VIII.
Az olasz szabadság ellen
Együtt ültek a honatyák, az országnak színe java.
Nagyon komoly ügyek forogtak szőnyegen.
Belőlről a rác és szerb lázadás, mely a délvidéket már lángba borította.
Magyarok, szerbek, rácok, kik eddig testvéri jóindulattal viseltettek egymás iránt, most ölik, gyilkolják, pusztítják egymást.
Ide juttatott bennünket az osztrák perfid politika.
Kívülről sem valami fényesen állottak Ausztria ügyei.
Az olasz önkéntes seregek győzelemmel harcoltak az osztrákokkal.
Maga Radeczki Novara alá húzódott, mig seregének másik része Firenze felé vonult vissza.
Radeczkinek már csak egyetlen reménye : a vitéz magyar katonák ; a hősies gyalogezredek : a Prinz Preuszok, Don Miguelek, Vázák !
Aztán a rettenthetetlen magyar huszárság, különben meg sem állhatna az olaszok előtt.
Ahol ezek vannak, mindenütt ők a győztesek, a Zanini, Cecoppieri olasz ezredek nem megbízhatók ; volt rá eset, hogy a magyarok közül is sok elhagyta a sárga-fekete zászlót.
A lombárd velencei királyságban Ausztria ügyei a legrosszabbul állottak.
A bécsi hadügyminiszter megkereste magyarországi kollégáját, hogy , főnyi segítséget küldjön az olaszok ellen.
Ausztria ügyei oly kétségbeejtőleg állottak Olaszországban, hogy Ra-deczki ennyi erőt tartott szükségesnek a forradalom általános elnyomására.A magyar nemzeti közvélemény felháborodott, midőn ezt meghallotta.
Magyar katonákat a népszabadság leigázására adni gondolatnak is fölháboritó.
Századok óta ez volt Ausztriának átkos politikája, egyik nemzetet a másik által leigázva tartani.
— Nem adunk ! volt reá a közvélemény válasza.
Egyetlen katonát sem adunk.
De megszólalt a bölcs politika :
— Igaz, Magyarország önálló államot képez Ausztriában, de a legbensőbb szövetségben áll vele, jó és balsorsban osztályrészese.
Ki Ausztriát leveri, Magyarországnak is kárt tesz vele.
Az önvédelem politikája parancsolja, hogy a kérelmet el ne utasítsuk.
Gróf Kornisné nemzeti missziót teljesített, midőn fölkereste a legbefolyásosabb politikusokat, magát Deák Ferencet is, élénken ecsetelvén Olaszország sorsát, az apróbb államok között időszakonként ki-kitörő nyugtalanságokat, forradalmakat, melyek megújuló nagy sebként folytonos lázban tartják Európát.
Saját érdekök ellen tesznek az államok, ha ezt nem orvosolják.
És erre most van a legkedvezőbb alkalom, mikor az egész Olaszország megnyilatkozott, midőn mint villanytüz, egyetlen eszme, egy törekvés hatja át az olasz nemzetet, az egész Apennini félszigetet, az »ünita Italia !«
És ennek egyedül Ausztria áll útjában a lombárd-velencei királysággal, mely egy darab vonagló élőtest a rodthatag Ausztriához fűzve ; ha ezt szabaddá teszik, a többi apróbb államok, mint elszakadt részei önként hozzá csatlakoznak s helyre áll az európai béke.
Ellen esetben hamu alá takarják a tüzes zsarátnokot, mely egyetlen szellő érintésére ismét lángra lobban.
A történelem Ítélni fog a magyar nemzet fölött, ha a téves politika folytán az egységes Olaszország ellen foglal állást.
Petőfi is e napokban fejtette ki a legnagyobb politikai tevékenységet, a »Fillin- gerben «, a »Radikál körben «, az »Egyenlőségi társulatban« magát fölülmulólag szónokolt, informált, kapacitált, föltárta eszméit a népek szabadságáról, beszélt a magyarok és olaszok testvériségéről, régi rokonszenvről, midőn a tatárok elől menekülő IV-ik Béla magyar királyt az olasz szigetek lakói mentették meg, midőn Nagy Lajos királyunk az olaszok által is gyűlölt Johanna nápolyi királyné ellen hadat vezetett, az olaszok voltak kalauzai és élelmezői és az időtől fogva sem szűnt meg a testvéri jó egyetértés a két nemzet között, inkább ápolni kell ezt, mint korlátot emelni a két nemzet közé.
Ha Ausztriának baja van az I olaszokkal, ez az ő belügye, végezze vele a hogy tudja, de ne kívánja, hogy az ő érdekéért a magyar katonák vérezzenek és a magyar kincstár károsodjék.
Petőfi nem volt a nemzetgyűlés tagja, különben ott szólalt volna föl bizonyosan s a népszabadság legnagyobb apotheozisát hallotta volna a nemzetgyűlés.
A hitvány érdekpolitika csekély többséggel megszavazta az olaszok ellen adandó katona és pénzsegélyt.
A nemzet első költője is : Vörösmarty Mihály erre szavazott.
Nemcsak az olaszok vették ezt kedvetlenül a magyar nemzet vezérköltőjétől, de csaknem az egész haza.
Költő nem mondhat mást, mint mit lelkének ihlete lehel lantjának húrjaira és az nem lehet más, mint a szabadság harsonája !
Senki nem szerette jobban Vörösmartyt mint Petőfi, csaknem atyját tisztelte benne.
És mégis megrótta tettét.
Ekkor jelent meg az »Életképekben«
Vörösmartyhoz írott verse, melyben minden versnek refrainje ez :
Nem én téptem le homlokodról, Magad tépted le a babért!
Könyei omlottak, mártir kínokat állott ki, mig ezt irta, de megírta.
És hogy ha annak minden betűje egy-egy tőrszurás lett eaesári atyja, Vörösmarty ellen : ő Brutus lett volna.
Költő mint Petőfi, máskép nem tehetett.
Lelke látnoki világával sejtette a bekövetkező eseményeket, a viharokat, melyek ellen minden erőnket meg kell feszíteni, a lét és nem lét halálos küzdelmét Ausztriával és mi most Ausztriával együttesen akarunk láncokat kovácsolni a szabadságért küzdő olasz ellen, melyekkel aztán később minket is rabokká tesznek.
Szegény szeren-csétlen nemzetem !
Akkor fogsz majd látni, midőn szemeidet elvesztetted !
De hát igy van ez megírva a sors könyvében !
És végre egy napon megérkezett Angela férje is, gróf Kornis huszárőmagy.
Az olasz forradalmi haza vitézeiből.
A többi a novarai síkon maradt Olasz-országban halva.
Midőn Radeczki az olasz szabadságharcosokat nevezett helyen szétverte.
A menekülőket Kornis őrnagy fedezte huszárjaival, kétszer vették körül a vasasok, mind kétszer keresztül vágta magát.
De jó vitézeinek fele ott maradt.
A többit idegen népeken, ismeretlen országokon, ellenséges seregeken át szerencsésen haza hozta.
Majd itthon fognak verekedni a némettel !
Pedig ezer veszélyen kellett magukat keresztül küzdeniük.
Egy század svalizsért indítottak utánok.
Magoknak sem valami sok volt.
A parancsnok, mikor közelébe jutott, parlamen- tairt küldött hozzá, hogy adja meg magát.
Biztosítja életét.
Paduában, Veronában vasas és uhlanus ezredek vannak, ezektől kegyelmet nem várhat.
Ha pedig ellentáll : hírmondó sem marad közülök !
Az olasz parasztban sok ügyesség és sok furfang van.
Mikor meghallották, hogy szökevény magyar huszárok jönnek, elibök mentek, elmondták, hogy hol és mikép várják őket a vasasok, meg az ulánusok, aztán szép szóért és jó pénzért, amiért az olasz sokat megtesz, vezették s kalauzolták őket uttalan- utakon, hegyeken, folyókon, mocsárokon és erdőkön át, ahol csak ők tudták a járást s mig az egykori kamerádok egész éjen át teljes készenlétben várták őket, már ők akkor a harmadik vagy negyedik faluban jártak.
Hiában tűztek jutalmat a feljelentők részére, inkább megcsalták, félre vezették őket. hamis útra terelték.
Ezer baj, veszély és még több nélkülözés között végre elérték a magyar határt.
Itthon voltak.
Hála Istennek !
Itt már szabad meghalni a hazáért!
Nincs is más óhajtásuk !