Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Gárdonyi Géza
Amiket az útleíró elhallgat
Keletkezés ideje
1927
Fejezet
19
Bekezdés
1994
Mondat
3944
Szó
31840
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
GYORSVONATON
Budapest.
A vonat öt perc mulva indul.
Ma alig van utazó: az idő borongós.
Lehet, hogy esik is.
Az én kocsimban egy fiatal házaspár ül.
A szomszéd fülkében foglaltak helyet .
Ahogy bepillantottam, a nő kimerengett az ablakon, a férfi meg olyan unalommal nézett rá, mintha legalább is három esztendős házasok volnának.
De mit is találnának egymáson érdekesnek.
A férfinak halszemei vannak és rútul fölkarikázott fakó bajusza.
Az asszony még szőkébb, szinte kenderszínű a haja , az arca meg pergamenthalavány.
Rézszínű plüssruhába van öltözve és egy csomó pipacsot tart a kezében.
Bizonyosan színésznő volt és most a színpadi ruháit viseli.
Rákos.
A beszéd áthallatszik a szomszéd fülkéből.
Valami nyílás van itt.
Nem érdekelne a beszédük, de meglep, hogy a férfi nagyságolja a hölgyet.
Hát nem felesége?
- Tegye el nagysád, - mondja a férfi, - valahányszor érzi, csak tartsa az orra alá.
Érthetetlen szavak.
Mit tegyen el?
Mit érez?
Mit tartson az orra alá?
- De önnek nem marad, uram.
- Nem is kell.
Nekem a fejem sohasem fáj.
Csak éppen azért vettem, hogy legyen otthon.
Mert pusztán lakom.
De majd hozatok, ha kell, a patikából.
- Áldott jó orvosság.
- Ha elfogy, írjon egy sort dr. Ladányi Pálnak, mert az az én nevem.
Küldök készséggel.
- Nagyon lekötelez.
Én özvegy Fehér Imréné vagyok és önnek ezentúl hálás tisztelője.
- Csókolom a kezét.
Mindig örülök, ha egy kicsit orvos lehetek.
- Hát nem orvos?
- De az volnék, hanem abbahagytam a mesterségemet: gazdálkodom.
- Az én szegény férjem is földbirtokos volt.
Tegnap vetettem le a gyászruhát.
A vonat tovább indul.
A kerekek dübörgése elnyomja a beszélgetést.
Tovább olvasom a hírlapokat.
Gödöllő.
A férfi hangja:
- Bocsásson meg az őszinteségemért, de én azt hittem festi.
- Arról könnyen meggyőződhet.
A festett hajnak határozott a színe és a hajszálak töve vagy sötétebb, vagy világosabb.
Nézze meg az én hajamat, végig egyszínű.
- Bámulatos haj.
Egyszer láttam ehhez hasonlót Karlovszkynál, aki nekem jó barátom.
Egy modellje volt ilyen feltűnően szőkehajú, de nem ilyen pompás.
Annak nem ért le a csípőjéig.
- Az enyém a térdemig ér.
- Irigylem a férjét a másvilágon is.
Ezen a világon meg a szobaleányát.
- Most akartam éppen letenni a kalapomat.
Hogyan tegyem le az ön dicséretei után ?
Ön azt gondolná, hogy leénekelte a fejemről.
Aszód.
A nő hangja:
- Soha egy pillanatra sem.
De mégis tegnap, hogy Trilbyt láttam.
Ha én játszhatnám...
- Nagysád még olyan fiatal, hogy akármikor is visszatérhet a színpadra.
Nagyon szeretném látni, mint Trilbyt.
- Már annak vége.
Mikor az Imre elvett, megesküdtem neki, hogy soha többé színpadra nem lépek.
- Az eskű szerződés.
A halál fölbontja a szerződéseket.
- Gondolja?
- Ez így van.
- Ha így is van, nem kívánok visszatérni.
A hangom gyönge hozzá.
Csak ezt az egy szerepet szeretném mezítláb, kibontott hajjal...
- Az igaz, hogy a szép női láb ritkaság a mai világban.
- Az enyémet a férjem gipszbe öntette.
- Nem lehetne abból kapni egy párt?
Nagyon szeretnék kapni egy párt a kegyed szép lábából.
A nő kacagva:
- Nem lehet.
Először is nem egy pár, csak egy: a jobb láb.
Másodszor abból is csak egyet engedett önteni, és azután, aztán... azt is széttörte, mikor márványból kifaragták.
- Gyönyörű lehet.
- Ott van az ő íróasztalán és ott is marad örökre, mert a család azt a szobát úgy hagyja, amint volt.
Hatvan.
A nő hangja:
- Én Miskolcig megyek.
Ott mingyárt kocsira ülök és Hejő-Csabáig meg sem állok .
Hát ön meddig megy?
- Én csak Gödöllőig váltottam jegyet.
- De hiszen Gödöllőt régen elhagytuk.
- Tudom.
Leszálltam, hogy egyet sétáljak a vonat mellett, mert a nap kisütött és jól esett a melege a hűvös reggeli idő után.
Járás közben fölpillantottam a szomszédaim ablakára.
A nő fején nem volt már kalap.
Az arca így leányossá változott.
A kunkorgós bajuszú doktor narancsot vásárolt, valami hatot és sietve vitte föl a kocsiba.
Vámos-Györk.
A férfi hangja:
- Őszintén szólva nem volt rá időm.
Huszonöt éves koromig az egyetemre jártam és tanultam.
Ki gondol ebben a korban házasságra?
Azután meghalt az apám és nekem a birtokot kellett rendeznem.
Nem voltam még csak egy majálison sem.
- Most az édesanyjával lakik?
- Nem.
Csak magam.
Az olyan csöndes kis pusztán, mint az enyim, még az anyám sem szeret lakni.
Pedig a házam paradicsom.
Öt hold park veszi körül s ez tele van fülemilével, meg sárgarigóval.
- Milyen boldog ember?
- Boldog?
Azt mondja, boldog vagyok?
Ott, egyedül?
Ebben a pillanatban sajnálom , hogy kegyed nem férfi.
- Mért?
- Akkor azt mondanám: Pajtás, te szívem szerint való ember vagy, gyere el hozzám egy-két jó napra!
Kaál-Kápolna.
A nő hangja:
- Soha, soha.
Jobb így.
Mikor fölvettem az özvegyi ruhát, elhatároztam, hogy soha többé le nem vetem.
- De hiszen levetette.
- A lélek is özvegy.
Kép gyanánt mondtam.
Oh, a férfiak mind egyformák.
Míg lányok vagyunk, azt mondják: a házasság a mennyország kapúja.
Mikor aztán átmentünk a kapún, behúnyt szemmel és mosolyogva, akkor hamarosan levedlik a finomságot s mi egyszercsak egy prózai ember mellett találjuk magunkat.
A harmadik hónapban már a szemünk közé ásítanak.
Brrr, micsoda változás!
- Nagysád, két fűszál sincs a világon egyforma.
- De mind zöld.
Emlékezzék a szavamra, mikor házasember lesz, ön is átalakul.
A hatodik hónapban már a feleségével tömeti meg a pipáját és oda szotyogtatja az orra alá.
Menjen, menjen, maga is csak olyan csúnya, mint a többi!
Füzesabony.
A férfi hangja:
- Komolyan mondja?
Ilyen rövid ismeretség után, komolyan mondja ezt?
- Komolyan.
- Esszerint a balláb, az aranyos ballábacska az enyém.
- A magáé.
A tiéd!
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE