Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Benedek Elek
Nagyapóéknál
Keletkezés ideje
1896
Fejezet
21
Bekezdés
1007
Mondat
2300
Szó
21724
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
Aranyszívü Árpád.
Minden nappal jobban megszeretem Árpádot.
Nem is tudom, hogy válok el majd tőle .
Igazi arany szíve van ennek a fiúnak.
Én már nem is nevezem másként, ha róla beszélek: aranyszívü Árpád.
Bizonyosan ilyen aranyszívü volt az apja is, nem csoda hát, ha édes apámnak ő volt a legkedvesebb barátja.
Ó, Istenem, mi kár, hogy az Árpád apja nem él!
Az édes apámnak egészen felvidul az arcza, ha Árpád hozzánk jő.
Szeretettel simogatja meg az arczát, a fejét, megkérdezi mindig: hogy vagy, kis fiam?
Aztán küld: csak eredjetek, játszatok.
Szeressétek egymást.
Szeretjük mi egymást biztatás nélkül is.
Árpád annyira megy irántam való szeretetében, hogy ha a kertben birkózunk, míg a többi falusi gyermeket földhöz vágja, (mert ő a legerősebb köztünk ), engem soha.
Sőt egy párszor úgy csinálta, hogy ő esett alól.
Megmondtam Árpádnak: Árpád, nekem ne kedvezz.
Úgy látszik, még mindig úrfinak nézel engem s nem jó barátnak.
Ő azt mondta: nem nézlek én úrfinak, hanem jó barátomnak.
De félek, hátha véletlenül erősen megütöd magadat.
- Nos? ha meg? katonadolog!
De hiába, még sincs rá szíve, hogy engem földhöz üssön.
Pedig a nagyapó kertje ugyancsak puha.
Néha Árpád nagyon szomoru.
- Mi bajod, Árpád?
- Mindjárt vége a nyárnak s te elmégy.
Talán nem is gondolsz rám többet...
- Te ilyet föltételezel rólam?
Minek gondolsz engem?
Erre aztán földerül az arcza.
És válaszszon el a tenger Árpádtól, nem is feledem el soha.
Nem hiszem, hogy ez életben jobb, nemesebb szívü, hűbb barátra találnék.
Az Árpád szíve arany.
Ezt csak ma mutatta meg igazán.
Kora reggel hozzánk jött, hátra hívott a kertbe s mondta:
- Bandi, valamit akarok mondani.
- Mondjad, Árpád, mondjad.
- Nálunk volt ma Virág Jancsi s bevallotta nekem, hogy a szekerecskét ő vitte el.
- De vissza is hozta, ha ő vitte el.
- Tudod, hogy Jancsiék a te nagyapád zsellér házában laknak.
- Tudom.
De azt nem tudod, hogy a Jancsi apja Oláhországban dolgozik s onnét küld haza pénzt nekik.
- Ó, hallottam erről is.
- Most levél jött a Jancsi apjától.
Irja, hogy kórházban fekszik, nem tud pénzt küldeni, éljenek, a hogy tudnak.
Szegény Jancsi sírva mondta nekem, hogy a te nagyapád bizonyosan kikergeti a házból, mert a szekerecske miatt erősen fel van háborodva.
A nagyapó jól tudja, hogy Jancsi vitte el.
- A nagyapó kikergeti a házból!
No, azt nem hiszem.
- Jancsit az anyja ide küldötte, hogy kérjen tőletek bocsánatot, de nem mer eljönni .
Engem kért meg, hogy jőjjek el vele.
Azt hiszi, hogy, ha én szólok neked, te meg nagyapónak, minden el lesz felejtve.
Bandikám, bocsáss meg neki!
Olyan szegények .
Semmijük sincs.
Ma is én adtam neki egy darab kenyeret.
Beszélj nagyapóval: ne haragudjék, hiszen úgy is megkerült a szekerecske.
Mondtam Árpádnak:
- Árpád!
Mikor te nekem azt súgtad, hogy Virág Jancsi vitte el a szekerecskét , emlékszel -e, azt mondtam: nem kell gyanúsítani, hátha ártatlan.
A szekerecske visszakerült, én nem keresem, hogy ki vitte el.
Ismerem jól nagyapót.
Hamar fellobban, de hamar le is csendesedik.
Le is csendesült már.
Nagyapó jól tudja, hogy Virág Jancsi vitte el a szekerecskét, de soha egy szóval sem mondta.
Ó, a drága jó nagyapó nem teszi azt, hogy egy szegény asszonyt kikergessen a házából.
Még miattunk sem tenné meg.
Azt csak a Jancsi anyja hiszi.
Egy szót sem szólok erről nagyapónak , mert nem szükséges.
Hol van Jancsi?
- A kapu előtt vár reám.
- Gyerünk ki és hívjuk be.
Kimentünk a kapu elé.
Ott állt Virág Jancsi, a szeme ki volt sírva.
Megfogtam a kezét s mondtam: gyere be, Jancsi.
Jancsi ijedten nézett rám.
Azt hitte bizonyosan, hogy nagyapó elé viszem, hadd büntesse meg.
- Urfi, ne bántson, - kért szepegve.
- Én?
Hát ki akar téged bántani?
Gyere hátra a kertbe.
Mondta Árpád:
- Gyere bátran, ne félj semmit.
Mentünk hátra az udvaron.
A nagyapó ott ült az akácz alatt.
Árpád oda súgta Jancsinak: eredj hamar, csókolj kezet nagyapónak.
Jancsi egy kicsit húzódott, de neki bátorodott, odament, elkapta a nagyapó kezét és megcsókolta.
Valamit dadogott, de azt nem lehetett érteni.
Nagyapó mosolygott.
- Eredj, eredj, menjetek játszani.
Én hamar beszaladtam a szobába s három darab vajas kenyérrel jöttem ki.
A kertben egyet Jancsinak adtam:
- Nesze Jancsi, ez a tied.
De aztán többet ne bántsd a - verebeket.
Árpád nagyon okos fiú, ő megértett engem.
Elérzékenyülve rebegte: arany a te szived.
- Ó, nem az enyém, a tied arany, Árpád!
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE