Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Vértesi Arnold
Mindhiába
Keletkezés ideje
1895
Fejezet
17
Bekezdés
1083
Mondat
2613
Szó
29146
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
XIII.
Az első bomba, mely hozzájok beütött, díszes meghivó alakjában jelent meg s arról a sima, aranyszegélyü, fehér kartonpapirosról senki sem gondolta volna, milyen rombolást visz végbe.
Pedig a betük oly nyájasan gömbölyödtek rajta s a tartalma is oly barátságos volt.
A főispán és neje ekkor meg ekkor tisztelettel meghivják ebédre Hadady Ernő ezredes urat.
Az ezredes nem akart hinni szemeinek, megnézte még egyszer.
Csakugyan ugy állt ott : Hadady Ernő ezredes urat.
- Hát nőmet? - gondolta az ezredes.
És homloka ráncokba huzódott.
Feleségéről nincs ott egy szó sem.
Mintha még most is nőtlen ember volna.
Hiszen ő nem mulasztotta el az udvariasság semmi szabályát, ott volt feleségével látogatóban a főispánéknál.
Igaz, hogy még azt a látogatást sem viszonozta a grófné, de a főispán, a ki meglátogatta őket, kimentette nejét s bocsánatot kért, hogy azóta mindig betegeskedvén, még nem jöhetett el, de legközelebb teszi tiszteletét.
Mit jelent hát most ez a megfelejtkezés a meghivón, mely szándékos sértésnek is beválik?
Nagyon felháboritja az ezredest ez a különös eljárás.
Joga van tiszteletet követelni neje számára.
Akárkinek a leánya az, most az ő felesége és ő vele nem lehet packázni.
De meglehet, hogy kizárólag csak urak vannak arra az ebédre meghiva.
Valami olyan félig hivatalos ebéd lesz.
Mindegy, az ezredes föltette magában, hogy nem fog elmenni, kimenti magát majd levélben.
Mikor már meg is irta, el is küldte a mentegetőző sorokat, találkozik az alispánnal s megkérdezi: micsoda ebéd lesz a főispánnál?
- Hát leginkább az asszonyok miatt lesz, - szólt az alispán vállvonitva.
Nem szereti az olyan társaságot.
Ha még csupa fiatal nő volna, hát megjárja, de az öregek!
Brr!
Az ő feleségét is meghitták.
A grófnénak van megint valami terve.
Élő képek a romhányi árvizkárosultak javára.
Részt fog venni az ezredesné is, ugy-e?
- Még nem tudom, - felelt az ezredes könnyedén.
Magában azonban alig birja visszafojtani haragját.
Tehát szándékos mellőzés?
Meg akarták sérteni őt és nejét?
De miért?
Nem talál rá okot.
Hiába töri rajta a fejét, nem talál rá semmi okot.
- Mit vétettünk mi nekik?
Vagy Paula ellen van kifogásuk?
Hát micsoda kifogásuk lehet?
Vérig sérti ez a dolog a büszke huszár ezredest.
Szeretne magyarázatot követelni , elégtételt követelni a főispántól; de hisz ilyen dologért nem lehet.
S annál ingerültebb, mert nem lehet.
Nem töltheti senkin boszuját.
Ilyen állapotban jutottak ujra eszébe a névtelen levelek, melyeket házassága előtt kapott; azok a homályba burkolt gyanusitások Paula ellen, miket akkor megvetett, de a mik azért szivébe törték fulánkjokat és soha sem hagyták teljesen megnyugodni.
Paula nem tudta, miért lett férje egyszerre oly komor és ingerült.
Füleihez jutott talán valami suttogás?
Meghallott valamit annak a váltónak a történetéről?
Mily sötét, gyanakodó pillantással kémleli őt!
És e pillantásra érzi Paula, hogy arcába szökik a vér, megzavarodik s elveszti higgadtságát.
Az a gondolat, hogy férjének nagy oka lehet a neheztelésre , elcsüggeszti s bátortalanná teszi a fiatal asszonyt.
Kedveskedéssel próbálja előbb férjét kiengesztelni, de a mint látja, hogy azzal még gyanakodóbbá teszi, dacosan visszahuzódik ő is.
Miért hunyászkodjék meg, mikor ő ártatlan?
Nincs mit szemére vetni.
Valami mégis ugy nyomja a lelkét.
Szeretne mindent elmondani férjének, de azok a sötét, gyanakodó szemek visszariasztják.
Minek szóljon, férje ugy sem hinne neki .
Hallgat hát, dacosan, komoran, mialatt férje a legsötétebb gondolatokkal tépelődik.
A névtelen leveleken jár az esze most mindig.
Sajnálja, hogy egy párt azokból meg nem tartott.
Most szeretné olvasni, most meglehet más szemmel olvasná.
Ki tudja mit találna benne, a mit akkor nem talált?
Nincs-e valami a Paula multjában, a miért elitélik őt az emberek?
Ez a gondolat marcangolja az ezredes büszke szivét.
Sok dolog gyanusnak mutatkozik most előtte, a mit azelőtt figyelmére sem méltatott.
Ez a teljes félrevonulás a társaságtól fiatal nőnél szinte érthetetlen, Paula sehová nem megy, senkivel nem barátkozik, ennek okának kell lenni.
Visszaemlékezik aztán Hadady Ernő arra a különös jelenetre, mikor szerelmét megvallotta.
Mit jelentett az a csodálatos magaviselet ?
Emlékszik Hadady Ernő, hogy a leány először megrémült.
Mi oka lehetett annak?
Aztán a hála csaknem lázas kitörése, a mi következett.
Miért?
Mennyire máskép magyarázta egykor mindezt Hadady Ernő s milyen más szinben látja most.
Megrázkódik, ha arra gondol, hogy Paula multjában talán előfordulhatott valami , a mi őt lealázza a közbecsülésben.
És az a leány mégis nőül mert menni hozzá?
Ő hozzá?
Csaknem őrültté teszi ez a gondolat.
Hát lehetséges ez?
Hát ily rútul rászedhették ?
Szégyen és nevetség tárgyává tehették az ő tiszta, mocsoktalan nevét?
Szemei szikráznak s bőszülten szökik hazulról.
Nem birja tovább kiállni ezt a mardosó kétséget.
Keve kapitánynyal akar beszélni.
Az az ember a Paula családjának régi ismerőse, fölvilágosítást tud adni.
És fölvilágositást kell adnia, ördög és pokol!
Tartozik vele.
Neki köszönheti Hadady Ernő, hogy megismerkedett ezekkel a nőkkel.
Feleljen érte.
A tiszta, világos, leplezetlen igazságot akarja hallani Hadady Ernő.
A pokol minden ördögére esküszik, hogy tudni akarja, bármi legyen.
Keve kapitány, a mint látta, mily rettenetes, földult arccal lép be hozzá az ezredes , mindjárt sejtette, mi a baj.
Esze ágába sem juthatott most már tagadni valamit , hiszen az ezredes bizonyosan mindent tud s különben is azzal kezdte az ezredes, hogy becsületszavára szólitja föl a kapitányt, mondjon el neki mindent hiven, igazán.
Fél óra mulva tántorogva, halálsápadtan lépett ki az ezredes a kapitány szobájából.
A mit hallott, az mélyen lesujtó és kompromittáló volt, bár egészen más, mint a mit várt.
Nem szerelmi kaland, csak közönséges, hitvány zsebelés.
- Oh, Paula, Paula!
Keve kapitány igyekezett, a mennyire tudta, kimosni bajtársát.
Csak udvarias figyelem, lovagias szolgálat volt Falkenburgtól, semmi egyéb.
A méltóságos asszony félreértette.
Sajátkép egyik részről sem forgott fenn semmi illoyalitás.
Nem kellett hozzá sok ész, hogy kitalálja Keve kapitány, milyen csúnya botrány kerekedhetik ebből a dologból.
Sejtette, hogy azt teljesen elsimitni nem lehet, ennek az ostoba Falkenburgnak eljárt a szája, az asszonyok tovább üzték-füzték a pletykát , a párbaj alig lesz kikerülhető; de a nagy botrányt, remélte a kapitány, talán mégis kikerülik, ha Paula okosan viseli magát.
Csakhogy Paula nem viselte magát okosan.
Már tudniillik olyan okosan, mint Keve kapitány gondolta.
A kapitánynak nem volt ideje, hogy tanácsot adjon neki; de ha adott volna, sem hallgatott volna rá az az önfejű asszony, a ki megvetett minden apró cselfogást s nyiltan, őszintén felelt férjének.
Ugy érezte, mintha elérkezett volna az a perc, a mikor ki kell tárnia szivét egészen , el kell mondania mindazt, a mi nyomja, legyen köztük világosság egészen.
Eddig csak bujkáltak egymás elől.
Ismerje meg végre Ernő, hogy az ő szivében nincs csalfaság s igaz szeretettel akar fizetni az igaz szeretetért.
De a férj boszusan intett kezével, hogy hagyja abba.
A mai nap rettenetes fölháborodásai közt, mialatt harag és fájdalom szaggatta lelkét, semmi kedve sem volt ömlengéseket hallgatni.
Eleget hallott; a mit akart tudni, tudja.
Nem vádolhatta feleségét.
Ha mindaz igaz, a mit elmondott, nem vétkes semmiben; de azért nem szünt meg az ezredes haragja neje ellen, elfojtva dult belsejében.
Ez a házassága az oka mégis mindennek.
Ha nem keveredett volna a korpa közé, most nem ennék meg a disznók.
Dühös léptekkel járt föl és alá a szobában, reá sem tekintve nejére, ki félénken húzódott egy sarokba s idegenkedve nézte a méltóságára máskor oly sokat tartó komoly férfi vad kitörését, a mint dühöngve szoritja össze ökleit s nyers káromkodások törnek ki ajkain.
Ne merjék a Paula szülei még egyszer mutatni magukat ő előtte.
Azt a hitvány gazembert, Falkenburgot, levágja mint egy kutyát.
Az is megfordul fejében, hogy Paulától elválik, menjen vissza ahhoz a nyomorult atyjához meg ahhoz a cégéres anyjához.
Ezután a gyalázatos botrány után nem maradhatnak együtt.
Hadady Ernő nem akarja, hogy ujjal mutogassanak rá.
De a legelső dolga az, hogy Falkenburggal végezzen.
Nyomban elküldi hozzá segédeit .
Azok leolvassák a gróf asztalára a hatszáz forintot is és átveszik a váltót, melyet a gróf restellkedve odaad.
Szavára mondhatja, hogy nagyon sajnálja az esetet, egyébként az ezredes urnak rendelkezésére áll.
Az ügy békés kiegyenlitéséről természetesen szó sem lehet.
Mind a két fél boszuért liheg, mert mind a ketten érzik, hogy kompromittálva vannak ebben a dologban.
A segédek megállapitják a párbaj föltételeit, melyek sulyosak.
Háromszoros golyóváltás és ha eredménytelen, folytatás karddal végkimerűlésig.
Az ezredes meg van elégedve vele.
Falkenburg gróf is kijelenti, hogy az ördög vigye el őt, ha nincs megelégedve.
És az egész városban nagy érdeklődéssel várják a párbaj kimenetelét, melynek hire futott; csak egy szép fiatal asszony kulcsolja össze reszketve a kezeit és imádkozik a férjeért, a ki látni sem akarja őt.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE