A szemfüles Schuck úr levele.
Schuck úrnak kétszobás lakása és tiz egészséges gyereke volt a Bodzafa-utcában, de ez a körülmény nem akadályozta meg abban, hogy viruló életkedvvel törje magát naphosszat a dolgai után s este olyan jókedvvel feküdjék le, mintha legalább is félmilliós betétje volna a világhíres Malvieux banknál .
Schuck úrnál nagyobb optimista ugyanis nem igen járt még az uristen szép világában.
Tizéves kora óta - most ötven körül járt - egy teherhordó állato t is kimerítő munkát végzett, száz forintot még sohase mondhatott a magáénak, néha heteken át haragban volt a fűszeressel, a szabóval és a háziúrral , a cipőjét két évig, a ruháját negyedszázadig viselte, de mindez annyira se szomorította el, mintha egy k étkrajcáros preferánc-partiet elveszített volna az országúti kávéházban .
- A pénz csak arra jó, hogy az embereket megbolondítsa, - mondta jókedvűen Schuck úr, ha két forintnyi vagyonát, lefekvés előtt, a feleségének átadta.
És kulcsait, zsebkését, viharvert noteszét a vánkosa alá rakva, ötven év óta mindennap a boldog holnapról álmodott, mely végre majd minden reménységét valóra váltja .
Hogy Schuck úr mivel kereste meg a kenyeret, melylyel egy tucat éhes szájat betömött naponkint?
A jó isten tudja.
Néha fűszeres-ügynök volt, néha házakat közvetített, néha boltokat adott el vagy furfangos adósokat egyeztetett ki a keményszívű hitelezőkkel.
Karácsonytájt mint alkalmi kisegítő ugrándozott az ismerős üzletek pultjain; máskor a "Fehér ló" vagy a "Fehér hattyú" k ö rül settenkedett, hogy az ügyetlen vidékieknek a hónuk alá nyúljon .
És e tömérdek elfoglaltság közt még arra is jutott ideje, hogy eleven potykákat vásároljon a dunaparti halászoktól s kék zsebkendőjében vigye haza a fickándozó állatot családi tűzhelyéhe z ; vagy hogy a "Török császár" sűrű füstjében igya meg a délutáni feketéjét.
Ez nagy kiadás volt - a fekete kerek tíz krajcárba kerül, - de mit tudhatja a halandó, hogy melyik az a hely a földön, ahol végre a szerencséjét megtalálhatja .
Ez volt tehát az a d erék ember, akit az öreg Mihály a puhatolózásra kiszemelt; és Schuck úr - mint ahogy várni is lehetett tőle, - csakhamar megfelelt a beléje helyezett bizalomnak.
Már a negyednapos posta levelet hozott Pestről a "Kék elefánt " -nak , mindenesetre csak rövid l e velet, mert az idő a szorgosabb utánjárásra még nem volt elegendő; de annyi kiderült belőle, hogy Schuck úr szerencsésen fölfedezett egy alkalmatos férfiút, bizonyos Kovacsóczy János nevezetűt, akinek ügyessége és éleslátása a Lecocqéval vetekedett.
Ez a n evezetes férfi volt az, aki nemrégiben a pincébe ásott, vidéki mészáros holttestét fölfedezte s személyes dicséretet kapott ezért a nagyhírű Thaisz főkapitánytól; hogyne tudná hát egy olyan egyszerű boltos kalandjait kideríteni, mint a Pesten mulató Takác s y Viktor?
Csak tessék egy kis időt hagyni rá, hogy a fiatal urat megfigyelje; egy hét mulva oly biztos az eredmény, mint amily biztos, hogy a nap Cinkota felől indul útjára a pesti bérházak felé .
És csakugyan, hét nap se telt még el, amikor - Viktorral maj dnem egyidejűleg, - a Schuck úr részletes levele is szerencsésen megérkezett a "Kék elefánt " -hoz.
A tömeges családapa szó szerint a következőket írta :
" Tisztelt és igen kedves barátomuram, tegnap, késő este, kaptam jelentést a szóban forgó férfiútól és sietek továbbítani az adatokat, melyek aligha lesznek alkalmasak rá, hogy barátomuram aggódó szívét megnyugtassák.
A nevezett ugyanis oly bűnös életet élt Pest városában, hogy minden becsületes ember megbotránkozhatik rajta; ez az élet részeg jurátusokhoz vag y meghibbant velejű mágnásokhoz is méltatlan volna.
De hallgassa meg barátomuram az adatokat s ítéljen maga, a saját tisztes belátása szerint; hiszen tőlem ugyancsak nem volna illendő, hogy a mások családi ügyei felől véleményt nyilvánítsak .
Tehát íme a b űnlajstrom, melyet a híres és százkezű Kovacsóczy kiderített :
1. Nevezett délfelé ébredt az előkelő "Angol királynő " -ben, sietve megebédelt a "Zenélő órá " -ban, aztán átsietett a Sebestyén-téri "Török császár " -ba, melynek udvari szobácskájában már öt-hat gyanús alak várakozott rá .
Köztük volt a hirhedt Kőszegi báró is, aki egész fiatal korában attasé volt a római udvarnál, de később rossz fát tett a tűzre, elzűllött s azóta teljesen a " Zrinyi" kávéházbeli alagér játékból és a "Török császár " -beli kártyázásb ó l tartja fönn magát.
A beavatottak tudni vélik, hogy hamisan játszik s már nem egyszer baja volt a rendőrséggel és Viktor úr Kőszegi báróval játszik naponkint a "Török császár " -ban s a pincér szerint, aki meg van fizetve Kovacsóczy úr által, két ültő hely é ben több mint négyezer forintot veszített, melyek egy részét rövidlejáratú váltóval törlesztette.
A pincér látta, amikor a báró és cinkostársai később egy félreeső helyen osztoztak a nyereségen .
2. Vacsora előtt Viktor úr nagyot aludt, amire - mint az későbbiekből kiderűl, - égető szüksége volt, mert gyönge szervezete a folytonos devernyát különben aligha birta volna.
Nyolckor azonban Johann, az "Angol királynő " londienerje, fölkeltette álmából, mire nevezett megmosdott, átöltözködött s tökéletes pesti ar s zlánná átalakulva jelent meg a szálloda lépcsőjén, ahol már többnyire az éjszakai pihenőjére hazatérő Deák Ferenccel találkozott.
Nevezett ilyenkor fecskefarkú kabátot, párisi galléros köpönyeget és fényes kürtőkalapot viselt s aranyfogantyús botját lóbál v a indult útjára a belvárosi utcákon keresztül.
E környéken - talán tudja tisztelt barátomuram, - az esti órákban már nem igen jár tisztességes ember ; nevezett tehát sietve ment végig az elhagyott utcákon, megkönnyebbűlve fogadván a marcona rendőr tisztelg é sét, aki a nagy Kristóf szobor alól leste a sötétségből kibukkanó tolvajok és gyilkosok jelentkezését.
Odább, a Szent Teréziáról elnevezett városrészben, már nagyobb elevenség fogadta a duplaköpönyeges éjjeli vándort; a lámpák alatt, melyeket a városi mag i sztrátus nagy számban gyújtat föl a korhelyek tiszteletére, annyi jókedvű ember nyüzsög, mintha nem sötét éjszaka, hanem fényes és napsugaras dél volna.
Főkép a Király-utca elegáns tánchelyiségei vannak teles tele gondtalan viveurökkel, akiket a pesti argo t mostanában Lebemann-oknak nevez; gazdag lókereskedők, kártyások , kalandorok, sikkasztók, de nem ritkán mágnások és vidéki urak is ott lebzselnek virradatig a tündöklő parketten, ahol selymekbe és csipkékbe öltözött lányok táncolnak.
Ugyancsak ily válog a tott társaság mulat a szomszédos "Kék macská " -ban is, ahol a táncosnőkön kívül már nevezetes művésznők is mutogatják selyemharisnyás bokájukat ; itt lép föl esténkint a híres Moldau kisasszony, akinek "Mein Stammbuch" című számát tomboló és mennydörgésszerű tetszéssel fogadják.
Volt már tisztelt barátomuram a "Kék macská " -ban?
Ha volt (bár nem hiszem ), akkor tudja, hogy itt a kevéspénzű embert a poloskánál is kevesebbre becsülik; hiszen itt még a kövér fiakkeres is butélia-bort iszik s tallérokat dob a szal v étás tányérba, melyet a rövidrokolyás énekesnők a füsttengerben körülhordoznak.
Ismeri tisztelt barátomuram a nagyorrú karmestert, aki a művésznők kupiéit írja, a főpincért, aki többet számit, rosszul ad vissza s végül hamis pénzt kever a jó közé, a nagy , behemót-termetű komikust, aki disznóságait egy lókupec komolyságával adja elő s magát a tulajdonost, aki állítólag hosszabb időt töltött a gályákon , mielőtt pesti közszereplését megkezdte volna?
Ha nem ismeri, akkor aligha képzelheti el, hogy micsoda kedve s és mulatságos társaság ez; maga Thaisz úr, a hatalmas főkapitány is gyakran jár ide s németül beszél a művészekkel és a pincérekkel, mert a parlagi magyar nyelvet itt igazi úriember nem igen kultiválja .
Viktor úr - mint tisztelt barátomuram most már alk almasint sejti, - itt tölti minden estéjét a "Kék macská " -ban , francia pezsgőbort iszik a barátaival (akikkel szintén itt ismerkedik össze) s olyan ramazurikat rendez hajnal felé, hogy a szomszédos utcákban is meghallják .
Gyakran összeverekedik a lókere s kedőkkel és mészárosokkal s ilyenkor már az is megtörtént vele, hogy rövidesen az ajtó elé tették; Viktor úr azonban véres arccal, de emelt fővel tér vissza s tiz-husz gavallérosan fölajánlott pezsgőspalack révén csakhamar kibékül a legharagosabb ellenség é vel is.
Csak hajnali öt óra után hagyja el a helyiséget, mikor Moldau kisasszony távozik s ilyenkor a legelegánsabb fiakkeren kíséri haza a művésznőt , hogy még egy forró teát megigyék nála.
A kofák már rég ott vannak a dunaparti piacon, mikor végre, némil eg tántorogva, a szállodájába megérkezik ...
Kegyed előtt, tisztelt barátomuram, talán fölöslegesnek tetszik ez a bibliai szóáradat, de én mégis szükségesnek tartom, hogy elmondjam, hiszen a szemfüles Kovacsóczy vizsgálódásait csak így fogja megérteni.
Nagyrabecsült öcscseura - mi tagadás benne, - jócskán letért a szolid kereskedő útjáról s pesti mulatozásai közben a meggárgyult nagyurak és a könnyelmű embersöpredékek életét folytatja.
Hamiskártyásokkal játszik, rosszhírű tanyákon éjjelez és szeretőt tart , még pedig olyan szeretőt, aki minden szépsége ellenére a cifra, de mérges mocsári virágokhoz hasonlít.
Kétségbeesésre azonban, csekély véleményem szerint, nincsen ok; hiszen a fiatalság oly bűn, melyből minden ember kigyógyul , ha ugyan korai halállal el n em pusztul.
Mindazonáltal jó lesz résen lenni; a tudósok följegyzései szerint ugyanis vannak férfiak, akik késő aggságukig fiatalok maradnak .
Magamat tisztelt barátomuram kipróbált gráciájába ajánlom és maradok csekély szolgája - Schuck Naphtali. "
Mihály a z irodában olvasta el a hosszú levelet, még pedig Viktor öcscse jelenlétében; de bár a keze és ajka reszketett a fölindulástól, oly csodálatos erővel ügyelt magára, hogy a tékozló fiú mi feltűnőt se talált komor bátyja viselkedésében.
Mihály ezután rögtön a rizses báláknak és a festékes hordóknak szentelte figyelmét, míg Viktor, aki sápadt és gyürött volt kissé, fütyürészve kisietett a déli korzóra .
Este, amikor Mihály az ebédlő felé besurrant, Micike suttogva megkérdezte a sötét folyosón :
- Még semmi hír, vén pajtás, Schuck urtól ?
- Semmi, - mondta Mihály és vastag bajuszát legényesen megsodorta.
- Ezek a pesti ágensek még a kerti csigabigáknál is lassúbbak ...
Ez estén nem sok időt töltöttek a muzsikáló óra birodalmában, mert Viktor már az asztal fölött elbóbiskolt s a jólelkű Micike maga is élethűen szimulálni kezdte az álmosságot, hogy fáradt uracskája mielőbb az ágyba kerülhessen.
Mihály - még kilenc óra is alig volt, - mogorván visszavonult fütetlen szobájába s éjfélig virrasztott a Schuck Naphtali lev ele fölött; aztán egy képzeletbeli személyhez intézve szavait, halkan így szólott az éjszaka magányosságában :
- Öreg és vastagnyakú filiszter, aki keresztet vetettél egy festett nőszemély láttára s aki tizenegy órakor csak akkor voltál ébren, amikor a gólya a sárga házban látogatást tett, tudsz -e vajjon a drágalátos fiad kalandjai felől?
És ha tudsz, nyugodtan fekszel -e sírodban, ahova félszázados, nehéz munka után megtértél ?
Senkise szólt, odakünn egy teremtett lélek se járt az utcán, a segédek és inasok mélyen horkoltak az udvari traktusban, - és a vén Mihály mégis úgy képzelte, hogy egy öreges gordonkahang szól hozzá a mennyezetes boltozaton keresztül.
Ezt mondta :
- Te vagy a családfő és téged teszlek felelőssé minden könycseppért , amit ez az édes szőkeség elhullat ...
Mihály lefeküdt s magára húzta a paplant s ekkor világosan hallotta , hogy két nehéz csizma dobogó lépésekkel megy végig a keskeny falépcsőn, mely az emeletről az udvarra vezetett.
És a vén legény esküt tett volna rá, hogy a megholt édesapja lé péseit hallotta ...