Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Szomaházy István
A csipkeverő leány : Regény
Keletkezés ideje
1920
Fejezet
14
Bekezdés
700
Mondat
1475
Szó
30252
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
A fiatalság szigete.
Az automobil, mellyel a lengyel határra akartunk eljutni, késő éjjel hirtelen megállt a hegyi ösvényen, s mi, bóbiskolásunkból fölriadva, rémülten néztünk szét a széltől zugó fenyvesek birodalmában, melybe kicsike, tejfehér szigetet varázsolt a gépkocsi acetilénlámpája.
A soffőr és az inas aggodalmasan vakarták a fejüket, majd suttogva tanácskoztak egymással, a szép pesti asszony pedig, akinek férje vendégül hivott a kirándulásra, idegesen fölkacagott .
- Nem tud tovább menni? - kérdezte a soffőrtől.
- Most reggelig itt kell maradnunk az erdőben ?
- Attól félek, hogy nem segíthetünk magunkon, méltóságos asszony, - felelte kétségbeesve az angol fiu .
Humoros arcokat vágtunk, de belsőleg kissé megborzongtunk arra a gondolatra, hogy hajnalig a nedves erdőségben tanyázzunk, kigyók és éjjeli bogarak társaságában, holott most szmokingosan, havannával a fogunk közt, ülhetnénk a tátrai hotel halljában.
Kövér barátom, az autó milliomos tulajdonosa , vészfüttyöket hallatva nézett szét a fák között, én cigarettára gyujtottam s dühösen gondoltam arra a percre, melyben a meghivást elfogadtam, a méltóságos asszony azonban (akinek az ura természetesen az udvari tanácsosok gárdájába tartozott ), semmiképp se mutatott hajlandóságot arra, hogy éjszakáját egy ismeretlen őserdő mélyében töltse .
- Sándor körülnézhetne a környéken, hátha akad a közelben egy viskó , ahol reggelig meghuzódhatnánk.
Van még egy acetilénlámpa a kocsiládában ?
A soffőr előszedte a lámpát s az inas, ha nem is tulságosan lelkesedve, megindult a sziklás hegyi uton, mely titokzatosan beleveszett az éjszaka sötétjébe.
Barátom egy darabig utána nézett, aztán - hiszen pesti volt , kövér volt és igy jókedvüen cinikus fiu is volt - azt az ajánlatot tette, hogy üssük agyon alsózással az időt, amig Sándor kutató-utjáról visszatér.
Beemeltük tehát a lámpát a kocsi belsejébe, s pár perc mulva oly vigan csapkodtuk a kártyát a felföldi éjszakában, akárha a klubunk elegáns játéktermében lettünk volna.
A mulatságot nem unhattuk meg, mert Sándor csakhamar vigan integetni kezdett a távolból .
- Tessék jönni! - kiáltotta már messziről .
- Talált valamit? - kérdezte a méltóságos asszony .
- Egy egész kastélyt, még pedig alig tiz percnyire innen.
Még ébren vannak benne, mert az egész emeleti ablaksor ki van világitva .
A soffőrt otthagytuk a gépénél, mi pedig, az inas kalauzolása mellett, csakhamar megtaláltuk a titokzatos kastélyt, mely tiz-husz ragyogó szemével kápráztatóan világitott a sötét felvidéki éjszakában.
Egy kecses rokokó-épület silhouettejei tüntek elénk, erkélyekkel és tornyokkal, hatalmas , gondozott park közepén, melyet aranyhegyü lándzsa-kerités választott el az országuttól.
A nyugateurópai kultura láttára megkönnyebbülten fellélekzettünk, s gondolatban már ott ültünk a nábob ebédlőjében, aki kávéval és óriási szivarokkal fog megkinálni bennünket, amikor a sötétben egyszerre csak ránkrivallt valaki :
- Állj !
Gránátostermetü legény volt, talpig fegyverben, aféle uniformisban , melyet a hajdani inzurgensek viseltek, akiknek fakult olajképeit ma már csak a családi archivumokban őrzik.
A fickó barátságtalanul felénk tartotta bajonettját .
- Egy tapodtat se tovább! - kiáltotta határozott hangon .
A szép pesti asszony oly bámuló arccal nézte végig a sisakos vitézt , mintha valami panoptikum ritkaságai közt állt volna .
- Maga talán azt hiszi, fiacskám, hogy rablókkal van dolga? - kérdezte utóbb jókedvüen .
Az inzurgens zordonan emelte föl a puskáját .
- A kastélyba nem léphet be idegen ember!
Ha akarnak valamit , kerüljenek jobbra a kormányzó ur házához, ott még alighanem ébren vannak.
A kastélyba még maga a király se léphet ...
- Hogy hivják a maga vendégszerető gazdáját, szép vitéz ?
- Tekintetes ifjabb Lublóy Miklós urnak .
- Csak nem annak az öreg Lublóynak a fia, aki Deák Ferenc idejében volt képviselő ?
- A tekintetes úr maga volt követ már negyven esztendővel ezelőtt .
- Hát hány éves most ?
A kapuőr suttogóra fogta a hangját .
- Hetvenhat, vagy hetvennyolc, de ugy lehet, hogy már a nyolcvanat is átlépte...
Erről azonban ne beszéljünk, mert a kenyeremmel játszom ...
Nem nagyon értettük, miért játszik valaki a kenyerével, ha egy aggastyán életkorát elárulja, de nem töprengtünk sokat a huszadik századbeli keresztes-lovag beszédén, hanem átkerültünk a kivilágított verandához, ahol a kormányzó vendégei mulattak.
Nagy és jókedvü társaságot találtunk, sok asszonyt és fiatal leányt, rózsásarcu öreg urakat, kártyázó vidéki nemeseket, cigánybandát , szóval: egy falusi névnap kellő közepébe vetett bennünket váratlan automobil-balesetünk.
A legkedvesebb meglepetést azonban maga a házigazda okozta .
Kiderült, hogy kövér barátom és Lublóy jószágkormányzója Budapesten valaha együtt jártak valami előkelő magániskolába, ahol a jó házból való kis betyárokat minden nagyobb skrupulus nélkül szokták ellátni érettségi bizonyitvánnyal.
Az egykori osztálytársak, akik most nagy komolyan a felnőtteket imitálták, kitörő örömmel borultak egymás nyakába, a lipótvárosi udvari tanácsosné tegeződni kezdett a falusi menyecskével, s engem - mielőtt magamhoz térhettem volna - már be is ültettek egy kártyapartieba, ahol minden befejezett játszma örömére olyan zajos koccintás tört ki, mintha valaki egy hazafias felköszöntőt mondott volna .
Hajnalig mulattunk, későn keltünk, s frissen, pompásan kialudva foglaltunk helyet a verandán, a reggeliző-asztal mellett, a napsugártól és a fenyvesillattól édes délelőtti levegőben, mely a távoli erdőkből felénk hullámzott.
Oly dús lakomával vártak bennünket, mintha egy angol herceg kastélyában lettünk volna s házigazdánk az egzotikus havannás-skatulyák egész gyüjteményét rakta elénk, mikor az utolsó falatot lenyeltük.
Barátom, a lipótvárosi lord, aki maga se igen szokott a nyomorgó életmódhoz, derüs csodálkozással nézett egykori iskolatársára .
- Nem éltek rosszul, - mondta a kitünő szakértő elismerésével .
Utóbb nagy sétát tettünk a parkban, s ekkor a méltóságos asszony szóbahozta a kelevézes lovagot, aki az éjjel majdcsaknem dárdahegyre szurt bennünket .
- Nekünk pestieknek fogalmunk sincs róla, hogy hat-nyolc órányira tőlünk még hamisitatlan épségben grasszálnak a középkori szokások.
Az a barátságtalan fickó oly vérfagyasztó fenséggel állt a várkastély kapujában, mintha egyenesen Csák Mátétól kapta volna a hivatalát.
Meg vagyok győződve, hogy rögtön felkoncolt volna mind a hármunkat, ha további kisérletet tettünk volna a bejutásra.
Én legalább nem néztem ki a szeméből semmi jót ...
- Ez bizony nagyon valószinü, - mondta a Lublóy Miklós jószágkormányzója .
- Gyönyörü vendégszeretet!
A régi könyvekben nem ezt olvastam a magyar urak udvariasságáról...
Igy csak a háremre vigyáznak a török szultán palotájában...
A maga ura remélhetőleg nem háremet őriz a kastélyában ?
- Nem, - szólt a jószágkormányzó mosolyogva - nem háremet, hanem százszorta becsesebbet.
A fiatalságát őrzi ...
- A fiatalságát? - kiáltott föl a kövér pesti milliomos .
- A nyolcvanéves Lublóy a fiatalságát tartogatja az elzárt kapu mögött? - kérdezte csodálkozva a szép asszony .
- Igen, méltóságos asszonyom, a fiatalságát, s nagyon csodálkozom , hogy eddig még nem hallottak a furcsa aggastyánról, aki harminc év óta nem lépte át a parkja kapuját.
Itt, a Tátrában minden gyerek ismeri a történetét, mely annyira groteszk és különös, hogy még regényben se olvastam hasonlót.
A környéken bolondnak tartják az öreg Lublóyt, én azonban a legbölcsebb filozófusnak tartom ...
- Romantikus történet?
Ezt rögtön el fogja mondani nekünk !
- Szivesen, de akkor kanyarodjunk ki az országutra, mert lehet, hogy a tekintetes ur a parkban sétál...
Tehát harminc évvel ezelőtt az öreg Lublóy, aki akkor ötvenesztendős, de még mindig délceg férfi volt, egy napon hirtelen elutazott Rómából, ahol parlamenti szereplése után nem kicsinylendő diplomáciai szolgálatokat végzett, s meg se állt a lengyel határszélen fekvő kastélyáig.
Két órával elutazása előtt, a klubja karosszékében ülve tudta meg, hogy a barátnője , az olasz főváros egyik legszebb asszonya megszökött egy elegáns, nemzetközi szélhámossal, egy gyönyörü szál legénnyel, aki tizennyolcéves kora óta mindig könnyenhivő asszonyok oldalán és nagystilü játéktermekben töltötte az életét.
Ez a kalandor husz évvel fiatalabb volt Lublóynál, s az őszülő ember hirtelen tudatára ébredt annak a fájdalmas valóságnak, hogy tudtán kivül megöregedett.
Nem szólt , nem panaszkodott, nem gondolt bosszura, hanem vasutra ült s visszavonult a fenyvesei közé, melyek eddigi világát kiméletesen elzárták előle.
Harminc éve ennek, s Lublóy Miklós azóta nem beszélt idegen emberrel .
- Maga azt mondta, hogy a fiatalságát őrzi itt? - szólott kiváncsian a méltóságos asszony .
- Ugy van, a fiatalságát, még pedig nem azt, mely visszavonulását közvetetlenül megelőzte, hanem a régi, harmincesztendős fiatalságát, a romantikus álmok, a büszke és férfias önbizalom idejét, mely másoknál a legelső fehér hajszál megjelenésenekor végképpen eltünik a multak ködébe.
Lublóy fiatal és boldog maradt, bár a hófehérség koronáját hordja meggörnyedt vállai fölött ...
- Nem értem, - mondta a lipótvárosi .
- Én még kevésbbé, - tette hozzá a szép asszony .
- Mi az öregség? - folytatta a jószágkormányzó elgondolkozva.
- A fájdalmas reflex, mely a tárgyakon és az embereken visszatükröződik, ha fáradtan , ezüstös fürtökkel megyünk végig hajdani diadalaink szinhelyén.
A tükör idegen arcot mutat, mely kialudt szemmel bámul reánk, barátaink a temetőben pihennek, az asszonyok derüs semmibevevéssel simogatják meg reszkető kezünket, az ujságok a fiatalok sikereiről beszélnek, akik még a pólyában pihentek, mikor mi már titkos légyottjainkra siettünk.
Az öregség nem csupán a szubjektivitásban nyilvánul meg , nem csupán erőink eltünésében, izmaink fájdalmas megroppanásában, érzékeink kétségbeejtő gyengülésében, hanem a változásban is, mellyel az élő emberek és a holt tárgyak ránk pillantanak.
Ezért mondtam, hogy Lublóy a legbölcsebb filozófus , mert ő még mostan is abban a világban él, amely barnafürtös férfikarában körülvette ...
- Részleteket! - kiáltotta türelmetlenül a pesti milliomos .
- Száz részlet van, de én csak néhányat fogok felsorolni, amiből tisztán beleláthattok a nyolcvanéves fiatalember gondolatvilágába.
A kastélyban nincs tükör, s igy Lublóy ma se tudja, hagy haja a lomnici csucs havával versenyez.
Idegen asszonynak épp oly kevéssé van belépése a házba, mint idegen férfinak.
Az aggastyán esténkint a Jósika és a Kemény Zsigmond regényeit olvassa , s a komornyik mindennap A Hon egy-egy következő számát teszi rámába.
Az ujság hüségesen elmondja , hogy Tisza Kálmán tegnap mit mondott az országházában, s hogy az öreg Csanády micsoda közbeszólással keltett közderültséget a honatyák között.
Lublóy néha jókedvüen bólint a reggelinél s barátságosan átnyujtja nekem a friss lapot .
- Olvassa csak, Patti Adelina tegnap a pesti redutban énekelt, s kétezer pengő forintot kapott egyetlen fellépteért.
Andrássy gróf, a külügyminiszter is gyönyörü beszédet mondott a delegációban ...
Él itt a kastélyban egy kilencvenéves öreg asszony, aki valamikor dajkája volt Lublóynak, - ez a matróna most is fiatalurnak szólitja az aggastyánt , s esténkint az ágya mellett ülve, anyailag figyelmezteti, hogy a rossz és könnyelmü nőkkel ki ne kezdjen, mert a legtöbb férfi életerejét a léha asszonyok őrlik meg.
Lublóy helyeslően bólogat és ezt mondja :
- Ne féltsen engem, dada, meg van nekem a magamhoz való eszem !
Igy tölti napjait harminc esztendő óta az öreg ember, aki csodálatosan meg tudta őrizni azt az illuziót, hogy az idő nyomtalanul suhant el a feje fölött.
Én azt hiszem, hogy ez az egyetlen boldog öreg az egész földkerekségén.
De csitt, most egy szót se többé, - bujjunk el hamar ...
A fák között egy meggörnyedt, hófehér haju aggastyán közelitett , ónszinü arccal, bottal a kezében, melyre néha kimerülten rátámaszkodott.
Lublóy volt, a fiatalság szigetének Robinzonja .
Délután, tovább folytattuk utunkat a lengyel határ felé, s mind a hárman elgondolkodva néztük az égnek tornyosuló fenyveseket, melyek mögött az öreg álmodozót, a nyolcvanesztendős gyermeket elhagytuk.
Nem nevettünk és nem csufolkodtunk, - és valahogy ugy éreztük, hogy ez a vén bolond az egész világ legirigylésreméltóbb embere .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE