ELTE
  • elte.dh
  • Verskorpusz
  • Cikk-kereső
  • Regénykorpusz
  • Drámakorpusz
  • A szolgáltatásról
  • Súgó
  • English
  • Magyar

Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem

Vissza

Tábori Piroska, Z.

Tökmag bandája

Keletkezés ideje
1934
Fejezet
23
Bekezdés
964
Mondat
2903
Szó
26026
Szerző neme
nő
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
  • 11
  • 12
  • 13
  • 14
  • 15
  • 16
  • 17
  • 18
  • 19
  • 20
  • 21
  • 22
  • 23

VII.

- Ha egy hosszabb deszkadarabot tudok szerezni, akkor egybeépítem a tetőt, - ábrándozott a Herceg és mindjárt bele is illesztette rajzába a hosszú gerendát.

- Hát ez mi?
Te Tarján, neked megártott a sok iskolakerülés!
Úgylátszik egészen elszoktál a rendes munkától!
No majd megtanítalak megint!
Holnapra itt legyen megfejtve mind a négy egyenlet, amiről ma szó volt.
És a levelezést is leirod!
Hogy ne jusson időd ilyen butaságokra.
Ötödikes és babaházakat firkál!

A Hercegnek könnyes lett a szeme.
Nem a büntetésfeladattól félt, azt Tökmag segítségével - még ha becsületesen ő maga csinálja is meg - két óra alatt elvégzi.
De Farkas tanár úr elvette a szép kis rajzot, amelyen már napok óta dolgozott.
Nem itt az iskolában, vagy legalább is csak szünetben.
Itt, mióta megint bejárt, olyan nagyon igyekezett dolgozni, figyelni!
Nem tehetett róla, ha mégsem mindig tudta az eszét a tanulásra összpontosítani.
Valahogy most fontosabbnak érezte az otthoni gondokat.

Az iskola fontos, életbevágóan fontos.
Pista tudta, hogy tanulni, tudni kell.
Fegyver az, amivel az életharcot vívja majd meg az ember.

De mit csináljon az a diákgyerek, akinek iskolába indulás előtt vizet kell hordani , kályhát tisztítani és teljes két órai munkával maga szerzi meg családjának a mindennapi kenyeret, még pedig szószerint, mert a pék azért ád nekik jó barna rozskenyeret, mert Herceg hajnalban felhordja négy nagy, hatemeletes ház minden lakójának a tejet és süteményt.

És, ha végre eljutott is az iskolába, ezerféle komoly életgond zakatol a fejében .
Kapott-e anyu munkát?
Kap-e Bogár, aki olyan vékonyka, elég ebédet az iskolai étkeztetésből?
Hány napig futja még a tüzelőből?
Az öreg gyümölcsárus Róza néni megvárja-e őt, hogy pár ütött narancsot adjon néki, a segítségért?
Az éppen jó uzsonna volna a fiúknak, ha délután eljönnek!

Igen és a rajz, amit Farkas tanár úr zsebrevágott!
Hogy örült neki, alig várta, hogy megmutathassa a fiúknak.
Nagyon szépen gondolta el, hogyan fogják megépíteni együtt a kis baromfiólat.
Keszeggel ketten alapot ásnak neki, Mackó csinálja a vasalást és Tökmag is segíthet.

Észre se vette, hogy már megint az otthoni dolgokon, gondokon jár az esze és alig hallja, amit a tanár úr magyaráz.
Mikor kiszólították a táblához, pillanatokig megfeszített erővel kellett gondolkoznia, hogy kitalálja mit jelent az a sok ákom-bákom a táblán.
Igy is éppen hogy hármassal szabadult.
Dühöngött is érte, azt se bánta volna, ha valaki alaposan elveri.

- Ha anyu megtudja, kisírja azt a gyenge szemét!
Mert buta vagyok, rémségesen buta.
A magyar dolgozatom is kettes.
És a mértani rajzom is hibás.
Igaz, hogy akkor éppen a régi házmesterünknek csináltam a lakbéríveket, nem volt időm rendes munkára.
De mégis...
Vajjon elég lesz-e a petróleum máma, hogy elkészüljek a büntetés-algebrával?

Itt van ni!
Fogytán levő petróleum, Bogár megtalpalandó cipője, ezek a dolgok kavarognak a Herceg fejében megint.
Nem csoda, hogy amikor tanítás után Sándor Karcsi, az osztály "mitugrásza" a tanáriba hívja, hát igen, igen rossz lelkiismerettel áll meg osztályfőnöke, Galambos tanár úr előtt.

- Befűtenek most a drága Hercegeteknek! - vigyorog Karcsi Keszeg előtt.
- Galambos úr feltette a nagy pápaszemét, úgy beszél vele.

A pápaszem sohasem jelentett jót, ezt tudják a fiúk.
Keszeg szomorúan hajtja le fejét, keze ökölbe szorul.
Ha legalább segíthetne a Hercegnek!
De ő maga sem tartozik az osztály díszei közé.

- Tegnap magyarból szekundázott be, ma algebrából!
Ez igazán nem megy, - folytatja Karcsi irigykedve.
Az irigység nem a szekundának szól, hanem a megbonthatatlan barátságnak, mely a négy barátot összefűzi.

- Mi nem megy? - csattan fel mögötte Tökmag hangja.
- Mi nem megy, te mitugrász?

- Hogy a kebelbarátod mindenből bedacizik és meg fog bukni!

A következő pillanatban Tökmag és Karcsi egyetlen mesebeli szörnyeteggé válik, amely természetellenes hosszúságban inog egy darabig, azután, hogy Karcsinak nem sikerül ledobni a vállára pattant és a hajába kapaszkodó Lacit, a földön hemperegnek tovább.

- Úgy, legalább Tarján néninek lesz megint foltoznivalója, - morog Tökmag, mikor rongyokban lógó kabátujját télikabátja alá teszi.
Arca győzelemtől ragyog.
Karcsi pedig ismételten megfogadja, hogy ennek a vacak kis Tökmagnak egyszer még megfizet!

A Herceg ott áll félelmes tanára előtt.
A beszélgetés egészen egyoldalúan folyik le .
A tanár úr kérdez:

- Mondd csak, Tarján, miféle rossz szellem bújt beléd, hogy mindig csak panaszt hallok rólad?

- - - - -

- Farkas tanár úr azt mondja, hogy nemcsak nem tanulsz, de nem is figyelsz.
Játszol az óráján.

- - - - -

- A dolgozatod igen gyenge volt.

- - - - -

- Azt mondom, hogy szedd össze magad, mert különben...

Valami gyanús hang hallatszik.
Pista felől, aki eddig egészen némán, lehajtott fejjel, mereven állott.
Nagyon gyenge, finom hang, de a tanár úr éles füle meghallja .
Leveszi pápaszemét.
Lassú nyugodt mozdulattal megtörli, zsebre rakja.
Kezét Pista vállára teszi.

Csodálatos ereje van egy ilyen mozdulatnak!
Az érintésre Hercegünk feje még lejjebb konyul, majd hirtelen felemelkedik és a fiú tanára szemébe néz.
Csak egy pillanatra , mintha valami titkos erő kényszerítené rá.
Aztán megint lehajlik, szégyenlős mozdulattal, még mélyebbre.

De a szembenézés pillanatában Galambos tanár úr meglátta azt a könnycseppet, mely tanítványa szemében csillogott.
Egyetlen könny.
Nem is tudott legördülni.
Kis gömbölyű tükör, mely minden oldalról tükröz: kifelé is, befelé is.
A tanár urat az érdekelte, amit belülről, a fiú lelkéből mutat.
Mert ő tudott olvasni benne!
Így , pápaszem nélkül is.
Kicsit hallgatott.
Azután a szekrényéhez ment, közben hátat kellett fordítani.
Azalatt, ha a gyerek akarja, akár meg is törülheti a szemét.
Van ideje rá.
Senki sem látja.
Szégyenkezés nélkül teheti.
Ami igen fontos, mert ezekben a serdülő kamasz fiúkban nagy bajokat okozhat a megszégyenítés, megsértett lelki szeméremérzés!

- Úgy, itt van ez a könyv, Tarján fiam.
Ha elolvastad, visszahozod, összezsirozni nem muszáj és ha szamárfül lesz rajta, hát agyonverlek.
Tisztelem az édesanyádat!

Pista kitámolyog a tanáriból.
Ó milyen dühös magára!
Hogy egyetlen szót se tudott mondani.
Nem köszönte meg se a könyvet, se az anyunak szóló üzenetet.
Pedig tudja , hogy Galambos tanár úrnál ez a legnagyobb kitüntetés, akinek könyvet ád, annak nincs mitől félni.
Még hozzá útleírást!

- Azt a vacak magyar dolgozatot is újra megcsinálom.
Nem osztályzásra, csakhogy lássa, hogy tudom!
És Tökmag biztosan megteszi, hogy megmagyarázza a mai algebrát.
És úgy fogok tanulni, de úgy ...

Az iskolafolyosón igazán nem illik hangosan fütyülni, de szerencsére mindenki hazament már, senki sem szidhatja össze Hercegünket zenei teljesítményéért.

A kapuban persze kicsit ki kell józanodni, ott várja Bogár, sürgős üzenettel, hogy menjen gyorsan Lakatosékhoz felhordani a kisebb csomagokat, mert költöznek.
Igen, a kapuban az élet prózája vár, de azért azon keresztül és túl is megmarad valami a lelkünkben az örömből, rajongásból, felfokozott munkakedvből, amit a jó iskola , megértő tanár ébreszteni tud.

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
  • 11
  • 12
  • 13
  • 14
  • 15
  • 16
  • 17
  • 18
  • 19
  • 20
  • 21
  • 22
  • 23
Elte

Digitális Bölcsészet Tanszék Eötvös Loránd Tudományegyetem 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8. (Főépület) II. emelet, 201, 205-206, 210-es szoba

Hasznos Linkek

  • Verskorpusz
  • Cikk-kereső
  • Regénykorpusz
  • Drámakorpusz
  • Digitális bölcsészeti szótár
  • ELTEDATA
  • Digitális Örökség Nemzeti Labor

Friss hírek

Cimkék

  • Email: dh.elte.hu@gmail.com
  • Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8

Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE