Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Szomaházy István
A csipkeverő leány : Regény
Keletkezés ideje
1920
Fejezet
14
Bekezdés
700
Mondat
1475
Szó
30252
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
IX.
A riporter előbb zavaros utasitásokat adott a kocsisnak , kihajtatott a mexikói-utra, majd a budai hegyek közé, öt szivart és husz cigarettát szivott el, anélkül, hogy tudta volna, mit cselekszik, de végre ugylátszik, mégis megjött a józan esze s igy szólott a mormogó kocsishoz :
- A Dunapartra, a Sembachék palotájához!
De ugy igyekezzék, hogy öt perc mulva a kapu előtt legyen !
Az ut öt perc helyett jó félóráig tartott, de a rozzant jármü végre mégis csak elért a csinos patricius házhoz, s Laczfi, miután züllött ruházatát pár simitással rendbehozta, becsöngetett a mollfüggönyös előszoba ajtaján .
Magas, szálfaegyenességü szobalány jelent meg az ajtóban, s szigoru apáca-pillantással nézte végig a gyanusnak látszó vendéget.
Mily más nő volt ez, mint a művésznő szobacicusa, aki meghitt pajtás módjára leckéztette meg akárhányszor az urnőjét .
A riporter előbb megilletődött pillantást vetett a komoly hölgyre , majd tiszteletteljesen megszólalt .
- Kérem tudakolja meg, vajjon az urnője hajlandó -e fogadni Laczfi szerkesztőt?
Csak öt percnyi kihallgatásról van szó, de az ügy halaszthatatlanul sürgős .
- Be fogom jelenteni, - mondta ridegen a szobalány, aztán egy gyanakodó pillantás után eltünt a lakás belsejében .
Két perc mulva - talán ennyi se volt - szemmellátható csodálkozással tért vissza az előszobába .
- Tessék...
A nagyságos asszony szivesen látja .
A barátságos szavak mögött ez a gondolat lebegett: hát most már a kéregetőknek is szabad a bejárás ?
Laczfi belépett a csinos szalonba, melyet esti látogatásaiból már jól ismert, s ugyanabban a pózban találta a ház urnőjét, melyben pár nappal ezelőtt elhagyta: oltárteritőt himzett a jezsuiták templomának.
De az ujságiró belépésekor abbahagyta a kézimunkázást, s leányosan kipirulva, de mosolygó arccal kelt föl a sarokfülkében álló karosszékéből .
- Csakugyan engem illet a látogatás?
Vagy voltaképpen az uramat keresi?
Ha igen, akkor csöngetek, hogy hivják föl azonnal a földszinti irodájából .
A riporter udvariasan meghajolt, aztán így szólott :
- Nem, ne méltóztassék felhivatni, mert éppen azért jöttem, hogy négyszemközt beszélhessek a nagyságos asszonnyal .
A fiatal asszony mosolyogva és látható kiváncsisággal nézett az ujságiróra .
- Olyasmit akar elmondani nekem, amit az uramnak se szabad tudnia ? - kérdezte kissé ijedten .
Laczfi komolyan bólintott .
- Olyasmit.
Talán nem tulzok, ha azt mondom, hogy ez az ügy még a Sembachok üzleteinél is fontosabb.
Mindennél fontosabb, mert két becsületes ember boldogsága forog kockán .
Szebenyiné most leejtette ölébe az oltárteritőt, s egy percig kiváncsian, fürkészve és valami kifejezhetetlen csodálkozással tekintett a vendége szeme közé.
Sihederleányszerü naivitása, s szüziesen szelid pillantása helyett most valami asszonyos öntudatosság ragyogta be a vonásait s a riporternek ugy rémlett, mintha egyszerre tiz évvel megöregedett volna .
- Laczfi, - mondta a fiatal asszony nyugodtan és kék szeme szinte belefuródott az ujságiró arcába - Laczfi, maga most egy borzasztó ujságot fog elmondani nekem.
Azt fogja elmondani, hogy az uram megcsalt, vagy megcsalni készül, ami voltaképpen egészen egyre megy.
Ha azért keresett föl, bátran beszélhet, nem fogok megijedni!
Meséljen el mindent, amit megtudott...
A tiszta igazság az egyetlen orvosság, amivel beteg házasságunkat meggyógyithatja, vagy amivel egy céltalan szövetséget végképpen megsemmisithet .
Rózsás tenyerét gyöngéden rátette az ujságiró karjára, de Laczfira semmise ragadt a fiatal asszony komolyságából, ellenkezőleg: hangosan és jókedvüen elnevette magát, mintha csupán egy ártatlan tréfáról volna szó .
- Kedves nagyságos asszonyom, ne használjon ilyen tragikus hangot , hiszen tulajdonképp csak egy éretlen gyermekcsinyről van szó.
Maga épp oly jól tudja, mint én, hogy az ura egy rövidnadrágos fiucska lelkét hordja selyemtükrös szmokingja alatt.
Az ura is csak férfi, akinek az esze csak a negyvenedik éve után fog megjönni.
Mi célja lenne a házasságnak, ha az okos asszonyok az éretlen férjeik együgyüségeit el nem igazitanák?
Maga elfelejti asszonyom, hogy a jó asszony nem csak felesége, hanem szerető édesanyja is a hites urának .
Szebenyiné helyeslőleg bólintott, aztán ezt mondta :
- Igy van és én mindent meg fogok tenni, hogy a rossz fiacskámat odatereljem a helyes utra.
Mondja meg őszintén és cifrázgatás nélkül: ki az a nő, akivel az ostoba uramért föl kell vennem az élethalálharcot?
Bátran beszélhet, sokkal több erő van én bennem, mint amennyit maguk egy feleségnek nevezett bakfisról föltesznek .
Laczfi végignézett a fiatal asszonyon, - most csakugyan semmise látszott rajta abból a piruló süldőlányból, akinek eddigi tapasztalatai után ismerte .
- Drága nagyságos asszonyom, ismétlem, amit előbb mondtam, nem tragédiáról van szó, hanem egy ostoba diákkalandról, ami épp ugy elszéditette az ura fejét, mintha hirtelen alkoholt ivott volna.
Ez a részegség nem igen szokott tovább tartani huszonnégy óránál, csak vizes borogatás kell, amivel a lázongó vért az agyvelőből visszaszoritjuk.
Az ura becsipett, mint egy tapasztalatlan alkoholista, s a maga szeretete és okossága lesz a vizes borogatás, amivel az akut betegségéből kigyógyitjuk .
- Hogy hivják azt a nőt? - kérdezte komolyan Szebenyiné, anélkül , hogy az ujságiró hasonlatát kellőképpen méltányolta volna .
A riporter azonban még mindig nem válaszolt egyenesen a kérdésre .
- Az urának, legyünk őszinték, soha se volt olyan gyermekkora , mint a többi hasonlókoru kamasznak, aki már házassága előtt átesik az összes gyermekbetegségeken.
Ebben a derék kis fiucskában, aki már tizéves korában virradatkor ébredt, s egy kitünőt a természettanból a legszebb játéknál is többre becsült, voltaképp egy kötelességtudó jezsuita lelke élt, aki ájtatosan függesztette szemét az ég felé, s pajkos lapdajáték helyett a káprázatos mennyei trónusra gondolt, amelynek lábainál majd szorgalmas kis diákok ülnek valamikor.
Az urának nem volt gyermekkora asszonyom és az ifjukorát is épp ugy elsikkasztották tőle, mint a lapdáját, a lószőrhuszárját és a verekedő pajtásait.
Szabad -e hát csodálkozni rajta, hogy végre mégis csak kitört belőle a vágy a földi mulatságok iránt s érett férfikorában vetekedik azokra a diákcsinyekre, amelyeken mi többiek már viharos kamaszéveinkben átestünk .
A fiatal asszony megrázta a fejét .
- Nem szabad csodálkozni és én nem is csodálkozom.
De megmondja végre, hogy kinek hivják azt a nőt, aki az éretlen diákcsiny hősnője volt ?
- A neve talán nem jelent semmit, hiszen a diákok eszményképei századévek óta ugyanazok maradtak.
Egy kokett kis lány, aki tollseprővel áll az ablakban, egy lángolószemü asszony, akit nem ért meg az ura, egy cirkuszi lovarnő, aki aranycsillagos trikót visel, egy királynő, aki kurta rokolyában jelenik meg a rivalda mögött, vagy testhezsimuló selyem kimonóban fogadja otthon azokat a kiválasztottakat, akikért érdemes lángoló szenvedélyt szimulálni...
Tulajdonképp mindegyik ugyanaz a tipus s mindegyik arra született, hogy a naivakat, a boldogtalanokat, az ostobákat elszéditse.
Érdekli most már, hogy melyik közülök az a boldog, akinek az ura az aranyalmát az ölébe hullatta ?
A fiatal asszony csöndesen maga elé nézett, aztán valami édes , öntudatos és ravasz mosolygás ragyogta be arcocskáját, valami drága mosoly , mely sokkal bájosabb volt, semhogy egy diáknak maradt nagy csacsi megérdemelte volna .
- Nem érdekel, - mondta a fejét megrázva, - annyira se érdekel , mint egy konyhaszámla vagy egy mosócédula.
És tudja, hogy miért nem érdekel ?
Mert most már a maga leleplezése nélkül is néven tudom nevezni a drágalátos uram kedvesét .
- Oh, azt én nem mondtam, hogy kedvese van.
Ahhoz ő a milliói dacára is gyönge legény .
- A művésznőt tehát Tavasz Klárinak hivják.
Százszor szebb , ügyesebb, tehetségesebb és elragadóbb teremtés, mint én vagyok, sőt az se lehetetlen, hogy én is beleszeretnék, ha férfi volnék, de hogy az uramat huszonnégy órán belül visszaveszem tőle, afelől egészen nyugodt lehet !
Oly fölényes tudatossággal beszélt, a szeme ugy ragyogott a biztos győzelem reményétől, hogy a riporter szinte elhülve nézett végig rajta.
Ez az okos, egészséges, erős asszony ugyanaz a személy volna a szelid kis kolostori növendékkel, aki jóformán a zárdai hálóterméből indult az oltár elé?
Hát csakugyan lehetséges, hogy a gyermekekből néha egy szempillantás alatt fenőttek lesznek?
Laczfi e percben ugy érezte, hogy töviskoszoruja még fájdalmasabb , mint eddig volt: most már örökre és visszavonhatatlanul szerelmes volt a drága kis nőbe, akinek karjaiba az ostoba szerelmesét visszavezetni óhajtotta .
A fiatal asszony szeme most ragyogni kezdett, mint a gyémánt , alakja kiegyenesedett, mint valami királynőé, a hangja pedig, a csicsergő gyermekhangja, szilárdan és dallamosan csengett, mintha egyszerre öntudatára ébredt volna fiatalsága legnagyobb és legvirágzóbb kincsének: a saját értékének .
- Mit gondol, lesz hozzá erőm, hogy a haszontalan uramat megregulázzam? - kérdezte most már önbizalommal az ámuló ujságirótól, aki egy csodát megillető bámulattal nézett a diadalmas szép asszony szemébe .
Laczfi komikusan bólintott, majd igy szólott :
- Nem mondhat olyat, amit most már vakon el nem hinnék magáról .
Maga a legokosabb asszonyszemély, aki eddig életemben a szemem elé került .
Magát most már arra is képesnek hiszem, hogy az ura muzsájának szó nélkül ajtót mutasson ...
Szebenyiné halkan és mosolyogva felsóhajtott .
- Igen, ajtót fogok mutatni neki, mert a vaskereskedő nem arra született, hogy a muzsákkal szórakozzék.
Laczfi legyen férfi: e pillanatban le kell mondania arról, hogy az uram még egyszer meg fogja zenésíteni a maga remekműveit .
Laczfi egy darabig kiváncsian, összehúzott szemöldökkel nézett a szép asszonyra, mintha valami bibliai csodát látna, mintha az indus fakirok csodatétele ismétlődött volna meg a tömjénszagu szobácskában: a gyönge palántácska egy szempillantás alatt büszke és káprázatos virággá változott.
Nem a félénk, oltárterítőket himező kolostornövendék ült többé előtte, aki az urát egy felsőbb lénynek tekinti, hanem az erős és öntudatos asszony, aki magával a pokollal is szembeszáll, ha párját, a sírig való párját veszedelem fenyegeti .
- Asszonyom, - mondta a kis ujságíró és a hangja most sokkal jobban remegett, mint amikor a miniszterelnököt vagy a hadtestparancsnokot interviewolta - asszonyom, most már tegye azt, amit jónak lát.
Mondhatnám, hogy az ura nem vaskereskedő, hanem istentől való művész, mondhatnám, hogy bűnt követ el, amikor egy tehetséges embert a hivatásától visszatart, azt is mondhatnám, hogy Szebenyi urra fényes sikerek várakoznak a színpadon, de inkább ebben a pillanatban némuljak meg, semhogy efélével előhozakodjam.
Igaz, hogy a színpadi siker is nagy dolog, de hol van megírva, hogy egy jó vaskereskedő alárendeltebb lény volna egy diadalmas operettszerzőnél?
Részemről, ha tőlem függne, mindig inkább volnék a Sembach-cég társtulajdonosa, mint a Csipkeverő lány címü háromfelvonásos bárgyuság megalkotója.
Igen asszonyom, tegye meg a kötelességét, s vezesse vissza az urát a nyers vas múzsájához, aki bizonyosan sokkal különb teremtés, mint az a másik, aki finálékat és keringőket sugalmaz ...
Hűvösen és közömbös arccal mondta ezt a szegény kis riporter, de szíve, szerelmes szíve, mely félénken bújt meg a téglaszínü puha ing alatt, oly hevesen dobogott, mintha mindörökre megszakadni készülne.
A kis riporter úgy érezte, hogy ő nemcsak a Sembach-cég irodájába, de a legsötétebb vasbányába is szívesen visszavonulna, ha esténként ez a drága kis nő várakoznék rá a szalmafödeles kunyhóban.
De a szalmafödeles kunyhó - fájdalom - csak a regényekben szerepel, az élet sivár hónapos szobákat, rossz ágyakat és üres , fehérnemüs szekrényeket ajándékoz a költőnek, aki élete végéig arra van ítélve , hogy bérgyilkosságokat, sikkasztásokat és gyári tüzeket írjon meg egy nyolcfilléres napilapnak.
A romantika csak a vaskereskedők csinos szalonjaiban érzi jól magát, ahol drága kis nők hímezik naphosszat az oltárterítőket, egy hatalmas és láthatatlan lény tiszteletére, akinek kisebb gondja is nagyobb annál, semhogy gyüröttkabátos, ostoba kis riporterekkel törődjék .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE