Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Rejtő Jenő
Texas Bill, a fenegyerek
Keletkezés ideje
1939
Fejezet
47
Bekezdés
2194
Mondat
4606
Szó
30709
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
magas
6.
- Rosszul van? - kérdezte udvariasan, de változatlanul élettelen hangon.
- Nem... köszönöm... csak elfáradtam...
- Üljön le.
- Nem volt parancs, és mégis... a hangjából érződött: meg kell tenni , amit mond.
- Egy óráig pihenni fog.
Azután velem jön...
- Kérem... miért akar szerencsétlenné tenni ?...
- Szerencséssé fogom tenni.
- Azzal, hogy elhurcol?
- Önként fog követni.
- És ha nem?
- Akkor valóban elhurcolom, de csak a foglyom lesz.
Mindaddig, amíg nem látja be , hogy engedelmességgel tartozik nekem.
- Ez...
- Várjon.
Még nem fejeztem be.
- Úgy beszélt, mint valami gép, és a leány felett , a falon pihent élettelen pillantása.
- Semmire sem kényszeríthetem.
Nem is akarom.
Amíg nem mondja önként, hogy megosztja az életét velem, addig - a foglyom.
- De én nem...
- Így döntöttem.
- Felállt.
- Most pihenjen fél órát, és...
- Fel a kezekkel!
Az ablakdeszkán pisztollyal a kezében ott ült a foxiarcú cowboy...
A Lord egy hanyag, szinte jelképes mozdulattal felemelte kesztyűs kezeit.
Az egyikben a lovaglóbotot fogta.
Meg sem rezzent.
És nem nézett a hang irányába.
Csak egy élettelen tárgy lehetett ennyire képtelen a legcsekélyebb meglepett mozdulatra.
- Mit akar? - kérdezte megvetően, rövid szünet után.
- A hölgy velem jön.
A nő tiltakozni akart...
Talán ez a cowboy nem tudja, kivel beszél.
Nem tudja , hogy...
De valami kétségbeesett remény és irtózat nyűgözte le.
- Ki maga? - kérdezte, mintha nem is a másiknál lenne a revolver.
- Nem fontos.
Azt megmondhatom, hogy maga kicsoda, sir, maga egy csúf csibész , mert aki hölgyekkel...
A Lord lassan az ablak felé fordult.
Lusta pillantását Texas Billre emelte...
Mi ez?
A cowboy torka körül, a mellkasán lefelé kúszva, hideg zsibbadás terjedt el a testén...
Félt!
Nagyon félt!
Olyan rémület fogta el, hogy a legnagyobb erőfeszítésébe került a pisztolyt kézben tartani.
A pánikszerű érzést még elviselhetetlenebbé fokozta az, hogy Texas Bill először életében: félt.
Egy emberrel szemben, aki feltartja a kezét!
És nála revolver van.
És fél!
Nagyon fél!
- Nos - mondta megvetően a Lord -, folytassa.
Mondja el a véleményét rólam bátran.
Mondjon sok mindent, mert utoljára beszélt.
Megölöm magát.
Rekedt suttogásából nem hangzott ki fenyegetés.
Egyszerű ténymegállapítás volt , amit mondott.
És Bill kezében mégis megrendült a pisztoly csöve.
- Ne bántsa... - mondta a leány gyorsan, félhalkan.
- Ne bántsa.
A Lord továbbra is a cowboyt nézte, úgy felelt egy kérdéssel.
- Honnan ismeri?
- Itt volt... amikor érkeztem.
Azt sem tudom, ki...
- Ki maga?
Bill megköszörülte a torkát.
A revolver csöve kissé lehajlott, és a Lord nem tartotta fenn a kezét.
- Én ?...
Texas Bill...
- Micsoda?
Hamisjátékos?
- Ne ... em.
Én...
- Sóhajtott...
Szerette volna lerázni a rémület súlyát magáról .
Érezte, amint a halálfélelem hűs verejtéke kiver lassan a homlokán.
- Tessék!
Feleljen!
Ki maga?
Csavargó?
- I ... gen.
- Mit akar itt?
- A miss...
Egy hölgyet erőszakkal... elrabolni nem lehet.
Összeszorult a gégéje.
Nyelt, de csak nem tágult a torka körül a láthatatlan hurok...
- Hordja el magát - szólt rá mint valami kutyára a Lord.
- Most nem ölöm meg.
Ha valahol még meglátom, akkor végzek magával.
Mehet!
- Nem!
Minden erejére szüksége volt ahhoz, hogy ezt kimondja.
Határozottan, de színtelen hangon, a reménytelen küzdelem előtti halálraszántsággal.
És töltött revolver volt nála!
De mit ért vele?
A karja, mintha gutaütött lenne, és a keze zsibbadtan, hidegen , ernyedt ujjakkal fogta a revolvert.
A leány eléje állt.
- Ne bántsa!...
- Menjen el onnan - mondta suttogva, de különös erővel.
Mikor a leány eltakarta előle a Lord-ot, kissé felszabadult.
Vad erővel egy szó nyomult fel az agyába:
" Most."
Ha nem... ha újra ránéz...
Vége...
Meleg hullám futott végig a zsibbadt karon.
A leány félrehúzódott...
Egy dörrenés, tűz csapott ki...
Sikoltás...
A Lord mellére tette a tenyerét, és az asztalra zuhant...
Onnan a földre.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE