Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Szomaházy István
Muzsikáló óra
Keletkezés ideje
1916
Fejezet
18
Bekezdés
572
Mondat
1309
Szó
30947
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
Mihálynak rossz sejtelmei vannak.
A fiatal cégfőnök csak hat nap mulva tért haza Pest városából és este, mikor útiládáit kicsomagolta, örömünnep volt a "Kék elefánt" emeletén.
A ládákból édes és csodaszép holmik kerültek napvilágra, amelyek boldog sikoltozásokra ösztönözték a kicsike sár g a ház úrnőjét .
Viktor selymeket hozott a pesti belvárosból s csecsebecséket és illatszeres üvegeket a Hatvani -utca finom árúházaiból, melyeket Micike csak az öreg Hon hirdetéseiből ismert.
Mindenki ajándékot kapott a sárga házban; Mihály talpigérő pongyola-kaftánt, melyhez hasonlót csak előkelő török pasák viselnek, Selmeczy bácsi hatalmas pipát a híres Lempingertől (akinek munkáit Berlinbe is kiviszik ), a személyzet meleg csuklóvédőket, az öreg szakácsné fekete posztóból készült jaknit , amilyet csak gazd a g iparosasszonyok viselnek a vasárnapi miséken.
Viktor büszkén és leereszkedőleg és mosolyogva állott a boldog felfordulás közepette, melyben a sárga háznak még a macskái és kutyái is résztvettek, míg Mihály, aki a természettől fukar volt, mint az édesap j a, titokban gyors számvetést próbált csinálni a rengeteg költségről , amibe tékozló öcscse kirándulása kerülhetett .
- Talán Rothschildot raboltad ki öcsém? - szólt kedvtelenül és korholó hangon a cigarettázó Viktorhoz, mikor végre a kis bolt mellett lévő ir odában magukra maradtak .
Viktor azonban fitymálva intett nagyuriasan vékony újjaival, melyek már szinte kénsárgák voltak a szüntelen dohányzástól .
- Rossz kereskedő vagy, öreg Mihály, ha még ez a csekélység is gondot okoz neked.
Mert ugyan miről van szó, együgyű bátyám?
Az ajándékok árát egyszerűen hozzácsapod a többi költséghez s épp úgy a vevőiddel fizetteted meg, akár az útipénzt vagy a fűszeres ládák szállítását.
Igy mindenestre sokkal jobban jösz ki , mintha a segédeid fizetését fölemelnéd !
Mihály váll at vont és dörmögve baktatott ki a falusi boltosok szekereihez, - este azonban magára vette a pesti kaftánt s török bégnek öltözve jelent meg a sárga ház ebédlőjében.
A látvány oly groteszkül édes és meglepő volt, hogy Micike , aki duruzsoló cica módjára h e vert az ura lábainál, a kacagástól könyezve és fuldokolva rohant ünnepiesen tipegő sógora karjaiba .
- Oh, vén pajtás, ha tudnád, hogy milyen drága vagy s hogy a komoly arcodhoz milyen pompás és stilszerű ez a keleti köntös!
Ilyen lehetett valaha az a török csausz, akiről Jókai Móric tavaly regényt irt a Hon tárcájába.
Akarsz velem fogadni, hogy te valaha, a születésed előtt háromszáz évvel, gazdag és kegyetlen muzulmán voltál Bagdadban ?
Viktor helyeslőleg bólintott, Mihály azonban, akit halálos zavarba hozott a sógornője kacagása, égő arccal válaszolt :
- Ha háromszáz évvel ezelőtt éltem, hát bizonyos, hogy akkor is fűszerszámos voltam, mert családi följegyzéseink vannak róla, hogy a Takácsyak a Fuggerek szolgálatában kezdték valamikor a közszereplést.
Ezt a cifra köntöst pedig csak azért vettem magamra, hogy téged, kis pajtás, jó kedvre derítselek .
Micike boldogan tapsolt és sihederlányosan körültáncolta maszkának öltözött sógorát, - Mihály pedig, a legöregebb csauszokat is megszégyenítő komolysággal foglalt helyet a terített asztal mellett.
És másnap, meg harmadnap , meg hat hónap mulva, minden estén tengerzöld kaftánjában jelent meg ezután az ebédlő lámpája alatt, mintha kimondhatatlan boldogságot okozna neki, hogy a kis pajtását jókedvre deríti ...
A tél ekö zben tovabaktatott hermelines köpenyében és a tavasz meg a nyár virágfűzéres feje mosolygott a napsugaras kisváros házaira; az erdő fái között világos muszlinruhák fehérlettek, a cukrász frissen mázolt asztalokat tett ki a gyalogjáróra s a sárga ház nyito t t ablakain édes és kábító akácillatok ömlöttek a subládokra és pohárszékekre, melyeknek polcain aranybóbítás porcellánpásztornők mutogatták kacérul harisnyakötőjük csokrát.
Viktort most már a batyúbálok helyett néha a majálisok és a nyári mulatságok fogl alkoztatták s az árvízkárosultak javára rendezett estély is jócskán igénybe vette éjszakai óráit; de Micike nem félt többé a rablóktól, mert a becsületes Mihály egy világért se tért volna nyugovóra addig, amig öcscse lépéseit a boltozatos kapú aljában meg n em hallotta.
Mihály, dörmögő medvehangjával, regényeket olvasott föl virrasztó kis pajtásának, miközben kitörni készülő ásítási rohamait hősiesen leküzdötte; máskor dominót játszott vele, vagy családi anekdotákat mesélt neki s pihenéskép beavatta a takaré k pénztár ügyvezetésébe, amelynek igazgatóságában az édesapja helyét elfoglalta.
Micike szótlanul és figyelmesen hallgatta, de sápadt arcocskáját olykor figyelve szögezte a levegőbe, mintha az ura közeledő lépéseit hallgatná ; máskor gyámoltalanul lehorgasz t otta álmos gyermekfejét s épp oly szelíden elbóbiskolt, mint kicsike lány korában, mikor a vörös Zsuzsa a zárdában mesélt neki.
Mihály ilyenkor mozdulatlanul megvárta, míg ismét kinyítja a szemeit s ekkor megindult és dédelgető hangon így szólott hozzá :
- Kis pajtás, legyen már eszed és feküdj le!
Vagy ha már az éjszakát átvirrasztod, hát ne kelj föl tíz óra előtt, mert az lesz a vége, hogy időnek előtte megöregszel !
Micike megrázta szőke fejecskéjét és kék szeme csak úgy ragyogott a komolyságtól és az ambi ciótól .
- Oh, öreg Mihály, szép dolgokra biztatsz egy kötelességtudó háziasszonyt, akinek vállára egy nagy háztartás gondja nehezül!
A megholt anyuskám is hat órakor kelt föl mindennap, - s azt hiszem, ő a másvilágon is sírva fakadna , ha az egyetlen lánya az egész hosszú délelőttöt átaludná .
Mihály megfontoltan jelentette ki, hogy a kötelesség tényleg mindennél előbbre való a földi életben, de másnap, mikor az öcscsével egyedül volt, egyszerre csak komoran hátraszegte vastag nyakát, mely máris elérte az édesapja méreteit s becsületes halszemei oly ijesztő fényben égtek, hogy a Viktor ideges kezében önkéntelenül megreszketett a cigaretta .
- Van lelkiismereted, hogy ezt a gyámoltalan gyereket egyedül hagyod ?
Nem félsz, hogy a jó isten megbüntet érte?
Ezt láttad a puritán édesapád házában ?
Nem százszor különb a tiszta házad, mint a füstös butik, ahol az éjjeleidet eltöltöd?
Nincs szived a szegény kis teremtés iránt, aki a megholt édesanyád helyét elfoglalta ?
A becsületes Mihály úgy elérzékenyült a saját szavain, hogy majdnem sírva fakadt megindulásában, de gyöngesége inkább felbátorította Viktort, semhogy komolyan meghatotta volna .
- Bátyám, - mondta gúnyosan, - az üzlet dolgait tetszésed szerint megtanácskozhatod velem, mert az üzletet közös tulajdonképen hagyt a kettőnkre a néhai édesapánk.
De a feleségemet nem édesapánk hagyta rám s a házaséletembe senki emberfiának nem vagyok hajlandó megengedni a beleszólást .
- Nem engeded?
Ugy beszélsz öcsém, mint egy elzüllött, rossz ember , mintha sohase lett volna édesanyá d, aki kicsiny korodban ápolt és a nyakadat megmosta.
Elfelejted , hogy ennek a drága kis léleknek már selypítő korában se volt édesanyja s hogy neked a szülei helyett is dédelgetned kell őt?
Nem esik meg a szíved rajta, mikor szegényke az éjjeli virrasztá stól álmosan tesz-vesz napestig s akárhányszor már a leves fölött leejti a fejecskéjét ?
Viktor, aki a hosszú prédikáció alatt idegesen dobolt az újjaival , most egy kicsinylő gesztussal faképnél hagyta a bátyját, Mihály pedig, nagyot sóhajtva, beletemetkezett irodai főkönyvébe.
És a dolgok tovább folytak medrükben , mintha a sárga házban semmi olyasmi nem történt volna, ami a "Kék elefánt " hagyományaival ellenkezik .
Nyár végén Viktor ismét felment Pestre, hogy az árúraktárt felfrissítse s december közepén - bá r semmi fontosabb ok nem volt rá, - váratlanul megismételte utazását , miután komolykodva kijelentette, hogy a festékárúkban sürgős pótlásokra van szükség.
Mihály, aki ekkortájt aggódva gondolt arra, hogy az öcscse kiköltözködhetnék a sárga házból s az an y ja szobácskáiból végképen eltünhetne kis pajtásának alakja , meglapulva és opportunusan hallgatott, sőt annyira ment álnokságában, hogy maga is beismerte a festékárúk hiányát.
Az öreg Mihály úgy találta, hogy ez az álnokság bőven meghozza a kamatait; his z en a Viktor távolléte ismét oly csodálatosan szép és drága estékhez juttatja, aminőkben eddigi medve-életében még sohasem volt része.
Mihály ilyenkor úgy érezte, hogy a kis házitündér az ő sívár életének megédesítésére született; s boldogságtól reszketve gondolt az ebédlő tejfehér lámpájára, a tűzre, mely a kályha rézajtaján belül piroslott, a halványsárga szőnyegre, melyre nehéz cipőjében csak félve és restelkedve lépett, s a hímzett, finom függönyökre, melyek az egész , idegen világot kizárták innen.
A t űz duruzsolt a kályha mélyén és csodálatos, izzó őserdőcskék lobogtak és sisteregtek a rézajtó mögött; s Mihály nehézkes tagjai szinte elzsibbadtak a gyönyörűségtől, hogy a kis pajtása csilingelő leányhangját hallgathatja.
Ha valaki számonkérte volna tőle , hogy miről beszéltek az ebédlő csöndjében, aligha tudott volna számot adni róla; de a hang édességére, mely öreg szívét megsímogatta, még a hideg boltban is visszaemlékezett s félszegen mosolygott a falusi vevőkre, akik petróleumról, kocsikenőcsről vagy o stornyelekről beszéltek vele.
Mihály eddig úgy találta, hogy az élet csak nehéz kötelességek láncolata, s hogy a halál csupán megérdemelt jutalom a földi lét fáradságos munkája után; de most egyszerre valami különös sejtés derengett benne az emberi boldo g ság felől, mely a kötelességek keserves útját is virágossá varázsolhatja.
Mihály, lassan forgó agyvelejében, úgy képzelte, hogy a boldogság egy kicsike szobából áll, mely fölött hófehér lámpafény lebeg, egy búbos cserépkályhából, melyben liliputi tűzerdők égnek hamuvá, egy pár puha topánkából, mely hangtalanul siklik ide-oda a szőnyeg pálmáin, s egy drága, ezüstös hangocskából, mely gyermekkori karácsonyesték melegségével simogatja végig az örömtelen vén legények szívét .
- Akarsz teát, öreg pajtás! - kérdezte néha az ezüstös hangocska , mikor a Mihály becsületes halszemei ismét aggasztóan zsugorodni kezdtek .
Mihály akart, - oh, hogyne akart volna!
Ha azt kérdezték volna , akar -e mezitláb elzarándokolni a szent földre, alkalmasint erre is igen-t mondott volna; hiszen lehet -e rossz va gy ijesztő, amit ez az ezüsthangocska ajánl neki?
A tea néha megégette a szája padlását, de Mihály siket volt a hőfok iránt; mosolygott és megbólintotta otromba fejét, mintha a legszebb muzsikát hallgatná .
Viktor ezúttal még tovább maradt Pesten, s csak ké t hét múlva tért vissza bevásárló útjáról; komoly és ideges volt , senkit se lepett meg ajándékkal, s kedvetlenül birálgatta az ételeket, amikkel a gyöngéd Micike kedveskedett neki.
Mihály, öcscse megérkeztének estéjén, nagyobb összegről szóló bont talált a pénztári fiókban, melyet Viktor napközben odacsempészett, de nem mert szólni, mert most már félt a zajosabb jelenetektől.
Este azonban, lefekvés után, sokáig elmélkedett a sötétben s féléjszakát ébren töltött, hogy a Viktor pesti útazásán gondolkodjék ; és ekkor úgy érezte, hogy valami nagy, ismeretlen veszedelem lebeg a sárga ház fölött, melyben istenben boldogult öregei az életüket eltöltötték .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE