Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Ágai Adolf
Rontó Pál viselt dolgai vízen és szárazon
Keletkezés ideje
1912
Fejezet
34
Bekezdés
1252
Mondat
3144
Szó
40323
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
IV.
Másnap reggel Ágnes néni benézett az ő szerelmetes öccséhez: tanul-é, s mit tanul a gyerek.
Palkó a neszre fölérzett.
- Kezeit csókolom, nénike - mondá jókorát ásítva s nagyot nyujtózkodva.
- No né, hogy elaludtam!
- Az ám - felelé Ágnes néni gúnyosan.
- Az igaz, hogy hajnali kilenc órakor tán a másik oldaladra fordulhatnál s vagy egy parányit végig horkolhatnál még.
Hát ez micsoda? - kérdé a kettészelt glóbusra rámutatva.
- Semmi, nénike.
Csak a szegény Cinci egeremnek csináltam megfelelő házikót.
- Egérnek házikót, még pedig a földgolyóbisból?
Abból a tekéből, amelyből még az én drága uram tanult! - kiálta fel Ágnes néni szörnyűködve.
- Az Isten szerelmére !
Hogyan cselekedhettél ilyent?
Pali, ki eközben a spanyolfal mögött gyorsan rántotta magára a ruháját, azzal magyarázta a rongálást, hogy ő voltaképen tudományos célból vágta ketté a glóbust.
- Először azért, hogy a földrajzi tudomány a Laci bácsi tanuló-évei óta nagyot változott.
Uj szigeteket, új hegyláncokat s új tűzhányókat fedeztek föl, s hogy Stanley, a nagyhírű utazó kutatásai óta egész más ábrázata van például Közép-Afrikának.
Már most csak nem tanulhatok olyan országot, aki nincs?
Másik oka a glóbus felhasználásának pedig az, hogy a tanár úr meghagyásához képest ott vizsgáljuk a természetet, ahol érjük.
Amire, mint mondá, különösen pusztán kerül bő alkalom.
Az egér, valamint a rágók általában különösen érdekes tárgyai a szoros megfigyelésnek .
Hát annak csináltam a kis palotát, hogy lássam magaviseletét s megfigyeljem szokásait.
Már most kérdem nénikét, hol férek én közelebb a természet titkaihoz, mint a nagy, a szabad pusztán?
- Jaj, hogy karmolna meg a cirmosom, te imposztor, te gézengúz, te vásott fia annak a jó édesanyádnak! - mond a néni s mosolygó elkeseredésében a kanapéra hanyatlott.
A Zsuzsi ebben a percben hozta be nagy üvegkorsóban a friss vizet.
Az ajtó nyilását felhasználva, besurrant Micurka is és boldogan duruzsolva s a derekát görnyesztve , legott az asszonya lábához törleszkedett.
Utána sompolygott be a Pista gyerek is.
Alázatosan megállt az ajtó mellett és leste , hogy mi lesz.
Svihi már ekkor szükölve forgott a bőrpárnán.
- Mutasd hát azt a kettévágott világot, te rettenetes Rontó Pál! - szólt Ágnes néni.
Micurka egyszerre fölemelte a fejét.
Egérszagot érzett.
Ágnes néni a dolgozó-asztalhoz lépett, melyen a glóbus-kalitka állott, hogy benézzen a papiros-ablakon, mely mögül szapora zörgés nesze érte fülét.
Ágnes nénit izgatta a kiváncsiság.
A kisujja hegyével belebökött a papirosablakba s meglátott egy barnás-szürke bájos kis állatkát, mely észnélkül vágtatott körül az ő palota-börtönében.
Mert hogy ő meg a macskaszagot érezte meg.
Micurka még az asszonyával se törődve, hasmánt csúszott a glóbus felé.
Fölébredt benne a fajtájának vérengző ösztöne.
Pali, a további védekezés részeit eszelve ki fejében, nem is gyanítá a készülő veszedelmet.
Az ajtócskán benyúlt a glóbus hasába s óvatosan elkapva a halálra riadt egérkét, megmutatta a néninek.
Pali érezte markában a pici állat szive lüktetését .
Épp csak annyi helyet hagyott neki, hogy hegyes kis orrát kidughassa.
Apró szemecskéi villogtak, mint a fekete gombostű feje.
- Ez a cickány, - kezdé Pali tanítói hangon.
- Előfordul Közép-Európában, teste barnás-szürke, hátán fekete csík, hasa fehér.
Gyökérrel s apró rovarokbul él, de megöli néha a magánál kisebb állatokat.
Midőn üldözik, bőrmirigyeiből sajátos, a pézsma szagára emlékeztető váladék szivárog, és ha...
Nem mondotta tovább.
Velőtrázó sikoly hasította át a léget.
Míg Pali szinte hadarva, mint a leckét mondotta fel a cickány természetrajzát, a kis állat, érezvén, hogy börtöne, a Pali marka, tágul: hihetetlen merész és gyors szökéssel a szürke pokróccal bevont padlóra ugrott.
A macska egy másik szökéssel az egérke nyakába.
Ennek fejére meg a Svihi.
Kegyetlen dulakodás támadt.
Ágnes néni félig ájultan terült el a pamlagon, Zsuzsi az asztalra kapaszkodott fel s nagyokat rikkantva, a vizeskorsóval a cickányt akarta agyonlocsolni, de célt tévesztve, a nagyságát öntötte le, aki erre kissé fölocsudott.
A Pista gyerek meg azon volt, hogy először az egérről a macskát, aztán erről a kutyát rántsa le, míg Pali úrfi, féltve az egeret, a drágalátos Micurkát kezdte fojtogatni, miközben nagyokat rúgott Svihin, hogy a cica nyakáról eltávolítsa.
De a kutya nem hagyta magát.
Már hogy is hagyta volna abba, mikor cickányt is foghatott, cicát is.
Végre valamelyest lohadt a csetepaté.
Az egérke Micurkát orron harapta s ez ekkor zsákmányát a padlóra ejtette és megfordulva hamarosan kétszer is úgy karmolta pofon Svihit, hogy ez vonítva ugrott félre.
Zsuzsi a már megüresedett korsóval az asztalról leugorván, elesett s kezében a szétzúzott kristályedénynek fülét rázogatva , jajveszékelt.
A padlón lucsok.
A kis egér remegő tagocskáival, halálos sebeiben ott vonaglott a pokrócon.
E szomorú és véres jelenet után mély csönd borult a házra.
Csak az udvaron tárgyalták nagy körülményességgel az esetet: a béresasszonyok nevetkérezve, az udvari lányok vihogva, a béresek csöndesen mosolyogva s Pista erősen fogadkozva, hogy annak a » kutya macskának« káposztakövet akaszt a nyakába, úgy veszti el a sződi holtvízben .
Pali meg mélyen elszontyolodva fájlalta a helyes kis állat halálát s röstelte az esetet.
Annál is inkább, mert Ágnes néni azóta úgy ment el Pali előtt, mintha ott se volna.
Szót sem intézett hozzá s kurtán fogadta köszönését.
Palinak szorongott a szive, hogy ennek alighanem hazamenés lesz a vége.
De hát nem volna ő Rontó Pál, ha soká töprengett volna az állapot fölött.
Svihi, amennyire oda érhetett a nyelvével, még másnap is nyaldosta az orra sebes hegyét.
Folyton a gazdája körül settenkedett, föl-fölnyihantott hozzá, mintha valamit akart volna közölni vele.
Ekkor a bölcs Pista gyerek olybá vélte a kutya nyugtalanságát, hogy aszondja: vérre szomjadzik azóta, hogy dulakodás közben a cickány vérét is megkóstolta.
- Hátha ürgét öntenénk, ifram?
Annyi futkos a Szittyó öntésein, mint a raj!
Megértette-é a mondást, nem-é; annyi bizonyos, hogy az »ürge« szóra Svihi nagyokat vakkantott s egyre nekiugrott az ajtónak, nyitnák már ki.
Pali eltünődött.
- Ejh, - gondolá - most már mindegy!
A nénit magamra haragítottam.
Azt se tudom , meddig maradhatok még a pusztán.
Éljük hát az alkalmát, s ha egyébre nem: gyerünk ürgére vadászni, míg Nebizdrá bácsitól visszakérhetem a kis puskámat.
Pista kitárta az ajtót, Svihi boldog ugatással nagy ívekben szökkent előre; a gyerek az édesanyja konyhájáról kantárban hozta a leveses bögrét, Palival s a kutyával megindult a Szittyó felé, mely ingoványokkal váltakozó homokos, nagy terület.
Fölötte sűrün héjáznak a mezei sasok, amit az magyaráz, hogy alattok szinte nyüzsög az ürge.
- Öntöttél -e már ürgét? - kérdi Pali.
- De mennyit öntöttünk már a Csekő Bandival, a hintós kocsis fiával!
- Hát miben áll ennek a tudománya?
- Miben?
Hát abban, hogy az ibrikből az ürgetúrás fölött csurgatva, lassan tetszik a vizet beléeriszteni, én meg a szomszéd túrásba csorgatom a vizet, mert hogy nagy huncut ám az ürge!
Van neki »kijárókája« hátulról.
Ha az egyiknek a nyílásán betolul a víz, kiszökik a másikon.
- No jó! - mondja Pali.
- Te öntsed, én meg lesem.
- Ha az ürge kitolja az orrát, - tanítja Palit a tapasztalt Pista gyerek - akkor, de rögvest, tarkón tessen űtet fognyi, mert máskép ugyancsak harap ám!
Igy értek a Szittyóra.
Pista kinézett egy kis határt, hogy itt fészkel legsűrübben , itt »foghassuk legkönnyebben.«
Kezdődött a nagy vadászat: Pista öntött, Pali lesett.
- Jól vigyázzon, ifram! - mondá Pista egy kis vártatva.
- Már én hallom a szortyogást, meg a tüszkölést... meg a...
Egyszerre nagy sikoltás - nagyobb, mint a mekkorával Ágnes néni hasogatta a héten a levegőt, mikor a cickány ugrott feléje.
- Jaj!...
- Mi a baj, ifiuracskám?
- Jaj!... megharapott az átkozott!
Oda a hüvelykujjam!...
- Hát mért nem tarkón csipta?
- De mikor elül volt a tarkója!
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE