Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Lux Terka
Budapest
Keletkezés ideje
1908
Fejezet
12
Bekezdés
752
Mondat
2051
Szó
22397
Szerző neme
nő
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
CAMPAGNE.
Az óra mutatója, melyet egy fátyolba burkolt, bronz nő-alak keze kormányozott, három órát mutatott, mikor Fáni fáradtan bejött a kis szalonba, hol ebédhez volt teritve .
Az ablak előtt, egy kis asztalka mellett, Szepi valami jegyzeteket csinált s közbe egy-egy darab zsemlyére kent káviárt kapott be.
- Régóta vársz? - kérdezte Fáni s lehuzta kezéről hosszuszáru, hófehér bőrkeztyüjét s bedobta a tüzbe.
- Alig egy negyedórája, - válaszolt Szepi, - de minek dobod tüzbe azt a vadonatuj , tiszta keztyüt?
- Ez egy szennyes keztyü, ha nem is látszik rajta a piszok, - felelte Fáni s utálattal taszitotta be cipője hegyével a szürke porcellánkályha ajtaját.
- Ebben a keztyüben szorongattam végig tizenegy órától, Budapest társadalmának kezét.
Ebéd alatt elmondom, kiknek a kezét.
Csöngetett a levesért s asztalhoz ültek.
Az inas kétféle levest hozott be.
Szepi elé finom francia levest tett s Fáni elé egy kis tál krumpli-levest.
- Nem kóstolod meg? - kérdezte, a saját levesére mutatva.
- Nem, - felelte Szepi, kényesen összerázkódva - eleget ettem valaha, megutáltam .
Csodálkozom, hogy te, a mindenkinél finomabb dáma, hogy ragaszkodhatsz az ilyen közönséges ételhez?
Fáni mosolygott.
- Ami a saját táplálkozásomra vonatkozó izlésemet illeti, abban különös módon konzervativ maradtam, azaz: paraszt.
És ez igy van minden urrá lett szegény embernél .
Valami szokást, modort, izlést vagy jellembeli sajátosságot a régi énjéből sohasem képes levetni, vagy megtagadni.
Ismerek egy kikeresztelkedett, előkelő külföldi müvészt, aki minden két hétben egyszer vöröshagymát vacsorázik s olyankor másnap estig nem megy ki a lakásából és aznap nem fogad senkit.
Szepi kicsinylőleg mosolygott.
- Az ilyen megrögzött szokás jellembeli gyöngeség s a rosz training eredménye.
Akiből valaki lett, az igyekezzék helyzetének stilusához alkalmazkodni.
Fáni megette a levest s felnézett tányérjáról.
- Én szerintem, - mondta közönyösen - mindenki saját céljának megfelelő iskolákat végeztessen önmagával és lelki meggyőződése, vagy ami gyakoribb: tervszerü meggyőződése szerint nőjjön hozzá céljaihoz, ugy, hogy csak épp értelmileg emelkedjen felül régi énjén, de érzelmeiben és szokásaiban, inkább maradjon csak a régi.
- Ez az idealizmus teoriája, - felelte Szepi szárazon, - ami távol áll a reális élet gyakorlati oldalától.
S ami neked - tette hozzá tréfás gunynyal - nem áll jól.
A hóhérnak sem áll jól, ha sajnálja a kezébe adott elitéltet.
Fáni kissé elhallgatott.
Villájával babrálva mosolygott, ugy, mint mikor az éjszaka sötétségében álmatlanul fekszik az ember és becsületesen, őszinte gunynyal arra gondol: mennyire nem ismerte őt az életben soha senki!...
Azután megnyomta a csengő gombját s behozatta a másik fogást.
- Valami husz-huszonöt embert fogadtam ma, tizenegy órától mostanig, - szólt.
- Szerettem volna, ha titokban valami biológiai szociológus végignézte és hallgatta volna azokat a kreaturákat, kik: politikát, arisztokráciát, müvészetet, pénzt meg egyebeket képviselnek Budapesten.
Ebből a nehány alakból, a legpontosabban össze lehet állitani ennek a városnak egész erkölcsi fotografiáját.
Ugy az asszonyokét , mint a férfiakét.
- Az asszonyokét is? - kérdezte Szepi kiváncsian.
- Hogy-hogy?
- Az asszonyok - felelte Fáni megvetőleg - épp oly stréberek, mint a férfiak.
Azok az asszonyok, kik a férjük, születésük, vagy valamiféle müvészi tehetségük révén valakik, legnagyobb részben épp oly körmönfont taktikákkal stréberkednek, mint a férfiak.
A terük megvan hozzá.
A sok mindenféle nyilvános szereplés.
Többnyire a jótékony egyletek az ő börzéjük, Monte-Carlójuk, hol csekély befektetéssel játszszák : a trente et quarente-ot.
Mert ne hidd, hogy a férfiak poziciói mindig csak a saját genialitásuk eredménye.
Majdnem a legtöbb esetben az asszony is hozzájárul a carrière felépitéséhez.
Néha az asszonyi becsületével, néha az asszonyi eszével , ravaszságával, páratlan taktikájával, mi épp oly simulékony és bővithető, mint a harisnyakötőjük.
Sajnos, a legtöbbnek ilyen a lelkiismerete is.
Csakhogy ezt nem szokás meglátni.
Az asszony lelke lehet akármilyen romlott, vagy akármilyen tiszta , nem vizsgálja senki.
Ebben rejlik az ő alantas, állatias számbavétele.
Csak testi előnyei vagy hátrányai és nemi élete irányadók.
E szerint szortirozzák őt el a szépség és becsület klasszisába.
S azok, a kik a nők elbukását csak a vérük , toilettjük vagy a nyomor rovására irják, nem csinálnak alapos statisztikát, mert majdnem ugyanannyi asszony bukik el a férj karrière-je érdekében.
Sőt a gyerekük karrière-je érdekében is.
Több mint tiz esztendeje nézem az életet fenn és lenn, a társadalom minden rétegében és tudom, hogy a nők majdnem épp oly korrumpáltak, mint a férfiak.
- És mit gondolsz, - kérdezte Szepi érdeklődve - mi ennek az oka?
A féktelen fényüzési hajlamuk és nagyravágyásuk?
- Nem! - felelte Fáni.
- Az ő fényüzési hajlamuk és nagyravágyásuk csöppet sem nagyobb, mint a férfiaké.
Hogy azonban melyik nem irányitja ezeket a hajlamokat a másik nem felé, nem lehet pontosan megállapitani.
Én azonban azt hiszem: a férfi irányitja.
A nő még eddig nem volt egyéb, mint saját magának az az önarcképe, mit a tükörben látott meg: a férfiban.
A férfi pedig enerválódott, gyöngült képmása saját magának és inkább képmása: a nőnek.
A férfi el van nőiesedve s a nő, ki külsejétől lelkének legbensőbb világáig ugy kivánt mindig alakulni, hogy tessék a férfinak, most is ennek az enerválódott, asszonyos, puha férfinak akar tetszeni és igy jön létre a két hitvány, abszolut gyönge nem: férfi és nő, kik egymást okolják saját hibájukért...
Utálom mindannyiukat!
Ivott egy korty bort, a gyümölcsös tálból kivett egy fürt szőlőt s közönyösen vállat vont.
- Olyan az egész társadalom, mint a vizben ázott hulla - folytatta - mely szétesik , szétmállik, ha érintik.
Legyőzése már nem nehéz, mert semmi egyéb, mint egy praeparált mumia, ki förtelmes halotti táncát, mint a hipnotizált dervis, ugy járja a pénz bálványa előtt.
Egy erős embernek ezt a bálványt kellene feldönteni.
Szepi letette a villáját, kiivott egy pohár bort s fölállt.
Az arca tüzelt, szeme égett.
- Hát majd én feldöntöm! - mondta s megrázta a két karját.
- Majd én rendet csinálok a társadalomban.
Hisz erre vártam!
- És én minden eszközt rendelkezésedre bocsátok hozzá - felelte Fáni nyugodtan s tányérjára szögezett tekintettel ette a szőlőt.
- A régi kabinetből két embert meg kell tartani s a többi hadd legyen uj, teljesen uj, név, születés, erkölcs , gondolkodás tekintetében.
Ha ugyan, - tette hozzá csöndesen, észrevehetetlen gunynyal, - egyáltalán lehetnek uj emberek.
- Vannak és lesznek, - felelte Szepi.
- Akik megtisztitjuk minden salakjától ezt a szennyes, korrupt társadalmat.
A pénznek leszállitjuk ágióját s a becsülettel kufárkodókat kiüzzük a hatalom templomából, hogy ott csak egy trón legyen, a megsanyargatott, elgyötört: igazságé.
Fáni fejet hajtott.
- Helyes!
Csak azt ne feledd, hogy a hatalom olyan, mint az ópium, minden embert egyformán megszédit.
S aki megszédült, az már nem látja az igazságot.
Szepi izgatottan járkált a szobában.
- Te nem hiszel az én erőmben? - kérdezte szenvedélyesen.
Fáni mélabusan mosolygott.
- Minden emberben két erő van: a jó és a rossz ereje.
Az egyiket, azt hiszem , diadalra viszed.
Hogy melyiket, nekem mindegy.
Ha a menyországot vagy a poklot éred el, melletted leszek.
Ha lezuhansz az ürbe, a sötétségbe, hagylak elpusztulni.
- Helyes! - rázta meg Szepi sápadtan a huga kezét.
- Aki elbukik, pusztuljon!
Én nem féltem magamat.
Visszaült az asztalhoz, csöngetett, másik fogást hozatott, azután tésztát és mohó , kéjes gyönyörüséggel evett, amig Fáni beszélt.
- Egész küldöttség járt nálam mágnás asszonyokból, hogy a gavallérságomra appelláljanak.
Segitségemet kérték, legalább egy régi emberükhöz az uj kabinetben .
Kettőt igértem nekik.
Radosóczyt és Siklóssyt.
Az egyik előbb elköltötte a felesége pénzét, aztán a szeretője pénzét és ezek után elhagyta őket.
Nem régen nősült másodszor.
Mikor elmondtam véleményemet az ilyen férfiról, a mágnás asszonyok mosolyogtak.
- Ez semmi! - mondták.
- A férfi szerelmi stiklijeit nem tartja az ember számon...
- S ez volt s ez lesz: a pénzügyminiszter.
A másik husz esztendő előtt elvett egy szegény leányt és három év után, közös elhatározással elváltak.
Erre nem sokára, a báró ur elvett egy többszörös milliomos öreg kisasszonyt, kinek halála után ismét egybekelt az első feleségével.
Ez volt és ez lesz: a közoktatás és vallásügyi miniszter.
Itt volt a tervszerüen becsületes Kanuth is, a hiéna s azzal fenyegetett, hogy leleplez engem, téged, le az egész világot, ha nem lesz belőle államtitkár.
A szeme közé kacagtam, de ezt azért be kell dugni egy főispáni székbe, mert az olyan kutya , amely folyton ugat, folyton ébren tartja a közvéleményt.
Ez: az ország virrasztója.
Itt járt Sirák is, a közbeszóló, ki egész karrièrjét a közbeszólásainak köszönheti.
Ő az ostoba emberek himnemü Minervája.
A legnagyobb genialitással tudja elrejteni azt , amit nem tud.
Ki kell őt tüntetni, mert fél Magyarország ilyen emberekből áll.
Továbbá: ostoba nagykereskedők, kik uj kormányt vártak azon reménynyel, hogy olcsóbb lesz a tanácsosi cim és okos bankárok, kik remegnek az à la hausseért.
Ujságirók, kik egy maroknyi szüz hirért odaadják tulvilági jussukat, azután: társasági asszonyok , fiaik, uruk, kedveseik érdekében s mindenféle aspiránsok: a müvészet, politika, ipar , kereskedelem teréről.
- Aljas banda! - felelte Szepi megvetőleg s fölállt, szivarra gyujtott s az előbb csinált jegyzeteket rakosgatta a kis asztalnál.
Fáni az ablakhoz állt.
Sürü, fekete , téli köd ült odakünn a világon, mint valami nagy, sima szárnyu, gyászos burnusz.
És apró, tühegynyi esőcseppek hulltak belőle, melyek ezüstösen ragyogtak a házak tetején, a faágakon s azon a két kis verében, kik dideregve huzódtak egymáshoz az ablak alatt álló gázlámpa tetején.
Olyanok voltak, mint valami folyékony ezüstbe mártott, mesebeli madarak...
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE