Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Gárdonyi Géza
Amiket az útleíró elhallgat
Keletkezés ideje
1927
Fejezet
19
Bekezdés
1994
Mondat
3944
Szó
31840
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
A SZAMÁRKA
Még Menelik idejében történt: egy mérnökbarátommal találkozom a Lánchíd előtt.
- Hogyan hát, te itthon?
Azt mondták, Afrikában vagy.
- Voltam.
- Voltál?
És ilyen hamar megfordultál onnan!
- Csak egy hónapot izzadtam ott.
- Meneliknél?
- Meneliknél.
- Érdekes.
Hát gyere már üljünk be ebbe a kávésházba és beszélj nekem valamit arról a fekete királyról.
Minden érdekel.
Fanyaran mosolygott.
Legyintgetett.
- Nincs abban semmi érdekes.
Egy fekete tökfilkó, aki mezítláb jár és koronát visel.
- Azért érdekes.
Beültünk a kávésházba.
A nyilatkozatán már csak azért se csodálkoztam, mert az én mérnökbarátom a legeszesebb, legötletesebb emberek közül való: könynyen tökfilkózhat másokat.
- Véltük, hogy tán mán miniszter is vagy.
- Csaknem lettem is.
Meneliknél semmi se könnyebb.
Ordót, miniszterséget s minden címet, rangot könnyen szerez ott az európai.
Persze, a miniszterség csak jövedelmet jelent ottan, éshát hogy hozzátartozik az udvarhoz.
Csak egy ötlet kell, és ha Menelik hasznosnak, praktikusnak látja az ötletet, kész a miniszterség, - csakúgy mint az egyiptomi fáraók idejében.
- No és neked nem volt volna olyan ötleted?
- Volt.
Nem is egy.
Csak az a baj, hogy az öreg türelmetlen természetű: csak az első ötletet hallgatja meg.
Ha az nem sül el, már akkor kész az ítélete, hogy értéktelen kófic vagy.
A többi ötleteddel már nem reparálhatod.
Eléje se juthatsz többé.
- No és neked nem sikerült?
- Nem.
Pedig igen jó volt az ötletem.
Csak abban hibáztam, hogy neki mondtam el és nem a mi királyunknak.
Hallgasd meg és ítélj, hogy nem kitűnő ötlet -e?
*
- Mondja az öreg egy zsángón, (magyarul: tanácsülésen ), hogy pénz kellene, sok pénz: útakat is csináltat az országában, Szoától északra.
Három nagy vashíd is kellene: hegyszakadékokra.
Cudar hegyes ország az.
Meg palotákat építtet: hiszen az olaszok veresége óta: az európai országok követei sűrűn látogatják.
Hát pénz kell, pénz, sok millió.
Nálunk az ilyesmire csak egy a miniszter gondolata:
Új adójavaslat!
Ott azonban csak a kőházban lakóktól folyhatik be valamelyes pénz.
A köznépet bajos rákényszeríteni: nádból a kunyhója, - otthagyja és máshova szökik.
Ott ahol fán terem a kenyér és vadon, könnyű az élet.
- Bikász!
Bikász! - mondta a fejét lógatva keserűn Menelik.
Az öregnek olyan erős a hangja, hogy tán ha susog is, akkor is elhallik ötvenlépésnyire.
Kérdem a tolmácsot:
- Mi az a bikász?
- Pénz kell, pénz!
Sok millió!
Arról beszél az öreg.
Mingyárt készen vagyok: jelentkezem.
Persze, nem frakkban, mint nálunk.
Ott ahol mezítláb jár maga a király is, frakk nélkül is be lehet jutni a mennyországba.
A tolmácsom jelenti, hogy meghallgatást kérek.
A király rámnéz a banánfa árnyékából és hívón int a fejével.
- Tánga.
( Beszélj.)
- Egy ötletem volna felség, amely minden évben milliókkal tölthetné meg felséged kasszáját.
A tolmács fordít.
A királynak elnyílik a szeme.
A minisztereinek is.
A manicsápi, manikjáló, manizsambó, - vagyhogy magyarul mondjam, a belügyminiszter, a király személyi minisztere (vagyis amint ők nevezik a manikjáló névvel: főszékhordozó ), pénzügyminiszter, - mind rámbámul .
Mögöttük vagy tíz európai eredetű méltóság is főerdőmester, főorvos, főmuzsikus , főlovász, fővadász stb. mind ordózott mellű, miniszteri rangú pénzgyűjtő.
Azok is várakozón néznek.
- Tánga! - bíztat az öreg.
- Hát, - mondom, - szimpla valami ez felség, mint Kolumbusznak a tojása, nálunk Európában csak azért nem valósult meg eddig, mert a mi politikusainkban nincs semmi fantázia.
Minden a régi kapocs, sablonok szerint intéződik a politikában is.
A tolmács fordít.
Menelik türelmetlenül int:
- Csak a javaslatod érdekel: a pénzhajtó javaslat.
- Hát felség, - mondom, - az én javaslatom egy emberi általános gyöngeségen épül .
Minden ember, - akár fehér, akár fekete, akár sárga, - de minden ember ... mondjuk: mindenikünk hordoz a szívében hordoz egy kis szamarat...
- Egy kis szamarat?
- Egy kis szamarat, felség, amelynek a neve: hiúság...
A tolmács fordít.
Meneliknek megcsillan a szeme.
Hívón int a Manizsambónak.
Vartyog valamit.
Nekem is int, hogy lépjek közelebb.
A Manizsambó egy ében faládikát tart a király elé.
A király belekotor és kiválaszt egy ragyogó napot ábrázoló nagy ordót és a mellemre tűzi.
- Tánga, - biztat barátságosan, - folytasd.
- Hát felség, az ötletem a következő.
Minálunk csak öt-hat féle cím van : tekintetes, nagyságos, méltóságos, nagyméltóságú, főméltóságú.
Aki tekintetes , szeretne nagyságos lenni.
Aki nagyságos, a méltóságos címért fáj a szamárkája.
S tovább is ígyen.
Boldog akinek pénze van, odadughat egy csomó ezrest a kormány fejének egy ilyen kis cimező szóért.
Nagy pénzbe kerül nálunk, dehát a szamárka azért liheg legjobban.
Hát azt gondolnám, felség: csináljunk címeket, többet és szebbeket, mint az európaiak.
És nyissunk állami boltot itt a belügyminisztérium épületének az oldalában.
Itt Abessziniában még egyáltalán nincsenek címei a népnek.
A nemességnek sincs.
Az egyetlen cím, amit általában hallottam, az, ha a tisztviselő azt mondja az alsóbbrendűnek:
- Te ökör.
Ez különben Európában is elterjedt címzés, különösen a póstahivatalokban.
Hát már most megnyílik a bolt.
Kimondja felséged, hogy mindenki vehet magának egy talléron nemességet.
Meg is érdemli: hiszen egy tallérral járult az ország javához.
Mért ne lehetne nemes minden abessziniai lakós?
Ez már magában véve is néhány millió tallér.
De ez csak arravaló, hogy a tallérok meginduljanak a következő legalsó és legolcsóbb cím: derék.
Aki eddig csak Nánó István volt , bemegy az állami boltba, s vesz a neve elé még egy talléron címet.
A neve ezentúl Derék Nánó István.
A következő cím: fényes.
Nánó már unja, hogy ő csak derék, a szomszédja meg mondjuk: Otyiruma Pál már fényes.
Igyekszik tehát, hogy öt tallért szerezzen, mert annyi a fényes ára.
S tovább is így.
A következő címek lehetnek, - csakúgy találomra lehetne pl. dícséretes, ragyogó, dicsőséges , tündöklő, pávafényű, nagycsillagú, üstökös, előlkelő, udvari, király mellett járó s másefféle cifraság.
Az európai címek is közéje keverhetők, vagy a mondottak után következhetnek: a méltóságos, nagyméltóságú, kiskegyelmes, báró , gróf, herceg, - hogy ha efféle című európai emberek fordulnának meg itt, egyenlő méltóságoknak érezzék magukat az ittvalók is egynehányan.
A címkitaláló bizottság mindezeket könnyen, pontos-léniás javaslatba szerkesztheti.
A bolt előtt, felség, tolongani fognak az emberek és száz írnok dolgozik majd reggeltől estig a diplomák megírásán.
Menelik nagy csodálkozásomra egyre úntabban hallgatta a javaslatomat.
A végén legyintett:
- Elég, - mondta kedvetlenül, - az ötleted igen európai.
Nálatok bizonyára milliárdokat jövedelmezne.
Itt azonban, sajnos...
( És a fejét rázta.)
A szerecsen népnek sokkal kisebb a szamárkája...
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE