ELTE regénykorpusz

Viktor csak harmadnap jött haza, de késedelméért nem érte szemrehányás; Mihály megfontolt fejbólintással vette tudomásul, hogy a pesti nagykereskedőket csak ritkán lehet megtalálni az irodáikban, mert ez a gőgös nép inkább a szórakozásai és a mulatságai után fut, semhogy a fűszerszámok eladásával törődnék.

Micike csöndes derültséggel hallgatta az ura mentegetőzését, helyeslőleg intett, mikor a könnyelmű nagykereskedők szóba kerültek, majd barátságosan és megértőleg nézett Viktor szemébe s így szólott :

- Igen, mi falusiak meg se igen értjük, hogy ilyen léha és mulatós emberek is élnek a földön.

Képzelem, kis uram, mennyire megbotránkoztál, mikor ezekkel a tizenhárompróbás korhelyekkel sze mben találtad magadat!

Mondd csak, nem motoszkált a fejedben a gondolat, hogy a kedved szerint leszidd őket ?

Mihályt hirtelen köhögési roham fogta el, Viktor azonban kijelentette, hogy elvileg nem avatkozik idegen emberek ügyeibe, mert végtére is mindenki úgy él, a hogy saját magának jól esik.

Micike ezt a logikát nagyon természetesnek találta, de később mégis visszatért a bűnös nagykereskedőkre, akik sáfrányeladás helyett céda asszonyok társaságában töltik el a napjaikat és az éjjeli pihenésük óráit .

- És nem igyekeztek rá, hogy téged is elcsábítsanak, kis uram? - kérdezte olyan ártatlan arccal, hogy a becsületes Mihály majdnem elsűlyedt meglepetésében .

Viktor azonban gőgös arccal jelentette ki, hogy őt Páris leghíresebb korhelye se tudná eltéríteni attól, hogy idejében lefeküdjék, különösen a zajos Babilonban, ahol lépten-nyomon ismeretlen veszedelmek leskelődnek az ártatlan falusi emberekre .

- És tiz órakor már csakugyan az ágyban voltál?

Igy görbülj meg, ha csak egyszer is ébren voltál tiz óra után ?

Vikto r fölényesen mosolygott: oh nem, arra is volt eset, hogy egyszer majdnem éjfélig is ébren virrasztott az ágyában, mert a Klopstock Messiását olvasta s az érdekfeszítő cselekmény úgy lekötötte a figyelmét, hogy csak az éjféli óraütésre tette le kezéből az i zgalmas történetet.

Ez azonban csak egyszer történt mindössze, mert normális körülmények között már tiz órakor leragadnak a szempillái, mint például most is, amikor őszintén szólva csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudja az álmos szemét nyitva tartani .

- Oh , szegény barátom, hát miért nem mondod, hogy álmos vagy?

Gyere, hadd fektesselek le szépen az ágyacskádba, a puha párnáid már szívszakadva várakoznak rád.

Akarsz egy lábmelegítőt, drágám, mely a hosszú utazás hidegségét kikergesse a tagjaidból?

Gyere, s zegény barátom, gyere gyorsan, mert mindjárt megreped a szivem, ha még tovább is szenvedni látlak .

Micike gyöngéden lefektette az urát, betakargatta és forró teát készített az éjjeli szekrényére, aztán az ajkára tett mutatóújjal tért vissza a bóbiskoló Mihá lyhoz, aki az ebédlőasztal mellett az öreg "Hon" híreit olvasta .

Micike veszedelmesen csillogó szemmel ült le a sógora mellé, de arcvonásai oly mennyei derűltséget mutattak, mintha a legkacagtatóbb bohózat játszódott volna le előtte a tiktakoló muzsikáló óra mellett .

Mihály utóbb letette kezéből az ujságot és egy megrémült iskolásfiú ámúlásával tekintett a csöndesen dúdolgató fiatal asszonyra .

- Kis pajtás, ha nem tudnám, hogy a kolostorban nevelkedtél, hát bizonyos volnék benne, hogy a szinpadról jöttél eb be az öreg házba.

Tudod, hogy sohase láttam még nálad tökéletesebb színművésznőt?

Nem féltél, hogy hangosan elneveted magadat, mikor Viktor a kicsapongó nagykereskedőkről beszélt ?

Micike nem válaszolt, hanem pajkosan tovább dudolta a kupléját, a vén Mihá ly pedig tűnődő pillantásokat vetett kövér hüvelykújjaira, melyeket egy öreg szerzetes módjára egymásba kulcsolt .

- És csakugyan nem éreztél volna semmi fájdalmat, mikor az urad ilyen álnok füllentésekkel vezetett tévútra?

Vagy a mosolygásod csak fölszines szinészkedés volt, mely alatt a meggyötört kis szived vonaglott?

Nem inkább keserves sírásba törtél volna ki, ahelyett, hogy a rossz urad párnáit elsímítottad ?

Micike most komolyan megrázta a fejét és hosszan tekintett a lámpa világába, mely borzas bakfis-haját megaranyozta .

- Nem, öreg Mihály, - mondta utóbb elgondolkodva, - nem éreztem egy picurka fájdalmat se, akármilyen különösnek találod, hogy ilyen szívtelenné lettem.

Három nappal ezelőtt még az járt a fejemben, hogy marólúgot fogok inni , vagy hogy fenékig fölhajtom azt a kis kék üvegecskét, melyet a doktor bácsi a multkor álmatlanság ellen készíttetett a patikában, de most már annyi fájdalmat se érzek, mintha a kisujjamat megszúrtam volna.

Mondd, elképzelhetőnek találod vén Mihály, hogy többé ne szeressem az uramat?

Hallottál már olyan asszonyról, aki egy éjszaka kiszeretett az urából?

Vagy valami különös és szívtelen szőrnyetegnek tartasz engem, aki semmivel se jobb, mi nt azok a céda asszonyok, akik az uramat elvették ?

Mihály szeméből úgy elröppent az álmosság, mintha hirtelen valami ijesztő tűzilármát hallott volna .

- Oh, bolond kis pajtás, nem szívtelen szőrnyeteg vagy te, hanem naiv iskolásleány, aki hirtelen haragjában sutba dobja a francia bábúját, de másnap eddig csókolja és babusgatja, míg a tűlanglés kisasszonyka nagykegyesen megbocsát neki.

Bizonyos vagy benne, hogy holnap is haragudni fogsz a francia bábudra?

Ma a kócot is kiszednéd belőle, ma talán az üvegszemé t is kiszúrnád, de holnap ismét könyezve fogod oda szorítani a meleg kis szívedhez és addig csókolod, addig öleled, míg a bábud kócszive is lángra nem lobban.

Mondd, sohase történt veled kislánykorodban, hogy az irigy pajtásaid foga a kedves játékaidra megf ájdult?

És te örökre le tudtál volna mondani ezért az ezüstcsillagos Pierettedről vagy a provánszi pásztorlányodról vagy a kis vasalódról, amivel a liliputi babakelengyéidet kisímítottad?

És az uradról talán könnyebben lemondasz , mint a kócbélű és üvegsze m ű játékaidról ?

Micike ismét komolyan megbólintotta a fejét és így szólott :

- Az uramról inkább lemondok, öreg Mihály, mert az uram belsejében szívnek kellene lenni, nem pedig kenderkócnak.

De, fájdalom, hitvány kenderkóc van benne és én most már mindörökre a sutba dobom .

Mihály összeráncolta a szemöldökét, - látszott rajta, hogy ujabb válasz után kutat az elméjében, - de Micike nem engedett neki időt a gondolkodásra, hanem így folytatta :

- Ne védd a lelketlen kócbábukat, hiszen te még az agyvelőd helyén is szívet hordasz, öreg Mihály!

Mered mondani, hogy becsületes embernek tartod az öcsédet?

Te is festett nőszemélyek közt mulatnál, ha a másféléves feleséged könyes szemmel várakoznék rád egy nagyon régi, emeletes házban ?

Mihály mormogásából nem igen lehetett kiérteni határozott véleményt , de Micike most már olyan nagy tudóssá lett, hogy az artikulálatlan mormogást is megértette .

- Oh, gyáva, öreg medve, te nem mered megmondani az igazat s inkább bolondos táncot jársz, semhogy a kemény mancsaidat használnád !

Vén és álnok medve vagy, aki téli álmot alszol, vagy dudaszóra illegeted a lábaidat, ahelyett, hogy a méztől becsípett mackót kikergetnéd a barlangodból !

A vén és álnok medve oly kétségbeesett ügyefogyottsággal nézett maga elé, hogy Micike most már hangosan elnevette magát .

- Tudod, hogy te voltaképen férjnek születtél, vén pajtás? - kérdezte derűsen, kedveskedve, miközben tetőtől-talpig végignézte a kaftánjában összekuporodó elefántot .

Mihály esetlenül sóhajtott s a homlokán kövér verejtékcsöppek ütköztek ki .

- A medve nem arra született, hogy az aranyszárnyú pillangónak kedveskedjék, - dadogta zihálva , nehéz lélekzettel, mintha egy végtelen, hófelhőkben elvesző hegyoromra kapaszkodnék .

Micike derűs kék szeme most melegen megvillant és sugaraival hízelkedve körülsímogatta a Mihály csapzott haját, ijesztően szúrós szemöldökét és fénylő duplatokáját, mely a vén legényt egy komoly és ünnepies nagypréposthoz tette hasonlóvá .

- Oh, kedves barátom, éjjel van és egyedül vagyunk egy régi házban , be mered -e hát va llani, hogy voltaképen hány éves vagy?

Vajjon csakugyan igaz lenne , hogy Szentgyörgynapkor töltötted be századik évedet és hogy a nagy Napoleon, mikor Győrben járt, leereszkedőleg megsímogatta a drótos hajfürtjeidet?

Csakugyan igaz , hogy negyvennyolcban m ár ezredes voltál és hogy a legfiatalabb unokád most ünnepelte az aranylakodalmát?

Igaz, hogy te vagy az országban a legöregebb ember ?

Mihály dadogásából körülbelül annyit lehetett kiérteni, hogy márciusban ünnepelné a harminckettedik születése napját, ha ugyan az eféle jelentéktelen esemény az ünneplésre méltó volna .

- Harminckettő?

Azt mered mondani, hogy mindössze harminckétéves vagy?

Menj, szégyeld magadat, öreg Mihály, hogy egy hiszékeny gyermeket ennyire elbolondítasz!

Százéves vagy, még talán ennél is öregebb aggastyán vagy, aki két okulárén át olvasod az ujságo t , hallócsövet tartasz a füledhez és tejbedarácskán élsz, mert a fogaidtól már ötven évvel ezelőtt mindörökre elbúcsúztál!

Oh, reszkető, öreg bácsi, emlékszel -e még vajjon azokra az időkre, amikor még a fiatal asszonyokat észrevetted?

Emlékszel -e még rá, h o gy olyan idő is volt valaha, amikor a szép kis nőket a tejbedarácskánál is jobban szeretted ?

Mihály arca körülbelül olyan kifejezést öltött, mint a jezsuita atyáé, aki egy francia bohózatot végignéz, de Micikét mindez annyira se hatotta meg, mintha egy manduláspuddingot elrontott volna .

- Oh, öreg dédapám, attól félek, hogy már nyolcvan évvel ezelőtt se szeretted az asszonyokat, mert különben aligha maradtál volna ilyen megsavanyodott agglegénynek!

Csak a sáfrányt, a szentjánoskenyeret, a szegfűszeget, meg a falusi boltosaidat szeretted, meg a nagybankókat, meg a meleg kályhát, meg a takarékpénztári részvények osztalékát.

Meg a meleg posztócipőt, ha térdigérő hó van odakünn, meg a muzsikáló órát, amelynek hangjaira este kilenckor a szempilláid lezárulnak.

M e g a régi posztót, amiből ötven évig lehet viselni egyetlen ruhát, meg a bőrujjasodat, az öreg pecsétgyürüdet, a prémsipkádat, amit istenben boldogult nagyapádtól örököltél.

Az asszonyt csak akkor szeretted, ha öregebb volt az országútnál és reggeltől-es t ig odakünn kuksolt a konyhában és sárga tyúklevest főzött neked , amiben nagy zsírkarikák uszkáltak.

A fiatal, a szép, és a jókedvű asszony már akkor is terhedre volt, amikor - száz évvel ezelőtt - még tejfelesszájú suhanc voltál, öreg Mihály !

A százéves em ber most végre kísérletet tett, hogy szóhoz jusson, de törekvése szánalmas kudarccal járt, mert Micike fölkelt a helyéből, kolostorias pukkerlit vágott előtte és így szólt :

- Ükapám, látom, hogy leragad a szemed, hát nem fosztalak meg tovább a puha és meleg ágyacskádtól, mely türelmetlenül várakozik rád.

Isten veled, aludj jól és álmodj a pompás tejesdarácskáról, amit holnap egy tiszteletreméltó matróna eléd tálal !

Szólt és egy lenge libbenéssel eltűnt a hálószoba függönye mögött és a vén Mihály egyedül maradt az ebédlő asztalánál.

A muzsikáló óra e percben megszólalt és az aranyhárfás kis tündér, aki benne lakott, eljátszotta az ükapák és az ükanyák gavotte-ját ...

Szomaházy István

Muzsikáló óra

Micike csúfolódik az öregekkel.

Hasznos Linkek

Friss hírek

Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem

Szomaházy István

Muzsikáló óra

Micike csúfolódik az öregekkel.