Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Szemere György
A madarasi király
Keletkezés ideje
1904
Fejezet
15
Bekezdés
1055
Mondat
2028
Szó
21232
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
Az üldöző bandérium.
Valami gyanus zaj kiverte fejéből az összes kellemes gondolatokat és egy újat telepített helyükbe: egy szerfölött kellemetlent .
A nesztelen nyári napnak csendjében ugyanis szokatlan hangok ütődtek fülébe; vágtató lovak dübörgése, patkók csattogása: mintha egy egész hadsereg vonult volna föl.
Őrületes sejtelem szállotta meg a szegény Ádám úr imént még derüs szívét .
- Mi a te? - kiáltott oda ifjabb Pétörnek .
Az nem válaszolt, csak megvakarta füle tövét.
Az pedig csak nagy dolog lehet, amiért egy Pétör érdemesnek találja megvakarni a füle tövét.
Ki is sült hamarosan, hogy nem kicsi dologért tette .
A lódobogás ugyanis félelmetesen közeledett és hovatovább emberi hangok is vegyültek a patkócsattogásba.
Még pedig milyen hangok!
A siux-indiánok se üvölthetnek éktelenebb skálában .
- Mi a te?! - ismételte Ádám úr riadtan és egyben hátranézett , lát -e valamit .
Még csak egy porfelhőt látott, de a porfelhő mögött már sejteni lehetett némi mozgalmas kavarodást .
- Felelj hát, az ebadta!
Nézz hátra és felelj.
A kun főherceg nem nézett hátra és nem is felelt.
Szükségtelen volt mind a kettő.
Ő már mindent tudott, hát csak a kezével legyintett bánatosan .
- Baj van? - kérdezte Ádám úr megrémülve a Pétör keze illusztrálásától.
- Mi baj van ?
Pétör szánalomból -e, passzióból -e, de megszólalt végre .
- Hát csak a, - mondta és egy hosszút köpött - hogy eszi fene Aradot .
- Miért, fiacskám ?
- Nézzen csak hátra .
Ádám úr ismét hátranézett .
Most már egész tisztán ki lehetett venni a lovas alakokat .
Lehettek vagy százan s oly vadul száguldottak és rikoltottak, hogy összeszorult Ádám úr szíve .
- Végem! - motyogta és talán először életében keresztet vetett magára .
Mert most már végképen tisztába jött a helyzettel; az ünneplők üldözik őt, - az ünnepeltet...
És ki tudja, nem -e koncolják föl, amiért szökésével megsértette őket?
Valószínü.
Különben miért jöttek volna utánna ?
- Végem! - ismételte nyögve a szerencsétlen nagyúr .
- A fene vége, - vigasztalta ifj. Pétör - csak érte jöttek, mert még nem ötte mög a kuni tokánt .
- Nem haragszanak ?.. .
Pétör elnevette magát :
- Mán mé'haragunnának.
Csak visszaviszik, mer még köll nekik az úr .
- Kellek? - kérdezte a nemes báró gépiesen, mert most igen fontosnak tetszett neki ez a szó.
( Ha kellek, gondolta, akkor talán még sem ütnek agyon. )
Mindazonáltal valami nagyon nem bizakodott, mert a vad csorda mind félelmesebb hangnembe csapott át s mind őrültebb száguldásba a lovak...
Már csak kétszáz lépésnyire voltak tőle... már csak százra... ötvenre... húszra ...
És ime, most már nem is ordítanak!
Ez gyanus!
Ádám úr szokása szerint lehunyta szemét és befogta fülét .
- Vivát Ló Berti!
Éljen a madarasi király!
Vivát!
Vivát! - tört ki egyszerre száz tüdőből a viszontlátás szilaj öröme .
A nemes báró nem hitt a fülének.
Fölrántotta szemét .
Hát csupa örvendező, kacagó pofa!
No, ezt már csakugyan bajos megérteni, vélte Ádám úr, de sebaj, úgy sem ért ő már semmit sem, (talán nem is a kunok a bolondok, hanem ő) a fő, hogy nyakán van a feje s a kunoktól a jelekből láthatólag rajta is maradhat .
...
Ejha, csak hogy így vagyunk! - gondolta, - szivesen megeszi a kuni tokányukat, ha már olyan nagyon tartanak rája...
Talán jól is fog neki esni.
Miért ne ?...
Biztosan igen jó lesz...
No, egész kellemes emberek ezek a kunok.
Lám milyen szívesen látják a vendégüket, hogy ragaszkodnak hozzá !...
- Hó, megállj gyerek !
Ez a fölhívás azért volt szükséges, mert nem akart belefúlni a porba, amit körülötte fölrugtak a lovak .
Pétör megállott.
Menten a lovasok is.
Ádám úr köpdöste a szájába ragadt homokot (pf, pf) és igen nyájas képet vágott hozzá.
Igen, mert szökése fejében pár mentegető és üdvözlő szóra érezte magát kötelezve .
- Hát fiaim, - kezdte - (pf, pf) értem jöttetek?
( Pf.)
- Muszáj köpködni, (pf) - szúrta közbe, - mert teli (pf) van a szám.
- Hát, - folytatta , - hogy (pf) vagytok (pf, pf) kedves fiaim?
Én jól, (pf, pf, pf.) Éljen !
Ekkor egy tömzsi kun legény, úgylátszik, a legjózanabb a sok közül, kivált a tömegből és illendőképen süvegelvén, jelentést tett az ünnepeltnek :
- Hát mink, instállom, mivelhogy megórontottuk, hogy elmétsztat akarnyi szöknyi, azért vagyunk kirendőve, hogy üldözzük a méltsás urat.
Mink vónánk az üldöző bandérium: mink nyócvanon .
- Üldöző (pf) ban (pf) dérium.
Hm.
Ilyenről még nem hallottam , ( pf) de azért szép tőletek, (pf) valóban igen szép (pf, pf )...
Hát menjünk .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE