Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Szemere György
A madarasi király
Keletkezés ideje
1904
Fejezet
15
Bekezdés
1055
Mondat
2028
Szó
21232
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
Kunok harca.
Tehát, mint a fentiekből kiviláglik, a jó madarasiak egy nyolcvan tagból álló bandériumot szerveztek nagy ünnepeltjük, báró Lamberti Ádám úr , immáron madarasi király elfogatása és a nagy piacra leendő visszaszállitása céljából, hogy megvendégeltessék kuni tokánnyal .
A buzgó, mondhatni fanatikus vendéglátásnak ez a válfaja teljesen ismeretlen a földteke egyéb részén, tehát népismei szempontból is érdemes volt megemlíteni .
Nem csuda, hogy az ünnepelt ezekután igen kiváncsi lett eme híres eledelre .
- Mi az a kuni tokány? - kérdezi Pétörtől feszült érdeklődéssel .
- Van abba minden, - volt a Pétör lapidáris felelete .
- De mégis ?
- Mégis?
Hát legtöbb van benne a paprikábul .
- No, én azt igen szeretem: a paprikás ételt - jegyezte meg ( aminthogy úgyis volt) Ádám báró, - ha paprikás, hát marjon .
- A fog marni jócskán, - biztosította Pétör a bárót és megbiztatta kissé a mokányokat .
Szapora, de nem túlzott tempóban bakókált a bricska Madaras felé .
A bandérium két tagja a kocsi mögött kocogott fedezetnek, a többi hetvennyolc ellenben vagy ötszáz lépésnyire előre vágtatott, hogy az ünnepeltnek ne kelljen a lovaik által fölvert port is lenyelnie, amely figyelem láthatólag meghatotta Ádám urat.
Tehát némi finomság, vélte, lakozik még a kun lélekben is; amire pedig józan ésszel az eddigi tapasztalatok után alig lehetett számítani .
Hanem fönnállott egy másik körülmény, amire meg éppen az eddigi tapasztalatok után igen is lehetett volna számítani s amire még sem gondolt a nemes báró.
Ez a körülmény: ahol nyolcvan kun van egy rakáson, ott okvetlenül muszáj valamelyes csatának kitörnie.
( Mert hiszen mind a nyolcvan csak nem szereti egymást.
Nem angyal a kun. )
Tehát erre nem számított Ádám úr, ami tőle nagy hiba volt, mert azt tudnia kellett volna, hogy a villám nem csap ugyan le mindig, de a kun mindig verekszik, amikor lehet.
Olyan nincs, hogy ő csak egy fél alkalmat is elszalasszon.
Hát még egy akkora alkalmat, mint a mostani: nyolcvan kemény kun egy csomóban, valamennyi lóháton, valamennyi fokossal fölszerelve , valamennyinek két keze, két lába...
Egy lovas csata!
Béke idején!
Csak nem esett a kun a feje tetejére, hogy kapva ne kapjon ilyen kivételes gyönyöröket igérő mulatságon !...
Hát meg is ragadták a jó kunok a kedvező alkalmat.
Alig vágtattak tíz percig a bricska előtt: mint egy jelszóra, ketté vált az üldöző bandérium .
Az egyik csoport jobbra kanyarodott, a másik ellenkező irányban: balra .
A nemes báró csak nézte, hogy ugyan mi lesz ebből az evolucióból , de nem tudta kitalálni, amig az egyik fedezetbeli kun legény segítségére nem jött az eszének .
- Tyü, az áldóját! - káromkodott ez - rászedtek a kutya zsiványok : most mink kimaradunk a verekedésbül !
A nemes báró hátratekintett a harcszomjas legényre .
- Hát verekedés lesz? - kérdezte .
- De még mekkora! - mondta a legény félig irígy, félig lelkesült hangon.
- Három se eszik ma zsámiskát ezek közül .
Ádám urnak nagy kedve telt a virtusban .
- Hát szeretsz te verekedni, fiam ?
- Én -e? - csudálkozott a kérdésen a kun.
- Hát minek élnék akkó ?
Lamberti elnevette magát.
Terjedelmes teste rengett: úgy kacagott .
A csatának is örült.
Lám, szemtanuja lesz egy valóságos véres ütközetnek béke idején.
Ilyet nem láthat ő Párisban sem; nem a hat uradalmáért.
És ezt ő most ingyen fogja élvezni!
Ez aztán fejedelmi gyönyör!
Csak a királyok szerezhetik meg maguknak, azok is csak akkor, ha megengedik minisztereik ...
Persze nem tudhatta a vén báró, hogy milyen egy kun lovas-csata , különben nem örült volna neki idő előtt.
No, de egy kis ideig legalább nagyon élvezett .
Látta a két ellenséges csapat összeroppanását, a fokosok villogását a nap sugarában; hallotta a harcosok vad csatakiáltását, a sebesültek vérbefuló káromkodását; gyönyörü volt a szilaj csikók ágaskodása , bokrosodó kedvük letöretése; fenséges az egész harci kavarodás: egy valóságos antik csatakép, amelyen egyik fél sem enged a másiknak csak egy talpalatnyi előnyt sem, inkább elpusztul mind valamennyi .
- Hej Mundzukhuz, Attila, kunok elei! - kiáltott föl lelkesedésében és szívét elfogta egy borongós mámoros érzés, - ha a ti időtökben élek, talán belőlem is lett volna valami, harcra termett testemet-lelkemet nem puhította volna széllyel egy szelíd, imádságos grófi édesanya!
Én is így sarabolnám-darabolnám, mint ezek a hős fajzatok !
...
A héturadalmas kövér nagyúr szíve mélyéből megirigyelte a zömök, acélinu parasztlegényeket; szivesen cserélt volna velük .
Hanem, ami azután következett, ismét leszorította a kunok iránt való s már eddig gyakorta változott hajlandóságát .
Az a bolond (szerintük bizonyára nemes és méltányos) ötletük támadt ugyanis a fiúknak, hogy áthelyezik a harc színterét és belevonják a csatába Ádám urat: hagy élvezzen ő is egy kicsit.
Kapták hát magukat : odarugtattak a bricskához, olyképen, hogy az a két ellenfél közé került .
Válasszon a madarasi király: szegődjék arra az oldalra, amelyik jobban tetszik neki .
Igen ám, de Ádám úr nem értette a kunok eszejárását.
Ő csak azt látta, hogy egyszerre két tűz közé került, amiből neki okvetlenül ki kell valahogy menekülnie .
Csakhogy nem eresztették ám a kunok.
Ha azok egyszer fejükbe vették, hogy ünnepeltjüknek is részt kell vennie a csatájukban, hát az ellen nem volt föllebbezés.
Azért is úgy intézték a csatározást, hogy elejétől végig a bricska körül folyjék le.
És mivelhogy a nemes báró váltig menekülni akarván , váltig hajtatott: száguldva harcoltak a kun gyerekek.
Ami szintén igen szép csatakép, hiába tetszett az Ádám urnak kevésbbé, mint az előbbeni .
Igaz, hogy ezen az új csataképen már maga is szerepelt, ha csak passzive is (mert egypár fokosvég biz őt is érintette ), amely körülmény joggal megváltoztathatja egy hárommázsás embernek a csataképekről alkotott véleményét .
Erről azonban nem tehettek a kunok.
Ők jót akartak vendégükkel, alkalmat adván neki harci babérok szerzésére.
Hogy nem kapott rajta, az az ő dolga és gusztusa ...
...
Így lőn, hogy a nemes bárót harci babérok nélkül, de kék foltokkal hátán és oldalán és egy sebbel a fején, állandó csatározás között szállitotta be az üldöző bandérium Madarasra, hogy ott megenné a kuni tokányt .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE