Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Gárdonyi Géza
Amiket az útleíró elhallgat
Keletkezés ideje
1927
Fejezet
19
Bekezdés
1994
Mondat
3944
Szó
31840
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
A MI VASUTUNK
Olvastam már csúfondáros írásokat a vidéki vasútakról, hogy azok milyen csigák és hogy azokon vadászni lehet.
Megcáfolom ezeket a gúnyolódásokat.
Sietéshez szokott városi emberek írták.
Nálunk nem siet soha senki.
A sietés az élet örömeinek megölője.
Aki siet, vagy bolond, vagy sánta, vagy harangozó.
Mert a harangozónak mindig egynegyedórával később jut eszébe, hogy harangozni kell: a sánták pedig Isten különös rendeléséből mindig sietve járnak.
Ez az oka, hogy levélhordónak is sánta embert választottunk.
A vasútunk sem készült el hamar.
Tizenöt esztendő kellett hozzá.
Akkor kormánypárti képviselőt választottunk, hogy az szerezzen hozzá lokomotívot .
Szerzett is.
Az ellenzéki lap megírta, hogy Baross Gábor az államvasútak lomtárából adta a lokomotívot.
- Annál jobb, - mondottuk, - legalább sohasem ütközik bele sebes hajtás miatt más masinába.
S kiderült, hogy a mi lokomotívunk csakugyan okos és alkalmatos jó masina.
Csak elindítani nehéz, meg megállítani.
Máskülönben jól viszi a vonatot.
Késés nincs is nálunk soha, hacsak a másik vonaton nem akarjuk folytatni az útunkat, vagy ha útközben a bikának kedve nincs velünk dulakodni.
A bikák ellenségei a vasúti rendszernek.
Megtörtént nem egyszer, hogy a bika két kilóméternyire visszalökdöste a vonatunkat.
De be is jegyeztük az állomáson a csordást a panaszkönyvbe.
Ez az eset akkor általános felháborodást keltett.
Az "Ellenőr" két nagy véres vezércikket írt az esetről.
Mikor aztán a szerkesztőt is becsukták, a csordást is becsukták, az eseten lassankint megcsillapodtunk.
Más késés nem igen fordult elő még hófúvások idején sem.
Nem mintha kitűnő hóekéink volnának, hanem, mert ilyenkor a közlekedést egyszerűen megszűntetjük.
És higyjék el, ez sokkal bölcsebb intézkedés, mint Cegléd és Szolnok között hóba rekedni, ott éhezni, fagyoskodni és teremtettézni egész héten át.
A mi vonatunk naponkint kétszer indul: reggel három óra ötvenkilenc perckor, meg délután egy óra ötvenkilenc perckor.
Ezt a rendet mi állapítottuk meg, hogy ne lehessen lemaradni a vonatról.
Aki ugyanis utazni akar, azt mondja: - A háromóraival utazom hajnalban.
Tehát biztos, hogy négy órakor ébred fel.
Azalatt, míg ő felkászolódik, a fűtőt is elő tudják keríteni a Két Egérből, Zöld pocokból, vagy egyéb cifra férgekhez címzett italos helyekről; a konduktort is sikerült huzamos locsolásokkal ébredésre bírni s a masiniszta is megtalálódott valami névnapi iparos-társaságban, ahol épp a negyvenedik tósztját sikerült közkívánatra elhallgatnia.
A vasúti főnök még csak Bárándi szenátorra várakozik.
A hajdú már este jelentette, hogy nála nélkül el ne menjen a vonat.
A szenátor csakugyan meg is érkezik a leányával, Juliskával.
Juliska szőke leány.
A fején széleskarimájú szalmakalap.
A szemei búzavirágok.
A kezében pedig egy nagy csokor pipacs van.
A váltónál a konduktor visszaszalad még a szenátor tajtékpipájáért.
Azután csengetnek is, fütyülnek is.
S a vonat megindul.
Különféle lekottázhatatlan, de kellemes nyikorgások és illő zörömbölések között kiérkezik a szabadba, a mezők közé, ahol mint két egymás mellé esett óriás , hosszú, vékony ezüsthajszál fénylik a síkságnak messzeterjedő sötétzöldjében.
És megy a vonat csöndesen, lettyegve, döcögés nélkül.
Itt-ott ráhajlik a sínre a hamvas keserűlapú és violaszínű sápadt bogáncsvirág.
Mintha azok is utazni óhajtanának.
A konduktor előszedi a kupé kanapéiba rejtett tábori székeket és körülrakja az asztalt.
Bor is van.
Szóda is van.
Lilienfeld kereskedő kártyát tesz az asztalra és oszt.
Juliska kikönyököl a kupé ablakán.
Páva Bandi pedig a szomszéd kupé ablakán könyököl ki.
Páva Bandi most került a megyéhez.
Csinos, pörge a bajusza és fehérgalléros , batiszt tarka inget visel; a nyakkendője selyem s a cvikkere aranykeretű.
A szél vidáman fujdogál.
Juliska fel-feldob egy-egy pipacsot.
Ez jó mulatság.
A szél elkapkodja a pipacsokat Juliskától.
Páva Bandi pedig a széltől kapkodja el.
A kupéból kihallatszik a kártyák csattogása.
A vonat vidáman pöfögve halad tovább.
Páva Bandi csövet csinál a tenyeréből és átszól Juliskának:
- Igazán jól áll a kalapjához.
- Micsoda?
- Az a gyönyörű két kék szeme.
A pipacsok pirosak.
Juliska is piros, Bandi is piros.
A vonat megható dallamokat dörömbölve halad tovább a napsugáros ég alatt, a hullámzó vetések között.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE