Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Szomaházy István
Muzsikáló óra
Keletkezés ideje
1916
Fejezet
18
Bekezdés
572
Mondat
1309
Szó
30947
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
Micike átvirrasztja az éjszakát.
A kisvárosban korán beállott a tél, a petróleumlámpákat már négy óra felé fölgyújtották, a honoráciorok nehéz csizmákban taposták estefelé a havat, a pápaszemes cukrász diókat aranyozott a fehér pulton s az ifjúság esténkint t anácskozásra gyűlt össze a Polgári Társaskör kályhája körül, hogy a híres, téli batyúbált megbeszélje.
Ez volt az az időpont, mikor a Kék elefánt is szakított sokhónapos kényelmével; a homályos boltban féléjszakákon keresztül a leltáron dolgoztak, a bezár t ajtók mögött fagyoskezű segédek ugráltak a hosszú polcokon s az öreg Selmeczy, a ház oszlopa, forró tea mellett dolgozott a Takácsy János fiai évi mérlegén.
A vén bútordarab, aki egyidős volt a néhai Takácsyval, ilyenkor hajnalig ott virrasztott rézkapc s os könyvei fölött s nem igen aludt többet négy óránál napjában; de Szilveszter estjéig pontosan el is készült a munkájával s újév reggelén, kerek ötven év óta, mindig ugyanabban a hosszú, fekete kabátban nyújtotta át az évi mérleget a cég főnökének .
Selmeczy - a keresztneve rég elmosódott a múltak homályában, - most is ott virrasztott a "Kék elefánt" irodájában, míg odakünn az utolsó korhelyek lépései is elvesztek a kisváros hósivatagában.
Selmeczy végtelen számsorokat írt a hatalmas könyvek rovataiba; s va stag pápaszeme, mely valami laboratóriumi tudóshoz tette hasonlóvá , élesen megcsillant az árva petróleumlámpa világosságában.
Idebenn jó kis tűz égett a dolgozó öreg ember tiszteletére; de odakünn, a fürészporral fölhintett boltban , veszett hideg gyötörte az álmos inasokat és segédeket, kik Mihály úr vezénylete alatt az aktívákat fölvették.
A padlón fölbontott ládák tömege hevert s a hordókban megcsillant a fejetlen héringek ezüstpikkelye; s a nyitott fiókokból egzotikus illatáramlatok keltek szárnyra, mel yek sűrű gomolyagban lebegtek a ködpárás levegőben .
Az őrtorony órája már elütötte az éjfélt.
Mihály, biztosság okából , még megnézte nehéz ezüstóráját, melyet boldogult édesapjától kapott; aztán vastag hüvelykújja egy intésével, közmegelégedésre beszüntett e a munkát, melyet a kimerült személyzet már amúgy is csak félálomban végzett .
- Ideje, hogy eltegyük magunkat holnapra! - mondta a vén Mihály, egy tiszteletreméltó ásítás kapcsán, melynek dallamát néhai édesapjától örökölte .
A segédek gyorsan eltűntek az udvar prémmel szegélyezett podgyászos szekerei között, Selmeczy csizmái vakmerően nekivágtak az utca hószőnyegének ( feleséges ember volt és a külvárosban lakott ), Mihály pedig, durva bőrújjasában és fülére húzott báránysüvegében, óvatosan fölfelé indult a falépcsőn, nehogy a fiatal házaspárt fölébressze.
A keskeny folyósón nem égett lámpavilág s távolról, a konyha felől, idehallatszott az öreg cseléd horkolása; Mihályt ez rosszaló fejcsóválásra ösztönözte, mert attól tartott, hogy a gyönge zaj is zavarhat j a a kicsike házitündér álmát.
Mindazonáltal lábújjhegyen tovalopózott, miután cipőjét gondosan lehúzta a lábáról; s már-már szerencsésen elért a szobája ajtajáig, mikor egyszerre valami halk nesz jutott a fülébe s egy vékony fénysáv világította meg az elh agyott folyósó sötétségét .
- Mihály! - mondta egy suttogó hang, mely valami megijedt gyermekéhez hasonlított .
A vén legény, esetlenségét meghazudtoló fürgeséggel, termett a félig nyitott ajtó mellett .
- Valami baj van?
Viktor talán hirtelen rosszul lett? - kérdezte lihegve, miközben a szivverése is elállt az ijedtségtől .
- Nem, semmi baj sincs, de annyira félek, hogy a fogam is összeverődik a réműlettől.
Már két óra hosszat várom, hogy a boltból feljőjj s ha ki mertem volna mozdulni innen, hát rég lementem v olna, hogy fölhívjalak magamhoz .
- És Viktor?
Hát miért nem keltetted föl Viktort, szivecském?
Azt hiszed, haragudott volna, ha a szép, fiatal felesége fölkelti ?
Micike nem felelt direkte a kérdésre, hanem hízelegve odatette kezét a Mihály vörösbarna ujjasára .
- Akarsz bejönni egy kicsikét?
Le tudod győzni az álmosságot és mesélsz nekem valami szépet, hogy a félelmemet elűzd?
A kolostorban mindig a vörös Zsuzsa mesélt nekem, ha rosszat álmodtam és ébren hánykolódtam a sötétben.
Tudsz valami szép mesét, amivel a makrancos gyermeket álomba ringatják ?
Mihály kissé ostobán bámult maga elé, mert őszintén szólva, nem igen értette, hogy miről van szó; de aztán, szó nélkül, belépett a kivilágított ebédlőbe.
A kályhában pompás tűz égett s a terített asztalon még ott hever tek a csemegés tányérok; egy kis dolgozóasztalkán megkezdett kézimunka feküdt s a hintaszéken egy fölnyitott könyv lapjai fehérlettek.
A nagy , fekete sublád, a régi pohárszék beleveszett a gyöngén világított szoba homályosságába, de az aranyos sas; a muzs ikáló óra fehér oszlopai fölött, vakítóan, szinte karácsonyesti fénynyel csillogott meg az öreg legény szeme előtt .
- Mi történt, miért vagy egyedül ily késő éjjel? - kérdezte Mihály elámulva, anélkül, hogy az ajtóból megmozdult volna .
A gyermek - fehér po ngyolájában nem látszott többnek tizenhat évesnél, - mosolyogva széttárta a karjait s Mihálynak e pillanatban úgy rémlett, hogy maga a karácsonyi angyal áll előtte, aki a havas háztetőkön keresztül szokott besuhanni az elcsöndesült gyermekszobába .
- Oh, ör eg pajtás, szídj össze, mert rossz gyermek vagyok s csöpp híjja volt , hogy az imént sírva nem fakadtam félelmemben.
Nem gondolod; hogy minden felnőtt asszony kinevetne az ostobaságomért?
Akár hiszed, akár nem, valósággal dideregtem a fütött kályha mellett s az volt az érzésem, hogy végtelen messze vagyok minden emberi lénytől, s a nagy csönd oly réműletesen zúgott, hogy a fejem is megfájdult bele .
Isten tudja, hogy mitől féltem ennyire, de akárhányszor bizonyosra vettem, hogy odalenn rablók járnak az udvar ban s te véresen, átmetszett nyakkal fekszel az iroda padlóján .
Igazad van, vén pajtás, hogy ez csacsiság s hogy az ilyen magaviselet nem illik egy férjes asszonyhoz, de mit tehetek róla, hogy ilyen botrányosan gyáva vagyok ?
Mindenesetre tekintetbe kell venned, hogy még életemben se aludtam egyedül s a zárdában is öt kis leány pihegett körülöttem, ha egyszer-másszor az álmomból fölébredtem.
Mondd, nem szolgáltam rá teljesen, hogy a sarokba térdeltessenek ?
Öreg Mihály, te lovagias férfi vagy, úgy -e s nem fogod elárulni az uracskámnak , hogy ilyen éretlen és gyáva tacskót vett feleségül ?
- Hát Viktor nem tudja, hogy ébren vagy ?
- Oh, én kis liba, hát nem mondtam még, hogy Viktor már vacsora után elment hazulról ?
- Elment?
Viktor elment és egyedül hagyott téged itthon? - kiáltott föl Mihály oly megdöbbenéssel, mintha arról értesült volna, hogy az öcscse egy hamispénzgyártó bandához tartozik .
- Oh, igen, szegényke kénytelen vol t egyedül hagyni engem, mert őt is beválasztották a batyúbál rendező bizottságába s rossz néven vették volna tőle, ha mindjárt a legelső ülésről elmarad.
Nagyon jól tudom, hogy a férfinak a világ iránt is kötelességei vannak , de mit tehetek róla, ha oly k éptelenül gyáva vagyok?
Pedig a becsületszavamra megfogadtam neki , hogy nem fogok félni, de a félelem nem az emberi akarattól függ s én attól tartok , hogy a harcmezőről is megszökném, ha véletlenül férfinak születtem volna.
De különben mit gondolsz, öreg pajtás: jellemtelen vagyok én azért, hogy a becsületszavamat megszegtem?
Az ilyen csacsi asszonynak egyáltalán van becsületszava ?
Mihály előbb bólintott, aztán megrázta a hatalmas fejét, majd komor pillantást vetett a muzsikáló óra számlapjára, melynek mut atója már a bogárlábú 1-est is túlhaladta .
- És vacsora óta mindig ébren vagy lelkecském?
Hát nem okosabb lett volna, ha szépen belebújsz a párnáid közé, ahelyett, hogy itt egyedül virrasztod át a féléjszakát?
Nem félsz tőle, hogy holnapra csúf, fekete kar ikák támadnak a szemed körül ?
Micike elmosolyodott, mint egy iskolásleány, de a mosolygása most nem jött a szivéből, mert a hercegnőcske bizony csak mondhatatlan fáradsággal tudta nyitva tartani a szemeit.
Soha, mióta megszületett, még nem volt ébren éjjeli egy órakor és az öreg Mihálynak elfacsarodott a szíve, mikor a szelid, ügyefogyott gyermeket nézte, akit egy haszontalan ember így megkínzott.
" Vajjon én is el tudnék mozdulni mellőle, ha a jó isten nekem adta volna ?" - kérdezte magától .
Mihály bizonyo s volt benne, hogy a batyúbál csak üres kifogás, hogy Viktor korhely barátai közt tölti az éjszakát, hogy a rossz, a könnyelmű vére hajtja, mely már az édesapja halála után úrrá lett fölötte.
Az öreg Takácsy ötven éven át csak olyankor mozdult ki a házábó l vacsora után, ha az elhalt sógorát familiástól meglátogatta s Mihály - bár írott dokumentumok nem voltak róla, - a legtávolabbi ősei közt se tudott elképzelni olyan férjet, aki családját éjnek éjszakáján egyedül hagyta volna.
A Takácsyak szemében ez nem sokkal kisebb bűn volt a rablógyilkosságnál vagy a templomrablásnál s Mihálynak most egyszerre egy öreg könyv jutott az eszébe, melyet gyermekkorában a padláson talált s mely egy ördögtől megszállt, szerencsétlen kalandor történetét mondta el, akit kétszá z évvel ezelőtt a piacon megégettek .
- Pajtás, - mondta most Micike elszontyolodva, - te úgy látom, hogy rögtön elalszol, - a szemed legalább nem nagyobb egy gombostű fejénél.
Ha igazán oly álmos vagy, hát isten neki, feküdjél le, én most már csak kibírom v alahogy addig, amíg a jó istenke a szegény uramat hazahozza .
Mihály összecsapta a kezeit, a szeme pedig megcsillant, mintha bort ivott volna .
- Álmos?
Már minthogy én álmos vagyok?
Esküszöm, hogy sohase voltam még éberebb, mint ebben a pillanatban s ha egy szót szólsz, akár mindjárt belekezdek valami kopogósba!
Akarod, hogy eltáncoljam neked az oláh medvetáncot ?
Micike most még hálásabban mosolygott, mert nyilvánvaló volt előtte , hogy az öreg Mihály csak az ő fölvidítása kedvéért mond ilyen szemenszedett csacsiságokat.
Pár pillanatig nem válaszolt a vén legénynek, de aztán megindúltan így szólott :
- Te jó ember vagy, pajtás és én némelykor azt hiszem, hogy nem is egy komoly üzletembernek, hanem valami jó öreg dadának születtél, akinek a jelenlétében a legrosszabb álmunkat is elfelejtjük.
Akarod, hogy egy csésze forró teát készítsek neked ?
Mihály mély meggyőződéssel jelentette ki, hogy a földkerekség összes kellemességei közül e pillanatban egy csésze forró teára vágyakozott a legjobban , mire Micike, a pongyolája ujjait feltűrve, serényen hozzáfogott a gazdasszonykodáshoz.
És pár perc mulva egyszerre megváltozott minden a szobában: a muzsikáló óra oly fürgén és jókedvűen ketyegett , mintha valami hallatlanul szép nászünnepre készülne, a pásztorleány, az üvegszekrény mélyén, kacérul fölfogta csipkés ruháját s egy vén dudás, aki vérvörös porcellánköpönyeget viselt, ö r egesen illegette-billegette magát, mintha pokoli módon tréfásnak találná, hogy a komor Mihály egy ujdonsűlt férjet helyettesít egy kéthónapos fiatal asszonynál.
Mihály maga is oly csodálatos szépnek találta mindezt, hogy majd csaknem követte a porcellánkö pönyeges dudás példáját .
Ekkor azonban mozgolódás hallatszott föl az emeleti szobába: egy kulcs hangosan megfordult odalenn, a kapú závárában.
Mihály fölkelt a karosszékből, melyben néhai édesapja félszázadon át ülni szokott s egy gyors kézszorítás után eltűnt a folyósó sötétségében.
Aztán sietve elreteszelte legényodúja ajtaját, mintha félne, hogy találkozik valakivel, akit a szive szerint eldöngetni szeretne .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE