Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Szomaházy István
Muzsikáló óra
Keletkezés ideje
1916
Fejezet
18
Bekezdés
572
Mondat
1309
Szó
30947
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
A madárka kirepül a fészekből.
Mihály, aho gy a lassan döcögő pesti vonat fülkéjében körülnézett, egy pillanatig zavartan dörzsölte meg homlokának azt a részét, mely nehéz prémes sipkája alól kilátszott s akkorát sóhajtott, mintha öt megrakott hajója a tengerbe sülyedt volna.
A hajnali homályt csa k alig oszlatta szét a silány petróleumlámpa világa, mely ott pislákolt a második osztályú kupé mennyezetén; odakünn deres fák bólogattak és magányos őrházak tűntek el az öreg Bakony hegyszakadékai között.
Hogyan került ide nyugodalmas ágyából, amelyet sok év óta sem hagyott el reggeli hat óra előtt?
Hova megy a nyírkos , borzongató hajnali ködben, mely szinte a lélekzetét is megakasztja?
Mihály nyugtalanul fölvetette apró szemét: az ablak mellett egy bundába burkolózott nőcske ült, aki oly módon bocsátotta l e szempilláit, mintha valami ájtatos reggeli imádságot mondott volna ; a nőcske a "Kék elefánt" Micikéje volt, a lusta, örökké fáradt Micike, aki ezidőtájt még a gyermekek boldog álmát szokta aludni az emeletes sárga házban ...
Hogy kerültek a vén ház remeté i a nagyokat fujtató, kőszénfüstös, pesti vonatba ?
Mihály hátravetette otromba fejét és még egyszer visszagondolt a tegnapi éjszaka eseményeire: a kettesben elköltött vacsorára, a hallgatás hosszú perceire, a bőre szabott vörös pongyolára, mely egy darabig izgatottan sűrgölődött az ebédlő nippjei között, hogy aztán egyszerre csak királynői pózban álljon meg a bóbiskoló vén legény előtt .
- Tudod -e, mi ujság, öreg Mihály, - kérdezte oly rejtelmes és talányszerű arccal, mintha a legfontosabb államtitkokat f orgatná a fejében .
- Micsoda, szivecském ?
- Az, vén pajtás, hogy a hajnali vonattal Pestre megyek az uram után .
Ne ellenkezz, mert már mindenem be van csomagolva és ha rendőrökkel vigyáztatnál rám, még akkor is megszökném.
Délre isten segítségével Pesten leszek és bizonyos lehetsz benne, hogy jobban ki fogok deríteni mindent, mint a te szemfüles Schuck mestered ...
- Angyalkám, azt hiszem, hogy megőrültél! - kiáltott föl a megdöbbent Mihály, miközben zsebkendőjével a homlokán kiütött verejtéket letörölte .
M icike azonban szelíden megcsóválta szőke fejecskéjét és szemében valami furcsa és ijesztő láng gyulladt ki, melyhez hasonlót az öreg Mihály még sohase látott .
- Nem, nagy pólyásgyermek, nem őrültem meg, sőt inkább azt hiszem , hogy csak most jött meg igazán az eszem.
Mi értelme volt annak, hogy kékszalagos , ártatlan babuska módjára éljem végig az életemet?
Rég kinőttem a gyermekcipőkből , öreg Mihály és a legnagyobb szerencsétlenséggel is szembe fogok nézni, ha a jó isten úgy akarja.
Huszonnégy óra mulva tud ni fogom, hogy mi van az urammal - és nincs az a hatalom a földön , amely az eltökélt szándékomtól eltérítene ...
Mihály most összeszedte, ami kis sütnivalója volt és igyekezett okosan beszélni a fölizgatott gyermekkel; mi célja volna a pesti útnak, mikor még egy minden hájjal kikent detektiv se tud eligazodni a rettenetes nagy városban?
Jártál te már lelkecském Pesten valaha?
Nem gondolod, hogy már az első negyedórában eltévednél?
És hogy akarod követni, gyönge nő létedre, az urad nyomát?
Számoltál azokkal a veszedelmekkel, amelyek a bűnös nagyvárosban az ilyen tapasztalatlan nőcskére lépten-nyomon leselkednek?
Ugyan, legyen már eszed, kis pajtás: annyit se fogsz megtudni, amennyi egy mákszem belsejében elférne, de holtra fáradtan és boldogtalanul térsz haza a sárga házba és egész életedben síratni fogod, hogy a süldőlány fejeddel ilyen ostobaságra elszántad magad ...
Oh, jámbor Mihály, hol láttál volna te féltékeny és szerelmes asszonyokat?
Honnan ismerted volna a furcsa kis teremtések szivét, akik tegnap még a francia babyjüket dédelgették és főzőcskét játszottak tiz selypítő kisleánynyal, de ma már villámló szemmel gondolnak az angolbajuszos fiatal úrra , aki elég naiv ahhoz, hogy őket még mindig játékos kisgyermekeknek nézze?
Mihály csak egy vérvörös pongyo l át látott, mely nagy japáni virág módjára terül el a szőnyegen, s kecsesen himbálózik a muzsikáló óra dallamára; honnan tudta volna ő, hogy a pongyola alatt néha férfiakat megszégyenítő energia lobog, mely ijesztően meghazudtolja a szelid szemek tekinteté t s egy éjszaka alatt boszúálló asszonyokká változtatja a kicsikéket , akik az imént még kifestett arcú Pierretteket szorítottak a szívükre ...
- Oh, földre szállott ártatlanság, miért fáradnál hiába, mikor semmit se érsz vele? (mondta szomorú mosolygással Mi cike, mikor Mihály végre befejezte előadását.)
Ha jégeső is esik, ha földrengés is lesz, útrakelek hajnalban, mert addig nem lehet nyugodt percem, míg az uram titkát ki nem derítettem.
Ne félj pajtás, azért meglesz neked a jó leveskéd, mert Bábit pallossa l és akasztófával fenyegettem, ha távollétem alatt hűségesen a gondodat nem viseli .
Mit lehet tenni az ilyen határozott kijelentés ellen?
Mihály átballagott a szobájába és maga is becsomagolta tehénbőrös ládáját, mely sok év óta porosan állott a szekrény tetején; és a nedves hajnali időben sóhajtva telepedett kis sógornője mellé a kocsiba, mely a "Kék elefánt" egyszerű lakóit a pályaházba szállította.
Micike ugyan hallani se akart afelől, hogy az öreg Mihály Pestre kísérje; de a vén legény furfangosan csípt etett a szemével és így szólott :
- Már kis pajtás, abba senki se szólhat bele, hogy egy felnőtt férfi hova utazzék!
A vasút engem is elvisz, ha az útipénzt megfizetem, - nekem pedig most úgy tetszik, hogy fölrándulok abba a Bábelbe.
Ha kifogásod van ellene , hát nem bánom, maradj itthon !
Igy szólt a vén Mihály és fejébe húzta az édesapja báránybőrsipkáját és a vonat a vizes sötétségben kicammogott a hazai hegyek közül.
Hangos hídak és ijesztő szakadékok, magányos lámpák és hóval végig szitált emberek maradtak el mellettük a sínek mellett és a kőszénfüst mily más volt itt, mint a "Kék elefánt " szobácskáinak illata; de a tüzes szőrnyeteg nem törődött ily csekélységgel, hanem konokul tovább rohant az ismeretlen ösvényen.
Lassan kivilágosodott és ezüstködben vir r asztó házikók emelkedtek ki a téli reggel szürkeségéből; és Mihály ekkor a kiterjesztett szárnyú aranysasra gondolt, mely a régi muzsikáló órát ékesítette.
Oh, vajjon ki hallja most a csilingelő gavotte-ot, mely néhai édesapját álomba ringatta valaha ?.. .
D élben megérkeztek a budai pályaudvarba és Mihály, nehéz bundájában , kiemelte sógornőjét a kupéból.
E pillanatban egy öreg medvéhez hasonlított, mely fehér szárnyú pillangót tart a mancsai között .
- Természetesen az "Angol királynő " -be szállunk, ahol az ura d lakik, - mondta a harminckétéves öreg ember, aki úgy szuszogott , mintha kis utitársa a panorámabeli kövér hölgy lett volna .
Micike egy furcsa mozdulattal felelt, amelyet valószinüleg még a kolostori játszóteremben tanult; hüvelykujját a gyürű- és mutatóujja közé dugta s így bökdöste vele a verejtékező vén legény felé, akit láthatólag elkápráztatott kissé a nagyváros levegője .
- Ezt szállunk az "Angol királynő " -be, ezt csacsi Mihály, - van jó dolgom, hogy a titkos terveimet eláruljam előtte!
Itt maradunk Budán, a "Fehér farkas " -ban s csak este megyünk át, mikor a párisi Lecocq módjára kényelmesen barangolhatunk a sötét utcákon.
Oh, Mihály, valld be őszintén, hogy éhenhalnál, ha véletlenül detektivnek születtél volna !
Mihály lehorgasztotta a fejét, ami körü lbelül fölért egy hasonló vallomással, aztán megtörten elballagott útitársával a "Fehér farkas " -ba, ahol egy ingujjas legény két hideg szobát nyitott ki a számukra, miután az ászokszagú udvaron egy sereg fuvaroskocsi közt végigvezette őket.
Micike rendbeh o zta a haját, csinos zubbonyt vett magára, aztán a sógora karján elballagott az ebédlőbe; de az étel épp oly kevéssé ízlett neki, mint a vén Mihálynak, aki bizonyos meggyőződéssel adott kifejezést abbeli nézetének, hogy a pesti tyúklevesben megöregedett k á nyákat főznek.
Mindketten mosolyogtak ezen az ostobaságon s érdeklődve néztek szét a különös vendégseregen, mely a "Fehér farkas" éttermét megtöltötte; de gondolatban végtelen messzeségben jártak mindketten e hangos , szedett-vetett népségtől s képzeletük a kis sárga ház emeletére vitte őket, a lábakon álló, hófehér porcellánkályha mellé, amelyben jó kis tűz lobogott s mely körül édes és szegfűszegre emlékeztető illatok kóvályogtak a levegőben.
A pecsétes asztalkendő és a hegyesorrú pincér mintegy varázslat r a eltűnt előlük s a két száműzött vándor ismét ott ült a virágos asztal mellett, az üveges szekrények között, melyekben aranysubás pásztorok és rövidrokolyás pásztornők illegették magukat s ahol láthatatlan tündérek tipegtek a muzsikáló óra melódiáira.
A z asztalfőn a boldog Viktor kényeskedett, Micike aranyos lepkeként szállt a szőnyeg virágaira és az öreg Mihály méltóságos komolysággal babrált törökös kaftánja zsínórján.
Oh, vajjon visszatérnek -e még valaha a könyörtelen hidegből, mely most a szomorú le lkükre nehezedett ?
Micike délután visszavonult a "Fehér farkas" szobájába, Mihály pedig , titokzatos ügyleteket emlegetve, nekiindult hócipőjében a városnak, miután ünnepiesen kijelentette, hogy a sötétség beálltával visszatér a budai szállodába .
- Nem fogsz addig unatkozni, kis szivem? - kérdezte egy áhitatos kézcsók után , melylyel a lépcsőházban a prémekbe burkolt asszonykától elbúcsúzott .
Micike rejtelmesen vállat vont: oh, egyéb dolog is lesz itt, semhogy az unatkozásra idő kerülne!
Sohase hallottál még, öreg Mihály a hadvezérekről , akik órákig dolgoznak egy ötletes és meglepő haditerven?
Azt hiszem, még rövid is lesz a hosszú délután, hogy a haditervemet kedvem szerint kidolgozhassam estéig ...
A ravasz Mihály megértőleg bólintott, aztán alamuszi mosolylyal kelt útra a szellős hidon át, mert a lelkében agyafurt plánumokat rejtegetett.
A vén Mihálynak meg volt a magához való esze; hogyne gondolt volna hát arra a furfangra , hogy öcscsét a készülő veszedelemről értesítse?
Oh, ő bizonyos volt a maga dolgában : Viktor jámbor filiszter módjára fog ma lefeküdni szállodai szobájában s boldogan, de álomporral a szemében borul drága kis detektivje nyakába, ha egy finom kezecske kopogása a pihenésében megzavarja .
A szállodában azonban a portás sajnálkozó arckifejezéssel fogadta :
- Szebenyi úr már délben elment és alig is jön vissza este tiz óra előtt.
Sőt akkor se bizonyos, mert mostanában csak hajnal felé szokott hazatérni .
Ha a tekintetes úr netalán írásbeli üzenetet hagyna neki ...
- Igen, igen, az lesz a legjobb, ha írok neki , - mondta megnyugodva a vén Mihály és nagy ákombákomjaival a következő levelet hagyta hátra könnyelmű öcscse számára :
" Vigyázz, sehova se menj, mert Micike Pestre jött, hogy kémkedjék utánad.
Legjobb, ha tizkor lefekszel s a személyzetnek is meghagyod, hogy ne fecsegjen fölösleges dolgot.
A többit majd élő szóval mondja el - vén és bánatos bátyád: Szebenyi Mihály. "
A Viktor vén és bánatos bátyja a levelet egy ezüsthuszas kíséretében adta át a medvebundás portásnak, aztán - egyéb dolga se lévén, - elnézett a nagykereskedőkhöz a Lipótvárosba, hogy a fogyatékos fűszerszámok után érdeklődjék.
Mihály körülményesen elintézte a "Kék elefánt" ügyeit s jó ideig parolázott a csalafinta pesti kereskedőkkel; öreg este volt és már sorra fölgyújtották a gázlámpákat, mikor kötelességei végeztével a "Fehér farkas" irányába megindult.
A szél hópelyheket szórt feléje a dunai hidon, a Gellért-hegy felől jeges áramlatok zúdultak a nyakába s az ég titokzatos feketeséggel borult az otromba pesti házak fölé; de Mihály nem érezte a z időjárás viszontagságait, mert vén szivét fölmelegítette a tudat , hogy ravaszságával két ember boldogságát megmentette.
Oh, most már nem volt mit félnie a jövőtől; Viktor józan és becsületes szivvel fog visszatérni a muzsikáló óra birodalmába s egy alapo s fejmosás után ismét elfoglalja helyét az asztalfőn, melytől a rossz vére elszólította.
Viktorból jámbor és tisztességes férj lesz és a kicsike Szebenyiek hancurozva fognak játszani nemsokára az öreg Mihály kaftán-zsinórjával , mintha drága és ostoba cicak ölykecskék lennének ...
Mihály fütyürészve ment föl a "Fehér farkas" sörszagú lépcsőin és halkan megkopogtatta a Micike ajtaját; a kopogtatásra azonban senki se felelt.
Ez a némaság azt a gyanút keltette benne, hogy sógornője elaludt a fáradságtól; de odaben n az erélyesebb zörgetésre se támadt semmiféle visszhang.
Mihály ekkor a kilincsre tette a kezét, óvatosan belépett a szobába és elérzékenyülve így szólott a sötétben :
- Lusta Micike, ébredj, mert este van !
Senki se felelt és Mihály meggyújtotta a gyertyát : a szobában nem volt élőlény, csak egy összegyürt vörös pongyola hevert hanyagul a szék támláján.
Az asztalon azonban óriási papírlap feküdt , melyről Mihály félhangosan olvasta a következő üzenetet :
" Egyedül mentem el, vén pajtás, mert a haditervem szerin t nincs rád szükségem; nagyon is puhaszívű gyermek vagy ahhoz, hogy ilyen agyafurt detektiv-munkát végezni tudnál.
Ne félts engem, épen fogok visszatérni, ha mindent kiderítettem s a jó istenke, aki apró gyermekkorom óta sohase hagyott el, most is a segít s égemre lesz abban, hogy minden szükségeset kideríthessek.
Csak feküdj le nyugodtan, öreg pajtás, és miattam ne aggódj egy picurkát se; akármilyen későn jönnék is, bezörgetek hozzád és mindent elmesélek. "
Ennyi volt, se több, se kevesebb - és a vén Mihály ú gy érezte, mintha hirtelen fejbevágták volna.
Micike, hófehér Micikéje, egyedül kóborol a nagyváros éjszakájában!
Egy percig megtántorodott és a homlokához kapott; aztán úgy rohant le a lépcsőn, mintha a "Fehér farkas" öreg köveit egy hirtelen földindulá s megrázta volna .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE