Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Tábori Piroska, Z.
Tökmag bandája
Keletkezés ideje
1934
Fejezet
23
Bekezdés
964
Mondat
2903
Szó
26026
Szerző neme
nő
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
VIII.
Galambos tanár úr, az iskola tudományos büszkesége, több kiváló tudományos szótár stb., stb. szerkesztője, úgy ül a Bartosék házmesterlakásában, mintha mindétig is ott ült volna.
Bartos bácsi, az igen kövér sváb házmester a megtiszteltetéstől alig tud szuszogni, hát csak akadozva mesél: beleizzad már a nagy erőlködésbe, de a tanár nem ismer kegyelmet, mindent tudni akar.
- Aztán házfelügyelő úr?
- Hát ásztán nágyon is sokáig nem fiszette a nágyságá és á háziur mondtá nem lehet .
És kidopta.
Nem nágyon, csák kápubá doptá.
És ákkor - igen - ákkor ász á gyerek gyütte és segítette.
Á Pistá gyerek.
Mer ász ütyes nágyon.
Nekem is segítette sokát .
Ne tessen elárulni engem, de csinyáltá nekem házbérvállomások.
Mindet.
És most is csinyáljá.
- Hátha most is idejár még, akkor csak tudja házfelügyelő úr, hogy hol laknak!
- Nem tugya.
Mer ő gyön és kérdez köll-e segítés.
Én mondom igen, ákkor gyön és elvisz, mit köll írni.
- Egyszóval nem tudja nekem megmondani a Tarjánék új címét?
- Nem.
Címet nem tugyá.
De mutátni, merre ván, ászt tugyá.
- Hát akkor mutassa meg, házfelügyelő úr.
Talán magam is eltalálok oda.
Csak van arrafelé is rendőr, az segíthet.
A tanár úr elindult abban az irányban, amerről a kapuban üldögélő Bartosné Pistát egy idő óta mindig közeledni látta.
Ment, ment és egyszer csak csodálkozva nézett körül .
Egészen kiért a házak közül, itt már se utca, se tér, csak üres telkek, no meg amott a nagy sportpálya.
Messzebb gyárkémények.
Megállott.
Elővette pápaszemét, hogy jobban lásson, mert már erősen sötétedett.
A tokját le is ejtette.
Már éppen utána hajolt volna, mikor - mintha csak a földből nőtt volna ki! - parányi kutya termett előtte.
Felkapta a tokot és két lábra állva átnyújtotta a tanár úrnak.
No nagyot néztek volna az ötödik osztályos fiúk, ha szigorú tanárjukat most látják !
Úgy nevetett, de úgy, hogy csupa könny lett a pápaszeme.
Hogyne, mikor a csepp fehér kutya komoly, monoklis fejét féloldalt hajtva feléje ágaskodott.
Mikor aztán Galambos tanár úr elvette tőle a tokot, hangos csaholással bukfencezett egyet és eltünt a homályban.
Arrafelé, amerről most két emberalak közeledett.
- Kár, hogy elfutott.
Bizonyosan valami csavargó kutyája, hiszen szíja se volt - gondolta a tanár úr.
A nagy tudós most az egyszer mégis tévedett.
Mert Szutyok úrfi - biztosan kitaláltátok már, hogy ő volt! - mikor Tökmaggal elindult hazulról, még igen szép , új, sárga szíjat viselt, de az első rokonszenves búvóhelyen lerágta magáról, ahogy az előbbieket is lerágta.
Valamennyit.
Hogy ez teljesen törvényellenes dolog, azzal őkutyasága nem törődött.
Vígan hajkurászott erre, arra, persze mindig valahol kis gazdája közelében.
Hiszen olyan boldog volt, hogy megint mellette lehet!
Mert talán eddig is csodálkoztatok már, hogy a történetben Szutyokról eddig egy szó sem esett.
Ennek oka az vala, hogy a kutyus ősz elején valami kiskutya-betegséget kapott, sürgősen levitték Nagyihoz a birtokra, ahol sokáig kínlódott, de egy nagyanya mindenkit meggyógyít.
Szutykot is.
Most hát visszaérkezett boldogan , rakoncátlanul.
A hosszú szabadság alatt elszokott mindenféle köteléktől, nem is tűrte magán és szegény Tökmag mindenféle furfanggal koldult pénzt Ágnes nénitől, hogy új , meg új vezetőzsinórt, szíjat vásároljon a kis haszontalannak.
A közeledő két alakról annyi látszott a sötétben is, hogy egyik magas, erős, a másik kicsi.
Láttukra a tanár úr behúzódott a kerítés kiszögellése mellé.
- Bizonyosan csavargók, - gondolta magában, mert hangos füttyszóval közeledtek.
A két alak épen előtte állott meg pihenni és beszélgetésük kicsit meglepte a tudós tanár urat!
Már az első hangra felfigyelt!
- Mackó, engedd, hogy most én vigyem, - szólt az egyik "csavargó".
- Nem lehet, Tökmag, nagyon nehéz!
- De én vinni akarom.
Csak azért is!
- Ha mondom, hogy nem.
No.
Annyi vasalást raktam a cseberre, hogy sokáig eltartson .
Inkább a Szutyokra figyelj, mindig a lábam alatt tekereg!
- A Szutyok?
Már megint a hetedik határban van a zsivány.
Te, hogy örül majd a Herceg!
Legalább gyüjthetik az esővizet.
- Csak az a butaság, hogy semmit se fogad el ingyen, mindig kitalál valamit, amivel kifizeti az embert.
- Te vagy buta!
Az nem fizetés.
Csak a Herceg rendes gyerek, még így tanulta az édes apjától, hisz az mérnök!
- No attól csak baj, meg adósság maradt rájuk.
Ha a Herceg nem volna olyan remek fiú...
- Úgy-e, hogy az? - lelkesedett Tökmag.
- Éppen olyan, mint a regényekben.
Csak azért is keresztülverekszik!
- Igen, igen, de siessünk, mert megfázol, Tökmag.
Odalenn bizonyosan kapunk valami meleget.
Furcsa, de a néni mindig tud valamit adni, talán...
A beszélgetést a beszélgetőkkel együtt elnyelte a nagy gödör.
A tanár úr még várt kicsit, aztán, hogy lentről csak nevetést, meg Szutyok ugatását hallotta, óvatosan megindult visszafelé.
Közben többször megrázta tudós fejét és felnézett a csillagosodni kezdő égboltozatra.
* * *
Másnap az ötödik osztályban igen csodálatos dolgok történtek!
1. számú csoda: Tökmag úrfi, rendes polgári nevén Vadasy László ötödik osztályú jeles tanuló és díszpéldány két tárgyból bedacizott.
Komolyan.
Annak rendje és módja szerint.
2. számú csoda: Farkas tanár úr, közkedvelt néven Koszinusz még közkedveltebben és rövidebben: Koszi, elfelejtette számonkérni Tarján Pistától a büntetésül kirótt feladatot.
És, hogy a csoda egészen teljes legyen, Pista magától jelentkezett vele .
Mire Koszi a tegnap beírt szekundát kijavította.
Ki- ja- ví- tot- ta!!!
3. számú csoda: Magyar óra után Galambos tanár úr - akiről az a hír járta a fiúk között, hogy tanítás után valamelyik szótárba költözik a lelke és ott várja meg a másnapi magyar óráját, de hogy lakása, otthona és igazi emberi élete volna az iskolán kívül is, arról még soha senki sem hallott az osztályból -, mondom, ez a Galambos tanár úr felszólította óra után Tarján Pistát, hogy délután jöjjön el hozzá a lakására s hozza magával az osztály dolgozatait.
A felszólítás ugyan nem az osztály jelenlétében történt, de Karcsi írigyen kihallgatta és adta tovább a hírt, a maga vigasztalására megtoldva azzal, hogy bizonyosan szidás, az eddigieknél alaposabb fejmosás vár Tarjánra.
Nem akarom, hogy sokat törjétek a fejeteket, azért sietek megmagyarázni a csodákat!
Hogy Tökmag miért felelt rosszul, azt mindenki megbocsáthatja, ha elgondolja, hogy a fiatal úr titokban egész nap és egész éjjel az édesapja könyvtárát bujta.
Valami, a nagybani csirketenyésztésre vonatkozó könyvet keresett.
Talált is egyet, ócskát , francia nyelven, most azt forditgatta nagy buzgón, mitsem törődve díszpéldány-hírének megrongálódásával.
Csak édesapja csodálkozott, hogy fiát eddig a matematikai szakkifejezések érdekelték , most pedig fajtyúkok és fajkakasok francia nevével kínozza ebédnél.
- Farmernek készülsz, Lackó?
Pályát változtattál?
- Találtam egy igen érdekes könyvet, apó.
- Helyes, jó ha az ember több irányban művelődik.
A második csoda, Koszi tanár úr szelídsége már titokzatosabb.
Megelőzte egy beszélgetés, mely két tanárkolléga között folyt le.
A két tanár: Farkas és Galambos .
Miután ezt még Karcsi sem merte kilesni, mi se kutassunk utána, hogy mit beszéltek .
Annyi bizonyos, hogy a beszélgetés során Tarján Pista neve többször szerepelt.
A harmadik csoda: a füzet-hazahordás egyelőre nem kapott magyarázatot, de annál súlyosabb következményei mutatkoztak.
Hanem erről külön fejezet szól.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE