Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Szemere György
A madarasi király
Keletkezés ideje
1904
Fejezet
15
Bekezdés
1055
Mondat
2028
Szó
21232
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
A h ires Dangli.
Mielőtt áttérnénk Ádám úrnak kunok földjén szerzett emez utolsó kínos tapasztalatára, el kell mondanunk, hogy milyen körülmények között és mily testi és lelki állapotban került őméltósága az ünnepi asztal ékes trónusára és hogy került melléje Kati .
Hát ez úgy történt, hogy mire az üldöző bandérium, megfogyva bár , de törve nem, beszámolt vele Madaras község nemes elüljáróságának, már nem volt Ádám urban annyi szusz sem, mint egy harmadnapos macskában.
Fejéből csurgott a vér, két oldalbordája betörve, keze-lába kimászva a helyéből .
A tiszteletes tanács kétségbe volt esve.
Nem mintha sajnálták volna a nemes bárót (ebcsont összeforr - mondták ), hanem az, hogy mi lesz most az ünneppel?
Mert ünnepelt nélkül nincs igazi ünnep, a félholtra gyötört ünnepelt pedig aligha lesz alkalmas egy rangos ünnep céljaira .
- Itt nincs más mód, - jelentette ki bíró uram - föl kell őt támasztani .
Volt a faluban egy híresnevezetes szabó, valami Dangli nevezetű , aki értett a felcserséghez is.
Hát ez talán majd kireperálja Ádám urat, vélték a kunok, legalább annyira, hogy eltart estvélig.
Kiterítették hát a nemes urat a község tanácsasztalára és küldtek Dangliért .
Dangli körülményesen megvizsgálta Ádám urat és ünnepiesen kijelentette, hogy kutyabaja az ünnepeltnek: szimulál az akasztófa .
Az érdemes tanács annyira megbotránkozott ezen, hogy már-már arra gondoltak, hogy elülről kezdik vele az egész ünneplést és folytatják mindaddig , amig egész akarátusan nem csinálja.
Így majd csak beletanul valahogy az illendőségbe, ha magától nem jött rá .
Szerencsére neszét vette a dolognak Kati, aki egyébiránt is teljesen tájékozva volt az események felől, arról is, hogy az ura nem jutott el a kakasi pusztára, hogy megállapíthatná földje minémüségét.
Hát most Kati , tervének a kunok kegyelméből kivívott eme váratlan sikere fölötti örömében elhatározta, hogy megszökteti valahogy az urát.
Egyben azt is kiszámította a szép démon, hogy e jótékony cselekedetéért a rapszodikus lelkü, tékozló oligarka minden valószinüség szerint úgy megjutalmazza majd, ahogy maga sem merte volna remélni még álmában sem.
( Hiszen idestova, az életét mentené meg szegénynek. )
Nosza, kapta magát Kati és a kántoréktól, akiknek vendége volt , felrugtatott a falu házára és ott a maga szokott csattanós modorában kijelentette az ünnepeltet nagy gonddal őrző hiteseknek, hogy a gazdájával okvetlenül beszélnie kell, még pedig négyszem közt, különben nem felel semmiért .
A ravaszdi hitesek nem igen bizakodtak a Kati jóhiszemüségében , hát kezdetben igen ódozkodtak.
( Még megtalálja nekik halasztani az ünnepeltjüket !)
De később mégis engedtek a kérésének, azzal a kikötéssel, hogy szavatol nemcsak az életéért, hanem azért is, hogy részt fog venni a lakomán .
Ilyenformán szerencsésen bejutott a leány gazdájához és elárulhatta neki a kunok tervezett merényletét .
A nemes báró, aki szentül meg volt győződve, hogy legföljebb egy-két óra alatt okvetetlen a poklok fenekére kerül, erre a rémhírre úgy leugrott a tanácsasztalról, hogy még Kati is elvisította magát rémületes meglepetésében .
- Megyek!
Megyek! - orditotta.
- Megeszem már a nadragulyát is csak vége legyen .
- Épen azért jöttem, kezét csókolom, - mondta az ördöngős leány , szerényen lesütve ragyogó szemét, - épen azért jöttem, hogy megmentsem a méltóságos urat ...
- Angyal !...
- Nem a lakomától, attól már nem lehet ...
- Szamár!
Mit biztatsz akkor ?
- Hanem a lakoma után - fejezte be Kati - már meg lehet szökni , kieszeltem valamit .
- Mit? - kérdezte Ádám úr és fölrántotta szemét-száját .
- Azt, kezét csókolom, hogy meghal a méltóságos úr .
- Hű sátán fajzatja!
Ezt nevezed te megszöktetésnek?
A pokolba eltalálok én a magam eszétől is .
- Jaj, kezét csókolom, ne méltóztasson engem meggyanúsítani, - kérte a leány dallamos alt hangján, szinte búgva, mint szerelmetes párjáért búsuló galamb, - nem igazában halna meg a méltóságos úr, csak amúgy .
Sejtette már Ádám úr a Kati tervét .
- Aztán, mondjad csak tovább .
- Hát ugy gondoltam, - folytatta az ispánnő, - hogy egy kis álomport lopok a méltóságos úr borába, aztán tetszik tudni a többit...
A kunok azt fogják hinni, hogy meghótt ...
- Angyal, jer ide, hagy öleljelek meg .
Kati kacéran hozzásímúlt a termetes úrhoz és mint régen (ezelőtt öt-hat évvel) megsimogatta a vén Bakkhusz állát és cseresznyeszínre piruló arcát ölébe furta, onnan mondta szűzies szemérmetességgel :
- Hát ugy -e, hogy kavicsos a puszta, lelkem uram ?
- Kavicsos, Kati fiam, - hagyta rá Ádám ur, a Kati villámos hajával babrálva, - nem láttam ugyan, de most már biztosan tudom, hogy kavicsos ...
...
A Kati ingerlő, fiatal testének tüze ugy mozgásba hozta a vén roué lomha vérét, hogy immár képes volt a saját lábán elmenni a lakomára .
- Tudtuk, hogy huncutkodott a méltóságos úr, - mondta Csima sógor a szemébe, amikor helyet foglalt a trónusán, - megmondta a mi Danglink, hogy kutyabaja .
- A Danglitok, érdemes barátaim e... e ?...
Hogy a ti Danglitok olyan tudományos ember !...
- Tud a mindent !...
Egyszóval, igen megbecsülték a madarasiak az ő Danglijukat, ami Ádám úrnak sehogy se jött kapóra, mert hátha kisüti rá az a fránya mindenttudó szabó, hogy álomport ivott és nem hagyja meghalni ideiglenesen sem?
Kérdőleg pislantott Katira, aki balján ült az elüljáróság amaz utasításával (maga ajánlkozott e végre a ravasz szirén ), hogy szükség esetén élesztgesse ura fogyandó életerőit .
A szirén elértette az aggódó tekintetet és mosolyogva biztatta gazdáját, súgván :
- Tessen csak rámbízni ...
Mit volt mit tegyen Ádám úr: a jövő reményében kellemkedő arccal nyelte az első fogásbeli ételt, valami ecetes halat, ami olyan ecetes volt , hogy sírni szeretett volna minden harapás után .
No de ezt még csak ki lehetett bírni.
A bor meg épen nem volt rossz (hiszen az övé volt ! ).
Ivott is belőle a nemes báró eleget.
De legmohóbban mégis azt a poharat itta ki, amibe Kati (előzetes figyelmeztetés után) vizitkéje ujjából belerázta az álomhozó port.
Hogyne!
Hisz az a pohár bor lesz az ő szabadítója ...
A nemes báró egészen megkönnyebbült tőle.
Csak attól tartott, hogy az ő kemény természete elvégre is megbirkózik vele, vagy legalább is igen későn fog hatni.
És addig, ki tudja, mi minden vár még rá.
Talán még versenyt is fognak vele futtatni a kunok.
Odasugott Katinak :
- Mikor halok meg ?
- Egy félóra múlva - sugta az vissza .
- Mi lesz addig ?
- Már csak borsos ökörhus nadragulyalében .
- Micsoda! - hápogott a nemes báró.
- Hisz az méreg, a nadragulya .
- Itt errefelé szeretik, - világosította föl Kati, - aztán nem is igen méreg, ha nagyon kifőzik ...
- És aztán, mi lesz még ?
- Aztán már csak béles lesz disznófüléből .
- Béles!
Disznófüléből ?!
- Igen.
Azután pedig már csak a kuni tokány lesz hátra .
- És nekem azt mind meg kell ennem ?
- Azt mind, amit a tányérjára raknak a méltóságos úrnak, különben megharagszanak .
- Ments Isten! - rémüldözött Ádám úr, mert villámgyorsan kiszámította magában, hogy milyen lehet a haragos kun, ha már a nyájas kun is olyan, hogy majd belehalt .
És hősies elszántsággal ette az eléje tálalt ételeket: a borsos ökörhust nadragulyalében, a bélest disznófüléből ...
Már csak a kuni tokány volt hátra és a por hatása.
A nemes báró jobb szerette volna, ha emez következik be előbb, de arra nem igen lehetett reménye, mert még csak nem is nehezedett a szemehéjja .
- Te Kati - aggodalmaskodott, - utóvégre még elvétetted azt a port.
Úgyis nézett ki, mint a kréta ...
- Ne tessen aggódni, - biztatta Kati, - a kuni tokány után meglesz a baj .
- No, mert kicsavarom a nyakadat különben.
Már én egy félóránál nem bírom tovább ...
De bizony még addig se bírta ki a nemes báró...
Jött a kuni tokány ...
Sárga mumiaképü vén gulyás hozta a sátorba az első kondért, aminek láttára a jó kunok vad üdvriadalomba törtek ki.
Szólott pedig ez az üdvriadalom nemcsak az inyencségnek, de az öreg Csongornak is, mivelhogy ő volt az egyedüli a földön élő kunok között, aki ismerte emez ősi eledel készítésének titkát, ami úgy szállott rá apáról-fiúra Kuten király óta, akinek is a vén Csongor tizenhatodik ükapja udvari szakácsa volt a hagyomány szerint ...
...
Egek ura! milyen lehet az a kuni tokány, ha így megéljenezik a kunok! - gondolta a nemes báró és megborzadt még a szagától is .
No, attól ugyan megborzadt volna más is .
Mert olyan intenzív és sajátságos illata volt, mint az égetett szőrnek .
- Mitől van ennek ilyen szaga? - kérdezte Ádám úr Katitól .
- Az onnan van, mert szőröstől-bőröstől készítik a kuni tokányt, - magyarázta Kati .
...
Hát csakugyan !
Hideg verejték csapzott ki a szegény báró homlokán.
( Ő neki sincs valami gyáva gyomra, evett már nyers foglyot is vadászaton, de a tollát legalább letisztította - ezek pedig az ökör bőrét is megeszik: az ökör bőrét , amiből a csizmatalp készül !... )
- Kati fiam, ments meg ...
Imhol még egy porció abból az álomporból, már benne is van a borban ...
- A kuni tokánytól ments meg - hamar !...
- Azt már nem lehet, - megharagszanak .
- Neked adom a kakasi pusztámat, - nyögte kétségbeesetten a nemes báró - csak ments meg a kuni tokánytól .
Katinak megvillant a szeme.
És minden vére szívébe szaladt...
A kakasi puszta!...
Tekintetes asszony lesz belőle!...
Négyesfogaton fog járni! - súgták-búgták pici fülébe a remény és nagyravágyás dévaj manói.
De eszmét nem súgtak neki a dévaj manók: eszmét, amivel megmenthetné gazdáját a kuni tokánytól.
Az erőszakos kunok kegyelmére meg nem számíthatott: ők semmi áron sem tűrnék, hogy valaki megvesse az ő híres nemzeti eledelüket.
Kétségbeesetten kapkodott ide-oda, de csak nem tudott egyebet kitalálni, - bár maga sem bízott igen a sikerében, - mint hogy gazdája azonnal eljátssza a halotti komédiát .
- Forduljon föl rögvest a méltóságos úr, - súgta lelkendezve .
És Ádám úr csakugyan fölfordult a tanácsára.
De talán amúgy is fölfordult volna a tokány szagától, amit a vén Csongor tisztelete jeléül , szakácsművészete öntudatában, gőgös önérzettel sajátkezüleg mért ki tányérjába .
Fölfordult a nemes báró, Kati pedig mohó vágya által sarkalva , összeszedte minden erejét és művészetét a sunyi kunok elámítására.
Elsikoltotta magát, mintha szíve szakadt volna meg és gügyögve borult rá gazdájára .
- Meghalt!
Meghalt! - jajgatta és szemét elárasztotta sűrűn ömlő könyeinek árja.
- Meghalt az én áldott, kegyes uram !...
...
A derék kunok inkább rosszkedvüen, mint meghatva csoportosultak Ádám úr köré és tágranyitott szemmel bírálgatták az állapotát ...
- Hát akkor ki kell innét vinni, - javasolta Kolbász Márton, a jegyző .
- A kocsit!
A kocsit! - könyörgött Kati.
- Viszem haza .
Kolbász elszalajtott egy legényt a kocsiért .
- Legjobb is lesz, ha hazaviszi az ifjasszony, - mondta, - a kuni tokányból úgy sem eszik többé .
Őrült öröm fogta el a ravasz leány szívét.
( Tehát sikerült a terve: lóvá tette a kunokat ! )
Ám korán örült.
Mert nem a jegyző a legokosabb ember a faluban , hanem a bíró.
Annak az eszén kell túl lennie annak, aki Madarason örülni akar .
Azon pedig még nem volt túl Kati.
A bíró csak ezután kezdett szerepelni .
Megtapogatta a báró tagjait, aztán gyanakodva megcsóválta fejét .
- Aki eccő vemhes, az kéccő is vemhes, - jelentette ki és odaszólt egy bámuló sihedernek: - Uccu csak Aranyi Ferkó, szaladj a kis sátorba a Dangli szabóé !
Kati megrémült a ravasz bíró intézkedésétől, de nem tiltakozott ellene, nehogy elárulja magát...
Minden attól függ, - cikázott át agyán a gondolat - hogy mit konstatál majd Dangli...
Óh, csak okosan viselné magát a halott!
No ezt megsúgja neki.
Ráborult, mintha szívfájdalma késztette volna rá és a fülébe mondta :
- Ne moccanjon a méltóságos úr, ha vizitálni fogják, különben mindennek vége .
Ádám úr odalehelte neki :
- Ne félj .
Többet aztán nem is értekezhettek, mert megjött a Dangli ...
A bíró rendelkezett.
A Kati szíve kopogott.
A kunok maguk elé bámultak.
Dangli működésbe lépett...
Lehajolt Ádám úrra: befogta az orrát és a fülébe nézett.
( Ez volt ugyanis az ő halottvizsgáló metódusa. )
A Kati szíve összeszorult...
Ha sokáig csavarja az orrát - gyötörte a gondolat a leányt - kénytelen lesz a hulla száját kinyitni, hogy lélekzetet vehessen és akkor Isten veled kakasi puszta !
Szerencsére csak egy pillanatig csavarta Dangli az Ádám úr orrát és csak két pillanatig nézett a fülébe.
Neki ez elég volt.
Mindent tudott ...
Kiegyenesedett ...
...
Na most!
Mit fog mondani? - leste Kati halaványan, de reménykedve.
( Mert a füléből csak nem olvashatta ki a valót ! )
...
Tehát kiegyenesedett Dangli és mint az ó-kor híres kóklerei , az augurok: ünneplőbe öltöztette hosszu képét s tekintetét végigjáratta a szavaira éhes gyülekezeten.
Aztán fölrántotta jobb, majd bal szemöldökét homloka közepéig, mondván :
- Ezennel közhirré tétetik, hogy a halottnak kutya baja: ismét huncutkodik az ebadta .
Kati szívéhez kapott és kétségbeesésében egy nagy vakmerőségre szánta el magát: szembeszállott a nagy Danglival .
- Honnan tudja, kókler?! - kiáltott rá vérpiros arccal és gömbölyü csipejére illesztette kezét .
Dangli hármat szippantott, aztán így felelt :
- A fülibül .
- Semmirekelő, világcsaló!
( Mit tudhat a fülibül ? )
Dangli ez újabb sértésre se vesztette el flegmáját, csak ennyit mondott :
- Maj'kisül .
Azzal fölhajtva kabátja leffentyüjét, gombostűt húzott ki belőle jobb kezével s balja két ujja közé fogván Ádám úr mutatóujját, körme alá szúrt a tűvel .
Hát ezt a torturát eleven ember nem állja ki szisszenés nélkül .
Ádám úr, nem hogy fölszisszent volna, hanem úgy fölordított, ahogy csak a tüdeje adta .
- Vége! - nyögte Kati .
- Vivát! - üdvözölte a népség az életretérőt .
- Nem mondtam, hogy esmég huncutkodik! - kiáltotta a bíró büszkén .
- Kegyelem! - hörögte az ünnepelt, aki (hiába vivátozták) azt hitte, hogy menten keresztre feszítik .
Pedig dehogyis.
Csöppet sem haragudtak rá a jó kunok.
Sőt csak jobban megszerették a "huncutkodásért ".
Hisz ők is ilyenformák: kifognának, ha lehetne, az ördögön is.
Hát tisztelik az ilyen természetet .
Denikve nem nehezteltek meg a kunok a nemes báróra: nagy kacagás közt ültették vissza trónusára, hogy most már csakugyan megétessék a kuni tokányból .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE