs volt benne: kátránypapír, erős drótszögek , sarokkapcsok, amiket még ki kell fényesíteni, de jó erősek.
Aztán egy darab celluloidlap, ezzel fedik némelyik autó ablakát.
A Herceg ingyen kapta a boltostól.
Tökmag már munkához látott.
Maga elé kötötte Tarján néni konyhakötényét, mert Pista így kívánta.
A Herceg egészen öreg ruháját szedte magára, ebben Bogár "Folthercegnek " nevezte.
Felállt a konyhaszékre és fent kezdte a munkát, kátránypapírral vonta be a mennyezetet.
Tökmagnak semmilyen szék sem lett volna elég, hogy odáig felérjen, ő hát lent dolgozott.
Igen elégedetten.
Mert legalább hasznos dolgot csinált.
- Érdekes egy ilyen ház! - motyogott Tökmag.
- Nem is tudtam, mennyi mindenféle része van!
A miénket annyit látom, mégse nézem meg.
- Pedig az még érdekesebb, mert nem kell félni, hogy a nedvesség átüt a falon, - sóhajtott a Herceg.
Akire most nehéz lett volna ráismerni, mert még az orrára is jutott kis ragasztó.
- A boltos azt ígérte, hogy ezen a papiron semmi nedvesség sem megy át.
Biztos!
- Jó volna, pajtikám, mert anyunak, meg Bogárnak száraz helyen kell aludni!
A padlóra is jó bőven tegyél, a pokróc alatt úgyse látszik; milyen fínom vagy, Tökmag, hogy elhoztad!
- Nem köll mindig butákat beszélni, - morgott Tökmag.
- Különben is, ha akarod tudni , hát az egy öreg cserkészpokróc és...
- Megyek vízért, Tökmag, ne morogj!
És ne sértegesd a szőnyegünket!
Pista herceg vígan kapta fel a vödröt.
Ugyanis új palotájukban elfelejtettek vízvezetéket készíteni és minden csepp vízért a sporttelep házmesteréhez kellett mászkálni.
Barics bácsi ajánlotta be őket.
De még ez sem lett volna elég, hanem hercegünk mindjárt első látogatásakor meghódította a házmester kisfiát, mégpedig nem saját személyével, hanem a Marci csókával.
A gyerek még nem tudott beszélni, de ahogy a madarat meglátta, ujjongott, tapsolt örömében.
Hogy közben a csóka is lopott magának egy-két jó falatot, azt mindenki gondolhatja.
Tökmag éppen az utolsó simításokat végezte az apró szeggel felszegezett ablakocskán , mikor hazajött Tarjánné.
Olyan szomorúan, leverten, hogy Tökmag megijedt.
- Beteg a néni? - kérdezte gyorsan és széket tolt oda.
- Nem, fiacskám, csak - csak hiába jártam.
Tökmag lehajtotta fejét.
Keze ökölbe szorult.
Úgy haragudott, de úgy, hogy az már fájt.
Mert Pistától tudta, hogy édesanyja munka után jár.
Ha hiába volt, akkor nem kapott munkát.
És akkor baj lesz.
Nagy baj.
Hideg szoba, éhezés, meg más ilyen szörnyűségek, amiket az ilyen jólöltözött gyerekek csak hírből, könyvekből szoktak ismerni.
Csakhogy Tökmag cserkész volt, szegényebb pajtásainál sokat látott, hallott már!
- Pista hol van? - kérdezte Tarjánné.
- Vízért ment, néni kérem.
És én is megyek most, muszáj már mennem!
- Csak menjen, Lacika.
Tökmag köszönt és kisurrant.
Az ajtó előtt megállott, nagyot csapott a levegőbe.
Csak azért is!
Majd ő megmutatja!
Tarjánné fáradtan ült le, arcát két kezébe temetve.
Úgy érezte, itt a vég.
Jön a nyomorúság, a koldulás!
Vagy az éhezés.
Mert az édesanyáknál nem akkor kezdődik a nyomorúság, mikor le kell tenniök a kalapot, mikor szokatlan alacsony munkát végez a kezük.
Hanem, mikor először nem tudnak kenyeret adni éhes gyereküknek.
Arra rezzent fel, hogy valaki járkál a lakás előtt.
Kopogtak.
- Tessék - szólt halkan.
És csaknem egyszerre mondta a belépővel: - Maga az, Barics úr?
Aztán szótlanul, meghökkenve bámultak egymásra.
A belépő egyenruhás rendőr volt .
Tarjánné ijedten ugrott fel, az emberek valahogy megszokták, hogy ha rendőr jelentkezik náluk, az csak bajt jelenthet.
De úgylátszik a rendőr is mást talált , mint amit várt, csodálkozva kérdezte:
- Kérem, a Barics úr nincs már itt?
- Nincs, kérem.
Most - mi lakunk itt.
Tessék leülni, kérem.
- Köszönöm szépen.
Itt tetszik lakni?
Kis István rendőr uram jó emberismerő volt.
Az ő életpályáján ez igen szükséges tulajdonság.
És emberismerete szerint ez az asszony, meg ez a kalyiba sehogysem illettek össze!
Sehogysem.
De miután ő most látogatóba jött Barics Mihály őrmesterhez, nem pedig hivatalosan járt, hát nem firtatta tovább a dolgot.
Meg is mondta.
- Csak azért kérdem, mert eddig az őrmester úr tanyázott itt.
Aztán néha benéztem hozzá melegedni, meg elbeszélgetni.
Ő is annál az ezrednél szolgált, amelyiknél magam.
- Hát meleggel most nem igen kínálhatom, biztos úr.
Mert még nem fűtöttem be, - mondta Tarjánné igen-igen megkönyebbült szívvel.
- De mindjárt befűtök!
- Miattam ne tessék fáradni, - állt fel Kis István, - mert én megyek is.
Engedelmet , ha háborgattam.
- Mit mondjak az őrmester úrnak, ha jön?
- Csak azt, kérem, hogy itt jártam.
Kezétcsókolom, jónapot kívánok.
Pista herceg útközben találkozott a rendőrrel és bizonyosan azért nézett rá olyan barátságosan, mert megérezte, milyen tisztelettel köszönt az ő anyujának.
Csak azt nem értette, miért csóválja a rendőr a fejét egyre!
Pedig az még akkor is csóválta, mikor este bekopogtatott hozzájuk Barics őrmester és tőle megtudta az üres telek új lakójának történetét.
- Aztán igazán azt gondolja, őrmester úr, hogy azok ott kihúzzák a telet, félig a fődben?
- Mért ne?
Élni köll.
Hát úgy él az ember, ahogy lehet.
Nagyon derék népek azok!
- Hiszen éppen azért.
Tán lehetne nékik valami szükséglakást szerezni.
Olcsón.
- És azt miből fizessék?
Hiszen kenyérrevaló is alig van.
Látom én, ha nem is mondják.
Hagyja csak abba, István, inkább valami munkát lehetne találni annak a szegény, jó asszonynak.
Vagy a gyereknek, a Pistának.
Erős az, tud dolgozni, én mondom!
Bizony a Hercegnek meg sem fordult a fejében, hogy nemcsak ő nem tud aludni a gondtól, hogyan segíthetne az édesanyján, hanem amiatt ül együtt hajnalig a két hajdani ezredpajtás is.
Kieszelni ugyan hárman együtt sem tudtak annyit, mint... no de ez később következik.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE