ELTE regénykorpusz

A »Pelikán « iránya egyelőre Olaszország, azután Görögország, s később Törökország volt.

Megrakodott hüvelyes veteménnyel, szalonnával és faggyúval .

Palinak sejtelme sem volt a hajójának mélységéről.

Csak midőn az öreg Níko mellett szállott alá a fenékre, szerzett fogalmat a »Pelikán « öblös voltáról.

Kedvezett a fiúnak a szerencse.

Nem csupán a kapitány volt iránta jóindulattal, de még Níko bácsi is, ami némi tekintetben tán nagyobbat is jelent , különösen szemben a többi legénységgel.

Pali rá is szolgált ezekre az érzelmekre , mert ahelyett, hogy elkapatta volna magát a kedvezéstől, inkább még azon volt, hogy kellesse magát.

A parancsnok nem csak időt engedett neki az elemi ismeretek megszerzésére, de még saját maga foglalkozott az oktatásával.

Elsőben is a német szóra fogta, mert még akkor híre sem volt magyar tengerészeti tanfolyamnak.

Német volt a tanulás nyelve és olasz.

Pali, aki eddig a magyaron kívül más társalgási nyelvet nem ismert, - hiszen a latin nyelvet amolyan »holt nyelvül « tekintették - ugyancsak megviaskodott a német szóval.

Gyors felfogásának köszönhette , hogy e két nyelvben: a németben és olaszban, rövid hetek alatt már észrevehetően haladt, kivált az utóbbiban, lévén a legénység a parancsnokkal egyetemben olaszul beszélő dalmata.

Ezalatt pedig a »Pelikán « kedvező szelek szárnyán szerencsésen ért ki a sík tengerre.

Pihenő óráiban Pali hosszan nézte el a tengeri pojácák, a delfinhalak víg bukfenceit, s föltekintve a magasba, hallgatta az árbocok fölött kerengő éhes sirályok kacagását.

Mert hogy meglepően hasonlít a sirály kiáltozása az emberi nevetéshez.

Midőn a Fiuméhoz közel eső Cherso-szigetéhez értek, már Pali első ízben segédkezhetett a kirakodásnak nem könnyű munkájában.

Viaszosvászon-zubbonyt öltött , hogy többi ruhája össze ne zsírosodjék, mikor a nehéz szalonna-oldalakat emelte vállra, hogy a parton várakozó szekérre rakja.

Mélyen alant kezdte a hurcolást, s ugyancsak kimelegedett, míg a keskeny lépcső fokain fölfelé cipelte zsíros terhét .

Níko bácsi meg volt vele elégedve.

A sziget lakóinak kedves küldemény volt a magyarhoni szalonna.

Ezzel zsirozzák ételeiket, míg új olajat sajtolhatnak, mert a bogyószüret csak jövő tavaszon volt soron.

A parancsnok és Pali öreg barátja apránkint teljesen beártották őt a tengeri szolgálat titkaiba, s a hajózásnak százféle fogásaiba.

Örömmel tapasztalták, hogy a fiú megszerette ezt a mesterséget, pedig a tengeri szolgálat mennyivel súlyosabb a szárazföldinél, ha katonai szolgálat is!

Lassankint elmaradt a partvidék.

Csak messze távolban ha látszott egy-egy sötétebb sáv, mely, lehet, felhőnél nem volt egyéb.

Hanyatt fekve a födélzeten, s vastag kötélnek támasztva fejét, pihenő óráiban hosszan bámult bele Palkó hol az égnek mérhetetlen magasába, hol a szemhatár véghetetlen távolába.

S mint feje fölött a felhők, úgy úsztak át lelkén az ő édes-bús emlékei.

Elsőben is a drága édesanya merült fel képzeletében.

Oh, talán azóta meg is vette a bánat!

Bárcsak nagyobb kikötőt érnének már, hogy levelet írna haza.

A jó Ágnes néni zsörtölődéseit pedig szinte hallani vélte.

Hát a többi?

A Nebizdrá bácsi, a vén csősz, megvan -e még?

Elméjében elvonult a gyönyörű terennyei puszta, el a nádas, a rét, a réten az ürgeöntés, a Pista gyerek, a toronybeli vakmerő harangozás, a szökés , a komédiásnép, a nagyképű direktor úr, a pudli-oroszlán, s e tarka alakok között kifeszített kötélen lengve az édes kis Rózsika.

S ott lenn, a fiumei sátor alján, édesapja, kézen vezetve az ő Roszcsont Ferke unokatestvérét és szeretett barátját!

Ennek is fog írni, csak partot érjenek .

Rózsikának is írna, de hová?

Hol csavarog azóta a Hazdrubáldo művésztársasága!

Oh még te is, te hűséges Svihi kutya!

Te is ott sorjáztál el ebben az ábrándképben, melyet a felhők változó csoportjaiból alkotott magának Pali.

Ágai Adolf

Rontó Pál viselt dolgai vízen és szárazon

XVI.

Hasznos Linkek

Friss hírek

Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem

Ágai Adolf

Rontó Pál viselt dolgai vízen és szárazon

XVI.