Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Vértesi Arnold
Mindhiába
Keletkezés ideje
1895
Fejezet
17
Bekezdés
1083
Mondat
2613
Szó
29146
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
IV.
Nagy öröm lehet az egy egész vidéki város válogatott társaságának, ha itéletet tarthat a tisztesség utjáról letévelyedettek fölött.
Fényes diadala az az általános erkölcsiségnek, ha közprédára bocsáttatik egy fiatal leány neve, a ki nem lehet jó , mert hiszen az anyja is rossz volt.
Katonatisztek járnak a házhoz most is.
Követ reá , ti derék, erényes hölgyek!
Már a bibliában meg van írva: köveztessék agyon!
Egy percre ugyan meghökkentek e buzgóságukban Bedeháza lelkes hölgyei.
Hadady ezredes föllépése a bálban mindnyájokat megzavarta.
Egy ezredes mégsem olyan mint valami hadnagy s ha egy ezredes karonfogva kísér egy fiatal leányt, olyan tisztelettel , mintha valami grófkisasszonyt vezetne, az képes tévedésbe ejteni a közvéleményt.
De nem sokáig, mert kisütik, hogy az ezredes is csak olyan mint a többi, sőt tulajdonkép még rosszabb, mert az ilyen kitanult vén gavallérok a legveszedelmesebbek.
Sajnálják azt a szegény Makó doktort.
- Maga jár a házhoz, szólhatna - biztatják Szecsey Zoltánt.
A fiatal embert boszantja ez a csipkedés.
Mi köze neki ahhoz, hogy járnak-e katonatisztek a Makóék házához vagy nem járnak?
Mit bánja ő?
A két Antalffy leány kajánul mosolyog:
- Igazán nem bánja?
- Igazán.
Nem hiszik el neki teljesen, pedig már két hete, hogy nem volt Makóéknál s föltette magában, hogy soha többé át nem lépi annak a háznak a küszöbét.
Egyszer végét kell szakitni annak az ismeretségnek.
Az a leány nem ő hozzá való.
Nem, valóban nem tehozzád való, te illedelmesen kicsiszolt, az etiquette minden szabályához szigoruan ragaszkodó, hajszálig pontos ember, te mintaképe a tökéletes fiatal embereknek, a kinek nyakkendője, kabátja, magaviselete és gondolkozásmódja , minden szabályszerü, minden ugy van kimérve, a hogy a finom társaság azt megkivánja.
Csak a szívében maradt egy kis helyecske, mely nincs még szabályszerűen idomítva , hogy oda egy jó nevelésű leány képe beillesztessék, egy mintaleány képe, mint a milyen mintaférfi ő maga, egy illedelmes, korlátolt eszű és üres szivű teremtés, a kinek gondolatai nem csapongnak semerre és vére soha sem forr föl.
Most még ennek a jövendőbeli mintaleánynak a helyét egy szeszélyes, majd szilaj, majd meg komor, büszke és hevesen föllobbanó leány foglalja el s bármikép próbálja azt kiűzni onnan Szecsey Zoltán, mindig vissza-visszatér.
- De hiszen nem vehetem nőül, azt mégsem tehetem, - magyarázza magának a tusakodó ifju.
Persze, hogy nem veheti, a tisztességre oly szigoruan féltékeny fiatal ember nem veheti el azt a leányt, a kinek az egész városban oly rossz a híre.
Igaz, tudja, hogy az becsületes leány s nincs senki, a ki szemére vethetne valamit ; de a családja!
Az anyja, az a cégéres életü asszony!
No meg az apja sem áll valami nagy becsületben, az a szegény, örökké kunyoráló emberke.
Nem, ilyen családba nem keveredhetik Szecsey Zoltán.
Már az is boszantó, hogy rokonságban vannak.
Még boszantóbb, hogy egykicsit udvarolgatott Paulának s most nem tudja, hogy huzza ki a lábát, mert csak ugy szeretné kihuzni, a hogy az ilyen korrekt fiatal emberhez illő.
Semmi botrány.
Már az a multkori összekoccanás is kellemetlen volt reá nézve.
Egyátalán nem szereti az efféle izgalmakat.
Attól is fél, hogy az a leány, a milyen szenvedélyes természetű, valami meggondolatlanságot talál elkövetni.
Az ember nem tudja, mindennap olvashatni az ujságokban öngyilkosságokról, vitriol-drámákról, revolverekről , melyekkel elkeseredett leányok rá lőnek hűtlen udvarlóikra.
Azt a mendemondát a katonatisztekről nem hiszi Szecsey Zoltán.
Hátha járnak, ki tudja, nem inkább az anyja végett járnak-e?
Az az ostoba asszony még most sem akar fölhagyni a kacérkodással.
És ha Paula végett járnának is.
Szecsey Zoltán sokkal jobban ismeri azt a leányt, mintsem csak egy mákszemnyi rosszat is elhihetne róla .
Meglehet, hogy dacból, büszkeségből tűri, hogy udvaroljanak neki; de minden egyéb hazugság.
Zoltán legjobban tudja.
Egy folt sem tapad annak a leánynak tiszta lelkéhez.
És ha nem volnának azok a szerencsétlen családi viszonyok s a leány nem volna oly makacs , oly heves és fékezhetlen, hát Zoltán komolyan gondolt volna arra, hogy nőül veszi .
Mert érzi, hogy most is szereti és a leány is szereti őt.
De okos ember, a ki véget akar vetni ennek a boldogtalan szerelemnek.
Mit mondana a világ, ha csakugyan komolyan el akarná venni Makó Paulát?
Hogy vezetné be őt a társaságba?
Hogy kellene pirulnia?
Milyen ferde helyzetbe jutna.
Talán ignorálnák is , nem viszonoznák látogatásait, nem hínák meg az előkelőbbek társas összejöveteleire.
Pedig ennek a minta fiatal embernek minden vágya az előkelőség.
A főispánékhoz ha meghívót kap egy estélyre, boldoggá teszi, habár ott föl sem veszik s csak azért hítták, mert táncosra van szükség.
Ha Antalffyékkal együtt sétálhat az utcán, ragyog az arca, pedig a két Antalffy leány egyik csunyább mint a másik s szüntelen fitymáló kedvükben vannak.
Mennyivel szebb, mennyivel kedvesebb Paula.
De azért az Antalffy leányok közül akármelyiket szivesen nőül venné Zoltán, ha adnák, Paulát ellenben nem.
Isten ments , hogy arra a gondolatra vetemednék.
Hisz az lehetetlen.
S küzd saját szive ellen, mely a szép leányhoz vonja.
Néha-néha fölébred még benne a vágy, hogy lássa a szép leányt, hogy bele nézzen fénylő szemeibe, hogy hallja édesen csengő szavát; de ez olyan oktalan vágy, melyet le kell győznie.
Csakhogy ez nehezen megy, nehezebben mint gondolta.
Vannak olyan napok, a mikor alig bir magával, a mikor csodálatos gondolatok keringenek fejében , föllázadni szeretne, kedve volna széttörni a korlátokat.
De mindig lecsillapodik s estére már mint okos, higgadt fiatal ember, a kire nagy jövő vár, teszi tiszteletét az Antalffyék szinházi páholyában vagy a törvényszéki elnök urnál, a kinek szintén van egy szépnek semmikép sem nevezhető leánya.
Az elnök ur kegyesen fogadja a derék fiatal embert, Antalffyné nyájasan mosolyog , mindenütt szivesen látják, a főispán maga is elismerőleg nyilatkozott felőle s megigérte pártfogását.
Csak nem fogja Szecsey Zoltán egész jövőjét kockáztatni egy szerencsétlen házassággal?
Messze elkerüli még tájékát is a Makóék házának s mikor a kis doktor egyszer véletlen belebotlik az utcán s rá kezdi, hogy: ej, ej, Zoltán öcsém, - hát a fiatal ember sietve odább áll:
- Nagyon sürgős a dolgom, bátyám.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE