Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Ábrai Károly
48-tól Világosig
Keletkezés ideje
1860
Fejezet
29
Bekezdés
2318
Mondat
3928
Szó
45077
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
VII.
Petőfi vendégei.
Amily nagy volt az öröm és lelkesedés azon hírre, hogy a király Batthyány Lajost miniszterelnökké kinevezte s megbízta egy minisztérium alakításával, épen oly nagy csüggedés és keserűség lepte meg az egész magyar nemzetet, midőn újabb hírek szál-longtak, hogy ő felsége az alkotott törvényeket megerősíteni vonakodik.
Közben mindenféle rémhírek keletkeztek, hogy a budai lőportoronyból mázsa lőport hordtak egy dunai hajóra elszállítás végett.
Ami valóban meg is történt.
A lőpor az alvidéken már akkor célba vett rác és szerb lázadás céljaira volt elkészítve, hogy Krakóban forradalom ütött ki, Pest utcáin sürü csoportokban hullámzott a nép.
Falragaszok borították a házakat »Éljen a király !«, »Éljen a felelős független magyar kormány ! «, »Bizalom, még minden jóra fordulhat !«
Március -én országos ülés tartatott Pozsonyban.
A terem minden része a zsúfolásig tömve volt hallgatósággal s feszült kebellel várták a nádor megérkezését, ki midőn a terembe belépett, a viharos lelkesedésnek minden jeleivel fogadták.
Királyi leirat érkezett Bécsből, melyet Ghyczy Kálmán a nádori Ítélő mester olvasott föl.
A hallgatóság komoly levertséggel hallgatta a leiratot.
Ferdinánd király csakugyan visszavonta a nemzetnek adott sza-vát. hogy a felelős magyar minisztériumot kinevezi.
Zugás és vad kacaj vegyült a fölolvasott szavak közé.
Künn pedig az országház előtt pörgött a dob, a riadó, fegyveresek gyülekeztek, magok sem tudván, hogy mi célra !
Az elkeseredés künn és benn leirhatlan volt.
A pénz- és hadügyminisztérium megadását ő felsége határozottan megtagadta, a kereskedelmit is a bécsi kormánytól függő másodrendű szerepre szállította le.
A magyar nemzet e téren, ha csak önmaga nem akarta saját sírját megásni, egy hajszálnyit nem engedhetett.
Batthyány állott föl elsőnek, fölkérvén István főherceget, méltóztassék közbenjárása által odahatni, hogy Magyarországnak a teljes felelős független minisztérium megadassák, ellen esetben mind ő, mind társai lemondanak.
A nádor komolyan kérte a minisztereket, hogy ne mondjanak le.
Kossuth válaszolva erre, azt mondotta, hogy a királyi szó minden betűjének szentnek kell lenni.
Midőn ő felsége azt mondotta : akarom, hogy legyen felelős magyar minisztérium és alakitsa azt gróf Batthyány Lajos, akkor az uralkodónak a magyarországi dolgokra nézve más tanácsadója nem lehet, mint Batthyány Lajos gróf.
A nádor pedig kijelentette, hogy ehez állását köti.
Az ügy sürgős volt.
A küldöttség másnap már gőzhajón Bécsbe indult.
Mig ez azonban Bécsben a miniszterekkel tárgyalt s a királynál kihallgatáson volt, az izgatottság Budapesten napról-napra fokozódott.
Majdnem minden nap hol egyik, hol másik kaszárnyában riadót doboltak, azt beszélték, hogy Kossuthot és Batthyány grófot Bécsben elfogták, hogy e miatt a Don Miguel és Vaza magyar gyalogezredek , valamint az összes huszárok felmondták az engedelmességet, hogy a kaszárnyák, melyekben magyar katonák szállásolnak : ágyukkal vannak körülvéve.
Egy nap este Petőfi izgatottan ment haza az egyenlőségi körből.
Igen kedvezőtlen híreket hallott.
— Viharok lesznek ! dörmögte magában.
Várjuk . .
Tudtuk, hogy e nélkül nem
Megyünk keresztül.
Mikor jártak el velünk szemben Bécsben igazságosan ?
Lelke azonban kéjelgett a bekövetkező viharon, mint sirály a hullámzó tenger habjain.
Úgy látszott, hogy közéig az idő, midőn szerelméért föláldozza az életét és szabadságáért föláldozza szerelmét.
A bécsi véres események után a nép nyugodtan van, mint tenger vihar után.
A hullámcsapások csak most kezdik verdesni hazánkat.
Mindenre készen kell lennünk, a legrosszabbra is.
A bécsi kormánytól minden kitelik.
Tüzbe, lángba borítja hazánkat, ha vele Ausztriának használhat.
Ez gyalázatos politikája századok óta.
De mi résen állunk.
Mesterünk azt mondta, hogy rajtunk még a pokol kapui sem vehetnek diadalt, én pedig azt mondom, hogy mi még a poklokon is " diad al maskod unk.
Trónokat láttunk mostanában megrendülni és összeomlani, de a népuralom trónja soha össze nem omlik, sőt erősbül.
Előre tehát a népek Istenének nevében.
Ezeket inkább önmagában beszélte, mint valakihez vagy valakivel.
Nem látott ő most mást, mint ami mindig lelkében volt : imádott hazáját, melyért ő minden pillanatban kész volt vérét és életét föláldozni.
Mély gondolatokba merülve lépett szobájába.Csak neje figyelmeztette s erre látta, hogy vendégük van.
Gróf Kornis Kázmér huszárkapitány neje : Casati Angéla grófnő, szólt neje az idegen hölgyet bemutatólag.
Férje egész századával átment az olasz fölkelőkhöz.
Petőfi melegen üdvözölte a grófnőt.
Ebből ismerek méltóságod férjére, hogy magyar s a szabadság barátja.
— Mely sokszorosan értékes előttem, midőn azt a szabadság dalnoka nyújtja.
— MEntha hallottam volna méltóságod nevét emlittetni
— Igen is, sokszor említettem atyja nevét, mondotta Julia, történeti nevezetességű név, egyik őse a világhírű Pitti palotának s az abban levő múzeumnak alapitója.
— Igen !
Igen, most már tisztán emlékszem, kiáltott föl Petőfi élénk érdeklődéssel ; e palotában feküdtél súlyos betegen, hogy én erről meg tudtam feledkezni ! kiáltott föl Petőfi.
— Olaszországban utaztam társalkodó nőmmel, vette át a szót Juha, midőn hirtelen láz lepett meg, mely ágyba döntött.
Utitársnőm a messze idegenben kétségbe volt esve, midőn barátnőm atyja, ki akkor Flórenzben lakott, valamely lapban olvasva véletlen betegségemet, azonnal palotájába vitetett, saját orvosával gondoztatott s több heti gyógykezelés után gyógyultan, jósága minden jelével halmozva bocsátott el palotájából.
A két ifjú leány szive ekkor forrott össze.
És az időtől fogva az olasz grófnő s a magyar birtokos leánya : Szendrey Julia barátnők lettek.
Időszakonként levelet váltottak egymással.
Hogy feledhettelek volna tégedet, lelkemnek elszakadt drága felét, mondotta Julia, melegen ölelve magához s forrón csókolva kedves barátnőjét.
— Isten hozott!
Légy nálunk sokszor üdvözölve.
Tekintsd ami kévésünk van, mint sajátodat.
Vajha csak némüeg is viszonozhatnám sok jóságodat.
Az olasz nő szomorúan nézett a költő nejére.
— Épen azért jöttem oly messze földről .. .
— Akkor épen jó helyre jöttél kedvesem.
— De én nagy uzsorás vagyok, suttogta ez.
Ezerszeres kamattal kérem vissza a csekély előleget.
— Bianco meg van adva, mondotta Petőfi, amennyiben ez tőlünk függ.
— Köszönöm !
Szivemből sokszor köszönöm !
— Hozhatnánk bár a legnagyobb áldozatot, csak parányi részét rónánk le tartozásunknak.
Nemde Sándorom ?
— Megelőztél, kedves Júliám ! mondotta Petőfi.
Parancsoljon velünk, grófnő !
— Önök bizonyosan tudják, hogy szegény nemzetünk most a gyűlölt német zsoldosok ellen küzd halálos harcot.
— A szent szabadság harcát, grófnő!
Lehet, hogy nemsokára mi is ezt tesszük.
— A mi zászlónk, folytatta a grófnő, már ott lobog a tűz és vérkeresztelőben.
Gyöngék, szervezetlepek vagyunk.
Ingadozunk.
Idegen segélyre hasztalan várunk.
Ezek az Isten kegyelméből élő koronás urak csak egymást segítik.
Egymás érdekeit istápolják.
Ha egykor minden rabnép összetörné bilincseit s szabad és független lenne, mi lenne a trónokkal és koronákkal ?
Hova lennének a Habsburgok, Hohenzollernek, Romanovok ?
A széttagolt Olaszország az »Unita Italia « -ért, az egységes Olaszországért hasztalan ontja vérét az osztrák katonai nagyhatalommal szemben . . .
Pillanatig szünetet tartott a grófnő, szemeiben könyekkel, aztán egyik kezével a Julia, másikkal a Petőfi kezét megragadva, könyörgő hangon szólott :
— Azért jöttem, hogy kérjelek.
Segítsetek Olaszországon !
— Igen !
Igen !
Jó helyre jött, segítünk !
Szervezünk olasz légiókat.
A grófnő szomorúan rázta fejét.
— Azzal nem érnénk célt.
— Mit parancsol tehát!
— Szegény könyörgő vagyok, mondotta a nő mindkét kezét összekulcsolva, esdő tekintettel.
Hívják haza a magyar katonákat s ne engedjék, hogy Magyar-országból újabb segítséget nyerjenek.
A németekkel majd elszámolunk.
Szomorú lenne, ha a két szomszéd nemzet, az olasz és a magyar közös elnyomójáért gyilkolná egymást s ontaná egymás vérét!
— Soha !
Soha ! kiáltotta Petőfi izgatottan, mi ezt nem fogjuk megengedni.
— A mi legyőzetésünk után önök következnek : a magyarok.
Atyám házánál elsőrangú politikusoktól hallottam : az osztrák mai szorult helyzetében mindent megad a magyaroknak, amit kívánnak.
Nagylelkű lesz, de csak addig, mig a szükség ezt parancsolja.
Fordul a hadszerencse kockája, azonnal visszavon mindent.
Most gyönge !
Ne engedjék, hogy megerősödjék.
Ma remeg.
A meggyilkolt szabadság eszméje egész Olaszországban fölkel sírjából, zászlói mind nagyobb területen lobognak ; a megtépázott, megalázott sas vijjongva menekül, ne engedjék, hogy megerősödve valaha ismét visszatérjen.
Ne szavazzanak meg Ausztriának az olasz háborúra pénzt és katonát, akkor az »Umta Italia« életre kel és erőssé lesz.
— Igaza van grófnő.
S legyen felőle meggyőződve, hogy Ausztria tőlünk egyetlen egy krajcárt, vagy «gy katonát sem fog kapni az olaszok ellen !
— Igen, Petőfi Sándor, a magyar
Tirtaeus igy gondolkodik.
De hát a többiek !
A többiek !
— A sajtó a mi fegyverünk.
A szabad sajtóval most mi rendelkezünk!
Nem hiszem, hogy legyen magyar, ki az osztrák iránt e pillanatban talán érzett jóindulat oly elfogiUttá tegyen, hogy neki az olasz szabadság elnyomására pénzt és katonát szavazzon meg.
Ha a magyar és olasz két szomszéd nemzet együtt érez és együtt tart, összeomlik a korhadt, roskatag ausztriai trón.
S hiszem Istenem, hogy ez mielőbb meg fog történnie.
E pillanatban a posta több levelet hozott, melyeket közösen, nagy érdeklődéssel vettek át.
A grófné atyjától várt leveleket.
Mindenki saját leveleivel volt elfoglalva.
Alig tekintett Petőfi a maga levelébe, hevesen, örömteljes meglepetéssel fölkiáltott :
— Itt van !
Batthyány Lajos grófot a felség kinevezte miniszterelnöknek, aztán pillanatig megállott, tovább olvasva.
— Kossuth Lajostól, folytatta aztán maga a király kívánta, hogy vállaljon tárcát és ő a pénzügyit vállalja.
A többi a dolgok rend-jében egymásután következik.
Aztán jön az uj országgyűlés egybehivása s tavaszszal a választások !
Éljen a független Magyarország !
Köszönöm te neked Istenem, hogy ezt megengedted érni!
Köszönöm !
— Éljen ! riadozta egy hang vissza a szoba hátteréből.
— Ki az ? kiáltott Petőfi fölugorva s a szoba azon része felé nézve, ahonnan a ezeket a szavakat vélte hallani !
A szomszéd szoba hátteréből egy — év körül levő férfiú jött az illetők elé.
— Egy még szerencsétlenebb hazánakfia, mint ön, mert mig önöknek csak kisebb népfajokkal, nekünk ugyanannyi koronás főkkel kell küzdenünk, kiket számtalan érdekszálak fűznek egymáshoz, melyek közül ha egyet megszakit valaki: mind megérzi és mind felzudul ellene.
Jó napot, grófné asszonyom !
Méltóságod nem emlékszik reám, mint gyermeket ismertem méltóságodat.
— Férjem gróf Kornis Kázmér huszárszázados, ki most a mieink között szolgál.
— Ismerem, derék ember, kitűnő katona.
Szerencsét kívánok méltóságodnak a szent frigyhez.
— Csaknem gyermekleány voltam, midőn atyám házánál szedtem lelkembe a szabadság eszméit, melyekért rajongásig lelkesültem.
Mint ifjú leány erős fogadást tettem, hogy életemet első helyen hazámnak szentelem, megújítottam e fogadalmamat, midőn férjemnek nyújtottam kezemet, nemzetem ügyében vagyok most itt, mig férjem Milanóban vagy a novarai síkon küzd az osztrák zsarnokság ellen.
— Legyen itt is üdvöz grófnő !
Mazzini vagyok.
Egész Olaszországból száműzött, ki azért nem szűnik meg hazájának hü fia maradni.Az olasz szabadság ellen.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE