Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Vértesi Arnold
Mindhiába
Keletkezés ideje
1895
Fejezet
17
Bekezdés
1083
Mondat
2613
Szó
29146
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
XII.
Megkönnyebbülten sóhajtott föl Paula, mikor a zálogcédulákat megkapta atyjától s bezárta fiókjába.
Most hát minden rendben van, a gyülöletes adósság nem lebeg többé mint éles kard a feje fölött.
Megszabadult a lidércnyomástól s fölemelheti megalázott fejét.
A megszabadulás érzete gyöngédebbé tette szivét is.
Megsajnálta, hogy oly keményen bánt atyjával.
- Szegény apa! - szólt gyöngéden megcirógatva arcát.
S az öregnek csaknem kipottyantak könyei.
Bizonyos, hogy ha még egészen zsebében lett volna az a pénz, rögtön elvitte volna rendeltetési helyére; de igy már nem tehetett egyebet, csak sóhajtott s megfogadta magában, hogy ha valahol pénzhez jut, legelső dolga az lesz, hogy a grófot kifizesse, ámbár olyan nagy urnak az a hatszáz forint semmi.
Férje iránt is gyöngédebb lett Paula s az ezredes meglepetve tünődött magában, valjon mi okozhatta ezt a változást?
S minthogy semmi észrevehető okát nem tudta kitalálni , csak gyanakodást ébresztett az benne.
Miért szeretné őt most jobban Paula?
Miért simul ugy hozzá s miért melegebb szemeinek pillantása; miért lágyabb szava?
Ámítni akarja urát, hizelgéssel elaltatni, mint a rossz asszonyok szokták?
De nem vesz észre Hadady Ernő semmi gyanusat.
Falkenburg látogatásai elmaradtak s a főhadnagy nagyon rosszkedvü.
Paula szerény, házias, otthonülő.
Nagyon is otthonülő , sehová nem megy, még sétálni sem a férjével, a miben azelőtt kedve telt, ha ártatlan hiuskodással fölrakhatta karpereceit.
Most még azokat a kis brilliántos függőket sem hordja, melyeket azelőtt otthon is mindig a füleiben hordott.
Amellett még egy uj házias tulajdonságot fedez föl az ezredes feleségében.
Paula szerfölött kezd takarékoskodni.
Hadady Ernő néha el-elmosolyodik rajta.
No lám, ki hitte volna!
- Hát aztán mire gyüjtöd azt a sok pénzt? - kérdezi egyszer nevetve.
Paula elpirult.
De férje nem faggatta tovább.
Talán valami meglepetés akar lenni .
Vagy szeretne megszerezni valamit, a mi még hiányzik a háztartásukhoz s nem akar rá pénzt kérni a férjétől.
Fiatal asszonyoknak szoktak efféle kivánságaik lenni s nagy örömük telik benne, ha egyszer ők maguk vehetnek meg valamit a saját megtakarított pénzükön.
Ez az örökös otthon ülés azonban szemet szúr másoknak is és a bedeházai előkelő hölgyvilág, melynek nincs egyéb dolga, mint a mások ügyeivel foglalkozni, találgatja e különös tünemény okát.
Antalffyné közli Gulyásnéval azt a nevezetes fölfedezést , hogy egyszer este felé látta, a mint erre ment a Kádas-utcába Paula s oly gyorsan ment, hogy szinte futott.
Annak már egy pár hete s nem csoda, ha Antalffyné elfelejtette azóta, hogy a nap még fent volt akkor az égen.
Még kevésbbé lehet csodálkozni azon, ha Gulyásné az estét az éjszakával egyenlőnek veszi, a mi végre körülbelül egyre megy.
Miután néhányszor sokat jelentő fejbólintással fejezik ki nézetöket e dolog felől , megállapodnak abban, hogy ugy kell Hadady ezredesnek, miért házasodik meg olyan korban, vagy ha már megházasodik, miért nem választ tisztességes uri családból való leányt, a milyen akadt volna mindjárt az Antalffyék házánál is?
Egyelőre azonban még nem terjesztik szélesebb körben nézeteiket, mert egy méltóságos asszonynyal, ha görbe utakon jár is, jól esik fenntartani a barátságot s lehet hogy az a fiatal asszony mégis meggondolja magát és megteszi a várva várt látogatásokat Antalffyéknál, Gulyáséknél és másoknál, a hol mindenütt tárt karokkal fogják fogadni , csak jőjjön.
A karperecek azonban és a fülbevalók, melyek e látogatáshoz kellenének, ez időszerint a Schwarcz Jakab zálogüzletében vannak a Csapó-utcán s a fiatal ezredesné, ha akarna , sem jöhetne, bár bizonyára szivesen látnák karperec és fülbevaló nélkül is.
Igy tehát Antalffyné, Gulyásné s a város többi előkelő hölgyei hiába várják a szép asszonyt.
A befőttek és sütemények, melyeket az ő számára tartogattak, nem érhetik el rendeltetésök célját, még az a gyöngéd titok, melyet a nagyobbik Antalffy leány tartogat számára, az sem juthat el a szép asszonyhoz s azon is az egész világ osztozkodik, mint a befőtteken és süteményeken.
Már tudniillik a bedeházai előkelő világ.
A sütemények és a befőttek elfogynak, de a pletyka soha sem fogy el s az a gyöngéd titok, mely most közprédára bocsáttatik, terjed és folyvást különböző alakot ölt az elbeszélők különböző fantáziája szerint.
Eleinte, mikor szárnyra eresztették, csak annyiból állt, hogy Szecsey Zoltán nagyon busan ment el Bedeházáról s bevallotta Antalffy Dórikának, hogy hej azért siet el innen s azért megy oly messze Pozsonyba, mert nem akar itt találkozni valakivel.
- Mit mondjak annak a valakinek? - kérdezte Antalffy Dórika.
- Mondja meg neki, ha visszajön, hogy az isten áldja meg minden boldogsággal, azt kivánom.
Egy szerelmes törvényszéki jegyzőtől, a ki mindig ügyelt arra, hogy perfekt gentleman maradjon, nem is lehetett egyebet várni, mint azt, hogy azonnal folyamodik az igazságügyminiszter ur ő exellentiájához áthelyeztetésért.
- Szegény fiatal ember! - sopánkodtak most rajta idősebb és ifjabb hölgyek egyaránt.
Mert a női sziv ugy van alkotva, hogy szánalommal telik meg a szerelem szerencsétlen áldozatai iránt.
S a mint szájról szájra tovább adták az ifju gyászos esetét , mindegyre nőtt a közmegbotránkozás a lelketlen teremtmény ellen, a ki ily drága szivet nem tudott megbecsülni s hiu nagyravágyásból inkább ment nőül egy öreg emberhez, kit nem szeret s kit bizonyosan meg fog csalni, mert az ilyen lelketlen teremtmények ugy szokták.
Nem is várhatni egyebet olyan anyának a leányától, a milyen az a Makóné.
Az anya kezdte, a leánya folytatja.
Antalffynénak, Gulyásnénak és az egész bedeházai előkelő világnak a hajaszála is föláll a félelemtől, hogy milyen botrányokat fognák hallani .
Milyen szerencse, hogy megóvták magukat ennek a nőnek a társaságától.
Antalffyné bizonyitgatja, hogy ő mindig mondta, őrizkedni kell ettől a Makó Paulától , ez még gonoszabb lesz, mint az anyja.
Gulyásné viszont azt állitja, hogy de bizony ő mondta azt.
Nemes verseny fejlik ki a két irányadó uri nő közt, kik Bedeházán a közerkölcsiség fölött őrködnek.
Annyi bizonyos, hogy a keresztény felebaráti szeretet palástjából, melylyel hajlandók lettek volna még a Makóné gyarlóságait is betakarni, egy rongyocska sem maradt meg.
A két uri nő kérlelhetlen harcra készül s követik őket a nőegylet, a Fröbel-egylet, a vöröskereszt egylet s a többi jótékonycélú egylet választmányi tagjai, a kik mind meg akarják menteni a közerkölcsiséget Bedeházán.
Eleinte csak suttogás hallatszik, aztán nyiltan kitör a megbotránkozás.
Minden társaságban, a kávé mellett, a thea mellett, a csokoládé mellett arról folyik a beszélgetés.
- Hallották már?
- Falkenburg?
- Szörnyűség!
- Csitt!
Halkabban.
Leányok is vannak jelen.
- Hát csakugyan igaz?
- Hogyne!
- No de ilyen elvetemedettség!
A hová jár, faggatják a grófot, próbálják ügyesen kikérdezni; de a gróf olyankor mindig haragosan összeráncolja homlokát s kitér a kérdezősködések elől.
Nyilván boszanthatja őt, hogy lefőzött balek szinében jelenjék meg a közönség előtt s bánja , hogy egyszer mérgében, fölös számu pohárka cognag beszedése után valamit ki talált ejteni a száján.
Igaz ugyan, hogy olyan hölgyecske iránt, a ki az ő pénzén csináltatta a menyasszonyi ruháját is, nem igen tartozik valami nagy lovagiassággal; de mégsem akar szólni.
Nem szeretné, hogy nevessenek rajta, a szerencsétlen udvarlón, a kit előbb kizsebelnek , aztán kidobnak az ajtón.
Első dühében szeretett volna belekötni az ezredesbe, véres boszúért lihegett a rajta elkövetett csiny miatt; de később, mikor jobban megfontolta a dolgot, azt vélte, hogy inkább elhallgatni mint kikürtölni való ez az egész történet.
Keve kapitány, a kit megkérdezett, szintén azon a nézeten volt.
Korábban kellett volna szólni, most már késő.
A házasság előtt kellett volna figyelmeztetni az ezredest.
Nem kellett volna engedni, hogy ilyen szégyen érje a tisztikart.
A kapitány érzi, hogy ő maga is hibás, ismerte Makóékat, hogy mifélék.
- De a mit te cselekedtél, pajtás, az már menthetetlen.
Virágbokrétákat nyujtatsz át a tisztikar által ünnepélyesen annak a nőnek, a kit te megvettél hatszáz forintért.
Gróf Falkenburg főhadnagy dühösen rángatta kardsziját:
- Szakkerment, hiszen hallod...
- Hallom, de te mégis azt hitted akkor, hogy megvetted.
Arra nem számitottál, hogy a pénzedet megtartják, neked pedig ilyen cinikus módon kiadják az utat.
No pajtás , ilyen körülmények közt lovagias embernek nem igen szabad megengedni, hogy egy tiszttársa, még hozzá a feljebbvalója, az ezredese nőül vegye azt a személyt.
A gróf belátta, hogy hallgatni legokosabb.
Ő hallgatott volna is, de a bedeházai előkelő társaság tovább firtatta a dolgot.
Kihallgatták Rudit, a főpincért, a kinek nem kellett félni sem becsületbiróságtól, sem a bajtársak itéletétől s a ki szivesen fecsegett annyit, a mennyit tudott.
A többit hozzá adták, kiki tetszése szerint.
Egész Bedeháza lázban állt, a nőegylet, a Fröbel-egylet, a vöröskereszt-egylet mind ezzel foglalkozott, mialatt Hadadyék egész csöndben, nem sejtve, mi forrong körültök , elvonultan éltek s Paula remélni kezdte, hogy ha nem is boldogan, de legalább nyugodtan töltheti ezután napjait.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE