Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Szomaházy István
A csipkeverő leány : Regény
Keletkezés ideje
1920
Fejezet
14
Bekezdés
700
Mondat
1475
Szó
30252
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
VI.
Szebenyit másnap kedves meglepetés érte: a színház igazgatója egy ortográfiai hibáktól hemzsegő levélben tudatta vele, hogy a Csipkeverő leány ügyében sürgős beszélnivalója volna vele, mert az operettet most már négy héten belül okvetlenül színrehozzák .
" Tisztelt barátomuram, meg fogja érteni, hogy a próbák megkezdése előtt még mindenesetre beszélnünk kell egymással, - irta az öreg színházi uzsorás, aki még egy magánlevél fogalmazásától se riadt vissza, ha arról volt szó, hogy a takarékpénztári betétecskéit szaporítsa.
- Ha kivánja, szívesen felkeresem akár a lakásán is, de célszerübbnek tartanám, ha maga fáradna el a színházhoz, mert itt mindenkit megtalál, aki a Csipkeverő leány sikerét előmozdítja.
Nemcsak a primadonnát találja meg, hanem a sugót, meg az ügyelőt is, akikre néha még nagyobb szükség van, mint a primadonnára.
Tehát megegyeztünk, hogy haladéktalanul fölkeres?
Ha kedves akar lenni, akkor már holnap délelőtt megtisztel a látogatásával, de ha a hazai vaskereskedelmet netalán mégis többre becsülné a színpadi irodalomnál, hát nem bánom, megtoldom a terminust huszonnégy órával.
Szóval: legkésőbb holnapután délig minden körülmények közt látni akarom az irodámban, s ha nem jön, el lehet rá készülve , hogy csendőröknek öltöztetett statisztákkal vezettetem elő. "
Szebenyi úgy látszik, nem becsülte többre a vaskereskedelmet a színpadi irodalomnál, mert másnap - tehát már a végső terminus előtt huszonnégy órával - megjelent a vén Shylock szinházi irodájában.
Szerényen és alázatos bókolások közt lépett be a kopott butorok közé, de mindjárt abba is volt kénytelen hagyni minden ceremóniázást, mert az ősz színházi róka egy viharos mozdulattal a nyakába omlott .
- Drága kis fiam, hát végre mégis csak elszánta magát arra, hogy egy öreg komédiást a látogatásával megtiszteljen?
Vesse le gyorsan a felöltőjét és gyujtson rá egy tisztességes szivarra, amit tegnap kaptam az öreg Pantagruel hercegtől, amiért egy ostoba, de tehetséges kis karhölgynek bemutattam.
Én nem vagyok dohányos, de a szivart mindenesetre zsebredugtam, mert egy sejtelmem már tegnap megsugta, hogy huszonnégy óra mulva előkelő látogatást fogok kapni .
A szerény Szebenyi rágyújtott a Pantagruel herceg szivarjára, mely voltakép gyalázatos német gyártmány volt, az öreg komédiás pedig rátért a tárgyra, melynek kedvéért a magyar Offenbachot magához fárasztotta .
- Kedves gyermekem, nem kenyerem a dicsekvés, de hogy javíthatatlan idealista vagyok, azt mindenki tudja, aki csak valaha egy magyar színpad kulisszái közt megfordult.
Öreg idealista vagyok, édes fiam, vagy mondjuk inkább, hogy öreg bolond, mert ugyan ki nem bolond manapság, aki az álmait az anyagi érdekeinek fel nem áldozza ?
A bevezetés, melyet Magyarország legnagyobb uzsorása egy hősszínészhez se méltatlan komolysággal adott elő, oly groteszk és kacagtató volt, hogy mindenki kacagó görcsöt kapott volna a hallatára, - a jólnevelt Szebenyi azonban meggyőződéssel bólintott, oly mély és szemmellátható meggyőződéssel, mintha a római pápa ült volna a pesti Shylock helyében .
Az igazgató, miután egy mélabús viszontfejbólintással nyugtázta a fiatal ember elismerését, egy hirtelen fordulattal leszögezte a kétségbeejtő tényt, hogy Magyarország a csalók és szédelgők hazája.
A színházak körül, az egyetlen mártirt, az igazgatót kivéve, csupa szemenszedett gazember él.
Nemcsak a színész, a rendező, a kulisszatologató tartozik bele ebbe a vérszopó gárdába , hanem a szende primadonna is, akit a jóhiszemü közönség csak a jámbor angyal-arcáról ismer félszázadon keresztül, de akiben voltakép egy véreskörmü furia rejtőzik - nagybőgős, a timpanista, a karmester, a szállitó, a szabóné, a balletmester, sőt az inspekciós tüzoltó is tizenhárompróbás gazember s a vérszopók e gyülekezetében csak egyetlen naiv, ártatlan és szánalomraméltó teremtés él: a színházi igazgató .
A frázistenger, mellyel Magyarország egyetlen idealistája a szerencsétlen Szebenyit elárasztotta, utóbb mégis csak tisztább mederbe terelődött; s a naiv zeneszerző végre megértette, hogy a tehetséges komponistának nem csupán dallamokra, invencióra és hangszerelésre van szüksége , hanem egy sokkal fontosabb dologra is, ami bizonyára aligha foglalkoztatta annak idején az őskori operettek és szimfóniák szerzőit: t. i. csengő pénzre .
- Van magának fogalma, fiacskám, hogy mibe kerül manapság egy operette színrehozatala? - kérdezte a boldogtalan zeneszerzőt, miközben akkorát csapott a térdére, hogy egy reflexet-vizsgáló idegorvosnak is becsületére vált volna .
Szebenyi, aki most már annyira megrémült, hogy csak gesztusokkal birt résztvenni a párbeszédben, egy szerény fejrázás segítségével kijelentette , hogy e téren csakugyan nem rendelkezik a szükséges fogalmakkal .
Pergámen mester mélabúsan bólintott, s oly szemrehányó pillantásokat vetett a piszkos plafond felé, mintha sorsának összes intézői ott laknának valahol a züllött iroda magasságában .
- Tudja -e öcsém, hogy mennyibe kerül most például a szatin métere ? - rivallt rá dörgő hangon a Csipkeverő leány szerzőjére, oly módon húzva össze a szemöldökét, mintha Szebenyit tenné felelőssé az összes bűnökért, melyek a szatingyártás terén a legutóbbi évtizedekben fölmerültek .
A végleg kétségbeesett fiatal ember most már félig kábultan terjesztette szét a karjait, de az öreg komédiás elvileg nem ismerte a kegyelmet .
- A szatin métere harmadfél korona, tisztelt barátom, s aljas hazug lennék, ha azt állítanám, hogy a delin, a zefir, a chiffon, a voile de lain talán tisztességesebb karakterrel dicsekedhetik.
Minden kereskedő voltaképp a fegyencek közé tartozik, s csak puszta véletlen dolga, ha a sötét cellát elkerüli.
Vegye most már ezt az általános becstelenséget s kalkulálja bele abba a költségvetésbe, amit a Csipkeverő leány jelmezeiről szükségképpen készítenünk kell.
Mit gondol, kedves magyar Offenbach: ki fogjuk állítani az operettjét hitvány negyvenezer koronán alul ?
* Az anakronisztikus árak, melyek a regényben szerepelnek, ne lepjék meg az olvasót; a kis történet még a háboru első éveiben iródott .
A szerző .
Diadalmasan vállon veregette a boldogtalan szerzőt és sárga fogait rávicsoritva, így folytatta :
- Olyan igaz, mint hogy élek, barátocskám: negyvenezer korona még csak nem is pénz, ha a Csipkeverő leány -nyal a szemtelen pestiek szemét el akarjuk kápráztatni.
Én mondom magának, hogy ez egyáltalában nem számít pénznek, mert ma már Baranya-Derecskén is jól tudják, hogy kockázat nélkül a szinpadon se lehet igazi siker.
És végre : csakugyan olyan nagy pénz volna negyvenezer koronácska a dúsgazdag Sembach Györgynek, aki azt a nemes ambiciót hordja keblében, hogy a cinikus Budapestet tehetségével a lábai alá tiporja ?
A fiatal ember felütötte a fejét: most végre megértette, hogy miről van szó.
Megértette és fenékig belelátott a furfangos vén ember lelkébe , aki egyszerűen negyvenezer korona fizetséget kívánt tőle, amiért az operettjét színre hozza .
- Tehát úgy szokás, hogy a szerző fizeti meg a jelmezek árát? - kérdezte most már némi gúnnyal Pergámen mestertől, aki oly ájtatos szemforgatással ült helyén, mintha magában valami csendes imát mormolna .
- Hogy szokás -e?
Édes fiam, ez szokás is, nem is, mint például az , hogy valaki császárszakállal vagy borotvált arccal jelenik meg a nyilvánosság előtt.
Kinek a császárszakáll illik jól, kinek a borotvált arc, - magának fiacskám, nézetem szerint a borotvált arc illik.
A néhai Offenbach nem fizetett a színháznak, amiért Szép Heléná -ját színre hozták, de az a tiszteletreméltó ügyvéd, akinek Jégkopogás című szimfóniáját a minap a ferencvárosi filharmonikusok bemutatták, tízezer pengőcskét áldozott a nemes célra, hogy nevét a nyilvánosság megismerje.
Ez tisztára szokás dolga s nem látom be, miért ne áldozhatna barátocskám negyvenezer koronát, mikor az öreg Sembach bácsi annyi jó bankót összegyüjtött életében.
Hát kívánhatná, hogy a magam pénzéből öltöztessem föl a Csipkeverő leány szüzeit és martalócait, mikor a tisztelt szülői házában még fidibusznak is husz koronásokat használnak ?
Szebenyi egy szerény kézmozdulattal felelt a kérdésre, Pergámen mester pedig kijelentette, hogy csupán a kedvezőtlen színházi konjunkturák késztetik az efféle kicsinyeskedésre, mert ő normális körülmények közt még a velszi hercegnél is nagyobb gavallér.
Oh, kedves barátom, voltak idők, mikor negyvenezer koronát a mellényzsebemből is kiráztam, s még a tantiémeken kívül is ajándékokkal halmoztam el a szerzőket, akik műveikkel szerény műintézetemet megtisztelték .
- De hiszen, ha jól tudom, hát a nagybecsű színháza még ma is aranybánya! - kiáltott föl csodálkozva a zeneszerző .
- Aranybánya?
Nem kívánom, fiacskám, hogy a Sembach-cég vállalata ilyen aranybánya legyen, mert akkor hamarosan csődbe jutnának.
Hát józan üzletember létére maga is a külszín után itél?
Igen, a színház minden este zsúfolva van, de ha maga a szabadjegyeseket valami ideális közönségnek tartja , hát bizonyisten, nem irigylem az ízlését.
Miért nem mondja mindjárt azt is , hogy bérházaim is vannak a városban ?
- Hát nincsenek ?
- Vannak, drágaságom, vannak, de Rotschild éljen meg abból a jövedelemből, amit nekem a négyemeletes palotáim hoznak.
Menjen csak a telekkönyvbe és az adóhivatalba, - ott majd hamarosan föl fogják világosítani , hogy kinek van jobb dolga: a háziúrnak -e, vagy a fegyházban ülő sikkasztónak ?
Nem, fiacskám, igazán nem volt érdemes megöregednem azért, hogy vénségemre ilyen fene nagy nábob legyen belőlem !
Elhallgatott és mélabúsan megbólintotta nehányszor fehéredő rókafejét, - ebben a poseban csakugyan el lehetett volna hinni róla, hogy lyukas cipőben jár és keserű liptói sajtot vacsorázik.
Legalább Szebenyi, aki életében talán sohase találkozott álnok vagy hazug emberrel, még az ennél nagyobb nyomorúságot is készséggel elhitte volna neki .
- És negyvenezer korona elég lesz a Csipkeverő leány kiállításához? - kérdezte most már bizonyos részvéttel, melyet minden arcvonása visszatükrözött .
Pergámen mester egy patriárka komolyságával bólintott .
- Elég, fiam!
És ha nem lesz elég, hát legföljebb fölveszünk még egy jelzálogkölcsönöcskét az üllői-uti bérházra, de magától, fiam, egy hitvány krajcárt el nem fogadok többé !
Oly puritán nemeslelkűséggel mondta ezt, mintha valami hallatlan jótéteményben részesítené az előtte ülő fiatal embert, mintha egész életére lekenyerezné az áldozattal, hogy negyvenezer koronán felül még egy veszett fityinget se hajlandó kizsarolni a Sembachok vagyonából .
Szebenyi most belenyúlt a belső zsebébe s egy mérgeszöld checkkönyvecskét halászott elő a tárcájából.
Azután szó nélkül tollat fogott és kitöltötte a blankettát .
- Parancsoljon! - mondta udvariasan a vén desperadónak, aki csontkeretes pápaszeme mögül szinte szerelmesen simogatta végig a hosszúkás papirlapot .
Pergámen mester egy futólagos pillantást vetett a checkre : negyvenezer koronáról volt kiállítva és az Angol - Osztrák - Bank budapesti fiókjához szólott .
- All right, - mondta egyszerűen, miközben az értékes cédulácskát egy hanyag mozdulattal a fiókjába csúsztatta .
Szebenyi fölállt és búcsúzott, de nem juthatott el az ajtóig, mert Pergámen mester most egyszerre a nyakába omlott.
Az agg Sobri Jóska vállai remegtek a fölindulástól, szemében pedig az elérzékenyülés könnyei csillogtak .
- Fiam, - mondta és hangja ugyanaz volt e percben, mint negyven évvel azelőtt, mikor az enyingi színházban a Szegény ifju cimszerepét eljátszotta, - szeretett fiam, én mondom neked, hogy a Csipkeverő leány európai szenzáció lesz.
Nevezzenek a legutolsó ripacsnak, ha a remekművedet százötvenszer ki nem hozom!
Híres embert csinálok belőled, olyan igaz, mint hogy Pergámen Sándor a nevem !
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE