Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Ábrai Károly
48-tól Világosig
Keletkezés ideje
1860
Fejezet
29
Bekezdés
2318
Mondat
3928
Szó
45077
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
VIII.
Az őrszellem
Bécsben nagy mozgalom és izgatottság volt.
A házak homlokzatáról, ablakokból óriás zászlók függöttek Ausztria, Magyarország és a német birodalom; fél Bécs az utcákon hömpölygött, örvendett, tombolt, éljenzett.
Éltette Magyarországot és a magyar alkotmányt.
Mint hullámár özöüött a nép a dunai kikötő felé, várván a magyar országos küldöttséget.
— Vivát !
Éljen ! ! hallatszott, midőn a gőzhajó föltűnt a látóhatáron.
Alig egy rövid óranegyed múlva a legviharosabb lelkes éljenzés üdvözölte a partra szállott magyar urakat.
Elől a haza büszkesége, a nemzet első tisztviselője, a délceg és daliás termetű István főherceg nádor, megnyerő, de most nagyon komoly tekintettel, utána az antik szoborszépségü Batthyány Lajos gróf, mellette halvány arcával és sugárzó szemeivel feltűnő Kossuth Lajos.
A bécsi nép leirhatlan lelkesedéssel fogadta a küldöttséget; a nádor kocsijából kifogták a lovakat s maga a nép vonta azt, örömriadozások között.
Merre a menet elvonult, az ablakok mind tárva voltak, szebbnél szebb gyönyörű hölgyek kendők lobogtatásával éljenezéssel és tapsokkal üdvözölték a szeretett, a kedves vendégeké ; virágokat szórva utaikra, koszorúkat függesztve az utcákon keresztül vont sodronyokra, üdvözlő jelmondatokkal.A Ringen levő palotasor egyik első emeleti ; erkélyén gyönyörű szőke hölgy ült, szemei kékek, mint az ég azur boltozatja, szemöldökei ivalakuak, mint a szivárvány, arcbőre csaknem átlátszó fehér, lehelletszerufgyönge rózsapirral, melyet hullámos gazdag szőke hajfonadék vesz körül.
A fiatal hölgy mellett kissé .vörhenyes szakálu férfiú ült szürkés nagy lelkes szemekkel, melyeket koronként a legmélyebb tisztelet és legbensőbb szeretet kifejezésével függeszt a hölgyre.
A hölgy azonban alig látszik őt észrevenni, csaknem izgatottan várván a magyar küldöttség jöttét.
— Lord !
Ismeri ön Kossuth Lajost ? tudakolta a hölgy a férfiú felé fordulva.
— Jes !
Igen is, felelte az higgadtan.
— Ugy -e kitűnő férfiú ?
— Jes ! hercegnő asszonyom.
Első polgára hazájának.
— Szabad önt valamire kérni, Lord ?
— Parancsára állok hercegnő !
Méltóztassék velem rendelkezni.
— Köszönöm Lord.
Azonnal.
Agatha kérem !
Szolgálattevő fiatal hölgy lépett ki az erkélyre.
— Kérem hozza ki koszorúmat.
A legpompásabb nyüó virágokból fűzött gyönyörű koszorú volt ez, nemzeti szinü szalaggal összekötve, melyre rubint, gyémát és smaragd (veres, fehér, zöld) kövekből K. L. betűk voltak hímezve.
— Tegye le, köszönöm.
Távozhat!
Aztán az angolhoz fordult.
— Lord, ön azt mondotta, hogy hajlandó nekem bármily szívességet megtenni.
— Jes Milady !
Parancsolja hercegnő asszonyom, hogy magamat agyonlójjem ?
A hercegnő ajkain fagyos mosoly vonult át.
— Sokkal kevesebbet kérek uram !
— Rendelkezzék velem !
— ön e koszorút Kossuth Lajos kocsijába fogja dobni.
— Örömmel hercegnő, hanem —
— Nos ?
— Szabad alázattal kérdenem, mit jelent ez ?
— Tiszteletemet, melylyel Európa legnagyobb férfia iránt viseltetem.
— Én is milady.
Egyszer hallottam.
Egészen elragadott ! így csak Conell beszélhetett, az angol parlamentnek legelső szónoka e század elején.
— Vigyázzon ön, jönnek.
Valóban a magyar országos küldöttség tagjai e pillanatban jöttek kocsikon robogva.
A szép hercegnő Kossuthon kivül senkit nem látott, szemei lázas fényben égtek, mig arcán hajnalpir gyuladott ki s karcsú alakja remegett, mint alkonyatszellőtől ingatott eyprus gyönge levelei.
— Most, most ! suttogta a hercegnő a lordhoz.
E pillanatban a koszorú biztosan kiszámított dobással a Kossuth kocsijába röpült.
A gyémántok fényénél, melyek a nemzeti szalagon ragyogtak, sokkal tündöklőbb volt azon két gyönyörű szem, mely Kossuthra az erkélyről sugárzott.
Kossuth nem vette észre a fönséges nőt.
Lelke előtt e pillanatban egyetlen kép lebegett hazája képe, melynek sorsa fölött e válságos napok fognak határozni.
A menet már rég eltűnt a Ringről, de azért a fiatal hercegnő az erkélyen maradt, merengő tekintetét azon táj felé függesztve, merre a magyar küldöttség elrobogott.
Ha a halvány arcról, a finom vonásokról, a vékony metszetű rózsapiros ajkakról ítélni lehet, a nő szellemdus, titoktartó s mély érzésű és bár fejedelmi fény övezi, de szivében nem lakik boldogság.
A fiatal lord folytonosan reászegezve tartja szemeit.
Le nem bírja venni róla tekintetét.
Alkony kezdett borongani az örömzajtól visszhangzó város fölött, midőn a hercegnő az elfogadó terembe visszalépett.
A lord rendületlen kitartással ott maradt a hercegnő körében.
Az pedig most hozzá fordult.
— Bocsásson meg lord, ha kevés időre szalonomba visszavonulok.
— Jes milady !
És én, ha hercegséged fölhatalmaz, be fogom várni.
A hercegnő egészen tetszésére bízta a lordnak, hogy maradjon vagy menjen.
A hercegnő távoztával a lord egy karosszékbe ereszkedvén, a legpéldásabb flegmával kezdett el unatkozni.
A hercegnő szalonjába lépve csöngetett, a csöngetésre komornája lépett be.
— Nem hallott ma semmi újabbat ? tudakolta a hercegnő.
— De igen is és pedig többfélét.
— Szíveskedjék közölni.
— Első híreim a Wiedenből keletkeznek.
— Az valami közönséges história lehet.
A burgból semmit sem hallott ?
— De igen is.
A John jelentette, hogy a grófnál ma délelőtt többen voltak.
— Folytassa kérem.
— Magasrangu személyek, grófok, hercegek, katonai főméltóságok és titokban tanácskoztak.
— Valamely általok összekuszált ügy kibonyolitásán törték fejőket.
— Folytassa kérem !
— Hallotta, midőn azt mondták, hogy most kénytelenek engedni.
— Később majd keresnek vagy találnak okot, hogy mindent, mit most megadtak, visszavonják.
Ismert, elavult politikai játék !
— Azt is mondták, hogy hitelök kimerült, erejök meggyöngült.
Az olasz háború rendkívül sok áldozatot követelt.
Prága és Bécs sem maradhatnak pülanatig is fedezet nélkül.
— Tehát csak a szurony, a fegyver hatalma tartja fönn a békét . . .
Roskatag alap, mint a kőhalomra épített palota.
— Azt is mondta egyik, hogy ily körülmények között nem tehetnek mást, minthogy egyelőre szép szóval kíséreljék meg a kiegyenlítést.
Az adott szó különben sem kötelező.
— Gondoltam, hogy erre térnek.
Ritkán szoktak egyenes utón járni.
— Egy hang fölemlítette, hogy volna egy más sokkal könnyebb mód is, melynek alkalmazása által a bajt csirájában el lehetne fojtani.
— És az ? sürgette a hercegnő.
— Egyszerűen örökre elnémítani azt, ki Magyarországon minden mozgalomnak vezető lelke és éltető szelleme.
— Az orgyilkosok ! . . .
És ők merészelnék ezt ? . . .
— Oda benn is mindnyájan kárhoztatták a meggondolatlan beszédet.
— Nem is tehettek máskép.
— Hanem miután eloszlottak, kettő közülök ismét visszatért.
— Folytassa !
Folytassa !
— John azt mondja, hogy nem áll érette jót, de azt hiszi, hogy jól hallott.
— A dologra kérem ! . . .
— Ezek az urak négyszem között bizalmasan közölték egymással nézetöket, mely oda lyukadt ki, hogy egy ember életeárán millió polgár nyugalmát venni meg, nem nagy áldozat.
A hercegnő hallgatással fejezte ki megvetését.
— Pedig, mondották egymás között, ez semmi nehézséggel nem lenne egybekötve, midőn pld. ma este hazatérve kocsijából kiszáll, egy véletlenül arra tántorgó ittas nemzetőrnek fegyvere elsül, s eltévedt golyója a legnagyobb bonyodalmaktól menti meg a birodalmat.
— De hisz ez valóságos orgyilkosság, kiáltott föl a hercegnő felháborodva.
— Politikai kényszerűségnek mondják.
— Hallatlan gonosztett.
— Sel is határozták hogy szándékukat mielőbb megvalósítják.
A hercegnő elgondolkozott.
— És amit azok elhatároznak, mondotta Agatha mintegy magában, azt valóban mielőbb ki is viszik, ha alkalmuk lesz hozzá.
— Elég, Agatha ! köszönöm értesítésedet.
Vedd ez erszényt.
Jutalmazd meg Johnt, mond neki, hogy legyen tovább is éber és hü.
Nem fogok róla elfeledkezni.
— Tehát még a gyilkosságtól sem riadnak vissza ! suttogta a hercegnő.
Ily bünszerző ily magas helyen !
A lord ez alatt példás kitartással várakozott a szalonban.
A hercegnő mintegy félóra múlva dúlt arccal izgatottan tért vissza hozzá.
— Szabad lesz önt lord, egy újabb kérésemmel terhelni, szólott hozzá csaknem suttogva.
A lord felugrott.
— Parancsoljon hercegnő !
— Most sokkal nagyobb kérelmem lesz, mint valaha.
— Szerencsémnek fogom tartani, habármely veszélyes ügyben tanúsíthatom azon érzelmeim valódiságát, melyekről szólam megtütott.
A hercegnő ajkain kínos rángás vonaglott keresztül.
— Ön két évet tűzött ki, mely idő alatt tetszésem szerint rendelkezhetem önnel.
— Igen hercegnő asszonyom, parancsol kétannyit ?
— Maradjunk az előbbi mellett.
Tehát lord ur e pillanatban tüstént igénybe óhajtom venni ajánlatát.
— Jes . . .
Örömmel kész vagyok bármely pillanatban.
— Egy gyilkosság megakadályozásáról van szó.
— Afrikában a kafferek ellen harcoltam.
— Mely azonban annyira politikai természetű, hogy épen e miatt nem óhajtom a rendőrség segélyét igénybe venni.
— Kompromittálna többeket.
Méltányolom óvakodását.
— Kossuth élete ellen merényletet terveznek.
Az angol hideg arcán a harag pírja gyuladott föl.
— Őrködni fogok mellette jobban, mint a legelső rendőr.
A hercegnő közlötte vele a merényletet s azon tervét, mikép gondolná ezt megakadályozhatónak.
— Jes müadi.
Úgy lesz hercegnő asszonyom !
Senki nem fog compromittálva lenni.
Őrszelleme leszek Kossuth urnák !
S meghajtva magát, gyorsan hagyta el a szalont.
— Zum weisen Beeren ! (a fehér medvéhez !) kiáltott a bérkocsisnak, ki gyorsan robogott el vele.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE