Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Szomaházy István
Muzsikáló óra
Keletkezés ideje
1916
Fejezet
18
Bekezdés
572
Mondat
1309
Szó
30947
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
Takácsy János fiai.
A fűszerüzlet fölött, széles kőtalapzaton, egy kékre festett elefánt trónolt .
Mikor került oda?
Ki volt a szobrász, akinek agyában a fantasztikus állat megszületett?
Mit jelképezett a sötét bolt fölött, melynek áruit még a legrugalmasabb logika se tudta volna össz efüggésbe hozni a dsungelek óriásával?
Nem valószínű, hogy ezt tudta volna valaki a kisváros lakói közül, akik ősidők óta megszokott háziállatjaik közé sorozták a fűszerüzlet kék elefántját .
A bolt, mely fölött a furcsa állat trónolt, sötét, boltozatos és hosszú volt s nehéz, fűszeres illatok áramlottak ki belőle a szürke templomtér házai közé.
A sáfrány, a petroleum, a fejetlen halak, a kövér kocsikenőcs illatfoszlányai állandóan ott lebegtek a sívár téren, melyre kicsike , vaskosaras ablakok könyököltek s mely fölött ködös magasságban, a plébánia kövér tornya kémlelődött a távoli hegyek felé.
A bolt aranyos felirásait rég elkoptatta az őszi eső; ötven év óta csak tétova vonások jelezték, hogy az üzlet a Takácsy János fiai-nak tulajdona, hogy fűszer- és gy armatárukat árusítanak benne s hogy a Déli Csillag című német biztosító-társaság főügynöksége is e tiszteletreméltó helyiségekben székel.
A kék elefánt az ósdi erkölcsök, az üzleti szolidság, a polgári jólét szimbolumakép állt a kisvárosiak köztudatában .
Ta kácsy János, aki az üzletet hasonnevü apjától örökölte, rég meghalt , de emléke még most is ott lebegett az alacsony házak fölött, melyek a dunántúli kék hegyek lábánál meghúzódtak.
A gazdag fűszeres polgármestere, nábobja és Deák Ference volt a kisvárosna k s kopasz homloka hatalmas tarkója és becsületes szigorúsága még mindig változatlan fénnyel világított az utódok emlékezetében.
Puritán, kissé savanyú, de feltétlen tiszteletreméltó ház volt ez, melyet az Erkölcs és az Ájtatosság jegyében kormányoztak; a k acagás épp oly ismeretlen hang volt benne, mint a duhajság vagy a pörlekedés lármája.
Takácsy János húszéves korától hetvenéves koráig mindig egyszínű ruhában járt, télen-nyáron ötkor ugrott ki párnái közül s tíz perccel később még a négyéves gyermeket i s fölébresztették nyugodt hajnali álmából.
Ötven éven át ugyanazok az ételek kerültek mindennap az asztalra, az ebédet az üzlet pultján, a vacsorát az üvegajtó mögött lévő ebédlőben tálalták föl s este kilenckor, mikor az öreg muzsikáló óra a Havasi lány cí mű opera gavotte-ját eljátszotta, könyörtelenül eloltottak minden lámpát, mert Takácsy János bűnös léhaságnak minősítette a céltalan esti virrasztást.
Kilenc előtt tíz perccel a családfő méltóságteljes ásítással szakította meg a nyugodt emésztés csöndjét ; ez jeladás volt arra, hogy az asszony, a gyermekek, a segédek és az inasok hada, akik valamennyien együtt étkeztek a családdal, sietve visszavonuljanak hálószobáikba.
Tíz perc alatt mindenki az ágyban feküdt; csak az öreg cseléd, aki valamikor sihederlányk ép került a házba, bóbiskolt még egy darabig a forró víz fölött , melyben az edényeket elmosta.
Féltízkor azonban a konyha petroleumlámpája is követte előkelőbb társai példáját .
Igy élt késő aggságáig a szigorú vén ember s gyermekeit, akikkel az ég megáldot ta, szintén a maga és az öreg ház képére formálta.
A két fiú sohase játszott, mint más gyermek; iskolából hazajövet összeráncolt szemöldökkel ültek irkáik fölött s pihenéskép - vasárnap délután - kivétel nélkül olyan könyveket olvastak, melyekben csupa kom oly és szorgalmas lény szerepelt.
Aki téli reggeleken, mikor táskájukkal a hátukon az iskola felé ballagtak, a havas gyalogjárón találkozott velük, sovány, töprenkedő kis aggastyánoknak nézhette őket, akik egy csodálatos véletlen folytán még mindig nem nőttek ki gyerekcipőjükből.
Bizalmas pajtásuk vagy kedves titkuk épp oly kevéssé volt, mint ostoba és fölösleges játékszerük; a kis Takácsyak gúnyosan elfintorított ajakkal nézték a lapdázó, hancurozó gyerekeket s tíz krajcárnyi heti zsebpénzükből, melyrő l rendszeres könyvet vezettek, hatot megtakarítottak szombat estéig .
Takácsy János ilyenkor helyeslőleg bólintott s a tizenkét krajcárt gyümölcsözőleg elhelyezte a Takarékpénztárban, amelynek ügyvezető igazgatója volt .
Az öreg Takácsy János szelleme mikor a Kék elefánt gazdája végre beköltözött a sírboltba, melyet aggodalmas gonddal építtetett (önmaga ellenőrizte naponként a kőmivesek munkáját ), még sokáig ott lebegett a ház fölött, ahol egy hosszú emberéleten át tanyát ütött.
Az összetöpörödött kis asszon y kedvéért, akit a kisvárosiak szerint Takácsy János kulccsal húzott fel reggelenként, tovább is szigorúan betartották a házirendet; korán feküdtek , korán keltek, kilenckor szigorúan eloltottak minden petroleumlámpát, s legföljebb abban történt némi változá s, hogy most vasárnaponkint valamennyien kizarándokoltak a családi sírbolthoz, ahol a vastagnyaku, vén fűszeres az örök álmát aludta.
Ilyenkor félénken tekintettek a nehéz márványlapra, mely a sírbolt bejáratát eltakarta; s a legkisebb nesznél ijedten né ztek egymásra, mert az az érzésük volt, hogy a szigorú öreg ember feje hirtelen fel fogja emelni a vaskarikás márványfödelet.
De szerencsére nem történt ilyen csoda; Takácsy János nyugodtan feküdt zsinóros atillájában s csak éjjelenként rohant vissza a Templom-utcába, hogy régi házatája fölött szemlét tartson .
Az aszaltszilva-formáju kis öregasszony azonban nem sokáig özvegyeskedett a csöndes tanyán, hanem egy tavaszi reggel örökre búcsút mondott rézedényeinek s engedelmesen odafeküdt az ura mellé, ahogy öt ven éven át minden este tenni szokta.
Most aztán kiderült, hogy a nevelés nem változtat a vér hajlamain; a két fiú egyszerre széttörte a szűk gubót , melyben ifjúsága idején szorongott és szinte átmenet nélkül öltötte föl azt a formát, melyet a titokzatos e mberi sors rendelt neki.
Már a kisebbik is túl volt a huszonötödik életévén, mikor a nagy vagyon hirtelen az ölükbe cseppent; s a kisvárosiak ugyancsak tágra nyitották a szemüket a különös szinjáték láttára, mely ekkor a szemük előtt lejátszódott.
A Kék e l efánt-ot és a hozzája tartozó üzletet az örökösök - mint várni lehetett - közösen vették birtokukba; de amíg Mihály, az idősebb fiú, aki apjának külsőleg is képmása volt, ezután is hű maradt igavonó-természetéhez s ha lehet , még kopottabban járt, mint az ö reg elefánt életében, Viktor, a fiatalabb, szinte egy éjszaka alatt lerázta magáról a bilincseket, melyekkel türelmetlen tagjait oly sokáig megbéklyózták.
Egy este - olyan szenzáció volt ez, melyről hetekig beszéltek a kisvárosban - Takácsy Viktor megjele n t az egyetlen zenés-kávéházban s öt forintot adott a cigánynak, aki egy pattogó polkát eljátszott neki.
" Még csak az hiányzik, hogy pezsgő mellett duhajkodjék !" - mondta a vaksi takarékpénztári könyvelő, aki édesapjának a jobbkeze volt; és íme, három hét m úlva, valóra vált a lehetetlen fantazmagória; Viktor pezsgő meg muzsikaszó mellett töltötte el az éjszakát s a vén elefánt riadtan nyitotta föl apró kőszemeit, mikor dülöngélő kis gazdáját a kövezeten megpillantotta .
A két fiú életútja - bár látszólag egy ösvényen haladtak - e perctől fogva végképen elkanyarodott egymástól: Mihály hajnaltól napestig a Kék elefánt-ot szolgálta, nehézkes lábaival fürgén járt a raktárak és a pincék között, hajadonfőtt szegezte a ládákat az óriási udvarban és fáradhatatlanu l veszekedett a részeg fuvarosokkal, akik a bolt előtt tanyáztak.
- Viktor ellenben későn feküdt és későn kelt, néha, a látszat kedvéért, egy-egy órácskát az üvegfallal elkerített irodában töltött, de aztán orrát fintorgatva dobta le magáról a kabátot, mel y be a héring- és kocsikenőcs-szag bevette magát.
És este, zárás után , a fiatalabb örökös mind ritkábban jelent meg a családi asztalnál; zsakettben , selyemnyakkendősen vacsorált az Arany korona éttermében, a kisváros előkelő fiatalsága közt, mely aranyvignettás palackok mellett virrasztotta át az éjszakákat s hajnaltájt éjjeli zenével riasztotta föl álmukból a divatban lévő kisasszonyokat .
- Nem gondolod, hogy botrányos életmódot folytatsz, öcsém? - kérdezte néha a becsületes Mihály, aki otromba bőrujjasában már akárhányszor ott állt az üzlet előtt, mikor Viktor a mulatozásból hazatért .
Viktor vállat vont és fütyörészve sietett föl a keskeny falépcsőn , mely ötven éven át az édesapja kemény lépteitől visszhangzott.
És délfelé ha nehéz álmából felébredt, míg Mihály, ceruzával a füle mögött, sietve kanalazta levesét a szalvétával megterített hátsó pulton, hevenyészett bon-okat csempészett a pénztári fiókba s lopva távozott az üzletből, nehogy a bátyja unalmas szemrehányásait hallania kelljen.
És ha Mihály, másna p vagy harmadnap, a jogtalan előlegeit mégis csak számonkérte tőle , Viktor gúnyosan lóbálta sovány lábszárait s impertinensül fújta cigarettája füstjét a bátyja arcába .
- Huszonöt éven át úgy kellett élnem, mint egy árvaházi növendéknek , - most már élvezni akarom az életemet és a vagyonomat.
Csak azt költöm, ami jog szerint engem illet, - és ha kifogásod van ellene, hát akár azonnal elválhatunk egymástól .
Mihály, aki rettegett attól, hogy a vagyont kétfelé osszák s aki testestül-lelkestül kereskedő volt, mint az édesapja, szó nélkül visszatért ilyenkor a ládái közé, Viktor pedig, ezüstbotját lóbálva, sétált végig a járókelőktől népes piaci korzón .
Igy érkezett el az a nap, mikor Viktor, egy vasárnap délelőtt , váratlanul bekopogtatott az emeleti oduba, mely Mi hálynak a hálószobája, a szalonja és a fogadóterme volt .
- Ráérsz?
Nem zavarlak?
Van egy félórád a számomra? - kérdezte öreges testvérétől, aki éppen a heti borotválkozásához készülődött .
Mihály csodálkozva bólintott, mire Viktor, kissé húzódozva, helyet foglalt egy öreg ripszkarosszékben, melyben néhai édesapja az ujságot olvasni szokta .
- Mihály, nagy ujság van, - és illőnek tartom, hogy te veled közöljem először.
Feleségül veszek egy drága kis leányt, akivel kölcsönösen szeretjük egymást.
Van tisztesség es fekete kabátod, hogy az eljegyzésre eljöhess ?
Mihály, nagy meglepetésében, borotvájával majdnem lenyisszantotta a füle cimpáját .
- Megházasodol? - kérdezte oly ijedtséggel, mintha az öccse arról értesítette volna, hogy őrnek áll be a középkori Zsigmond- toronyba .
Viktor nevetve bólintott :
- Mi ebben a csodálnivaló, jámbor bátyám?
Huszonhatéves vagyok, tehát megértem arra, hogy egy asszonnyal háborúságba keveredjem, Istennek hála, a tejbe is van mit apritanom, nem is szólva arról, hogy a jövendőbelim se sz egény leány .
- És kit akarsz feleségül venni ?
Viktor belenyúlt a tárcájába és egy kicsike, sápadt fényképet szedett elő a temérdek írás közül .
- Ismered? - kérdezte mosolyogva, de valami hányiveti büszkeséggel , miközben a szép leányarcot gyengéden végigsimogatta a szemével .
Mihály ránézett a képre s az arca szinte téglaszínűvé vált meglepetésében .
- Mici, Putnoky Mici a menyasszonyod? - kiáltott föl elképedve , miközben újra csöpp híjja volt, hogy a füléből egy jó darabot lekanyarítson .
Mici gazdag árvalány volt, közeli rokonuk a Takácsyaknak, aki ötéves kora óta az angolkisasszonyok kolostorában nevelkedett s vasárnap délutánonként habos csokoládét szokott ozsonnázni a Takácsy néni ebédlőjében.
A fiúkat kisgyerek kora óta tegezte s ünnepnapokon, ha a jó nő v érek szabadságot adtak neki, Viktor volt a kisérő lovagja az elcsendesült kisvárosi utcákon .
- És Mici feleségül megy hozzád?
Már nyilatkozott, hogy hajlandó hozzád feleségül menni? - kérdezte még mindig elhülve Takácsy Mihály .
- Ugy van, a kisleány kész e rre a hőstettre, nem hiába, hogy már gyerekkorában is egyedül mert aludni a legsötétebb szobájukban.
Az ilyen tizennyolcéves fruskák egyáltalában sokkal bátrabbak az egykorú fiúknál!
Mert bátorság kell hozzá, úgy -e, hogy valaki egy ilyen korhelyhez feles égül menjen ?
Mihály nem szólt, hanem csöndesen tovább folytatta a borotválkozást .
Nem mondta meg, hogy mit gondol, de később megkérdezte az öccsétől :
- És mikor lesz az eljegyzésed ?
- Szombat este és melegen ajánlom, hogy benzineztesd ki addig tisztességesen a szalonkabátodat.
Vagy ha nem sajnálod a pénzt, hát csináltass egy új kabátot az öreg Novotnynál, - utóvégre nincs kizárva, hogy még a magad eljegyzésén is hasznát veszed .
Mihály - isten csodája - új kabátot csináltatott s szombat este már a Novotny bácsi remekében vett részt a fiatalok eljegyzési ünnepén.
Hat héttel később megvolt az esküvő is s a komoly kis szőke nő beköltözött az apró, emeleti ablakok mögé, melyek előtt a kőből faragott kék elefánt posztolt .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE