Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Szomaházy István
A csipkeverő leány : Regény
Keletkezés ideje
1920
Fejezet
14
Bekezdés
700
Mondat
1475
Szó
30252
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
III.
A szobaleány, aki ajtót nyitott, a művésznő-komornák bizalmas és vesékig látó pillantásával nézte végig Szebenyi Györgyöt, aki drága városi bundájában kissé zavartan állott az előszoba hófehér tükrös szekrényei között .
A szemle ugy látszik nem ütött ki nagyon jól, mert a fehérfőkötős leány sajnálkozó arcot vágott .
- A nagysága próbán van és alig jön haza délután három előtt.
Az ilyen napokon ugyanis többnyire a városban ebédel.
Akarja a nagyságos ur, hogy valami üzenetet átadjak neki ?
- De hiszen a nagyságos kisasszony telefonon rendelt ide tizenkét órára! - mondta meglepetve a zeneszerző .
A csinos szobaleány arca e szavakra egyszerre földerült s most már fürgén és szolgálatkészen nyult a fiatal vendég bundája után .
- Oh, hát miért nem tetszik mondani, hogy Szebenyi nagyságos úrhoz van szerencsénk?
A nagysága ugyanis senkit se fogad ilyenkor, de a nagyságos úr számára, akármikor is tetszik jönni, mindig itthon van.
Tessék csak befáradni a szalonba, a nagysága pár percen belül végez a fürdővel ...
- Fürdik?
Nem volna jobb, ha akkor inkább egy más alkalommal tisztelkedném ?
- Dehogy, dehogy, hiszen éppen ez a legjobb idő!
Csak tessék helyet foglalni a szalonban, a nagyságát azonnal kikergetem a fürdőkádból ...
Szebenyi - bár kissé még mindig habozva - belépett a művésznő szalonjába s mig a távoli fürdőszobából behallatszott hozzá a viz zuhogása , kiváncsian és megilletődve nézett körül a meleg kis fészekben, ahol Budapest kedvence az életét eltölti.
Furcsa és fantasztikus világ volt ez; tarka , szinekben pompázó szalagerdőkből száz és száz viruló leányfej nézett farkasszemet vele komoly, szüzies, léha és hisztérikus leányfejek, melyekről a könnyek, sovárgások, mosolyok és csábitó igéretek százfélesége dacára ugyanaz az édes és egyéni bájosság sugárzott feléje, ami már a minap a szinház folyosóján elkábította.
Kolostoriasan öltözött, fátyolos gyermeklányok, büszke és merevnyakú főrangu asszonyok, csupaszvállú cocotte-ok és szégyenkező , feszesnadrágos fiúk, akiknek parókája alól rózsás leányarc mosolygott reája , cilinderes, lovaglóruhás amazonok és dekolletált, ékszerektől csillogó nagyvilági hölgyek, táskás zárdai növendékek és kurtarokolyás apacslányok , pápaszemes, szigoruarcu angol nevelőnők és farsangi jelmezükben pompázó Pierrettek néztek, mosolyogtak és kacsintgattak rá a megszámlálhatatlan koszoru közül, mely a szalon összes falait beborította.
És maguk a butorok is szinte egy egészen más világból valók voltak, mint amelyek közt a puritán Sembachok éltek: furcsa, filigrán asztalkák, aranylantos pianino, kokett üvegszekrények és fantasztikus, régimódi vitrinek sárkányokkal és egyéb szörnyállatokkal diszített japáni terítőcskék, dagadó selyemvánkosok és hófehérbe, meg aranyba kötött könyvek, egy öreg miseruha és egy megfeketült templomi szék, egy szőnyeges fülkében a Sevigné asszony iróasztalának remekbe készült kopiája , mely körül égővörös selyemkárpitok égtek.
Szebenyinek egy pillanatig ugy tetszett, hogy a bálványimádók egy rajongó szektájának templomába tévedt, mely fölött a hindu bálványok fényességével ragyog egy csábító istennő gyémántszeme ...
De egy függöny most halkan meglibbent és egy ezüstös hang hirtelen megszólalt a fiatalember háta mögött :
- Oh drága, hát csakugyan beváltotta az igéretét?
Jőjjön, hadd csókolom meg, az ilyen szótartó ember megérdemli, hogy agyonra kényeztessék ...
A művésznő nem maradt az üres szavaknál, hanem a legvadabb szélvészeket is megszégyenítő hevességgel borult a fiatalember nyakába és oly forró csókot nyomott a fülére, mintha husz év óta távollevő édesapja tért volna vissza az oceán tulsó partjáról .
- Igy, most üljön le ide mellém és meséljen nekem valamit az életéről!
Mindent mondjon el, ami gyerekkora óta történt magával, mert engem a geniális emberekről még a legapróbb részletek is érdekelnek.
De ne a fauteuilbe üljön, hanem ide mellém a kanapéra, hogy komoly, kisfius szemét is láthassam .
Szebenyi engedelmesen leült, - de voltaképpen nem igen tudta, hogy mi történt vele.
A szép, fiatal, idegen leány csókja ugy kihozta sodrából, hogy a szeme előtt szinte füstkarikák táncoltak s a szive oly hevesen dobogott , mintha élete egyik legnagyobb szenzációját élte volna át.
Multjában eddig még olyan leánnyal se találkozott, aki zavar nélkül beszélt volna vele; hiszen még a félénk, jólnevelt felesége se borult a nyakába, mikor végre, hathónapos jegyesség után, egyedül maradt vele a bécsi szállodában.
Ha valamire egyáltalában gondolni tudott, ugy legföljebb az járt az eszében, hogy ez a bájos kis ördög a legelső látásra beleszeretett; az ilyesmi gyakran előfordult még azokban az illedelmes regényekben is, melyeket a Sembach-családban a téli estéken olvasgatni szoktak.
De még ha igy is volt, - miképp szánhatja rá magát egy finom uri kisasszony, hogy egy vadidegen férfit megcsókoljon?
" A csipkeverő leány" szerzője ezt a szituációt még az operettjében se tudta volna elképzelni ; - a valóság maga pedig annyira elkábította, hogy szinte megszédülten omlott le a kis selyemvánkosok közé, melyek a halványkék kanapét elborították.
Mit tudta ő, hogy ebben a világban más törvények uralkodnak, mint a vaskereskedések milieujében és hogy a művésznő csókja épp oly egyszerü udvariassági aktus, akár az, hogy a polgári családoknál szivarral megkinálják .
A művésznő most széthányt és megint össze-vissza forgatott néhány selyemvánkost, egy kamaszos mozdulattal, mely azonban csodálatosan graciózus volt, maga is letelepedett a kanapéra s gyönyörü lábait egymásra vetve simult a fiatal úr mellé, aki e pillanatban teljesen bizonyos volt benne, hogy a vére harminckilenc fokos melegséggel száguld szerteszét az ereiben .
- Nos hát legyen kedves és meséljen el mindent, ami a megismerkedésünk előtt történt magával!
Hol élt, mit csinált, mielőtt az operettjét megirta?
Honnan bukkant föl egyszerre ilyen készen, - mert hogy készen van, azzal rögtön tisztában voltam, mikor az a lelketlen uzsorás tegnapelőtt bemutatta nekem.
Ugyancsak legény legyen a talpán, akit Pergámen mester karonfogva vezet végig a szinpadján!
Látott már engem, tetszettem magának egy kicsit, sohase volt, ha csak egy picurkát is, szerelmes belém ?
Nőtlen ember, vagy urambocsáss, boldog férj, aki keresztet vet magára, ha szinésznőkkel beszél?
Vagy csak taktikából vág ilyen alamuszi arcot, mintha tizig se tudna olvasni?
És irt már azelőtt is valamit a szinpadnak, vagy "A csipkeverő leány" a legelső műve ?
Mindezt szinte egy lélekzettel kérdezte a szegény Szebenyitől, aki hol elpirult, hol elsápadt zavarában, - mert arra, hogy pozitiv választ adjon valamelyik kérdésre, e lázas csicsergés közepette amugy se lett volna fizikai ideje.
Inkább a kényelmesebb módot választotta tehát: tágranyilt szemmel , majdnem fanatikus gyönyörüséggel nézte a mellette ülő leányt, akinek termete karcsu volt, mint egy antik szobor, szeme fénylett és mosolygott és igéreteket tett, s a hangja oly édesen és szivet melegitően duruzsolt körülötte, mint egy drága dal, melyet valaha tavaszi álmainkban hallottunk .
- Mondja, gazdag ember maga, kis szerzőm? - kérdezte Tavasz Klári , oly fesztelenséggel, mintha a vendége hogyléte felől tudakozódott volna .
Szebenyi most boldogan fellélekzett: végre itt volt tehát a téma , melyről zavar és izgatottság nélkül beszélhetett, anélkül, hogy zeneszerzői multját vagy a családi állapotát emlitenie kellene.
És ekkor egyszerre visszatért az önbizalma is és most már hosszan, bőbeszédüen irta le a Sembachok ősrégi kereskedő-házát, az irodákat, ahol százhusz ember dolgozik, a bányákat , melyeknek részvényei jobbára a családi trezorokban pihennek, az édesapja fejedelmi bőkezüségét, anyja elkényeztetett háziszegényeit, s a hercegi kényelmet, mely a saját fiatalkorát körülvette.
A pénz, - oh a pénz sohase számitott valami nagyon sokat a Sembachoknál, akiknek jövedelme szinte annyira nő, amennyire saját maguk akarják, s akik mindig bőven kivették a részüket azokból a kötelességekből is, melyekkel a kiváltságosok az élet nyomorultjainak tartoznak .
- Oh kedvesem, hát maga tizenhárompróbás milliomos? - mondta egzaltált pillantással a művésznő, aki hire, gazdagsága és megváltozott életmódja ellenére is még mindig ott rejtegette magában a külvárosi kis füszeres kisasszonyt, a piszkos bérházak penészvirágát, aki meggörbült szájjal és ökölbe szorult kézzel gondol a gazdagokra és az előkelőkre .
Szebenyi bocsánatkérőleg mosolygott: igen, nem lehet tenni róla, a földön ártatlan milliomosoknak is kell élniök, akik végre épp oly isten teremtései, akár a szegények és az elhagyottak.
De a milliók, nagyságos kisasszony, nem érnek sokat: az ember csak akkor lehet boldog, ha a kötelességeit teljesiti, s kötelességei minden halandónak vannak, akit egy isteni hatalom a földre rendelt .
- Oh drága, kötelességtudó kis milliomosom, de édes vagy! - mondta Tavasz Klára elragadtatva, s kicsiny szája csucsorítva szegeződött a komoly fiatal urra, mintha egy apró pólyásbaba ült volna mellette a selyemkanapén, egy drága kékszalagos kis pólyásbaba, akit anyai szeretettel kell körülvenniök a komoly és érett művésznőknek .
- És huga nincs, maga az egyetlen gyerek a családban?
És még mindig nem házas ember?
De igen, oh maga nagy kujon, hiszen a karikagyürü itt fénylik a nagy ujján!
Várjon, verést kap rossz fiu, amiért mindeddig eltitkolta, hogy házas ember !
Szebenyi, aki most már végleg leküzdötte zavarát, elmesélte, hogy van egy felnőtt huga: Ágnesnek hivják és kétéves asszony és a férje Seitz Keresztély, a Vindobona gőzmalom vezérigazgatója, aki különben távoli rokonságban áll a Sembach-családdal.
És felesége is van, még pedig nagyon rövid idő óta, sőt ha az isten ugy akarja, hát nemsokára kisgyereke is lesz, aki ő utána majd át fogja venni idővel a Sembach-testvérek cég vezetését.
Az asszonyka most nem igen jár ki a házból, mert reggeltől estig a kis jövevény kelengyéjével van elfoglalva .
A művésznő oly érdeklődéssel hallgatta fiatal vendégét, mintha jövendője nagyrésze tőle függene, csodálkozott, bólintott, helyeselt, néha rövid és kedves fölkiáltásokba tört ki, s oly élénk arcjátékkal kísért minden előadott mondatot, mintha kétezer főnyi nézőközönség figyelte volna valami láthatatlan nézőtérről.
Mikor Szebenyi, kissé pirulva, elárulta, hogy nemsokára a gólya látogatását várják a dunaparti családi házban, a leány boldog és átszellemült tapsba tört ki .
- Oh, milyen kedves, ugy -e nem cserélne most akármelyik királlyal se?
Mondja, bele tudja már élni magát a komoly és körültekintő apa szerepébe ?
Szebenyi elárulta, hogy már külön folyószámlát nyitott a leendő trónörökös számára, mire a művésznő elgondolkodva kijelentette, hogy maga is így tenne, ha a jó Isten valaha gyermekkel megáldaná.
Később a szobalány behozta a teát s terítés közben résztvett a beszélgetésben is; ez a fesztelenség bámulatba ejtette és elbájolta a zeneszerzőt, aki szüleinél diszkrét és hajlongó komornákhoz szokott s ugyancsak nem tudott volna elképzelni aféle rendkívüliséget, hogy az édesanyja, idegen vendég előtt , szobalányát az intim ügyeibe beavassa.
Mikor a művésznő beszélgetés közben , konyakot akart önteni a teájába, Mari egy erélyes mozdulattal egyszerűen kivette a kezéből a muranói üvegcsét .
- Még csak az kellene, hogy konyakot igyék, mikor este játszik !
Higyje meg a nagyságos úr, úgy kell vigyáznom rá, mint a gyermekre, mert különben lépten-nyomon beteggé tenné magát !
A művésznő nem sértődött meg, csak megcsóválta szőke fejét és komikus grimászt vágva mondta Szebenyinek :
- Lássa, így jár az ember, ha zsarnokot vesz a házába !
Mikor a teát megitták és egy cigarettát is elszívtak, Klári ismét keresztbe vetette a lábát, igazított egyet a szellős peplumon, mely alól kikandikált pirinyó aranytopánkája és így szólott az elfogult komponistához :
- És most fiam, lássunk az után, amiből élünk!
Most el fogja nekem játszani a partiturája legszebb számait!
Ne féljen, nem fogom megzavarni, - oly csendes leszek, mint egy egér, akinek nyelvecskéjét kivágták .
Szebenyi, akinek a zongorázás szívből se okozott akkora munkát , mint egy idegen nővel való beszélgetés, megkönnyebbülve odatelepedett a zongora mellé, - Klárika pedig a jólnevelt gyermek udvariasságával húzódott be egy sereg japáni selyemvánkos közé s láthatólag komoly kísérleteket tett, hogy még a lélekzetét is visszafojtsa.
Oly komikusan jól viselte magát, oly megilletődött arcokat vágott, annyira más volt, mint amilyennek a szinpadon megszokták, hogy Szebenyi egy percig meghatott csodálkozással nézett rá a fekete Bechstein mellől.
De aztán elszántan belevágott a billentyűkbe, s egyszerre átengedte magát saját műve varázsának; melegen és meggyőződéssel játszott, angolosan hideg arca szinte lángolt a boldog izgalomban, hogy legdrágább titkait kiadhatja magából, s szemmelláthatólag megfeledkezett arról , hogy egy vadidegen lakás zongorája mellett ül.
Édes, dallamos és finom zene akkordjai töltötték be a kicsike szalont, melynek nippjei már belevesztek az alkonyi félhomályba; a levegőben nyírott fasorok, barokkstilusu királyi paloták, szende hollandi szüzek, néma erdők hangulata úszott, melyet az átszellemült fiatalember karcsú ujjai idéztek föl a rég bemohosult multak ködéből.
Egy szigorú kritikus alkalmasint összeráncolta volna némelykor a homlokát s gyanakodva szimatolt volna ismerős motivumok után; de a szigorú kritikus e pillanatban német ujságokat olvasott a szerkesztőségben, vagy a klubja pincérével veszekedett az uzsonnakávéja hőfoka miatt.
A kis szalonban híre-hamva sem volt efféle kegyetlen szörnyetegnek; a selyemvánkosok közé ékelt fészekben egy drága és fanatikus kis nőszemély ült, az ajtó függönyei mögött pedig egy fehérbóbitás tündér leselkedett, akit egy csinos zeneszámmal könnyüszerrel el lehetett volna csalni akár a purgatórium lángjaiba is .
A természettudósok még nem adtak eddig pontos leírást arról, hogy egy nyelvétől megfosztott egérke hogyan viselkedik, de bizonyos, hogy Klárika nem hasonlított rájuk.
A művésznő, ünnepies igérete dacára, nem tartotta be a szótlansági fogadalmát; előbb izgatottan forgolódott vánkosai között, aztán csodálkozó, majdnem egzaltált pillantásokat vetett a vendégére, majd így kiáltott föl .
- Drága és édes és óriási és mindenki meg fog bolondulni, aki először hallja!
Ez a keringő, amit most játszott, tébolyítóan szép!
És a menuette lázba fogja ejteni a pesti publikumot, a finálé után pedig öklükkel fogják döngetni a vasfüggöny ajtaját.
Mari, hallottál valaha bájosabb melódiákat?
Mered mondani, hogy énekeltem valaha szebb számokat, mint amiket ez a nagy kamasz írt a számomra ?
Mari, aki most már besompolygott a szobába, elbűvölten állt meg a függöny előtt s kezét elragadtatva szorította fehér kötényének arra a részére , mely mögött érzékeny szívét sejtette .
- A kisasszonyt nem fogják kiengedni a szinpadról, ha ezeket a dalokat elénekli!
Akar velem fogadni, hogy előadás után ki fogják a lovakat kocsijából?
El tetszik hinni nekem, hogy egyik-másik dalt már kívülről tudom ?
Tessék csak meghallgatni azt a kis csengetyű-nótát, amit a nagyságos úr akkor játszott, mikor a konyhából bejöttem !
Mari, csinos hangocskáján, fesztelenül eldudolta a "Csipkeverő leány" vezérmotivumát, Szebenyi pedig a fáradtságtól és a bámulattól elkábulva nézett maga körül az alacsony zongoraszéken.
De nem igen volt rá ideje, hogy hosszasabban tünődjék az események fölött, mert a művésznő, egy viharos mozdulattal, most hirtelen odaröpült a nyakába .
- Olyan tehetség vagy, fiam, hogy az összes vén agyalágyultak meg fognak pukkadni irigységükben!
Hol voltál eddig, hogy egyszerre ilyen készen tudsz megjelenni a nyilvánosság előtt?
Én mondom neked, hogy kétszázszor fog menni a "Csipkeverő leány ", már pedig egy kicsikét, ha megengeded, én is értek a dologhoz .
Szebenyi még nem tért magához abból a meglepetéséből sem, hogy ez a szép és virágzó fiatal hölgy minden további nélkül letegezi, már ujabb és még talán kedvesebb meglepetés érte: a Klárika édes, forró, kivánatos ajkacskái tüzesen odatapadtak a szájához, majd egy lázas hang ezt lihegte a fülébe :
- Drága vagy, kicsikém és két hónap mulva te leszel Pesten a leghíresebb ember!
Majd meglátod, milyen boldog lesz a feleséged, ha az operettedet végignézi !
Ujra és ujra összecsókolta a fiatalembert és forró selyempepluma lágyan simult tüzelő arcához, mintha valami szerelmi önkivület tolmácsolója volna; pedig csak az ünnepelt szinésznő hisztérikus lelkesedése volt, mely egyáltalában nem vonatkozott a férfira.
Tavasz Klári talán a felesége előtt is épp oly fesztelenül összecsókolta volna a fiatal mestert, mint ahogy a szobalánya jelenlétében összecsókolta .
Mikor Szebenyi a kis aranykalitkából eltávozott, olyanféle szédülést érzett, mintha édes és finom pezsgőtől becsipett volna.
Sokáig elgondolkodva sétált a Duna partján, s a könnyű szél, mely a folyamról feléje suhant, végtelenül jól esett lázas fejének...
Később hazament és vacsoráig ugyanazokat a dalokat játszotta, melyek a szeszélyes kis művésznőt elragadták .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE