Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Móricz Zsigmond
Árvalányok
Keletkezés ideje
1918
Fejezet
12
Bekezdés
1105
Mondat
1980
Szó
21242
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
magas
7
Már két órája ettek és ittak.
- Parancsolj még, édesem, a gyümölcsből - mondta a háziasszony Miskolczynénak.
- Csókollak, drágám, lehetetlen!
Egy szem ribizli sem férne már belém.
Hangosan kacagott ezen az ötleten; hosszan, jóízűen, döcögve kacagott.
- Igazán nagyon kedves vagy - hajolt oda a háziasszonyhoz, és a legteljesebb melegséggel mosolygott a szemébe.
- Két szószos pecsenye - nagyon is nagy megtiszteltetésben van részünk!
- Óh, semmi, kedveském, az egyik nem számít, egyszerű kis csirkepaprikás!
- Na és fiatal kacsasült és két tészta!
- Az is rendes, az egyik csak egy kis túrós csusza!
- Micsoda csak! - szólalt meg Misky bácsi, aki addig nem szokott szólni, míg jól nem lakott.
- Az volt az est koronája!
Az a jó gazdasszony, aki azt meg tudja csinálni ! nem vicc mindenféle veres meg tarka lébe főtt tudomisénmicsodákat csinálni, de az egyszerű, a mindennapi ételeket!
Előttem az a gazdasszony érdemli meg a kézcsókot , aki egy jó túrós csuszát, jó bablevest, disznókörömmel meg egy jó borjúpörköltet tud csinálni!
Az egész társaság odafigyelt.
- Borjúpörkölt - mondta kicsinylően Sarudy -, azt csak vendéglőben eszik az ember.
- No de ott eleget - szólalt meg az asztal végén az idegen fiatalember, akinek senki sem tudta a nevét, bár sorra bemutatgatta annak idején magát.
S mégis ő volt a legérdekesebb, mert ismeretlen volt.
- Ugye Kisfaludy Társaság úr! - emelte fel a poharát Sarudy, hogy odakoccintsa a fiatalúréhoz.
A megszólításával az egész társaságot magas kedvre villanyozta, mert egy szóban a közérzésnek adott kifejezést, már mint nagy szónokok szerencsés pillanatban szokták.
Általános koccintás lett.
Az idegen ifjú, aki már csillogott egy kicsit a borocskától, felemelkedett a helyéről, és az általános zsivajt túlharsogó hangon kiáltotta:
- Hát az aposztrofált Társaság nevében ürítem poharamat a tisztelt társaság egészségére!
- De fenékig - kiáltott hozzá ugratva Sarudy.
A fiatalúr nem maradt szégyenben, lehajtotta a poharat még állva, és felfordította , hogy megmutassa, egy csepp sem maradt benne.
Ezzel az egész kompánia rokonszenvét kiérdemelte, s ő fényes ábrázattal, önérzettel ült le.
Csak akkor villantotta oda nagy fekete szemét Ilkára, akivel már egész jól találták magukat.
Ilka az asztal végén ült, s a zsidó doktor ebben a percben megérezte, hogy mennyire nem illik ő ebbe a társaságba.
Neki soha nem volt ilyen sikerült virtusa, mint ennek a fiúnak, aki most lépett be ide ismeretlenül, s máris mind szétgázolta azt a kis sikert, amit a csöndes délutánokon kiérdemelt az Ilka szívében.
Miskolczyné jól látta, s tetszett neki, hogy a védencével nem vallott szégyent .
Odahajolt az urához, szerelmes bizalommal, mintha tegnap és ma semmi sem történt volna, s azt súgta neki:
- Nézd, fiam, hát nem nagyszerű dolog, hogy itt ma csupa szerelmes és boldog pár van együtt?
A férj körülnézett.
- No nézd, ebben a percben mindenki azzal beszél, aki az egész világon legjobban érdekli.
Sarudy Sarudynéval, Bibó köztük Bibónéval.
Miskolczy Miskolczynéval - s gyöngéden, tréfásan meglökte az urát a könyökével -, a kis jegyző az Erzsikével, ne nézz oda!
Ez nagy figyelem volt, hogy Misky bácsit áthívták, meg a lánykájához a jegyzőt, ebből házasság lesz minél előbb.
Egyáltalán senki sem érdekli őket , megfigyeltem, egész este nem szólott egyik sem máshoz, folyvást úgy össze vannak bújva az asztal végén, mint két mézeshetes.
No hát, a kis Margitról, arról nem is beszélek.
Láttál valaha ilyen ábrándos pofát, te! te vén majom!
Emlékszel, mikor mi is úgy ültünk!
Hajaj.
Nem ilyen agyonunottan mint most, te tunya!
Az ura odapillantott a házigazda legkisebb lányára, aki a szemközti oldalon ült az asztal végén, mellette a kis Bereczky, a helybeli egyik fiatal tanító.
Úgy ült a két gyerek, egész önkívületben, egymás delejes sugárzásában szinte elájulva.
- S aztán nézd a zsidót meg a mi népköltőnket.
Nahát az nagyszerű, amit ezek ketten ma este csináltak!
Olyat te nem láttál!
Csak csináltál, emlékszel, mikor Törővel versengtél értem!
Pedig magad is tudtad, hogy nem volt igazad...
A férj elmosolyodott, s tunyán emlékezett vissza a régmúltra.
Ó, te vén állat, olyan vagy, mint egy medve.
Szégyenszemre én udvarolok itt neked , azt hiszed, nem veszik észre.
Mindenütt a férfi töri magát az asszonyi párjáért, csak én darálok itt neked, mint egy szélkelep.
Hát szólj már valamit!
De a férj csak mosolygott, s maga elé nézett, nem szólott.
Megsimogatta fényes , fekete szakállát, s derülten, jól emésztve nézett a poharára.
- Jaj, te öreg, te, úgy szeretnék most a nyakadba ugrani - suttogta neki tréfálva, de túláradó érzéssel az asszony -, hogy hadd lássa a világ, hogy azért mégis mi vagyunk azok a híres szerelmesek, akiknek nincs párjuk az egész világon!
Hej, hogy rá tudnék én pirítani a kollégáinkra, de ezekre a csitri lányokra is!
Ezek persze azt hiszik , hogy ők a világ központja...
De nézd, nézd az Ilkácskát!
Milyen eleven, milyen szeles!
Ej, ej, egészen megszépült!
Pedig bizony megsápadt egy kicsit, mikor a Domby fiú otthagyta.
- Nem hagyta még ott.
- Még most sincs rendben?
Annál szebb!
Ah, istenem, mennyit kellett nekem várni utánad, mikor külföldi akadémiákon voltál, és ki biztosított róla, hogy hű vagy hozzám...
- Parancsoltok feketekávét?
- Csókollak, én fogok kérni!
- Én is instállok - mondta kiegyenesedve Miskolczy.
A háziasszony felállott, s vele a bal oldali szomszédja is.
A többiek csak fokozatosan elkésve vették észre, hogy asztalbontás van, de aztán siettek jóvátenni a késést gyors székzörgetésekkel.
Egyszerre általános zsibongás lett, egymásba ütközve és egymás karján továbbadva fogtak sorra kezet, s csókolóztak össze a hölgyek, hogy egymásnak egészségére kívánják a vacsorát.
A feldúlt és rendetlen asztal körül mámoros tolongás volt pár percig, míg mindenki rá nem talált a maga párjára, akinek aztán tízszer akkora örömmel adta át a sablonos "kedves egészségére" zsizsegést, mint az egész többi társaságnak.
Mindjárt meg is maradtak a párban, s amint átoszlottak a másik két szobába, amelyek nem voltak olyan erősen kivilágítva, mint az ebédlő , örömmel fogtak egy-egy sarkot, egy-egy zugocskát, ahol lehetőleg szem elől is elbújhassanak.
Az evés tömeggyönyörűsége után most egyszerre kitört rajtuk a szerelemérzés mámora , az idegek finomabbak lettek, mint rendesen, és minden szó villamossággal volt telítve.
Bortól, ételtől megterhelten, mindenkin kissé álmos szédület vett erőt, és vágyakozó pillantásokkal lesték egymást a párok, nem másért, csakhogy együtt heverhetnének bár kissé, hogy kipihenjék egymás szédületében, mint hintaágyon a fizikai túlterheltséget.
A két cseléd gyorsan és ügyesen leszedte az asztalt, amiben a lányok is segítettek , aztán a három szobában eloszolva, egy kéjeskedő s lomha társaság szerette önzetlenül és ideálisan egymást.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE