7.
Karjában az ájult leánnyal, a kocsihoz futott.
Bedobta az ülésre, megrántotta a gyeplőt, és veszettül csapkodta a lovat...
Mi történt?
Meghalt?
Megsebesült ?...
A leány magához tért.
Nem szólt semmit.
Összehúzódzkodva kuporgott az ülésen.
A kocsi úgy rázódott, csapódott a szokatlan iramban, hogy minden pillanatban felborulhattak.
" Hová mennek ?" kérdezte önmagától a nő.
De nem szólt.
Sötét mezők, kihalt tájak mellett rohant a gödrös úton a kocsi...
Talán másfél órája mehettek ebben az őrületes hajszában.
Azután a fiú meghúzta kissé a gyeplőt, a ló lassított.
- Ugorjon le! - mondta a leánynak.
- Azonnal ugorjon, meri lelököm!
Ijedten kiszállt.
Barátságtalan, sivár éji táj.
A fiú rácsap a lóra, feláll, és teljes erejéből veri az ostor fordított végével .
Az állat szökellve ágaskodva nekiugrott az útnak, és rohant veszetten, egyenesen neki a Corner River szakadéknak!
A leány irtózva felsikoltott.
Texas Bill ütései zuhogtak...
A szakadék ott tátongott már néhány méterre...
A gyeplő nagy ívben repült, ahogy odavetette a ló nyakára, és a száguldó kocsiról leugrott...
A ló halálordításszerű nyerítése messze hangzott az éjszakában, egy recsegés, egy robaj és távoli nesz...
Azután csend.
Kocsi, ló, a szakadék mélyén volt...
És Texas Bill?
Meghalt ?...
Hiszen a nyakát kellett törnie, amikor leugrott az ülésről.
Most árny tűnt fel a bokrok közül, lassan közeledik.
Azután egy gyufa fénye villan.
Cigarettára gyújtott.
Odabiceg a leányhoz.
- Hogy van? - kérdezte vigyorogva.
- Azt hiszem, ismeretségünk megérett a bemutatkozásra.
Texas Bill vagyok.
- A leány hallgat.
- Legalább mondjon valami nevet, ami alkalmas megszólításra.
Bár helyzetünkben az sem lenne tolakodás, ha megkérdezném, hogy kihez van szerencsém a halál torkában?
A nő szomorúan, suttogva mondta:
- Én a Lord felesége vagyok.