ELTE regénykorpusz

Ismerkedjünk meg kissé részletesebben a figurákkal, akik a szinházi szerelem e lázasan csillogó történetét a következő fejezetekben eljátsszák előttünk .

Az igazgató , Pergámen Sándornak hivják, mint vidéki színlaposztó kezdte pályáját, s valószinüleg mint többszörös milliomos fogja végezni.

Mindig csapnivalóan rossz színész volt, de ész, ravaszság és emberismeret dolgában bízvást fölvehetne a versenyt a legügyesebb diplomatákkal.

Már gazdag ember , sokkal gazdagabb, mint hiszik, de elvileg még mindig csak készen vett ruhát és cugos cipőt visel, s gyalázatos éhbért fizet mindazoknak, akiket a kényszerüség hozzá láncol.

De királyian gavallér is tud lenni, mihelyt érdekei úgy kivánják .

A színpadi tudomány a kisujjában van, elméletben többet tud, mint a színészei , a rendezője és a karmesterei együttvéve s csalhatatlan szimata van az igazi tehetségek felfedezésében.

A színház szerzőit becstelenül kiuzsorázza, amig lehet, de a fejedelmi előlegektől se riad vissza, ha arról van szó, hogy egy szenzációs darabot megszerezzen.

Agglegény, jóval túl van a hatvanon, de még mindig fiatalosan agilis, s akárhányan elhiszik azt a hazugságát, hogy tavaly ünnepelte az ötvenkettedik születése napját.

A nők még hatással vannak rá, de elvileg nem kezd ki a saját színházi tagjaival; titokzatos és nagyon alsórendü viszonyai vannak, melyekről azonban az utolsó díszletmunkás is tud.

Két udvari szobában lakik, olcsó külvárosi korcsmákban ebédel és közben négyemeletes palotákat vesz, melyeknek házbérét, öt perccel a vétel perfektuálása után , haladéktalanul fölemeli, ötkrajcáros szivarokat szí, s a gazdasszonyainak tíz forintot fizet havonként .

A művésznő .

Tizenkilencévesnek mondja magát, de már huszonhárom, a vetélytársai ellenben huszonhétnek mondják.

Fiusan nyulánk, de már tul van a süldőlányok esetlen soványságán, s az alakja jóformán a legszebb rajta .

Arcbőre, a sok festés ellenére, a legfinomabb pasztellképekre emlékeztet, orrán nyoma sincs az úgynevezett primadonna-piszeségnek, a szeme bársonyosan meleg és mély leányszem, mely néha visszafojtott könnyektől nedves, de néha oly féktelenül és fölényesen jókedvü, hogy a legsavanyubb embergyülölők is beszédesek lesznek láttára.

Napsugarasan különös és kissé izléstelen neve - Tavasz Klárinak hivják - már szinte legendás csengéssel bir az egész országban , s győzedelmesen vetekedik a Kossuth Lajos vagy Petőfi Sándor nevével.

Ez a név a tehetség, a báj és az okosság szimboluma, - a fiatal leányok szívdobogást kapnak, ha csak említeni hallják.

Arcképeit - a legfantasztikusabb jelmezekben - a pusztai úriházak ebédlőjében épp úgy fel lehet találni, mint a lipótvárosi lakások szalonasztalán, s rajongó agglegények ágya fölött.

Egyébként a büszke megközelíthetetlenség hírében áll, - bár az ellenszínésznők azt híresztelik róla, hogy erény dolgában még ügyesebb komédiás, mint a színpadon.

Bölcsőjét - ha ugyan volt bölcsője - egy józsefvárosi ház udvari szobájában ringatták, egy siralmasan primitiv füszeres bolt mögött, melyben édesapja a környék mindeneslányait kiszolgálta.

Egyetlen gyermek volt, s ezért sok extravaganciát megbocsátottak neki, melyért társnői keserves verést kaptak; nem pirongatták meg, ha intőket hozott haza, nem zaklatták a kézimunkázással és sóhajtva belenyugodtak abba is, hogy tizenhatéves korában a Jávor mester sziniklinikájára beiratkozzék.

Apja, az öreg szatócs és folyton siránkozó édesanyja ezt különben csak múló szeszélynek nézték, mert a kis Klári jelentéktelen, szeplős és szánalmasan sovány gyermek volt, akiről tíz lépésnyire lerítt a penészszínü, pesti, külvárosi vérszegénység.

A csúf hernyó azonban büszke és ragyogóan szép pillangóvá fejlődött.

Pergámen, aki még az iskolában felfedezte és pár hitvány fillérért a színházához kötötte, később keservesen megfizetett fukarságáért: a napsugarasszemű fiatal leány olyan szerződést diktált neki, hogy a vén uzsorásnak még a fülei is kivörösödtek ijedtében.

De Pergámen, ha érdekei úgy kívánták, grandseigneurnek is bevált : szó nélkül odairta hát nevét a szerződés alá, még pedig helyesírási hiba nélkül, amit bizonyára nem lehetett elmondani azokról az írásműveiről, melyeken a nevén kivül más szavak is szerepeltek.

Tavasz Klári most már két év óta korlátlan egyeduralkodója a színháznak, mely pompás és mindjobban fejlődő vállain nyugszik .

A szerző .

Szebenyi György "A csipkeverő leány" komponistája, csak két hét óta viseli ezt a nevet; voltaképp Sembach Györgynek hivják, a tekintélyes és közbecsülésben álló patricius család után, melyhez elsőszülöttségi jogon tartozik.

A Sembach testvérek cég százhusz esztendő óta büszkesége a pesti belvárosnak, s a Dunára néző ósdi palota, földszintes raktáraival és emeleti szobasorával a keserü irigység érzéseit váltja ki a szegény járókelők ezreiből .

A nagy vaskereskedést még a Sembach György dédapja alapította.

Sembach Hermannak hivták és II. Lipót alatt tollasodott meg.

A Sembachok konzervativ, óvatos , tiszteletreméltóan vallásos, talpig becsületes polgárok voltak, akik meggondolt higgadtsággal élték le földi napjaikat s később azzal az öntudattal nyugodtak családi kriptájukban, hogy mindig betöltötték emberi hivatásukat .

Györgyöt tizennyolc éves koráig vidéken nevelték; a kis fiu a jezsuiták templomtisztaságu konviktusában élte le gyermekkorát, szigoru szentképek, kötelességtudó papok, rideg és egyszerü kolostori cellák milieujében, mely veleszületett komolyságát majdnem az aszketizmusig fokozta .

Mikor a világba kilépett, hogy édesapja és agglegény-nagybátyjai mellett, a nagy milliomos házban irodai székét elfoglalja, szinte más lény volt, mint egykoru társainak legnagyobb része; kínos gondossággal öltözködött, reggel misére járt, este minden imát elmondott melyre a konviktusban tanitották, s borzongva keresztet vetett magára, ha orfeumokról, éjjeli mulatságokról és korhelykedésekről hallott .

- Azt hiszem, jobban tettük volna, ha papnak adjuk ezt a kis szőke szentet! - mondta róla az öreg Sembach a feleségének, mikor a fiu jövendő életsorsát megvitatták .

György csakugyan inkább hasonlított volna kalendáriumi névrokonához, mint egy huszadik századbeli fiatal urhoz, ha nem lett volna egy diszharmonikus vonás a lelkében: a zene majdcsaknem ugy érdekelte, mint az imádság.

Szabad idejét otthon töltötte, a legénylakása csöndjében; s a komoly harmonium-hangok órákon át ott zúgtak az előkelő lépcsőházban s a szőnyeges folyosókon, finom, majdnem orgonaszerü hangulatokat varázsolva a diszkrét csöndbe, mely a főúri palotához hasonló ház fölött lebegett.

György szinte átszellemülten játszotta a nagy mesterek munkáit, este, regények helyett , partiturákat olvasott ágyában, s huszéves korában megpróbálkozott a zeneszerzéssel is; suiteket meg szimfoniákat írt, vagy zenés misékről álmodozott s gondolatban a vatikán egy termében látta önmagát, a Szentatya lábainál, akinek világhirü, egyházi opusát átnyújtotta.

Egy ideig kizárólag csak ez a légkör érdekelte; de a vonósnégyes társaságot, mely lakásában szerdánként összegyülni szokott, s mely rajta kivül még három komoly és pápaszemes bácsiból állt, egy napon azzal a kijelentéssel lepte meg, hogy operettet irt a Pergámen mester szinháza számára .

- Operettet?

És az ön becsvágyát kielégíti ez a léha műfaj? - kérdezte megdöbbenve az öreg Radlmayer, egy kopasz, hetvenesztendős budai tanácsos, aki e földön csak a cellóját szerette .

György pirulva bólintott, s némileg az az érzése volt, hogy jellemtelen dolgot cselekedett; de a három öreg úr rezignáltan hallgatott, s az operettről, az intim estéken, nem esett szó többé.

Egy váratlan epizód különben végüket szakitotta a szerdai hangversenyeknek; Szebenyi György - bár huszonötéves se volt még - hirtelen búcsút mondott legényéletének.

Családjában épp oly tradició volt a korai nősülés, mint a szülők beleszólása a házasságba ; a Sembach-fiuk talán évszázadok óta mindig azt a leányt vették el feleségül , akit gondos és körültekintő édesapjuk kiválasztott a számukra.

György egy napon megtudta, hogy leendő felesége már érett hajadonná serdült s igy semmi akadálya sincs többé annak, hogy ezt a kötelességét is teljesítse; engedelmesen kezetcsókolt hát az édesapjának és késedelem nélkül elsietett a virágkereskedésbe, hogy leendő hitvesének egy bokrétát vásároljon .

A házasság boldognak és harmonikusnak igérkezett; a fiatal leány sápadt, finom és gazdag volt, tipusa a jólnevelt, ájtatos és szerény gyermeknek, akit sohase birtak volna megszéditeni a milliók, melyeket tiszteletreméltó ősei összegyűjtöttek számára.

A kis Annus jóformán gyermekszobájából költözött át illedelmes férje házába; s hirtelen jött asszonyi életének multja mindössze néhány szentképecskéből, egy-két csinos iszalagból, husz erkölcsös könyvből s ugyanannyi csöndes házimulatságból állt , melynek egyike se tartott esti kilenc óránál tovább.

Udvarlója csupán egy volt , mióta a Sacré coeurből kikerült: ugyanaz a korrektül öltözött, kissé hallgatag és szeliden beszélő fiatal úr, aki egy májusi délben az oltár elé vezette .

Szomaházy István

A csipkeverő leány : Regény

II.

Hasznos Linkek

Friss hírek

Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem

Szomaházy István

A csipkeverő leány : Regény

II.