ELŐSZÓ
1.
A fehér folt Délnyugat-Afrika egyik angol gyarmata és a Niger vidéke között terült el.
Ma már nem létezik.
Rózsaszínre festették a térképészek, mintegy jelképezve a kiontott vért, amely egy-egy fehér folt bekebelezésének elengedhetetlen előzménye.
Valamikor sok-sok fehér folt terült el az atlaszon.
Csak a parti részek színesedtek lassacskán, ahol az első portugál , holland és angol telepesek kikötöttek, hogy megvessék lábukat és az impérium lobogójának állványát.
Egyre több és több területet jeleztek szimbolikusan a térképészek rózsaszínnel, egyre több és több piros festékanyag omlott az eleven palettákról a sárga sivatagokban és a dzsungelek évezredes árnyékában.
Azután zümmögni kezdett a dinamó, megindult az iparosodás, versengés a nyereségért, és a nyolcvanas évek kolonizálási láza elnyelte a térkép leghatalmasabb fehér foltjait is.
Pedig a hódítók tudják jól, hogy valamikor elkerülhetetlen lesz a pillanat, midőn a fegyver, az ész és a tekintély szuggesztiója dacára Európa szorító karja, amely fojtogatóan öleli át az Egyenlítőt, bénultan fog lehullani erről a féltekéről.
Amit nem végezhetett el a hőség, a malária, a dús párák és a feje tetejére állt világ millió ellenséges életkörülménye, örök hűséges szövetségesei a bennszülötteknek , azt elvégzi majd az egyszerű lélektani átalakulás, amellyel a trópusi emberfajta egy napon tudatára ébred annak, hogy a fehér ember éppolyan mint ő, csak a bőre más színű...
Néhány apró, fehér folt még akad a térképen.
Ezeket már nem olyan könnyű meghódítani, mert nemcsak a bennszülöttek védik kezdetleges dárdáikkal vagy ócska Remington- és Riffle-puskáikkal, hanem a féltékeny nagyhatalmak is a körmére néznek egymásnak.
Némely földdarabot olasz tankok és gépfegyverek óvnak, hogy ne jusson angol kézre, a másikat angolok zárják el a németektől vagy japánok a franciáktól, és miután a meghódított területek közigazgatásával is elég baj van, egyik fél sem szívesen keveredik diplomáciai bonyodalmakba egy-egy fehér foltért a másikkal.
Mert ha egyszer összemarakodnak a koncon, azzal végleg megingatták uralmukat a Déli-tengertől az Atlanti-óceánig.
Azelőtt könnyű volt egy fél világrészt is meghódítani, hiszen csak ember kellett hozzá, csak fegyver és vér.
Ma egy kis fehér foltért nehezebben indulnak el a tankok és menetoszlopok, mert demarsokat, megtorlásokat, sajtóháborút és szankciókat idézhet elő.
És a diplomaták esetleg ötvenezer ember kiontott piros vérétől nem félnek úgy , mint tíz fehér aktától.
Lungaország tehát békében élte a maga primitív, boldog életét.
Az olaszok vigyáztak a franciákra, és az angolok garantálták integritását a németekkel szemben.
Az egész foltnyi terület alig ért meg egyetlen diplomáciai lépést a feszült hangulatban, amely a világ légkörét nyugtalanná tette.
Lungaországot északról a Niger egy hajózhatatlan ága és néhány hatalmas hegylánc zárta el.
Csak délről volt megközelíthető, az angol gyarmat felől , amelynek határán évtizedek óta nyugodtan feküdt egy kis helyőrség.
A határmenti helyőrségen túl Lungaország kezdődik.
Carver ezredes volt a parancsnok.
Az unalmas, egészségtelen állomás elég jelentős személyiséget kívánt, mert tapintatot és okosságot igényelt, hogy a szabad kannibálország lakosaival ne keveredjen az angol parancsnokság ellentétbe, és mégis meg tudja őrizni a birodalom tekintélyét.
Forgalom alig volt, egy-egy kereskedő vagy misszionárius érkezett a postagőzössel, és kért bebocsátást Lungaországba.
Ezeket Thomas kapitány figyelmeztette, hogy saját felelősségükre bocsátja őket át a határon, ahol Angliának nem áll módjában megvédeni, sem megtorolni vagyoni és személyi sérelmeiket.
Újabban valami Nyersanyagkutató Társaság engedélyt kapott Lungaország főnökétől, hogy kutasson, amiért bizonyos bért fizetett a busman királynak .
Most már több európai és több rakomány áru is érkezett az ország belseje felé.
Az angol katonaság vezetői aggódva nézték:
- Ha ezekkel valami baj lesz, azt már nem nézheti Anglia ölbe tett kezekkel - mondta Carver.
- Egy angol iparmágnás, valami Sir Halley nyújtogatja ki hosszú kezeit Lungaország felé.
- Ismerem - mondta Carver.
- Francia-Marokkóból küldi az embereknek ide a postát, amit tőlünk továbbítanak a vadonba.
Nekem is írt...
Legszívesebben a nyakánál fogva löknék ki minden fehért, aki idejön, hogy bebocsássuk Lungaországba.
De ennek a Halleynek van valami befolyása Londonban a gyarmatügynél...
- Úgy látszik, nem tudja - mondta Thomas -, hogy az emberei milyen veszélyes területen dolgoznak.
- Sajnos, azt hiszem, ő tudja, csak az emberei nem.
Jövő héten szabadságra megyek.
Átutazom majd Marokkóba, és beszélek vele.
Alkonyodott.
Nyugalmas, békés hangulat ülte meg a trópusi tájat, és a blokkház felől áthallatszott a vidám tommyk takarodója.