Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Szomaházy István
A csipkeverő leány : Regény
Keletkezés ideje
1920
Fejezet
14
Bekezdés
700
Mondat
1475
Szó
30252
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
A tábornok bankjegyei.
I.
A fiatal uralkodó jóindulattal végignézte a feszes haptákban előtte álló vén katonát .
- Hányadszor van most előttem? - kérdezte tőle, miközben az iróasztala mellől felállott .
A tábornok alig észrevehetően elmosolyodott .
- Hetedszer Felség, - mondotta katonás rövidséggel .
- Hetedszer, tehát eddig hatizben volt szerencsém, hogy az adósságait kifizethettem.
Több, mint négyszázezer forintot fizettem ki magánpénztáramból, hogy anyagi viszonyait helyreállítsam.
Mindig abban a reményben siettem a segítségére, hogy többé már csakugyan nem lesz szüksége rám.
Amint látszik, hatodszor éppugy csalódtam, mint ötödször, negyedszer és harmadszor.
Mire költi el a tömérdek pénzt ?
Az öreg ember lesütötte a szemét .
- Nem tudom, Felség, - mondta őszintén .
- Nem tudja ?
- Nem, Felség.
Mindig megfogadom, hogy ezután nem adok ki egy fölösleges krajcárt, de a pénz ugylátszik valami titokzatos gyülölettel viseltetik irántam.
Elpárolog, amikor azt hiszem, hogy még hosszu ideig kitart mellettem, úgy elpárolog, hogy még nyoma sem marad nálam.
Néha ugy képzelem , hogy a bankók csak azt várják, amig elalszom, s éjjelenként lábujjhegyen, a nyelvüket gúnyosan kiöltve, szöknek meg a dolgozószobám szekrényéből .
A tábornoktól nem volt különös, hogy ilyen nyiltan beszélt legfelsőbb hadurával, hiszen régóta nyilt titok volt, hogy az uralkodó szinte fiui szeretettel ragaszkodik a vén és szókimondó katonához.
Már akkortól ismerte, mikor maga még hadnagyi uniformist viselt, még a néhai öreg király idejéből, aki őt választotta ki katonai nevelőnek a fia mellé.
A fiatal trónörökös hosszu évekig a tábornok oldalán tökéletesitette magát a katonai erényekben, s mikor végre, huszonhat éves korában, trónra jutott, régi barátját azonnal áthelyezte a vezérkarba.
Csak ekkor derült ki, amit különben a szakemberek évtizedek óta tudtak, hogy az őszhaju generális egyik legnagyobb talentuma a hadseregnek, s hogy gyors eszére, zseniális ötleteire már régen szükség lett volna a legfelsőbb hadvezetésben ...
Az uralkodó most közelebb lépett hüséges és szégyenkező katonájához .
- Ön ugy látszik sohase lesz több huszesztendősnél - szólott a fejét megrázva.
- Valamikor olvastam egy könyvet az örök fiatalságról, de azt gondolom, hogy az örök fiatalság problémáját tulajdonképpen ön oldotta meg elsőnek .
A vén katona bátortalanul emelte föl tekintetét a láthatóan jó hangulatban levő királyra .
- A hadseregben eddig csak pazarló hadapródokat és könnyelmü hadnagyocskákat ismertünk - folytatta az uralkodó - a könnyelmü tábornok teljesen ismeretlen tipus volt előttünk.
Ön az első, aki az aranygallérban is huszonkétesztendős hadnagyocska maradt.
Mennyi legsürgősebb adóssága ?
A tábornok kinosan felsóhajtott .
- Sok, felség !
- Mennyi az a sok ?
- Legalább is százhuszezer forint.
Inkább több, mint kevesebb .
- Megint uzsoráskezekbe került ?
A vén katona lehajtotta a fejét .
- A kegyeséletü püspökök nem adnak váltókölcsönöket, felség.
Ha az ember pénz dolgában megszorul, mindig az uzsorásokhoz kénytelen fordulni ...
- És miért hiteleznek önnek ilyen rengeteg összeget az uzsorások ?
Hiszen tudtommal semmije sincs ...
- De van valamim Felség, ami az uzsorások szemében többet ér , mintha egy kétezerholdas latifundiumom lenne ...
- Mi az ?
- Felséged soha meg nem hálálható jósága irántam.
Azok a gazemberek - bocsánat a kemény kifejezésért - jól tudják ezt és ezért korlátlan összegig hiteleznek nekem...
Pradon-grácia vén fejemnek, hogy ilyen nyiltan és őszintén merek beszélni Felségeddel ...
Az uralkodó most megint elmosolyodott és kegyesen ráütött az öreg ember vállára .
- Az uzsorásai nem fognak csalódni, most az egyszer még ki fogom fizetni az adósságait...
De csak egyetlen föltétel alatt: ha megigéri, hogy most már végre szakítani fog pazarló életmódjával !
- Meg fogom próbálni, Felség, - mondta a tábornok sóhajtva .
A király kezét nyujtotta egykori nevelőjének, mire a vén katona csillogó szemmel és kemény lépésekkel távozott a fejedelmi palotából .
II.
A tábornoknak az volt másnap az első dolga, hogy elhajtatott egy ismert automobil-gyároshoz s huszezer forintért megvásárolta azt a citromsárga automobilt, amelyre menyecske-leánya, aki egy lovaskapitány felesége volt, már hónapok óta vágyakozott.
A gyáros jó ideig konokul ragaszkodott ahhoz, hogy a pompás gépet nem adja huszonháromezer forinton alul, s a tábornok, aki alapjában véve gavallér-ember volt, már-már hajlandónak mutatkozott, hogy ezt az árat is megfizeti, de ekkor - szerencsére, még idejében, - eszébe jutott , hogy mit igért koronás királyának .
- Megfogadtam, hogy takarékos leszek, - szólott magában ünnepélyesen, - hát nem adok egy krajcárral sem többet huszonkétezer forintnál ...
A gyáros, aki saját bevallása szerint régóta nem látott készpénzt , fejvakarva megvált végre az automobiltól, miután biztosította a tábornokot , hogy ráfizet az üzletre .
- A Felség megdicsért volna, ha látta volna, hogy mennyire alkuszom, - mondta elégedetten a takarékos generális .
Otthon természetesen szörnyen megörültek az ajándéknak, a szép , fiatal asszony örömkönnyeket sirva borult édesapja nyakába, mig férje, aki egy elszegényedett bárócsalád egyetlen férfi-tagja volt, átvitte apósát a pipázóba .
- Van pénzed? - kérdezte az öregúrtól .
- Egy-két krajcár mindig akad a ház körül, - felelte a tábornok dicsekedve .
- Akkor itt van az ideje, hogy egy pompás ajánlatot tegyek neked .
Tudod ugy -e, hogy egy versenyistálló már a legrégibb álmaim közé tartozik ?
- Hát aztán ?
- Most elérkezett a pillanat, hogy meg is valósitsam az álmomat .
Szentgróthy gróf a jövő héten árverezteti el egyéves csikóit, s ezek közül öt-hat is akad, mely az én kezeim közt valóságos kincs volna .
- Mennyi pénzre lenne szükséged? - kérdezte a tábornok érdeklődve .
- Azt hiszem, hogy harmincezer forinttal olyan anyagra tehetnék szert, amellyel igazi csodákat müvelhetnék .
Az öreg ember már föl akarta nyitni a pénzesszekrényét, de akkor ujra eszébe jutott, hogy mit igért a Felségnek .
- Huszonnyolcezer forintnál egy fityinggel sem adok többet, - mondta konokul .
- De ...
- Semmi ellentmondás!
Tudod, hogy amit egyszer kimondtam, az szentirás.
A takarékosságot már Seneca is az emberi erények öregapjának nevezte .
A kapitány fejcsóválva vette át az ezresbankókat, s igy szólott :
- Fukar vagy, mint egy lókupec !
- Aki azt akarja, hogy jusson valamihez, annak nem szégyen, ha akárhogy is fukarkodik, - mondta elégedetten a tábornak .
Még aznap eszébe jutott, hogy a felesége és a hajadon leánya semmit sem kapott, s mivel nem tudta volna elviselni, hogy ezzel a két derék nővel mostohábban bánjék, mint a többiekkel, őket is meglepte egy-egy csinos ajándéktárggyal: a feleségének értékes gyémántkeresztet vásárolt, a leányának pedig csinos hajtókocsit, két gyönyörü angol félvérrel.
Mondani se kell, hogy az ékszerésznél, a kocsigyárosnál is valósággal cigánymódra alkudott .
III.
A tábornoknak egy éjjel rettenetes álma volt .
Alkonyodott és ő bóbiskolva ült dolgozószobájában, iróasztala előtt.
Egyszerre csak szokatlan zajra riadt föl.
Hangos dobpergés hallatszott , majd megharsantak a trombiták is.
A tábornok ijedten emelte fel pillantását, s majdnem megdermedt a rémülettől: pénzszekrényének ajtaja egyszerre fölnyilt s az óriási, várszerü kapun át, amely a nehéz vasajtó helyén támadt, egy furcsa bataillon lépett ki...
A bataillon csupa ezres és százas bankóból állott , amelyek hosszu gólyalábakkal defiliroztak el iróasztala előtt.
Szabályosan és taktusra lépegettek, s egy tizesbankó, amely oldalvást haladt, kidülledt arccal fujta a réztrombitát...
A zászlóalj komolyan és ünnepélyesen lépkedett, de mikor az ajtóhoz ért, minden egyes legény vihogva kiöltötte nyelvét az öreg tábornokra ...
Az álom oly szörnyü volt, hogy a vén katona verejtékes homlokkal ült fel az ágyában .
- Vajjon mi történhetett? - kérdezte megdöbbenve .
Fölkelt, s lábujjhegyen átment a dolgozószobába, nehogy alvó családját fölébressze.
Nála volt a pénzszekrény kulcsa is, s igy egy szál gyertya világossága mellett gyorsan szemügyre vehette a szekrény belsejét , ahová már hetek óta nem nézett .
A látvány, amely szeme elé tárult, olyan borzasztó volt, hogy a tábornok egyszerre a homlokához kapott .
- Ujra megszöktek a bestiák, - hördült fel kétségbeesve .
Egyetlen bankjegy sem volt a pénzszekrényben, még csak egy árva tizesbankó sem.
Hová tüntek?
A tábornoknak most ismét eszébe jutott a trombita harsogása és a gólyalábu bankók szemtelen nyelvöltögetése .
- Mit fog szólni a Felséges ur? - kérdezte magától megrémülve .
Akármibe fogadok, nem hiszi el, hogy most az egyszer ártatlan vagyok a dologban ...
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE