Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Ágai Adolf
Rontó Pál viselt dolgai vízen és szárazon
Keletkezés ideje
1912
Fejezet
34
Bekezdés
1252
Mondat
3144
Szó
40323
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
XII.
Enyhe tavaszi éjszaka.
A teli hold ott függött a sötétkék mennybolton s oly élénken világított, hogy a csillagok, mintha csak nappal volt volna, alig látszottak.
Egy lovas alak nesztelen haladt a rugalmas gyopáron.
Mellette gyalogjában egy másik alak s előttük egy fehér kutya ügetett.
A csapat szótalan folytatta útját, csak a fehér kutya csahintotta el magát néha , midőn egy éjjeli madár, talán portyázó bagoly, suhant el fölötte, s éles füttyel váltogatta lomha szárnyait egy-egy denevér, aki meg a nappali röpködéstől elfáradt légy- s bogárfélére vadászott.
Az út szélén magas jegenyék szálai álltak sorfalat mint a gránátéros katonák s halk beszédben búgtak össze, maguk is azon tanakodva talán, hogy ki is lehet az az éjjeli lovag s az ő kísérete?
A nagy csöndben még a mezőt átszelő Füzes-érnek is hallatszott a csevegése.
Közbe-közbe megszólalt a szilasberényi templomnak óraütése, mely mint valami titokzatos, intő szózat rezgett át az éjszaka csöndjén.
- Te Pista! - szólalt meg egy hang a ló hátáról.
- Hallom, ifram - felelte egy másik.
Ők voltak, a mi kis barátaink: Pali és hű csatlósa, a Pista gyerek.
- Nem számítottam holdtöltére - kezdé suttogvást Pali.
- Tán egészen máskép csinálom a dolgot, ha eszembe jut.
Mert még éjek-évadján is virraszthat valahol emberi szem , amely észre vehet minket.
- Sose aggódjon, ifram! - viszonzá Pista.
- Még a berényi bakter is alszik ilyenkor , pedig annak mindhajnalig ébren muszájna lenni.
- Oh, de meglát más valaki - sóhajtá Pali, már inkább magában.
- Ugyan ki löhetne mán? - tünődött Pista.
- Hogy ki? - válaszolá fojtott hangon Pali.
- Hát az Isten!
- Hásze' nem járunk mink rosszba' - nyugtatá meg gazdáját a hű parasztfiú.
- Senkinek semmi kára a mi szökésünkben.
Ifram fél a kegyetlen strázsamestörtül, aki tán kurtavasra is verné iframot, ha nem tudná a leckéjét.
Osztán miért ne löhetne úri mestörség a cirkuszi mestörség?
Az öreg Nebizdrá bácsi, a csősz, sokat beszélgette , hogy az ő hajdani való gazdája, a Sándor Móric gróf, csudákat mívelt lóháton, a budai várra ötezör grádicson ment föl a hírös Zultán lován, oszt' a legélükön körül is lovagolta a bástyákat, hogy a nagy bámulástól majd elszédültek mind az embörök.
De nem hogy megbüntették vóna ezért, hanem a császár még külön mög is dícsérte és egy egész huszár-regementet adott neki ajándékba.
Magának is, a nemzötséginek is nagy tisztöletöt szörzött.
Eztet a tudományt pedig egy ánglius cirkusz direktorátul tanulta el a Sándor Móric gróf.
Úgy bizony!
Hát ifram is egy kis ügyeközettel viheti ennyire, ha többre nem.
De még úgy is eshetik sorja, hogy a császár ő fölsíge akár két regöment huszárságot mög száz kis ágyút is bíz rá iframra, osztán möhessünk rá ketten is törökre-muszkára, mert hogy én mint az ifram privadiner csatlósa, el se mozdulok ám ifram mellől.
Igy nyugtatta meg a Pista gyerek az ő kis gazdája töprengéseit.
Pali meg , elgondolkozva, csak ennyit felelt:
- Majd megválik.
Igy bandukolva érték el a szilasberényi piac-teret.
Környöskörül mélységes csönd.
Csak itt-ott valamely házi kutya kaffogott föl a holdvilág felé és utána rágyujtott az egész helység kutyasága.
A komédiás-sátorban is aludtak.
Pali leszállt a poni-lováról, Pista egy szilfa derekához pányvázta ki, s míg megcsutakolta a paripát, Pali egy hosszat s két rövidet füttyentett, amire kis vártatva hasonló jel válaszolt.
Amire egy magas, izmos alak jelent meg a sátor bejáratában.
A rá eső élénk holdvilágban könnyen föl lehetett ismerni a direktor urat.
- Itt vagyunk, - mondá Pali halkal.
- Na jó, rentbe fan, - felelé Hazdrubáldo.
- De lovat is hoztunk, - folytatá Pali.
- Még jobban rentbe fan.
Hol fan asztat a ló?
Ezzel odamentek a »Mokányhoz «.
Az igazgató megroppintotta a lovacska tomporát , marját, szügyét, megnyomkodta lábszárait, a kedvező holdvilágnál megvizsgálta a korát jelző fogait és mint tapasztalt állatismerő, kijelenté megelégedését.
- Na, igazán fáin dögöcske - mondá.
- Fogunk dzsünállni belul ety bompázs cirkuszi kinclert, ety műfesz bojáca dzsigót.
Fogom őtet megtonullni apportirozni, ki fog verni a lábájával: az embr hán esztendős.
No, legfőképen mekellegedfe vagyok.
De mosdan, - folytatá - dessek osz úrficska ideodni o germeci aranydukátlikat és o eszisdóra, mert minden dollogbo else muszáj leni a rend.
A hold lemenőben volt, de ugyanekkor már pirkadni kezdett a hajnal.
Pali a selyemerszénykéből kivájta az ő aranyait s beleolvasta Hazdrubáldo úr tenyerébe.
A gyönyörű pénzdarabok csak úgy tündököltek a hold sugarában.
Majd leakasztotta az ezüstóráját, az ő kedves karácsonyi ajándékát.
Ezt mélyen sóhajtva nyujtotta át az igazgató úrnak.
De Hazdrubáldo úr, kezének nagylelkű legyintésével, ezzel fordult Palihoz:
- Na, eztet tartsál mek, barátocskám - mondá a főnök leereszkedő hangján.
( Mert már nem úrficskázta Palit, hanem már mint elszegődött inasgyereket szólította.)
- Látom , a tied kis bajtás is ugyes legényka, hád ő rá pizni fogok minden állotoktull osz etedézs ézs vagarázs.
De hun is fan asztad a jereg?
Hát bizony asztad a jereg addig nézte az eget, míg meglepte az álom.
Szűröcskéjét leterítve s ráheveredve, belebámult a fogyó holdba s mélységesen elaludt, görcsösen szorítva kezébe a lovacska kantárszárát.
A közeledő léptekre Mokány fölvetette a fejét s a gazdája láttára elnyihantotta magát, miközben megrántotta a féket.
Erre Pista fölserkent s ijedve s szégyenlősen ugrott talpra.
Röstelte az elernyedését.
Pedig induláskor ugyancsak kötötte az ebet a karóhoz.
De már, midőn a Mokány kötőfékjét csavarta a szilfa dereka köré, addigra elnyomta a buzgóság.
- Hoty hiják tégedet? - kérdé az igazgató.
- Az én nevem Regdon Pista - felelé a gyerek, nagyokat dörgölvén a szemén.
- Na jó fan, Bista.
Foksz vetni a dzsigónak.
Hátul a sátorbo, osz oronjos hindó mellett fan o hamvasba bele götve fris széno.
A Mokánt megetetsz, ószudán megitatsz , ószudán lesz pagolázs, mert utazunk továp!
Te bedik, - fordult Palihoz - adik tyorsan foksz oludni ety félóra.
Töp nem, merd lesz sok tollog.
Holnopudánn pudzsu fogjo leni Garagos - Szent - Mihálbo, hád od muszájn elleodás dartani!
Paliban, hogy a direktor őt is letegezte, kissé felfortyant az önérzet.
Őt, akinek az édesapja alispán, őt tegezte le ez a vándor komédiás!
De okosságból magába fojtotta felindulását, gondolván: katonadolog.
Ha vállaltad, álljad!
Egy óra se mult bele, midőn nagy sürgés-mozgás támadt a művésztelepen .
Gyakorlottságra valló szabatossággal s gyorsasággal szedték fel a sátorfákat , felgöngyölték a vásznakat, ketrecbe tólták a »vad állatokat «, a majmot, papagályt .
A fejedelmi bibor-sabrák alatt negédesen, kényesen lépkedő paripákat, köztük a kalkuttai császár harci ménjét, a megrakodott szekerek elé ragasztották s nagy hűhóval megindult a karaván.
Direktorné asszonyom ott a házikó-forma főszekér nagyobbik fülkéjében ugyancsak keményen rászólt tündér Rózsikára, ne legyen már olyan álomszuszék.
A kis lány meg csak úgy pislogott az álmosságtól.
De, hogy észrevette Palit, le-leragadó szemeit nyitva felejtette s örvendező meglepetéssel köszöntötte a még felavatatlan művésztársat, tegnapi kedves új ismerősét.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE