ELTE
  • elte.dh
  • Verskorpusz
  • Cikk-kereső
  • Regénykorpusz
  • Drámakorpusz
  • A szolgáltatásról
  • Súgó
  • English
  • Magyar

Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem

Vissza

Degré Alajos

A száműzött leánya : Regény

Keletkezés ideje
1861
Fejezet
32
Bekezdés
2880
Mondat
4104
Szó
50526
Szerző neme
férfi
Terjedelem
közepes
Kanonikusság
alacsony
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
  • 11
  • 12
  • 13
  • 14
  • 15
  • 16
  • 17
  • 18
  • 19
  • 20
  • 21
  • 22
  • 23
  • 24
  • 25
  • 26
  • 27
  • 28
  • 29
  • 30
  • 31
  • 32

I. (Fiatalság példánya.)

Divathölgy teremébe lépni, a kellemesb érzések egyike; a szemfény rend és választékosság gyönyöreibe merül, az idegeket ingerlő illat izgatja fel, s a duzzadó pamlagok, támszékek kényelmes pihenésre csábítnak.
A tündér igéző megjelenését várjuk, kinek nesztelen léptei a perzsiai puha szőnyegen szellemalak közeledését sejtetik, s a mi a képzeletet még fokozza, a selyem ruha suhogása.

A mily elragadó ezt lelni hölgynél, ép oly fonák és nevetséges férfinál.

Pedig Zárai Gyulánál így néz ki.

Szobájának rendezése akármelyik divathölgy izlésének becsületére válnék; azok a nehéz selyemfüggönyök, bársony butorok, rózsafa asztal, tele válogatott albumokkal, állvány, tele ritka csecsebecsékkel, gazdag aranyozású csillár , fogantyúk és keretek, mi fényűzéssel határos kinézést ad az egésznek: a barna vörös bársonyos tapette pedig a szép olajfestményeknek sok előnyére van.

Zárai Gyula szépen fürtözött szöghaját nagy gonddal rendezgeté: selyem és bársony házi öltönyéről finom illat áradozott, midőn egyik tükörtől a másikhoz lebegett , mint bálba készülő leányka.
Annyit igazíta magán, hogy érdekes találkozóján alig lehetne kétkedni, főleg ha azt is figyelemre méltatjuk, miszerint inasa két terítékű asztalt tolt a kandalló elé.

Zárain az öltözet s szobájában a rend, a legfeszesb csínra mutatott.

A fehér márvány kandallóra helyzett gyönyörű bronz óra tizet vert.

Az inas kérdőleg tekintett urára.

- Csak készíts el mindent, nem várunk - parancsola Zárai, mire az ezüst forraló , gyönyörű thea készlet, bordeauxi és madeirai lépé el az asztalkát.

E pillanatban érkezék a várt vendég.

- Isten hozott Hugó!

- Jó reggelt kedves Gyulám!

Ezzel a két ifjú legnevetségesb kaczérsággal lebegett egymás elé kezet szorítni.

- Szaporán a reggelit - mond Gyula inasához, mialatt Hugót, mint valami bájos leánykát, átkarolva a kandallóhoz vezeté.

Az étkek felhordattak, az inas eltávolíttatott s a bizalmas társalgás megindult.

- Nos Hugó, mit végeztél.

- Meg vagyok elégedve.

- Óhajtom, hogy én is az legyek.

- Semmi kétségem benne.

- Tehát a dologra.

- Im, Bella válasza leveledre.

- Ebben nem is kétkedém - mond Gyula elbizakodva, s a levelet bontatlan csusztatá zsebébe.

- De nem akart írni.

- Mintha először volna.

- Tehát miért vonakodott?

- Nem volt hozzád bizalma.

- Az elég nem szép, de majd ha jobban ismer....

- Barátságával fog megajándékozni.

- Azt reménylem is.

- Méltán.
No de menjünk tovább.

- Kár, hogy nem iszol bort, ez a Laffitte felséges!

- Örömömre szolgál, ha ahhoz értő vendégem élvezi.

- No, én értem.

- Annál kedvesb nekem.
Még abból a kagylóból, aztán lássunk az őz-szeletekhez.

- Mindenre ráérünk, hisz a hitelezők csak délkor jönnek.

- Tehát feltaláltad őket.

- Nem volt nehéz, egyik a másiknak nyomába utasított.

- Kaptak rajta úgy -e?

- Majd szétszaggattak örömükben.

- És Kázmér?

- Nem is gyanítja.
Tegnap újra sokat vesztett.

- Következőleg ma este....

- Nem megy nénétek estélyére, hanem nála jő össze társaság.

- Jól van, de Hugó - mond Gyula, s mutató ujját ajkaira illeszté.

- Istenem! hát mi lenne belőlem, ha hallgatni sem tudnék.

- Arra nagyon is számolok.
Most pedig érts meg jól, te nénémhez a lehető legkésőbben érkezendesz, koholj ki rá valami mentséget.

- E készlet mindig bővében létezik nálam.

- Aztán ha látod, hogy Kázmér csakugyan nincs ott, jelentsd betegségét.

- Mire azt?

- Bízd rám a többit, szereped csak ennyiből áll.

- No, hogy ezt jól eljátszam, sem sok fejtörés, sem nagy ügyesség nem szükséges.

- És az előadandó műben mégis döntő eseményt képez.

- Akármiként legyen, rám számolhatsz.

- Számolok is.
Ezzel tisztában volnánk, mint te a kis Czeczillel.

- Vége!

- Czeczillel.

- Örökre.

- Hűtlen lőn?

- Meghalt volna értem.

- Úgy hát te nem szeretted többé?

- Imádtam.

- Mi vetett hát véget a viszonynak?

- Jószívűségem.
Tudod, mily jószivű bolond vagyok.
Lepkei báró benső barátom, sok mindenféle miatt lekötelezettje is vagyok, látta Czeczilemet, lángra lobbant , beteg lőn, őrjöngött, s én kigyógyítám.

- De miként?

- Bemutattam Czeczilnek; s neki tért engedve, magam visszavonultam.
A leányka eleinte szerelemféltő volt, aztán epedett, végre boszút forralt, s a boszú eredménye, hogy ma Lepkei a boldog imádó, én pedig feledve vagyok.

- Te csakugyan különös ember vagy.

- Csupa szív vagyok, tetőtől talpig szív.
Én mások boldogítására születtem.

- De csak úgy, ha a boldogítás haszonnal jár.

- Boldog Isten! hisz élnem csak kell.
Ha időmet, tehetségemet, sőt érzelmeimet, s nem ritkán biztonságomat is másoknak hozom áldozatul, csak kell kevés kárpótlásról is gondoskodnom.

- És azért, szerencsére, pártfogásod mindig olyanokat ér, kik nem maradhatnak soká lekötelezetteid.

- Más szavakkal, hogy haszonleső vagyok?

- Nem épen, de szerencse, hogy barátaid mind előkelők és vagyonosak.

- Azzal már dicsekedhetem.

És méltó dicsekvését azzal erősíté meg, hogy a madeira utolját kiüríté, miután a Laffitte elfogyott s theához látott, miből Zárai a harmadik csészét élvezé, bőven tejezve, mert ajka boros poharat soh'sem érinte.

Hugó még sem szegődött a tejhez, hanem helyette csészéjébe bőven öntött cognacot , s most szivarozni vágyott, de ezzel már nem kinálta meg Gyula; gyűlölte a füstöt , s bálványozá butorait.
Hugó tehát szörpölés közben csak fogait szívogatta.

A második csésze thea után Hugó nekigyuladt arczczal távozásra készült.

Gyula egyetlen szóval sem marasztalá.
Tudta, a mit tudni akart, kiadta utasítását , most többé nem volt szüksége barátjára.

- Édes Gyulám - mond Hugó felkészülődve - tudod, a legrendezettebb emberen is megesik, hogy néha pénzzavarba jő.

- Te pedig, ki soh'sem vagy rendezett...

- E pillanatban megvallom, még a rendezetlenségnél is rosszabbul vagyok.

- Következőleg...

- Igen leköteleznél száz forinttal.

Lealázott ellenségnek soha egy gyáva sem nyújtott nagyobb megvetéssel alamizsnát , mint minővel Gyula adá át a száz forintot.

És soha nagyobb megnyugvással egy napszámos sem tette zsebre megérdemlett filléreit, mint tevé Hugó a száz forintot.

Szerencse, hogy nem tükrözik magukat a gondolatok az emberek homlokain, különben mindkettő méltó nevét megtalálta volna, midőn nyájasan egymás szeme köze mosolygva meleg kézszorítással bucsút vettek.

- Hogy ily emberek is vannak - dörmögé Gyula a távozó után - no de jók arra, hogy felhasználjuk.
Sokszor egy ily jellemtelen ficzkó boldogulásunkhoz jobban segít , mint ezer szilárd férfi.
Az effélének csak pénz kell, s pénzért olyan lesz, a minővé akarjuk.
Ma erényes, holnap ledér; ma kormánypárti, holnap veres tollas; ma férfi, holnap vén asszony; ma vigad a vigadókkal, holnap sír az elszomorodottakkal, s mindezt tiszta meggyőződésből teszi, ha hasznot lát belőle .
Ő azt gondolja: a világ ámíttatni akar, hát ámíttassék.
De az ámításról jut eszembe, hogy rám levél vár.
- Ezzel a levelet zsebéből elővoná, s kényelmes ülést foglalva, olvasott:

« Egyetlen Gyulám!
Nehezteléssel kellene szólanom, de az lehetlen; én önre csak szeretettel tudok gondolni; két végtelen napig nem láttam, mi voltam én ez idő alatt?
Egy elhagyatott, epedő teremtés, mert távol volt lovagom, hősöm, sőt, ki merem mondani - bálványom.
Így szeretem én önt, azért legyen kiméletes, s oly embert, mint Verdesi Hugó, ne avasson érzelmeink titkába.
Reszkettem neki soraimat átadni, de ön óhajtá, s ez nekem szent.
Ön védelmezi magát elmaradásáért, erre soha sincs szüksége, van nálam önnek oly szószólója, minőt a világ leghatalmasabb embere sem képes előteremteni, s ez szerető szívem; védelmezi ez önt eszem minden vádjai ellen mindaddig, míg verni tud, s míg ön legkisebb hajlamot mutat irántam .
Hogy gondjai vannak, elszomorít... ossza meg velem, ketten inkább elviselhetjük , csak kérem közbenjáró nélkül, személyesen, mert csak így édes nekem minden, még a fájdalom is.
A viszontlátás után sóvárgó Bellája.»

Közönyösen gyűré a levelet otthonkája zsebébe, s ajkait elvonva mondá:

- Ezek a szerelmes levelek úgy hasonlanak egymáshoz, mint egyik váltó a másikhoz , csakhogy egyik kisebb, másik nagyobb összegről szól; egyiket rögtön kell fizetni , a másikat hosszabbítjuk.
Szerencsére ezt hosszabbítni lehet.

Szellemes elmélkedésiből inasa zavará fel e szókkal:

- Három úr jelenti magát.

- Neveiket?

- Azt mondák, nagyságod rendelte ide.

- Ők? bocsásd be - s midőn az inas távozott, megjegyzé - hogy siettek a tiszteletben álló rablók! - és oly állást vőn, mint győztes hadvezér, ha az első hódolatokat fogadja.

Három úrias kinézésű egyén lépett be.
Mélyen és ferdén bókoltak.

Gyula alig billenté meg fejét.

- Önök tékozló öcsémtől váltókat bírnak.

Mindhárman «igen » -t intettek.

- És mennyiről szólnak? mikor van a lejárat?

- Enyém kétezer forint, s holnap jár le.

- Enyém ezerhétszáz forint.

- Reménylem, a hétszáz kamat?

- Csak törvényesre adtam.

- Mi is, mi is.

- Elhiszem.
Határidő?

- Harmadnap - viszonzá a második.

- És ön? kérdé Gyula a harmadiktól.

- Ezerötszáz forint.
Lejárat hat nap mulva.

- Ön, látom, sokkal jobb szívű, csak ötven kamatot szed.

- Kérem, készpénzben szolgáltam.

- Mi is, mi is.

- Jól van.
Tehát mennyi leszámítással engedik át nekem váltóikat?

- Csak teljes értékben.

- Határozottan?

- Nagyságos uram, mi szegény emberek vagyunk, nem dobhatjuk ki pénzünket.

- Nem bizony!

- Tehát kifizetem.

A borulni kezdő arczok kiderültek, a hátak meggörnyedtek, s tíz percz mulva a pénzzel zsebeikben rettentő hajlongás közt távoztak.

Gyula e szókkal:

- Ez jól fog kamatozni - a kifizetett váltókat szekrényébe rejté, felöltözködék, s a városligetbe kocsizott.

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
  • 11
  • 12
  • 13
  • 14
  • 15
  • 16
  • 17
  • 18
  • 19
  • 20
  • 21
  • 22
  • 23
  • 24
  • 25
  • 26
  • 27
  • 28
  • 29
  • 30
  • 31
  • 32
Elte

Digitális Bölcsészet Tanszék Eötvös Loránd Tudományegyetem 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8. (Főépület) II. emelet, 201, 205-206, 210-es szoba

Hasznos Linkek

  • Verskorpusz
  • Cikk-kereső
  • Regénykorpusz
  • Drámakorpusz
  • Digitális bölcsészeti szótár
  • ELTEDATA
  • Digitális Örökség Nemzeti Labor

Friss hírek

Cimkék

  • Email: dh.elte.hu@gmail.com
  • Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8

Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE